Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG $ 1982. augusztus 7., szombat FARKAS HENRIK Milyen hosszú a tengeri kígyó? Az óriáspolip rém- tettei. Hannibál és a har­ci elefántok esete. Sár­kánybarlang a Kárpátok­ban. Melyik állat volt a le- viáthán? A sosem volt uni- komisszarv ára, avagy az északi hajósok titka. Ol­vashatunk ebben a könyv­ben jól ismert állatok (far­kas, róka, holló, gólya), kü­lönös és sokáig igaznak vélt furcsaságairól. De a képze­letszülte állatok külsejével és viselkedésük ellentmon­dásaival is megismerked­het az olvasó. A sárká­nyok, griff madarak, főnixek és társaik természetrajzát kitűnően egészítik ki Gyu­lai Líviusz gyönyörű illuszt­rációi. Mépi faépítészeti és etnográfiai műemlékmúzeum Rizsiben A Kizsiben levő párját ritkító faépítészeti múzeum őrei nemrég észrevették, hogy sok kiállítási tárgyat — a XVIII. századból szár­mazó lakóházakat és gaz­dasági épületeket, valamint felszerelési tárgyakat, — farágó féreg támadta meg. Fennállt a veszély, hogy az egész múzeum redves tör­melékké válik. A kártevők elleni küzdelem hagyomá­nyos módszerei — a faszér­kezetek rovarirtó szerekkel való bekenése vagy beper- metezése — nem segített tek. Ekkor a múzeum vegyi laboratóriumának munka­társai a leningrádi füstgá- zosító osztályhoz fordultak segítségért, amely már ren­delkezett tapasztalatokkal a gázosítással való féregirtás terén. Erre a célra metil- bromidot alkalmaztak. Az ilyen kezelést általában speciális, hermetikus kam­rákban vagy raktárakban végzik. Itt azonban nagy építményekről volt szó. A gázzal való kezelést a kisebb építményekkel — fürdők, cséplőkamrák, mag­tárak — kezdték. Előzőleg' kóccal betömték a nyíláso­kat. A technológián azon­ban változtatni kellett, ami­kor a csaknem ötezer köb­méter térfogatú, úgyneve­zett Szergejev-házra került sor. Itt egy fedél alatt he­lyeztek el lakó- és gazda­sági épületeket, átjárókkal összekötve. A szakemberek poliamid hártyából takarót készítettek, s azzal mint valami sátorral, a házat befedték, s az egész épít­ményt egyszerre féregteie- nítették füstgázzal. A munka legbonyolultabb és legfelelősségteljesebb ré­szét azonban a 37 méter magas egyedülálló építmény, a 22 kupolával rendelkező Preobrazsenszkáj székesegy­ház jelentette. A múzeum őrzői aggódtak, hogy a gáz nem árt-e majd a négy­szintes ikonosztáznak. Az adott esetben azonban a le­ningrádi szakembereknek már volt tapasztalatuk: an­nak idején ők végezték el a magángyűjteményekből származó olasz alkotások, a leningrádi Orosz Múzeum gyűjteményébe tartozó bol­gár ikonok gázzal való fé­regtelem'tését. Ez a maga nemében pá­ratlan kísérlet -sikeresen befejeződött és lehetőyé tette hasonló munkák vég­rehajtását Észtországban, a Moszkva környéki faépíté­szeti műemlékekben. Jakov Mordkovics KERESZTURY DEZSŐ: VJ© í i o © i ■ Nézd a szelídgesztenyét: sokáig él termő fája. mélyre ássa gyökerét, 1 lombját világ szele járja, gesztenyéje a tiéd. tested s lelked is táplálja, ha megérted énekét, életednek lesz példája. KALÁSZ LÁSZLÖ: Vad kék lovak vágtatnak át'az égen oz este patájuk alatt felszikrázik éjszaka lesz csillagos éjszaka reggelig-e ugyan vagy mindhalálig? már jő az alvás — álom jár-e véle? vagy sír-mély bódulat tagióz mint állatot? vad kék lovak vágtáznak át az égen velük vajon majd mikor szállhatok? nincs sok időm: se éjjel se nappal egyébre már nem is gondolhatok: vad kék lovak vágtatnak át az égen irgalmatlan-időtlen állatok csak én tűnök el s mindenek megmaradnak? lendül a szél a felhők ostora vad kék lovak vágtáznak át az égen s én nem leszek? — nem is voltam soha? P SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KIALLÍTÁSSOROZAT Ebben az évben ünnepel­te fennállásának tízéves év­fordulóját a Hatvani Galé­ria, amely az elmúlt évek során a magyar' Képzőmű­vészet számottevő műhelyé­vé formálódott. Az intéz­mény nemcsak rangos tár­latoknak ad otthont, ha­nem gondoskodik az után­pótlás-nevelésről, az értő nézők képzéséről is. Sok hallgatót vonz a felnőttek és a fiatalok számára meg­hirdetett képzőművészeti szabadegyetem. A galéria­buszok havonta közlpked- 'nek az ország más-más he­lyeire, a résztvevők felkere­sik a különböző kiállításo­kat, ellátogatnak egy-egy neves alkotóműhelybe, haj­lékot adnak a társművésze­tek képviselőinek is. Ezt a célt szolgálja a Galériapó­dium programsorozata. A napokban új, és orszá­gos szinten is figyelemre méltó vállalkozással rajtol­tak: megnyitották azt a színháztörténeti seregszem­lét, amelynek a mostani csak a kezdete, hiszen az elkövetkező két esztendő­ben folytatódik az ígéretes vállalkozás. A gazdag anyagot dr. Czenner Mihály színháztör­ténész és dr. Elbert János, a Magyar Színházi Intézet igazgatója bocsátotta ren­delkezésükre, emellett sokat köszönhetnek a magángyűj­tők önzetlenségének is. Nagy fába vágták a fej­szét, de megérte, mert kez­deményezésük minden bi­zonnyal széles körű érdek­lődést kelt. A mostani be­mutató — két teremben — a hőskorba kalauzolja el Thália barátait. A doku­mentumok ízelítőt adnak az első magyar színi direktor, Kelemen László munkás­ságából. Tanúi lehetünk a nemzeti dráma születésé­nek. Megtekinthetjük Az ember tragédiája első elő­adásának egyiptomi szín­padképét, méghozzá makett formájában. Az alkotó egyé­niségét villantja fel id. Szabó István szobrászmű­vész Madách-portréja. Az 1888-as Faust-előadás hangulatát is felidézhetjük egy rekonstruált színpad­kép révén. Látható az első Lohengrin-jelmez. Bizonyá­ra sokak kíváncsiságát fel­kelti Déryné restaurált spa­nyol legyezője is. A művészélet egykori hét­köznapjairól különböző saj­tótermékek, plakátok tudó­sítanak. A Lendvay Már- tod-emléklapot például 25 forintért árulták, s az egy­begyűlt összegből készíttet­ték a színész szülőházára helyezett márványtáblát. Az ígéretes kísérletre azért is érdemes lenne fel­figyelni, mert pódiumműso­rokkal színesítik. Az egyik teremben, a relikviák kö­zött Lukács Margit Kos- suth-díjas művésznő tart önálló estet Éva címmel. Ugyanitt Bessenyei Ferenc — partnere közreműködésé­vel — a Bánk bánból ad elő részleteket. Ruttkai Éva Shakespeare-t idézi a ki­állítás tárgyai- között. Emel­lett sor kerül neves színé­szekkel, színházi írókkal rendezett beszélgetésekre. Bemutatkozik Varga Má­tyás Kossuth-díjas díszlet- és Márk Tivadar Kossuth- díjas jelmeztervező. A következő esztendőben az 1945-ig tartó korszak­ból adnak ízelítőt, 1984-ben pedig a felszabadulástól napjainkig terjedő időszak érdekességeivel várják a színházkedvelőket. A jelenleg megtekinthető anyag szeptember végéig: kínál maradandó élménye­ket. P. L Fellélegzett szinte min­denki. Nem kóbor áram, nem titokzatos elektromos kisülés, nem is amit a sci- fi kedvelőinek népes tábo­ra hangoztatott az illetékes szervek tehetetlenségét mi­nősítve, hogy ismeretlen ufó-tevékenység volt mind­ennek az oka. A járókelők demokratikus tömegeit nem annyira a rettegés, mint in­kább a restelkedés tartotta pánikban e nagy múltú, és szigorú erkölcséről híres városban. Igen, a restelke­dés, a szemérem, meg a bizalom hiánya; a titok és a titkolózás kegyetlen zabi- gyerekei. Ki merte volna vállalni annak a kockázatát, hogy elújságolja, mi is történt vele a Gabinak 'becézett, s meglehetősen szépen gon­dozott tér kavicsos sétá­nyain, éppen bevásárlásra menet. — Ugyan, képzelődsz! — s gúnyos röhögés, kételke­dő vizslatás, csodálkozásba burkolt káröröm, miegyéb. Inkább nem! Maradjon csak magánügy, ha az ma­radhat: felejtsük el. Az a kék folt majd elmúlik, s ki is lehet valamit találni, hogy az asztal sarka vagy a villamoson... De éppen ott? Egészen a combtőnél? Úristen! Még októberben kezdő­dött az- egész, amikortól jócskán megritkultak a le­velek a fákon, és szokat­lan módon hullani kezdtek a vadgalambok is. Egy-egy álmos szombat délutánon, máskor hűvös reggeleken négy-öt galamb zuhant örök megnyugvásra a puha le­vélszőnyegre. A tér gondo­zásáért felelős köztisztasági dolgozó sejthette,, hogy va­Csató Károly: lami nincs rendben, de csalt a- fejét csóválta, miután el­földelte a béke madarainak e szürke tollú mártírjait a puszpángbokrok tövében. A természet körforgásának és örök megújulásának törvé­nye szerint e tetemek táp­lálják legalább az örök­zöldet. E dolgozó süketné- ma és enyhén debil volt ugyan, de tudta, hogy az elpusztult állatokat az em­bernek illő eltemetni. A furcsa jelenség talán ezért is nem tűnt fel a járóke­lőknek. Akik felfigyeltek, azt gondolhatták!' hogy ga­lambirtási akcióba kezdett a városgazdálkodási válla­lat, s kevesebb lesz majd az orvul lepöttyéntett em­ber. A levélszőnyegre, télen a fehér hóra kiömlő vér sem volt zavaró, bár az ilyen durva galambirtási technológiát primitívnek tartották, de felfogták egy­féle újításnak. öt-hatszáz galamb hiá­nyát észre sem vette ez az alvó környék, pláne nem, hogy maradéktalanul telje­sítette kötelességét az, akinek kellett. Fogadjuk el tényként, hogy e térről vé­letlenül távolmaradtak az állat- és természetvédők, s más aggodalmárok, még a gyanús jelenségeket azonnal jelentgetők is. Közbiztonsá- gilag e környék teljesen szennyezetten, nem számít­va egy-Rét részeg vizel őt, de ők is mindig szemérmesen eltakarták magukat a kisze­melt fatörzzsel. Semmi sze­méremsértés, csak megér­tésre méltó emberi szánan- dóság ebben is. A tavasz nemcsak rügye­ket, tomboló sarjadást ho­zott, hanem kutyasétáltató­kat is. Valami különösre ezeknek a négylábú bará­tainknak a gazdái tettek fi­gyelmesek. A kutyák csak úgy, póráz nélkül keresték az ingernyomokat, szaba­don nyolcasozva a fatör­zsek között, s egyszer csak visítás, kaikolás. a szetter meg usgyi, veszettül fut vé­gig a parti sétányon, és meg sem áll a temetőig. Ez testvérek között is hatszáz méter a galambtetemektől burjánzó tértől. A gazdik földben tanyázó darazsakra gyanakodtak, miután meg­lelték hátsójukat nyaldosó barátaikat. Majd egy tucat ilyen rejtélyes eset után el­tűntek a kutyások, pedig az itteni fák alatt már nem keltett tartani a petyestető galamboktól. Nem jelentet­ték a köztisztasági részleg vezetőjének azt sem, hogy a Fazekas Gábor tér utca­seprője kifogástalanul látja el feladatát. Az igazi botrány — már­mint a magánbotrányok sora —■ május közepén kez­dődött, amikorra teljessé­gükben kinyíltak a nők is. Igen, a kétmilliárd féle keblűek, csipejűek, fenekű- ek — én akért előre sorol­nám — arcúak. Férfibará­taim! Ők az élet hordozói, megszűlői és ' megtartói, né­hány hónapig nem kis ke­serűséget okoztak nekünic Ezt be kell vallanunk. Gya­nakvást, gyötrődést, meg­döbbenést. tehetetlen le­mondást, cinikus belenyug­vást, állatias élszabadulást, önmagunkból kivetkőzést, értelmetlen menekülést okoztak. Mindent. min­dent . . Mert szeretjük őket. Ki-ki a magáét, ki-ki a másét is. így aztán mind­annyiunk mindannyiunkét. A város megnyugodva fogadta a hírt. hogy min­denre fény derült, s g bű­nös méltán eléri a mél­tót ... • De kárpótlás ez? Ami megtörtént, a jelenben már jóvátehetetlen. Hogyan len­ne jóvátehető az. hogy is­meretlen emberek pillana­tok alatt összepofozkodnak? Először két. magúkat csö­vesnek tartó gimnáziumi ta­nuló járta meg. Esetük tí­puseset, ezért érdemel em­lítést. Ülnek a pádon, s a nép­hadseregben rendszeresített gázálarchord t áská hó! > szo- gatnnk. Feszes nadrágban egy bomba jó nő jön, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom