Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
1982. augusztus 7., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Széles körű kapcsolatok a külföldön élő magyarokkal interjú dr. Goszionyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsége az utóbbi években széles körű kapcsolatokat épített ki a külföldön élő magyarokkal, külföldön működő magyar egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, híres művészekkel, írókkal, magyar nyelvet tanító iskolákkal, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőivel, sőt, egykét esetben — a nyelvtanítás érdekében — hivatalos szervekkel, állami főhatóságokkal is. E kapcsolatok sokféle jelét, eseményét ismerjük mi, itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosz- tonyi Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától, hogy jellemezze röviden a határainkon túl élő magyarok összetételét, rétegződését. • — A magyarság egyhar- mada él határainkon túl, többsége a szomszédos szocialista országokban, A kapitalista országokban élő magyarok, illetve magyar származásúak számát egymillióháromszázezerre becsüljük. Ez, természetesen, csak becsült szám. Pontos adataink ezért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hivatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anyanyelv, vagy a származás alapján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a külföldön élő magyarságnak ma már csak mintegy egyhar- mada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem. beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar”, azaz valamelyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második, illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanának, hosz- szabb-rövidebb ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják —, Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt. Tárgyalásaink alapján vannak reményeink arra vonatkozóan, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az intézményt. — Az anyanyelv oktatását, védelmét, sokféleképpen végzi, ösztönzi, illetve szervezi a világszövetség. ( — Igen, immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Azóta négy anyanyelvi konferenciát rendeztünk, a legutóbbit tavaly nyáron, Pécsett. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége több tankönyvet adott ki és jó munkát végez módszertani folyóirata, a „Nyelvünk és Kultúránk”. A védnökség több esztendeje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben. a diákok nyári kollégiumát Sárospatakon, és a gyermekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Balatonnál. — Mindezekre az idén is sor került? — Természetesen, sőt, a legutóbbi anyanyelvi konferencia ajánlásait figyelembe véve kulturális szaktanfolyamot is indítottunk a klubműsorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszócsoportok vezetőinek. A pedagógus-továbbképzőn külön szekciót nyitottunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és támogatású nklcal a szombathelyi tanárképző főiskolán levelező oktatási ' formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés, idén is fogadtuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egyetem hallgatóinak egy csoportját a nyári továbbképzésre. — Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztériummal közösen „Tisztelet a szülőföldnek” címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek 11. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet és a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Erre decemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Tervezünk további értelmiségi találkozókat bányamérnökökkel, észak- amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. A tanácskozás témája előzetes terveink szerint: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez”. — A már szokásos nyári programokon kívül, gondoltak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Gondoltunk arra, is, hogy hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segíteni, s remélhetőleg a közeljövőben speciális programokat ajánlanak, majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és harmadik nemzedék bár magyarul már nem, vagy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg, hogy hangsúlyozottabban kívánjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kultúrcsoportokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar szárma zásúakat. — A jelenlegi nemzetközi helyzpt nem gátolja a világ- szövetség munkáját? Nem veszélyezteti például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglevő jó alapokra építettünk. Mindenekelőtt azt akarjuk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Arra törekszünk, hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztessenek bennünket visz- szahúzódásra. Minden kapcso-. latunkat meg kell tartanunk, sőt, ha lőhet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, a különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonatkozik az ifjúságnál a cserkészekre. Örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi emberek és a cserkész- vezetők is. — Mennyire befolyásolják e kapcsolatokat a napi politikai kérdések? Mi támasztunk-e ilyen vonatkozásban feltételeket? — Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Változatlanul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyarországot, legyenek jó állampolgárai a befogadó országaiknak, tartsák meg azok törvényeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését. Ez nem is lehet másként. Amit mi az együttműködés feltételeként megszabtunk, s amit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt és ezen beiül annak tudomásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét. A jövőben is mindenekelőtt azt nézzük a kapcsolat- teremtésnél, ami összeköt bennünket: közös anyanyelvűnket, anyanyelvűnkre és hagyományainkra épülő kultúránkat, az egyforma érzelmeket keltő tárgyi és nem tárgyi emlékeinket — Mivel tudják segíteni a világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban állókat? — Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének teljes, 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról : az egyesületek videokazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Ko- dály-életrajzot is, mert az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába megemlékezést javasolunk Kodály Zoltán születése 100. évfordulójáról. A Kodály-év- fordulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldtük a Szabó Ervin Könyvtár Ko- dály-kiadványát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát s ezt az egyesületek rendelkezésére bocsátjuk. Csatoltunk az anyaghoz egy részletes Arany Já- nos-.élelrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Itt kell szólnom röviden kiadványainkról is. Évente huszonhat alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a Világszövetség Kincses Kalendáriumát Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Nemrégen jelent meg az „Utazás Magyarországon” című füzetsorozat utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 000 példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozásként s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen, sorozatot indítottunk „Néprajz mindenkinek” címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll majd. A népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésében is. dt L A fűrészüzem rönlderére érkező fenyőt minőségi szempontok szerint osztályozzák, majd a feldol- gozócsarnokba továbbítják. Ma, szombaton az egész nap az erdészeké. Miskolcon, a csanyiki Majális- parkban kellemes kikapcsolódást ígérő programok várják a fakitermelőket, a fa- feldolgozókat, a szállítókat, egyszóval az erdészeket. * Romantikus szakma ? Talán az. De csak a fakitermelőké. ök télen-nyáron a szabadban dolgoznak, térdig érő hóban, vagy verejtékben fürödve. A munka nehéz, a fa pedig kell az iparnak. Mondom, a favágók szabadsága, lehet, hogy romantika. Ám a fából bútor kell, hogy legyen, meg csomagolóeszköz, tűzifa, s épületalapanyag. Akik a bükköt, a tölgyet, a gyertyánt közvetlenül feldolgozzák, tulajdonképpen azok is erdészek. De már ipari dolgozók... S mint ilyenek, romantikanélküliek ... Még csak az első rönkök' látszanak, de a mozdonyvezető már nagyot sípol gőzöse gőzdudájával. Olaszliszka— Tolcsva közös állomása közeledik. A pályaudvarral szemközt a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság olaszllszkai fűrészüzeme. — Annak idején rendkívül jó helyre telepítették ezt az üzemet — magyarázza Nemes Sándor vezető. — Mellettünk a közút, a vasút, s nem messze innen az erdő is. Én úgy titulálnám e helyet, hogy rönkváros. Amerre a szem ellát, csak fa, meg fa. — Itt, ahol állunk — folytatja az üzemvezető —, jó egy évtizede még szántóföld volt. Amikor idekerültem, 1969-ben, nagyon kis fűrészüzem volt ez. Egy targonca, s egy Dutxa jelentette a gépesítést, s összesen 18—20 ezer köbméter fát dolgoztunk fel éyente. Ma az éves átlag 27—30 ezer köbméter között mozog. És lényegesen kevesebben is vagyunk, mint akkoriban. Az 19R0-as évekre az erdőgazdaság legjobban gépesített fűrészüzeme lettünk. A fűrészüzem itt: fenyő- flzem. Az idegennek rönk- város, a helybélieknek fenyőgyár. A teherautó, amely a tolcsvai erdőkből érkezik, fenyőt hoz. Az állomáson a tehervagonban fenyő, s Nemes Sándor is 8 méter hosz- szúságú fenyőket mutat, majd ezeket mondja: — Évente 18—20 ezer köbméter fenyőt kapunk importból, a Szovjetunióból. Ehhez 5000 köbméter hazai jön a tolcsvai és a lillafüredi erdészetektől. Gépcsoma- golóalfyagokat készítünk ezekből a DIGÉP-nek, az LKM-nek, az Ózdi Kohászati Üzemeknek, ezenkívül lesz belőle fűrészáru, s épü- let-tetöanyag. Kapunk még a Bodrog, a Hernád és a Tisza árterületéből nyárfát is, amelynek egy részét feldolgozás után exportáljuk. A faanyagot az üzem területére való beérkezésekor osztályozzák, majd a rönk- szállító-pályán a feldolgozó- csarnokba továbbítják. Hogy végül is mi lesz belőle, itt dől el. Persze, akármennyire is gépesített a fűrészüzem, s ez a csarnok, azért a legjobb gépek sem üzemelhetnének emberek nélkül, jól felkészült emberek nélkül. — Mintegy 160 fizikai dolgozónk serénykedik három műszakban. Egyharmaduk szakmunkás, a többi betanított, illetve segédmunkás. A közeli településekről, Kom- lóskáról, Tolcsváról, Sárospatakról autóbusszal hozzuk, s visszük őket. A környéken ez a legnagyobb ipari üzem, s állítom, szívesen dolgoznak nálunk az emberek. Anyagilag is értékeljük munkájukat, hisz’ míg tíz évvel ezelőtt az éves átlagbér 27 000 forint körüli volt, addig most 46 400 forint. Tudjuk jól, meg kell tartani a munkásokat. Ugyanis a faipar nem tartozik a divatszakmák közé.,. (—y) A hasítófűrési után a szalagfűrészre kerül további feldolgozásra a faanyag. Ilj szülgállÉs a ísIéí lalásMaÉitinál ■ i — A cserépkályhámat szeretném átrakatni. Vállalnak-e önök ilyen munkát? — A jelen pillanatban még nem — válaszol Gricser Péter, a Miskolci Lakáskarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet főmérnöke —, de éppen most foglalkozunk e tevékenység megszervezésével. A főmérnök a már sokadik szolgáltatásról a következőket mondja: — Azt tapasztaltuk, hogy a városban egyre több ember tér át újra az olajról a széntüzelésű fűtéshez. Mivel ez népgazdasági érdek is, így az új igény kétszeresen ösztönöz bennünket a lakosság óhajainak teljesítésére. Szövetkezetünk sokéves gyakorlata alapján most is rugalmasan alkalmazkodik az új igéitekhez, s így vállalkozunk a cserépkályhák átrakására, új cserépkályhák építésére. A megrendeléseket már most elfogadjuk, s augusztus második felében kezdjük még — a már sokadik feladatunk szerint — az új szolgáltatás végzését — Hogy rendelhetjük meg a cserép kályha-átrakással, az új építésével kapcsolatos munkát? — A cserépkályhák átrakását, az újak készítését a Szputnyik u. 1. szám alatti telephelyünkön (a 24. számú autóbusz végállomása) levő szolgáltató építésvezetőségünk vállalta és végzi. Arra kérjük az új szolgáltatásunkat igénybe vevőket, hogy keressék meg az említett építésvezetőséget csb.
