Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
T982. augusztus 72., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Célja isi k eléréséért '*■. .A Központi Bizottság megállapította, hogy céljaink }en beruházás, építkezés, elérése érdekében elengedhetetlen a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésének a javítása, az energiával és az anyagokkal való takarékoskodás, a beruházási halmozás mérséklése, valamint a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakítása ..(Idézet az MSZMP KB 1-982. június 23-i határozatából.) A fenti idézetben nagyon tömören, de benne szerepelnek mindazok a fontosabb tennivalók, amelyeknek teljesítése döntő fontosságú jövőnk alakulása szempontjából. Az első fél év gazdálkodásának főbb adatai ismertek. Ezek egy része arról tanúskodik, hogy bár sok nehézséggel kell meg- küzdenünk, a vállalati gazdálkodásban valami elkezdődött, úgy is mondhatnánk, javult a vállalatok alkalmazkodóképessége, gyorsabban reagálnak a külpiaci változásokra. Már az első fél évben is — de most is — szemben találtuk magunkat azzal a helyzettel, hogy megyénkben súlyos értékesítési, külpiaci nehézségek hátráltatják exportterveink teljesítését; az elosztás szférájában a népgazdasági előirányzatnál lényegesen magasabb mind a felhalmozási, mind pedig a fogyasztási célú felhasználás. Az is borsodi gond többek között, hogy termelési adottságainál fogva, az egyes kedvezőtlen országos jelenségek, tendenciák a mi megyénkben fokozottabban jelentkeznek. Gondolunk itt elsősorban a megye kohászatának és vegyiparának jelenlegi helyzetére. Néhány évvel ezelőtt ez a két fisntos ágazat még nem ismerte a gondokat. Esztendőről esztendőre gyors ütemben növelték kivitelüket, mindenekelőtt a tőkés exportot: a megye kivitelének döntő hányadát a kohászati és vegyipari vállalatok biztosították. Alapjában véve ma is ők termelik meg az export zömét, azonban az acélpiacon és egyes vegyipari termékek piacán bekövetkezett visszaesés — lanyha kereslet, alacsony árak — rendkívül kedvezőtlenül érintette Borsod ipari termelésének nagyobbik részét adó kohászati és vegyipari üzemek gazdálkodását. A kedvezőtlen jelenségek sorába tartozik, hogy talán csak a TVK kivételével, csökkent a kohászat és a vegyipar nem rubel- elszámolású exportja, romlott az export jövedelmezősége, s megfelelő kereslet híján erőteljesen mérséklődött egyes áruféleségek termelése. Mint azt a bevezetőben már említettük, a vállalatok alkalmazkodóképessége a korábbihoz képest javult. Például, a kohászatban a piac igényeit figyelembe véve mérsékelték a termelést, csökkentették a készleteket, visszafizették az esedékes hiteleket, így az elmúlt évinél kedvezőbb pénzügyi pozíciót tudtak biztosítani. Az elmondottak azonban csak kezdeti lépések, arra szolgáltak, hogy valamelyest csökkenjenek a gondok, alapvető fordulatot viszont nem hoztak. A mai helyzetből nincs más kivezető út, mint növelni a vállalatok, üzemek export- képességét. Ezt viszont csak fokozatosan és úgy érhetik el. ha a külpiacra szánt termékek korszerűségben és minőségben egyaránt megfelelnek a magas nemzetközi mércének. Igen ám, csakhogy a legtöbb vállalat a korlátozott fejlesztési, beruházási lehetőségekre panaszkodik. Kétségtelen, az előrelépés nem képzelhető el bizonyos pénzügyi lehetőségek nélkül. De hiába a pénz, ha nincs meg a készség a kezdeményezésre, ha hiányzik a vállalkozókedv nem jutunk előbbre. Fékezőleg hat az is, hogy a vállalati elképzelések nem minden esetben szolgálják az országos érdekeket: sok még a látványos, de célszerűt___________ l_ a mely csak pénzt köt le, de hasznot nem hoz a népgazdaságnak. A gazdálkodó- egységek egy része még nem él eléggé a viszonylag kis eszközigényű, gyorsan megtérülő beruházások megvalósításának lehetőségével. Pedig ez lehetne az egyik megoldás annak érdekében, hogy lépésről lépésre fokozzuk exportképességünket a piacokon. Sok szó esik manapság arról, hogy túlságosan, a tervezettet meghaladó mértékben növekszik a belső felhalmozás és fogyasztás. Az elosztásnak mindkét területén nem kívánt növekedésről adhatunk számot. így megyénkben a vállalati beruházások — a népgazdasági szinten előírt csökkenés helyett — 11,5 százalékkal növekedtek az első fél évben. Az egyensúlyi helyzet szempontjából ugyancsak kedvezőtlen, hogy a lakossági jövedelem kiáramlásüteme is lényegesen magasabb volt a népgazdasági tervben előirányzott növekedési ütemnél. S ez nem jó dolog. A nemzeti jövedelmet meghaladó elosztás tovább rontja az egyensúlyi helyzetet, holott éppen ennek javítása gazdaságpolitikánk egyik alapvető célja. A Központi Bizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy a külgazdasági egyensúly megteremtése és stabilizálása belátható ideig gazdaság- politikánk kiemelt feladata marad. Hogy ez menynyire lényeges, hadd idézzük a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos határozatát: „ ... A hazai gazdasági növekedés ütemét hosszabb távon is az határozza meg, hogy mennyire tudjuk az export gazdaságosságát javítani. Megalapozott gazdasági fejlődés csak az exportképesség erőteljes növelése és az import ésszerű — a műszaki fejlődést nem gátló mérséklése útján érhető el..-" L. I. A miskolci fonodában úgynevezett klímaberendezés biztosítja a megfelelően páradús levegőt. A gyapot feldolgozásához nagyon fontos ennek biztosítása, mert száraz levegőben nem lehet a pamutalapanyagot megíonni. Képünkön Szűcs Károly látható a klíma vezérlőszobáiában. Innét irányítják a hatalmas ventillátorokat és az esöztető berendezéseket. Fotó: Málnási Béla Kétszáz íelíjítstt targonca Az egykori sárospataki kisvasúti műhelyekből kialakított MAV-tar gon ca javító bázis újabb jelentős munka- sikerről adhat számot. Fennállása óta, vagyis a múlt év januárjától, összesen 200 targonca nagyjavítását végezték el az üzemben. A sárospataki üzemegységben sikeresen oldották meg a targoncák anyag- és alkatrészellátását, és hatvan, jól képzett szakmunkás sorozatban végzi a magyar és bolgár gyártmányú szállítóeszközök nagyjavítását. Az utóbbi időben a MÁV-szer- vezeteken kívül mind több külső megrendelő keresi fel a pataiéi műhelyt, ahol igyekeznek minden igényt kielégíteni. A fejlődő üzemegységben a tervek szerint az idén mintegy 160 targonca nagyjavításáról kell gondoskodni. Ebből július végéig már száz dízel- és villamos targonca készült el. Eredmények és feladatok a helyi közlekedésben Fél év alatt 115 ifií utas Adatok, tények, elemzések ... A laikus számára „titokzatosak” a számok és értékelések, a hozzáértő viszont érdemben vizsgálja a vállalatnál végzett munka eredményeit, s jegyezheti fel az esetleges gondokat, buktatókat is. A több oldalas okmányt Zimmerman Ferenc, a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatója lapozgatja, alá nem titkolja örömét: a vállalat első féléves eredményei a 'jól végzett munkáról árulkodnak. Az MKV legfőbb feladata: a tömegközlekedés zavartalan lebonyolítása Miskolcon. Nem akármilyen kötelesség ez, hiszen az elmúlt hat hónapban — villamoson és autóbuszon — 115 5V1 000 embert szállítottak. Ebből autóbuszon 91 millióan utaztak, a többi utas villamoson jutott el úticéljához. Érdemes elmondani, hogy 1 000 000-rel többen vették igénybe' az MKV járműveit, mint a múlt év hasonló időszakában. Az utasok kényeiméiül, a forgalom zavartalan lebonyo- lításái’ól a vállalat 1500 dolgozója gondoskodik, időről időre, mind magasabb színvonalon. Az MKV vezetőinek és dolgozóinak egyik legfőbb törekvése, hogy kulturált körülmények között, a zsúfoltság elkerülésével elégítse ki az utazóközönség igényeit. X zsúfoltság persze nem írható le véglegesen a napirendről, hiszen vannak napszakok (főként műszakváltások idején), amikor igencsak megtelik az utastér. Az is igaz viszont, hogy ma már nem elsősorban ez a jellemzője a miskolci közlekedésnek. A változások, a feltételek természetesen jól kimunkált, s következetesen végrehajtott terv eredményei. Senki előtt nem titok; az MKV egy sor újdonsággal, a helyi közlekedés színvonalának a növelését jelentő intézkedéssel lépett a nagyközönség elé az elmúlt években, s az elmúlt hat hónapban is. A jól bevált gyorsjáratok mellett bővült a hálózat, új autóbuszvonalakat alakítottak ki, ami együtt azt jelenti, hogy a város lakott területének 95 százalékán az autóbuszállomás 500 méteren belül elérhető. Más szóval: senkinek sem kell fél kilométernél többet gyalogolnia, ha autóbusszal akar utazni. Kivétel ez alól a Martintelep. Tapolcán a Kis József út környéke, a Berekaljának a Szinva felőli része, az Oprendek Sándor úti terület, valamint Görömböly és Hejőcsaba között, a patak menti terület. E helyek is csak azért közelíthetők meg nehezebben, mert nincs megfelelő úthálózat. Üjdonság az is, hogy megváltozott néhány járat (a 32- es, 34-es. a 21-es, 121-es) útvonala. Emellett 68-as jelzéssel bekapcsolták a helyi közlekedésbe Bükkszentlászlót is. Miskolc egyre növekvő forgalmát a vállalat 251 autóbusszal és 56 villamosszerelvénnyel bonyolítja le, szigorúan ügyelve arra, hogy a menetrend előírásait pontosan betartsák. A járatkimaradás elenyésző. Minden ezer járatból mindössze kettő az olyan, amely valamilyen ok miatt kimarad. A villamosoknál is hasonló a helyzet. A statisztika szerint — szaknyelven szólva — a menetrendszerűség autóbusznál 99,75 százalék, villamosnál 99,45 százalék. Ahhoz, hogy a helyi közlekedés színvonala tovább növekedjék, az MKV erőfeszítésein túl, külső körülményekből eredő feladatok megoldására is szükség lenne. Itt mindenekelőtt az üzemek, gyárak, intézmények közreműködéséről, segítőkészségéről van szó. Nevezetesen a lépcsőzetes munkakezdéssel összefüggő feladatok megoldásáról. Amikor az ötnapos munkahétre való áttérés előkészületei idején az MKV igyekezett egyeztetni az igényeket és a lehetőségeket, mindössze 12 vállalattal tudtak asztalhoz ülni. Pedig rendelet írta elő, mi a teendő, hogy az áttérés ne okozzon különösebb fennakadást a közlekedésben, a dolgozók munkahelyre történő szállításában sem. Az egyeztetést, az együttműködést illetően nagyon nehéz az előrelépés, mert a vállalatok elzárkóznak észrevételeik, igényeik közlésétől. S ha valami hiba, fennakadás adódik, megy a reklamáció az MKV-hoz. Holott (az esetek többségében) a reklamáló is ludas abban, amit éppen kifogásol. Az MKV vezetői és dolgozói, amikor elsőrendű feladatuknak tekintik az utazóközönség igényeinek magas szintű kielégítését, egy percre sem feledkeznek meg arról. hogy a vállalati gazdálkodásban is megfeleljenek a követelményeknek. Mindenekelőtt nagy gondot fordítanak az energiával való takarékosságra. Ez irányú törekvésükben példamutató sikerekről számolhatnak be. Más idők járnak I BBfcV g#nia és reménye A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnak is évről évre csökkenő létszámmal kell nemcsak valamivel kevesebbet, hanem mást is építenie, mint a korábbi- években. A termelési szerkezet átalakulását a piaci igények változása határozta meg. Csökkent a beruházók és az építtetők műszakilag és pénzügyileg megalapozott igénye és a meglevő az élőmunka- igénvesebb létesítmények irányába tolódott el. Nevezetesen: a tömeges lakásépítés helyett, illetve mellett megnőtt a lakótelepi kapcsolódó létesítmények és a fenntartási munkák iránti kereslet. Ezek élőmunkaigénye (óbb. az árbevétele viszont kevesebb... A munkaerő-fluktuáció miatt — ami várhatóan 1983- ban már megállapodik — azonban az élőmunkából is egyre kevesebb van. A létszámcsökkenés megállítása — az eddigi erőfeszítéseken kívül — túlnő a vállalat keretein, lehetőségein. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a munkaerőhiányból adódó veszteségeket meddig képes a BÁEV kigazdálkodni. A vállalat gazdasági és politikai vezetése egyfelől kötelességének érzi, hogy a felmerült építési igényeket kielégítse. Másfelől, az elmúlt évi tapasztalatok és az idei feltételek arra ösztönzik, hogy a vállalkozáspolitika rugalmasságának növelése mellett, a vállalat kapacitását és a gazdaságosságot is figyelembe vegye. A BÁÉV építési feladatainak túlnyomó része, 98 százaléka maximált áras. Nyilvánvaló, hogy a csökkenő árbevétel, amelyet — átmenetileg — még növekvő költségek is terhelnek, sokáig nem biztosíthatja a BÁÉV számára az építőipari szinten előkelőnek számító helyet; azt, hogy nem veszteséges. Amikor például adott Amikor elkészítették 1982. évi tervüket, arra a meggyőződésre jutottak, hogy éves szinten meg tudnak takarítani 670 000 forint értékű energiát. A számvetéskor, a fél év végén kiderült, hogy ennek az összegnek csaknem a dupláját, 1 160 000 forintot értek el. A kérdés önként adódik: hogyan?! Mindenekelőtt előtérbe helyezték az anyagi ösztönzést. Az tudvalevő, hogy egy-egy járműnél műszakilag előírt tény, mennyi lehet a fogyasztás. Aki ezt túllépi, kártérítést fizet, „persze csak akkor, ha kimutatható, hogy a túlfogyasztásban a gépkocsivezető vétlen. A megtakarításért pedig fizet a vállalat.” A gépkocsivezetők így érdekeltek abban, hogy az általuk vezetett jármű jól karbantartott legyen, s ha baj van, azt azonnal jelezzék. Törekszik a vállalat arra, hogy a biztonságos közlekedéshez minden feltételt mesz- szemenően biztosítson. így — többek között — gondosan kimunkált terv szerint hozzálátnak a villamospálya felújításához, .előkészítik, új, korszerű szerelvények beszerzését, s mindehhez a korszerű technológia alkalmazását. Egy biztos: az MKV a növekvő feladatokat hónapról hónapra, napról napra sikerrel oldja meg. Ezt tanúsítja az első fél év mérlege is. T. F. feladatot — többnyire a befejező munkákat — az általuk kapott munkadíj két- háromszorosáért végeztetnek el tsz-ekkel, az nem javíthatja a vállalat jövedelmezőségét. A gondokat fokozza, hogy még ez a kooperáció sem éri el azt a mértéket, ami a vállalat számára meggyorsítaná az építési teladatok teljesítését A tsz-ek számára — a kedvező árbevétel ellenére — érthetően, nem annyira vonzó. a kötöttséget jelentő és tervszerűséget programszerűséget* kívánó iparosított építési tevékenység. A drágább „munkából” sincs tehát elegendő. A befejező szakmáknál jelentkező létszámhiány — ami a létszám csökkenésén kívül, az élőmunkaigényesebb termelési feladatokra is vísz- szavezethetö — a magasabb munkadíjon keresztül megdrágítja a termelést növeli a szűkített önköltséget A tervezettnél kisebb mértékű termelési kooperáció viszont nem teszi lehetővé, a program szerinti lakás, és lakótelepi kapcsolódó létesítmény átadását. Az első 6 hónap lemaradása 86, az első 7 hónapé már 132 lakás. A programszerűséget persze az is veszélyezteti, ha nem elég rendszeres a kapcsolat a tanácsi szervekkel, a beruházókkal. a társvállalatokkal, nem megfelelő színvonalú és nem program szerinti az előkészítés, az előközművesítés. Az így keletkező átmeneti készletnövekedés érzékeny veszteséget okozhat és okoz a vállalatnak,, hiszen ezt ma már a Magyar Nemzeti Bank — hitelmegvonással, magasabb kamatteherrel stb. — bünteti. Az I. félévi gazdálkodás eredménye összességében tehát nem túl kedvező annak ellenére, hogy egyes területeken a nehézségek ellenére is sikerült előrelépni. Az év hátralevő részében még 1111 lakást, 24 iskolai tantermet, csaknem 14 ezer négyzetméter alapterületű kereskedelmi, szolgáltató és egyéb kommunális létesítményt kell a BÁÉV-nek átadni. A sikeres tervtcljesités érdekében a vállalatnál megkezdték a gazdasági munkaközösségek szervezését. A házgyár előre gyártó részlegénél, valamint a villamos gép javítására, villanyszerelésre és üzem- fenntartó, karbantartó tevékenységre szerveződő gazdasági munkaközösségektől nemcsak kapacitásbővülést, hanem jobb minőséget, és a főtevékenységre is visszaható munkát várnak. Sokat remélnek a kislakásépítő, panelszerelő szervezet létrehozásából is, amely — a feltételek megteremtése után — 1983-tól a BÁÉV rugalmas leányvállalataként működhet. Ezeken kívül fokozott figyelmet fordítanak a tanácsi szervekkel, a beruházókkal, a kivitelezőkkel wüó munkakapcsolat további javítására is. Ennek jelentősége, értelme 1977-ben és 1978-ban már megmutatkozott. Akkor mintaszerű előkészítéssel, csaknem optimális ütemességet és ezen keresztül minőségjavulást, költségcsökkenést is sikerült elérni. Ezt a korábbi gyakorlatot valóban érdemes lenne újból „meghonosítani”. Hiszen ha a beruházási lánc elején levők is úgy dolgoznak, mint akik a végén vannak, akkor az eredmény nem maradhat el. Buchert Mikié«
