Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1932. augusztus 14., szombat ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 A „hetek” példája . Változóban vannak a ta- nácsházák. No, nem kívülről: az épületek felújítására, kor­szerűsítésére továbbra is ke­vés a pénz, talán kevesebb, mint valaha. Inkább az ügy­intézés munkamódszerei, a belső szervezet korábban megingathatatlannak hitt sza­bályai módosulnak. S tegyük rögtön hozzá: valamennyi­ünk javára. Bizonyítva, hogy a bürokrácia csökkentése, az adminisztráció egyszerűsítése nemcsak — sőt, nem elsősor­ban — pénzkérdés. A dolog egy országos kísér­lettel kezdődött. Hét város­ban — Törökszentmiklóson, Balatonfüreden, Ajkán, Ba­lassagyarmaton, Barcson, Karcagon és Túrkevén — a korábbi nyolc tanácsi osztály helyett három-négy egységből álló szakigazgatási szerveze­tet hoztak létre, amelyek kö­zül az egyik a valamennyi­ünket mindennapi ügyeink intézésekor közvetlenül is érintő, kibővített ügyfélszol­gálati iroda. A kísérlet kedvező, tapasz­talatai alapján aztán a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatás- lának elnöke az idén tavasz- szal irányelveket adott ki a módszer országos elterjeszté­sére. Ennek hatására ezek­ben a hónapokban egyreitöbb városban tapasztalhatni moz­golódást. Mindenható recept az át­szervezésekre persze nem ad­ható, felesleges is lenne- Hi­szen a korszerűbb 'tanácsi szervezet csakis úgy szolgál­hatja megfelelően a lakossági igények kielégítését, ha ma­ximálisan alkalmazkodik a helyi sajátosságokhoz. Bizonyos alapkérdések azonban máris tisztázottnak mondhatók. Ilyen például az, hogy a legkülönbözőbb ható­sági témákkal foglalkozó ügy­intézőket célszerű egymás mellé ültetni, valamennyi la­kossági üggyel egy helyen — a kibővített ügyfélszolgálati irodában — foglalkozni. Ez lényegesen megkönnyíti 1 az állampolgárok eligazodását a tanácsházán,, ahol nem kell többé osztályról osztályra jár­niuk. Számottevő időmegta­karítást jelent az emberek­nek — ügyfeleknek és ügyin­tézőknek egyaránt ~ az is, hogy az újfajta szervezeti rendben lehetővé válik egy ügy egész folyamatának együttes intézése. Mit jelent ez? A hagyomá­nyos felállású tanácsházán az ember gyakran úgy érzi, hogy egyetlen ügy kapcsán is több hatósággal kénytelen kapcso­latba kerülni. Meglehet pél­dául, hogy az egyik osztályon elintézi az ingatlannal kap­csolatos valamilyen problé­máját, s utána máris siethet a pénzügyi osztályra, ahol az adót rendezheti. És még hosszan sorolhatnánk a ha­sonló példákat... Az ügyfélszolgálati irodá­ban azonban egymás mellett ül a hatósági témákkal fog­lalkozó valamennyi tanácsi előadó, akikre — legalábbis ez a kívánatos — a komplex ügyintézési szemlélet jellem­ző. Ha tehát egy ingatlanügy­nek adózási „vonzata” van, az akta rögtön a másik ügy­intézőhöz kerül. Az állampol­gár helyett tehát az irat, az igazolás jár körbe. Ami még­sem ugyanaz... A tanácsok hatóságai fel­adatai egyébként rendkívül sokrétűek, egy-egy kibővitett ügyfélszolgálati irodának te­hát nagyon változatos kérdé­sekkel kell foglalkoznia. En­nek érzékeltetésére álljon itt egy felsorolás csupán a leg­gyakrabban előforduló té­mákról: szabálysértések elbí­rálása, birtokvédelem, csa­ládvédelem és szociálpolitika, adóigazgatás, lakás- és telek­ügyek. helyiség- és raktár- gazdálkodás, műszaki igazga­tás, kisajátítás, ipari, keres­kedelmi és munkaügyi ható­Kisült a kenyér. és főm, milyen szépie sült a piiigyi pit cégben. Fotó: Locző József s-'gi tevékenység, népesség­nyilvántartás, anyakönyvi igazgatás. Sokféle kapcsolódási pont­ja van. ezeknek az ügyeknek, számos új lehetőség kínálko­zik tehát az egységes szerve­zeti egységben az ügyintézés további egyszerűsítésére, kor­szerűsítésére. Kétségtelenül nagy hozzáértés, színvonalas szakmai munka is kell ahhoz, hogy az aktákat lehetőleg helyben, — mindenki számá­ra megnyugtatóan — lezár­hassák, ne kelljen az ügyben fellebbezni, azzal újabb szer­veknek, felsőbb szintű ható­ságoknak foglalkozni. Új villamospályát fektettek le a Tisza! pályaudvar előtti téren, a villamosok indulási oldalánál. Fotó: Fojtán László A villamos nyomában Korszerűsítés, Döntő kérdésnek számít az új tanácsi szervezetben az ügyintézők szakmai felké­szültségén kívül az is, ho­gyan foglalkoznak az embe­rekkel. A kibővített ügyfél- szolgálati irodákban dolgozó tanácsi alkalmazottaknak egy kicsit pszichológusnak is kell lenniük. Ma már elfogadha­tatlan — és különösen egy ilyen korszerű államigazga­tási szervezeti formában ki­rívó — az az ügyintézői ma­gatartás. amely egy emberek felett álló hatalomként nyi­latkoztatja ki döntéseit, nem is törekedve arra, hogy meg­értesse annak indokait. Az el­utasított állampolgár sem ost­romol kérelmével feleslege­sen újabb meg újabb fóru- "mokat, ha már rögtön hely­ben türelmes, értő szóval megmagyarázzák neki: ké­relme miért nem teljesíthető- Az effajta ügyintézői hoz­záállásra is szükség van ah­hoz, hogy valóban nyugodt lelkiismerettel mondhassuk: a szocialista államigazgatás fej­lődésének új, fontos állomá­sai az országszerte sorra meg­alakuló kibővített ügyfélszol­gálati irodák. I). A. A Gépipari Tudományos Egyesület augusztus 16—18 közölt Pécsett rendezi meg a VI. országos targoncaüze­meltetői szemináriumot. Ezen a fórumon több száz vállalat szakemberei vitatják meg a targoncavásárlás, -üzemelte­tés és -javítás hazai tapasz­talatait. Ügy harminc-harmincöt év­vel ezelőtt egy szólás-mon­dás járta Miskolcon: — Ha nagyon sietsz, menj gyalog! E nem éppen hízelgő vé­lemény a villamosnak szólt, abban az időben ugyanis egyvágányú volt a pálya. S a menetidő?!... Arról való­ban jobb nem beszélni. Mert, ha a szerelvény útnak in­dult a Tiszai pályaudvarról a Baross Gábor, József Atti­la úton át, a Búza térnél balra kanyarodva az Ady- hídig és onnan tovább a Vas­gyárba, illetve Diósgyőrbe. Sok időt vett igénybe, gya­log valóban gyorsabban ha- .ladt az utas... Ennek oka: a kitérőbe elsőnek érkező szerelvény kénytelen volt addig várakozni, amíg a szembejövő társa oda nem ért. S az bizony gyakran 15—20 percig is eltartott. E helyzetet a kettős vágány- kiépítése oldotta meg az ’50- es években, amikor a pálya is más, a jelenlegi útszakasz­ra került. A pálya már ré­gen megért a teljes felújí­tásra, hiszen általában tizen­két évi időtartamra épülnek. Ha szabad azt mondani, eny- nyi időre szól a garancia; s ha ez lejár, a felújítással késni nem lehet, mert az már a biztonságos közleke­dést veszélyeztetné. A felújításnak most újra eljött az ideje. A korszerű­sítést rövidesen elkezdik mindenekelőtt a Széchenyi úttal, mert a sínek állapota itt a legkifogásolhatóbb. Az általános pályafelújításon be­lül az Ady-hídtól a Tiszai pályaudvar irányában még ebben a negyedévben elkez­di a munkálatokat az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat. — Jó lenne — mondják a közlekedési vállalatnál —, ha az év végéig legalább az Ady-híd és a Kun Béla utca közötti szakasz elkészülne. Az építők — mindenki azt reméli — eleget tesznek en­nek az igénynek, annak el­lenére, hogy a feladat nagy, s végrehajtása alapos felké­szülést követel. Üj dolog lesz a felújítás­nál, hogy 20 centiméterrel megnövelik a két vágány kö­zötti távolságot. Erre azért van szükség, mert a villa­mosparkot Tátra szerelvé­nyekkel bővítik, amelyek szélesebbek a jelenleg for­galomban levőknél. A sí­nek menti burkolatot pedig az eddigi kockakő helyett panelekkel oldják meg. Ki­cserélik a síneket a Dayka Gábor utcától kezdve a Ti­zes honvéd utcán át, az Esz­perantó térig. E munkálato­kat az Üt- és Vasútépítő Vál­Miskolcon, a Széchenyi úton levő, közkedvelt köl­csönzőboltban naponta 90— 100-an kölcsönöznek külön­böző cikkeket, na és termé­lalat végzi. Már megtörtént a vasgyári piac és az LKM kö­zötti szakaszon a híd felújí­tása. Minden elismerés kijár a gyárnak, hiszen _ a nem akármilyen feladatoi két hó­nap alatt elvégezte. A villamos — éppúgy mint az autóbusz ■— nélkülözhetet­len tömegközlekedési eszköz. Ma már csak emlék az a va­lamikori, egyvágányú pálya, s a vele született szállóige is. A villamosok, a kötetlen pályán guruló társaikhoz, az autóbuszokhoz képest, mind­össze 5 perc „késésben” van­nak. Ami azt jelenti: aki például a diósgyőri városköz­pontba, a végállomásig uta­zik (de közben is) 5 perccel később ér úticéljához, mint­ha ugyanazt a távolságot autóbusszal tenné meg. S ha a felújítás, a vágányok át­építése is befejeződik, a for­galom nemcsak kiegyensú­lyozottabb, de — az új sze­relvények beállításával — még kényelmesebb lesz. T. F. szetesen megfordulnak itt olyan érdeklődők, akik saj­nos nem kapták meg a ke­resett dolgokat... Egész nyáron folyamatos előjegy­zést vesznek fel a boltban esküvői étkészletekre. Sokán keresik, de sajnos csak két darab van a kedvelt sző­nyegtisztítóból, ezzel együtt sokan vinnék a parkettacsi­szolókat, barkácskészlete- ket, háztartási tisztítószere­ket. A hónap közepétől köl­csönzik a miskolci középis­kolások az írógépeket, ami­ből a boltban 100 darab van és a néhány éves gyakorlat szerint mind elfogy szeptem­berre. Tart még a kempingcikkek szezonja, különösen hétvégek előtt lendtü fel a forgalom, viszik a sátrakat, matracokat — hálózsákokat egészségügyi okok miatt nem kölcsönöz­nek —, kempingszékeket, asztalokat. Újdonság az auto­mata mosógépek kölcsönzése, egy hónapra 460 forint a bér­leti díj. Van azonban néhány keresett cikk, amit hely­hiány miatt nem biztosít a 70 négyzetméternyi bolt, ilyen például a betonkeverő. A nagy forgalom és a köl­csönözhető cikkek néhányá- nak nagysága indokolttá ten­né a kölcsönző bővítését. El­képzelések szerint . egy-két éven belül nagyobb helyiség­be költözik az Iparcikk Köl- csöorő Miskolcon. A gyerek szemével liléiről és fákra Nagybarcán lakom, egy kis faluban, mely festői környezetben terül el ■ a Bükk hegység nyúlványai között a Bán-patak völgyé­ben. Nekem nagyon a szí­vemhez nőtt, hiszen már tizenhárom éve, vagyis szü­letésem óta itt élek. Közel van Szilvásváradhoz és Egerhez, ezért sok turista látogatja meg. Aki messzi­ről látja, vagy átutazik a községen, nagyon szépnek . találja. De: ha az utazó Kazincbarcika felöl jön, alighogy beér a községbe, megláthatja az egybeépített itat- és élelmiszer-, vala­mint húsboltot. No ezek körül csak szét kell nézni! Ha valaki körbesétálja a boltokat, lehetetlen, hogy bele ne lépjen egy-két üvegszilánkba. A sok sörös­kupakról és szemétről nem is beszélve. Ha továbbme­gyünk, megpillanthatjuk a buszmegállót. Belül meg­számolhatnánk talán 50—60 cigarettacsikket is. 'Pedig ott van a hulladékgyűjtő mellette. Jó, ha egy-két pa­pírdarab árválkodik benne. Belül a buszmegállóban a pádon félcentis por, és ugyancsak szétdobált hul­ladékok. Távolabb a járdán hever a sok szemét. Ha ki­megyünk a Bán-patak part­jára, ott sem a legszebb látvány fogad. Régen ez a patak ragyogott a tiszta­ságtól. A partján bárhol le lehetett telepedni. A víz­ben még mezítláb is jár­kálhattunk. Most meg, ez nem ajánlatos, még cipőben sem. a beledobált üvegda­rabok miatt. Itt-ott nagy barna folt is látszik. Mi ez, és honnan van? Olaj és onnan származik, hogy sokan jó „tisztítóeszköz­nek” tartják a patakot. Ha­lat már csak itt-ott lehet megpillantani a vízben. Ha továbbmegyünk ki­felé a faluból, elénk tárul az erdő minden szépségé­vel. Ez még valóban szép és viszonylag tiszta is. De egy-egy tisztás már arról árulkodik, hogy itt turisták jártak. Láthatjuk ezt a sok, otthagyott konzervdo­bozról és ételmaradékról. Ez az erdő hány meg hány tüzet élt már át! Pedig, ha nem is sok helyen, de ta­lálható „Tüzet rakni tilos!” felirat. Dédestapolcsány felé folytatva utunkat, láthat­juk a lázbérci víztárolót. Ez messziről igen szép, azonban ha közelebb érünk, rájöhetünk, hogy sok a partján a szemét. A vizet sem mondhatjuk valami tisztának. Ki, vagy mi az oka a szemetelésnek? Mi. Emberek. Nekünk kell hát megvédenünk is. Hurták Ildikó 7/a oszt. tanuló „Esküvőkre előjegyzés../' Nagy forgalom a miskolci kölcsönzőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom