Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-06 / 183. szám
1982. augusztus 6., péntek ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Egy szakma újjászületése... Most, amikor a korábbi évekhez képest — népgazdasági és vállalati szinten egyaránt — csökkentek a fejlesztési források, a figyelem egyre érezhetőbb módon — az alkotó ember felé fordul. És nem véletlenül: ha feltételezzük — bár ez általában nem, vágj' legalábbis nem mindenhol jellemző —, hogy a régebbi technikában, technológiában rejlő valamennyi tartalékot kiaknáztuk és újabbat, korszerűbbet nem tudunk vásárolni, akkor a további előrehaladásban, elsősorban a tevékeny ember lendítőerejére számíthatunk. Olyan képzett, sokoldalú emberekre, alak a termeléshez szükséges anyagot és energiát, a régi technikával is az optimálisát megközelítő szinten használják fel. E szükségszerűség felismerése vezette az Üvegipari Művek Miskolci Gyárának vezetőit, amikor elhatározták, hogy tovább lépnek a szakmai képzésben is. Ami az üveggyártás „periférikus” területeinek szakember-ellátottságát illeti, ott eddig sem voltak nehézségeik. Lakatos, esztergályos, villanyszerelő, marós, festő-mázoló stb. szakmunkásokból a szükséges létszám biztosított. Régóta szorító gondja viszont a gyárnak a termelési profilnak megfelelő képzettségű dolgozólétszám biztosítása. Veszteségek és okaik Zsiga Jánosné személyzeti vezetőtől és Arday László bér- és munkaügyi osztályvezetőtől megtudtuk: — A gj'ár munkajogi állománya 471 fő. Egyetemi-főiskolai végzettséggel 2!)-en rendelkeznek. Középiskolát 107-en, az általános iskola 8 osztályát 222-en végezték el. Azok száma, akik az általános iskolát még nem fejezték be — 113 (!). Ez a felsorolás is érthetővé teszi, a viszonylag nagyarányú, 20—22 százalékos fluktuációt. Az új emberek, új dolgozók azonban kezdetben félnek az üvegtől »és be- gyakorlatlanságuk is jelentős károk okozója lehet. Veszteségforrás keletkezhet már az alapanyagok előkészítésénél; ha elmarad a folyamatos mintavétel és elemzés, amelyek után pontosan meg tudják határozni a feldolgozásra kerülő anyagok meny- nyiségét és minőségét. A tüzeléstechnika során; a nem megfelelő térnyomás, levegő—gáz arány stb. alkalmazásakor keletkezhetnek károk. Az üveg alakításánál ügyelni kell arra, hogy az alakítási munka a lehető legkisebb legyen. Az esetleges hűtési veszteséggel éppen úgy számolni kell, mint a csomagolási veszteséggel. Mert vannak, akik „megszö- gelik” az üveget és vannak, alak még a csomagolóládát sem erősítik meg kellően. Ezek a hibák, veszteségek jellegükből adódóim olyanok, hogy szakszerű és figyelmes munkával elkerülhetők. Ez pedig számottevő kártól mentesítené a gyárat és növelhetné annak gazdasági eredményét. Két év alatt Kopcsek Imre gyárigazgató így fogalmaz: — Vállalnunk kell annak felelősségét, hogy a síküveggyártók képzésével késve kezdünk foglalkozni. Mostani kezdeményezésünket a kényszer szülte. Hozzá kell azonban tenni: erre a nagj' feladatra talán nem is vállalkoznánk, ha nem éreznénk magunk mögött a szakmunkásképzést irányító állami vezetés támogatását és a 114. számú Szakmunkásképző Intézet vezetőinek segíteni akarását abban, hogy a törvényes Vendeletek által biztosított keretek között síküveggyártó szakmunkásképzést indíthassunk. A kétéves részmunkaidős képzés során az üveggyártás és -feldolgozás technológiáját jól ismerő síküveggyártó szakmunkásokat képezünk majd, akik már a tanulmányaik ideje alatt munkabért kapnak. — Ez ideig hogyan vált valakiből üveggyártó? — A gyár üveggyártó munkaerő-utánpótlása túlnyomó részben úgy oldódott meg, hogy egy-egy más szakmával rendelkező ember bekerülve a gyárba, megismerte a technológiát, megszerette az üveget. Egy idő után látta azt is, hogy az üveggyártók jövedelme magasabb az övénél, ezért örömmel vállal- (a az eredeti szakmájától eltérő tevékenységet. Vannak akik szakképzetlenül jöttek közénk dolgozni és sok-sok kínlódás, erőfeszítés árán, szívós önképzés eredményeként váltak üveggj’ártókká. És ne tagadjuk: akadnak olyanok is, akik „belekényszerültek” a termelésbe. Ezen a helyzeten szeretnénk most, a síküveggyártó szakmunkásképzés bevezetésével változtatni. Vonzóerők... ;— Vajon sikerülni fog? — Bízunk benne, hogy a fiatalok számára vonzó lesz ez a gyár, ez a munka. Ma már elmondhatjuk, hogy hosszú évek erőfeszítésed nyomán „kivirágzott” egy olyan érdekes, vonzó tevékenj'ség, mint az építészeti üveggyártás. A korszerű építészetnek — a ridegebb beton- és acél- szerkezetek mellett — ez tartósan vonzó és esztétikus anyaga. A gyár a nehezebb gazdasági környezetben is eredményesen megállta a helyét Termékei minden piacon, gazdaságosan értékesíthetők. A szakmunkásképzés beindítása ma már nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy eredményeinket tartani tudjuk, sőt, hogy a veszteségek feltárása útin előreléphessünk. Buciiért Miklós Felmérés a bútorokról Az Országos Piackutató Intézet az elmúlt fél évben felmérést készített arról, mi az oka a bútorok iránti kereslet erőteljes csökkenésének. Míg ugyanis látszólagos túlkínálat tapasztalható a bútorpiacon, a vásárlók nem mindig kapják meg azokat a termékeket, amelyeket keresnek. A piackutató intézet szakemberei a vizsgálat során többek között megállapították, hogy az üzletek raktáraiban felhalmozódtak például azok a szekrénysorok, amelyeknek magassága nem éri el a 180 centimétert, s amelyekre a vásárlóknak nincsen igénye. Ugyancsak nem kelendőek az újszerű színezésű, a pácolt zöld és a vöröses színű szekrénysorok. Nem találnak vevőre azok a szekrénysorok, amelj’ek túl hosszú falfelületet igényelnek, s nem helyezhetők el a viszonylag kisméretű új lakásokban. Biztonság a bányában A képen egy nyugatnémet szénbánya hidraulikus tárnokkal biztosított frontfejtése látható A második világháború G előtt a szénbányászat a bányatérségek biztosítására kizárólag bányafát használt. A fokozódó termelés feltételeit a fejtések és vágatok fabiztosítása már nem tudta kielégíteni. A gyakorlat bebizonyította, hogy fával nem lehet olyan nagy szelvényű és időálló vágatokat biztosítani, amelj'ek a mind nagyobb teljesítményű szállítóberendezések üzemeltetéséhez megfelelnek. FT8ször — az 1950-es évek elején — fa helyett a körszelvényű TH-acélbiztosítás alkalmazásával próbálkoztak, majd az ún. csúszóíves biztosítás használatára tértek át. Mintegy két és fél évtizeddel ezelőtt indult meg nagyobb arányban fa helyett az acéltámok és acélsüvegek alkalmazása. Előnyük elsősorban az volt, hogy omlasztás (kimentés) után ismételten be lehetett őket építeni, ugyanakkor segítségükkel már ló lehetett alakítani a korszerű jövesztő-, rakodó- és szállítógépek alkalmazásához nélkülözhetetlen tám- mentes szénhomokot. Az első időben súrlódásos fémtámo- kat használtak, majd rátértek a hidraulikus tárnok használatára is. A súrlódásos tárnokkal szemben a hidraulikus tárnoknak több nagy előnyük van: könnyebbek, beépítésük gj'orsabb, előfeszí- tési lehetőségük sokkal nagyobb, ezért a névleges terhelést hamarabb elérik, működésük pontosabb. A fejtési biztosítás gépesítése során alakultak ki a hidraulikus tárnokból kiképzett, két-hat tá- mos egységekből álló rendszerek, amelyeknek legfontosabb feladata a főte megfelelő alátámasztása. A gépesített biztosítószerkezet megakadályozza a lefejtett térségből az omladék lefolyását a munkapásztába; ugyanakkor lehetővé teszi a gépi jö- vesztést és szállítást, valamint a szállítóberendezések hidraulikus módon történő előre mozgatását. Pályázati felhívás Közös erővel a munkások és műszakiak eredményes együttműködéséért” A népgazdaság és a vállalatok feladatainak eredményes megvalósítása az irányítás és végrehajtás minden szintjén növekvő követelményeket támaszt, vezetőktől és beosztottaktól egyaránt hatékonyabb munkavégzést kíván. A termelés és gazdálkodás számára kevésbé kedvező feltételek miatt is magasabb követelményekkel való lépéstartás szükségessé teszi a korszerű ismeretek eredmé- nj'es alkalmazását, nagyobb előrelátást igényel. Előrejutásunk nagj'részt a munkások és műszakiak eredmé— Volt már jobb és rosz- szabb helyzet is — mondták a Borsod megyei Beruházási Vállalat vezetői az év első felében végzett munka rövid összegezéseként. A vállalat lebonyolításában megvalósuló beruházások (lakás- és intézményépítés stb.) első félévi teljesítése meghaladta az előző év azonos időszakában elért teljesítményt. Másrészről, az éves előiránj'zatok teljesítésének aránya — jóllehet az elvégzett munka nagysága növekedett — kissé elmaradt a tavalyitól. — Az ellentmondásosnak tűnő helyzet azzal magyarázható, hogy az 1982. évi műszaki előirányzat 12,8 százalékkal növekedett, míg a pénzügyi terv 12,6 százalékkal magasabb az előző évinél — mondta őr. Bucskó Mihály, a Borsod megyei Beruházási Vállalat igazgatója. — A megye . városaiban, településein — Miskolc kivételével — az éves terv szerint 881 lakás építését kell 1982-ben bete- jezni. Ebből a fél év végéig csupán 225 lakásnál történt meg a műszaki átadás, a használatbavétel aránya viszont még ennél is kedvezőtlenebb. Az Özdon épülő lakásokból például egy sem Javul a tanácsi beruházások üteme készült el június végéig. Kazincbarcikán és Leninváros- ban az előzőnél jobb a helyzet. Leninvárosban az ez évre előirányzott 165 lakásból 60-nál folytatták le a műszaki átadással kapcsolatos eljárást. — Milyen okok idézték elő az aránytalanságot? — A feladatok növekedése következtében — egyes területeken részben a tavalj'i elmaradás miatt — a helyi kivitelezői kapacitásokat meghaladó igények merültek fel. Ugyanakkor nem változott kedvezően a megyében működő vállalatok létszámhelyzete és szervezettsége sem. (A megye nagy építőipari vállalatainál folytatódott a mun- káseláramlás, főként a munkaigényes, nagy szakértelmet igénylő szakmákban csappant meg a létszám — szerk.) S ez sajnos, oda vezet, hogy a megye egyik-másik városában, településén a kivitelezők nem vállalkoznak a tervbe vett lakások ez évben történő felépítésére. Az igazgató elmonefta, hogy a beruházási vállalat az előállott helyzetre való tekintettel, az. év elején tárgyalásokat folytatott több, nem borsodi székhelyű kivitelezővel. A megbeszélések eredményeként újabb kivitelezőket vontak be megyeszerte a beruházásokba. Kazincbarcikán és Sajószentpéteren például az Üt- és Vasútépítő Vállalat kötelezte magút jelentős nagyságrendű munkákra, amit együttműködési szerződésbe foglaltak. A két településen a tervidőszak végéig mintegy hatszáz lakás mélyépítési munkáját végzik el az út- és vasútépítők. Ezenkívül Ozdon a KÉV— Metró, Leninvárosban és Mezőkövesden a Csőszerelőipari Vállalat érdekelt bizonyos beruházások megvalósításában. Csak helyeseim lehet, hogy a Borsod megyei Beruházási Vállalat kezdeményezésére már eddig is több országos székhelyű kivitelezőt sikerült- bevonni a megj'ében jelentkező feladatok megoldásába. Onámítás lenne azonban tótételezni, hogy ezzel megoldódnak a gondok. Ezek a kivitelezők ugyanis csak az 1982-ben kezdődő beruházások megvalósítására vállalkoztak, így az idén csalc kismértékben mérséklődik az építőipar kapacitásgondja, ami döntően az 1982-re elő- irányzott beruházások befejezését vészéi j’ezteti. Jó hírrel is szolgált az igazgató, amikor elmondta: minden remény megvan rá, hogy a harmadik negj’edév- ben elkészülnek a tervbe vett oktatási és gyermekintézmények. Annál sajnálatosabb, hogy kevés javulás tapasztalható a vállalkozási készségben és a megvalósítás egész folj’ama- tában. Gyakran felszínre kerül az egj'üttműködési készség hiánya is, a kisebb kivitelezői szervezetek vállalásai pedig nem minden esetben megalapozottak, meljmek oka a felkészültség hiányában, az eszközellátottság és a szervezettség rendkívül alacsony színvonalában keresendő. Ju. L nyes együttműködésén múlik. Szervezett együttműködéssel a tudatos tenniakarás is jobban érvényre jut, és jelentős mértékben járul hozzá a vállalati tevékenység ha- tékonj'ságának javulásához. Mindezek elősegítése érdekében a SZOT műszaki-gazdasági bizottsága „Közös erővel a munkások és műszakiak eredménj’es együttműködéséért” címmel, pálj’ázati felhívását ez évben is közzéteszi. A pályázat célja, hogy elsősorban az energia- és anyagtakarékosság, valamint a másodnyersanyag-hasznosítás területén alkalmazható megoldások felkarolásával elősegítse az irányítás, végrehajtás és ellenőrzés módszereinek korszerűsítését, és a pálj'ázók saját gyakorlati tevékenységében ezek érdemi érvénj're juttatását. Kérjük, hogy a pályázók a célkitűzések eredményes megvalósítását és annak módszerét, a megvalósítás mérhető eredménj'eit és (vagy lói értékelhető hatását), valamint azt, hogy saját tevékenységük és javaslataik azokat hogyan segítették elő, rendszerezve foglalják írásba, s ezzel pályázzanak a szakszervezeti mozgalom erkölcsi és anyagi elismerésének elnj'erésére. A pályázat tartalmazza — a már elért eredmények konkrét, dokumentált bemutatása mellett — az előremutató javaslatokat is. A pályamunkák terjedelme legalább 10, és legfeljebb 20 géltót oldal legj'en. A pálj'ázat jeligés, a nevet, címet és a pályamű tartalmi kivonatát zárt borítékban kell mellékelni. A pálj'ázatban foglaltak alkalmazására, illetve vállalati megvalósítására vonatkozó véleményt — a vállalat vezetőjének és szb-tit- kárának aláírásával — külön zárt borítékban kell mellékelni. Nj'ilvánosan még meg nem jelent, és más pályázaton részt nem vett munkák, illetve vállalatoknál, intéz- ménj'eknél egy évnél nem régebben megvalósult megoldások nyújthatók be. A pályázat beküldésének határideje: 1983. szeptember 15. A pályázatot a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztályához kell benyújtani, három példányban. (Budapest, Dózsa Gj'örgy út 84/b. 1415). A pályadíjakról — 1983. december 15-ig — a SZOT titkársága dönt. Pályadíjak: 2—3 darab 25 000 forint értékű I. díj és oklevél, 5—10 darab 10 000 forint értékű II. díj és oklevél. A pálj'ázatban elsősorban vállalati komplex brigádok, szocialista brigádban dolgozó kollektívák, és közvetlen termelésirányítók részvételét várjuk. Bízunk benne, hogy felhívásunk nemcsak a munkások és műszakiak, hanem más szakemberek, kiskollek- tívák körében is jó visszhangra talál, és ösztönzést nyújt a komplex brigádok színvonalas munkájának elősegítéséhez a műszaki-gazdasági tevékenj’ség hatékonyságának növelésével aktuális gazdaságpolitika: céljaink megvalósításához Munkások, műszakiak, komplex brigádok! Várjuk a pálj’ázatban való részvételt. Szakszervezetek Országos Tanácsa műszaki -gazdasági bizottsága i