Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 6

1982. augusztus 14., szomEat

Mint közismert házasságszakértőt kerestem fel Paksica barátomat. Alaposan becsaptam én az ajtót Lizánál, a feleségemnél. Ügy néztem Paksica Me- nyusra, mint hányódó hajótörött, aki utolsó szál deszkába kapaszkodik. Tüstént megállapította, hogy fenenagy bajban vagyok, így kezdte:

— Napnál világosabb, hogy összekaptál Lizával. Ismerlek. — Lustán feküdt végig a heverőn.

— Eltaláltad, Menyus. Ezért jöttem. Csalhatatlan receptjeid vannak.

— Meglátjuk. _ Máris kezdheted.

Fölkattintottam japán öngyújtómat.

— Úgy kezdődött, hogy Lizának volt egy ferdenyomású húszasa. Fölül- volt keskenyebb a szegély. A barátnője tette fülébe a bogarat, hogy ez kabalapénz, sokszorosát éri egy idő múlva. Megmutatta ritka kincsét, és tüstént kiselőadásba fogott.

— Ide tedd a szemed. Négy milliméterrel keskenyebb a felső szegélye, mint az alsó. Ritka szerencsés fogás. Legalább húszszorosát éri, ha beváltom — villámgyorsan tüntette el a papírt.

Jött a balesetbiztosító, Lizának szüksége lett volna a húszasra. Elvből nem váL tott százast.

— Jöjjön egy hét múlva, bácsika — ajánlotta.

— Harmadszor próbálkozom. Nem találtam itthon senkit — húzta el a száját az öreg.

— Jó lesz magának akkor is, nem szökünk meg — csapta be Liza az ajtót a pénzbeszedő orra előtt.

Megszántam a hosszú türelmű nyugdíjast.

— Hagyod mászkálni ezt a boldogtalant, rongyos pár forintért? Oda kellett volna adnod a húszast.

Egyszeriben fölpaprikázó- dott:

— Ne leckéztess, jó? Annyit se értesz hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. Az a pénz: tabu. Olyan, mint a ritka tanga- nyikai bélyeg. Hiányzott a

A kabala

h

sarkából egy cikkely. Á miniszter bal fülére esett a stempli ráadásul. Van már példa. Kétszázszorosát érte az izlandi repülőbélyeg, mivel a Lofot-szigeti posta verte rá a pecsétet véletlenül. Kizárólag ezért.

Elképesztett ekkora tájékozottság. Engem is megkísértett a vagyonosodás ördöge. Elcsentem Lizától a papírpénzt. Hátha máris gazdagok lettünk!

— Mennyit érhet ez a kékhasú? — hajoltam a pénztárpultra a bankban.

A kontyos szőkeség alaposan végiggusztált.

— Ez, kérem? Egy húszast. Rá van írva betűvel, számmal.

Elkapott a pulykaméreg, mint akit porig aláztak.

— Nézze meg jobban, kislány! Ez nem közönséges húszas. Nyomáshibás. Keskenyebb a felső szegély.

A kontyos megmakacsolta magát. Egyenest az orrom alá dugta.

— Ilyesmi előfordul, kérem. Ferdén nyisszantotta a gép. Beváltom névértékben, nem vonok le semmit, ne izguljon.

Totál fölhergelődtem, hogy ennyire járatlan a szakmájában. Jól kieresztettem a hangom. Fölütötték a fejüket a számoszlopokból a szakik.

— Ne siessen a válasszal. Később mit ér? Pár év múlva esetleg.

— Ennyit. Fillérrel se többet. — Guszta kis szájára kapta a kezét, mintha ásítás környékezné. Rájött a nevetőgörcs.

Kitámolyogtam, ujjamra csaptam a lengőajtót idegességemben. A legelső újságosnál elsütöttem a kabalapénzt.

Beszámoltam Lizának az ótépé-kalandomról. Sírva rontott be a szobájába, és magára zárta az ajtót. Mukkot se szól azóta, keresztülnéz rajtam, mint az üvegen. Mit tennél a helyemben, Menyus?

Megnyomogatta bajszát Paksica, és úgy tett, mintha erősen koncentrálna. Hozzám fordult.-r- Semmi se egyszerűbb ennél. Liza elé állítasz és továbbmondod a mesét. Visszavetted a húszasodat a rikkancsból. Másik bankfiókba mentél, hátha szerencsésebb leszel. Ekkor következett a nagy happy • end. Köréd sereglett a számfejtő brigád, az ellenőrzés, a takarítónőkkel együtt. Álmélkodtak egy sort, és vitték a papírpénzt egyenest a főnök elé. Személyesen számolta a markodba a névérték húszsorosát a góré. Leteszed otthon az egész dohányt.

Fölhördültem, mint akit cecelégy csípett.

— Egyetlen grandom sincs! Liza kezeli a kasz- szát.

Titokzatos mosollyal

nyújtotta ő a négy Kost suthot.

— Fogjad, Béluci, nem

keU visszaadnod.

__ ?. ? ?

— Potomság. A párom tette elém az asztalra a négy pirosat. Láttad volna a képét. A ferdenyomású húszasért kapta, és szívére tette a kezét, hogy igazat mond. Enyém lehet a pénz, csak ne ugrassam többé. Lássam be, hogy ő pénzügyi zseni.

Hunyadi István

PÉNTEK IMRE:

Kontinenseken

A képernyő

tűzveszélyes *

tükrében

Felelőtlen

gyűlködés ragyog, befüggönyözzük az ablakot...

mezítelen

játszadozunk,

atombiztos

Él

Nem a rádiót.

óvóhelyen.

tested híreit

Túlélők vagyunk

Bár a fegyveres

hallgatom,

szüntelenül:

világ acsarkodik:

utolsó mindenik

megmaradni halálunkig

őzért szeress 1

alkalom.

talán ha sikerül.

Lem zempléni kapcsolatai

(Emlékezés a költő születésének 180. évfordulóján)

Nikolaus Lenau, akit „az osztrákok Petőfijének” neveztek, magyarországi születésű, de német nyelvű költő volt. Születésének centenáriumán igyekeztek magyar költőnek bemutatni, hiszen első emlékei és szép ifjúsága hazánkhoz és szű- kebb vidékünkhöz, a Hegyaljához kapcsolták.

1802. augusztus 13-án a Torontál megyei Csatádon született. Apja katonatiszt, császári hivatalnok a születéshelyen, anyja budai polgárleány. A költő első emlékei Budáról maradtak, ahol a könnyelmű apa halála után anyjával, testvéreivel szegénységben élt, míg édesanyja másodszor is férjhez ment Vogel Károly katonaorvoshoz, akivel a család Tokajba költözött.

Lenau Pesten kezdte tanulmányait, ahol hazafias nevelést kapott, magyarul is megtanult, bár költőként csak németül írt. A Pesten megkezdett iskolát 1815— 1816-ban az újhelyi gimnázium magántanulójaként folytatta. Tokajban Kövesdy József volt a házitanítója, aki előkészítette a sikeres vizsgákra. A Tokajban és Üjhelyben eltöltött két év mély nyomokat hagyott az ifjú életében és később is állandóan visszatérő emlék a táj, a nép, a vidék varázsa költészetében. Bár nevelőapját 1816 elején Tokaj-járásorvossá, később megyei orvossá nevezték ki, megbecsült ember volt a levéltári adatok tanúsága szerint, anyja mégis 1817-ben gyermekeivel visszaköltözött Pestre. A költő Pesten fejezte be a gimnáziumot, majd a mosonmagyaróvári gazdasági akadémiát, a pozsonyi jogi, a bécsi orvosi egyetemeket látogatta. Anyja halála után megszűntek kapcsolatai Magyarországgal. Apai nagyszüleitől jelentős vagyont örökölt Bécsben, szerelmi csalódásában Amerikába vándorolt, de csalódottan tért vissza Ausztriába. 1832-ben megjelent verseskötete ismertté tette nevét. Kezdetben a táj, a népélet, a csalódott szerelem jelentkezett költészetében, később jelentős politikai költővé érett, s főleg nagy műveiben — Faust, Savonarola, Albigensek — meggyőző erővei fejezte ki korának szabadságeszményét. Élete utolsó szakaszában a társadalmi, politikai visszásságok, magánéletének csalódásai költészetének hanyatlását jelentik. Elborult elmével halt meg 1850. augusztus 22-én Döblingben.

Az életút tele van határozatlansággal, ellentmondásossággal. A kor, amelyben élt, ingadozásra késztetett nálánál szigorúbb, szilárdabb lelkialkatú költőket is, s ő .nem mérhető Puskin, Petőfi vagy Heine következetességéhez.

Haladó eszmék örököse, s folytatója volt. A szabadság- és természetszeretetét vidékünkön szívta magába. A mindenre kíváncsi, mindent befogadni vágyó ifjú

elé Tokajban, a Tisza és Bodrog vidékéi egy új világ tárult. Itt 1 ismerkedett me a természet pazar költészetével, a magya néppel, a pásztorok, halászok, szőlőmun kasok életével, a magyar népdallal és ; népzene akkori közvetítőjével, a magya 1 cigánnyal. Az itt szerzett élményei, be nyomások soha sem tűntek el emlékeze léből, jelen vannak verseiben, mint téma színhely, atmoszférikus elem:

„Meleg, suhamló, halk szelek járnak, tavaszra borzong a szép Magyarhon; a csalitok közt hars csalogányok mámora csattog a Tiszaparton."

(Parasztok a Tiszaparton Jankovics Ferenc fordítású vagy: ff

P

„Magyar földön, hol világos habjaival a Bodrognak a tiszai zöld hullámok víg-susogva egybe folynak; hol napszórta, lágy lankákon Tokaj fürtje mosolyog."

(Miska a Tiszánál Jankovics Ferenc fordítása;

A magyar tájat úgy látta meg, min Petőfi előtt senki. A „Pusztai csárda” cí mű versében nyargaló ménest, ostorsuhogtató csikósokat, vihar utáni szivárványt, i csárdában mulatozó betyárokat, s a Rá- kóczi-nótát húzó cigányokat írta le. A „Három cigány” című verse Liszt Ferenc zenéjével vált világhírűvé, vagy a parasztok ebédelésének leírása rokon Arany János Családi kör versével. Nemcsak verseiben, de leveleiben is magyarnak vallotta magát, 1831-ben így írt sógorához „... van vaiami nemes ama hanyagságban, mellyel Magyarország földmívelőjl vetőmagját a sekély barázdába hinti, szőlőtőkéit pedig pár nyeséssel rendbe hozza azután könnyű szívvel megy haza és p{. pára gyújt. A szép tokaji hegyek fesztelenségükkel, egymástól messze álló tőkéikkel, a közbe-közbe ültetett gyümölcsfákkal sokkal szebb látványt nyújtanak mint a bádeniek lépcsőzetes lejtőikkel. Magyarországon a földművelés a természethez intézett szerény kérés, szíves meghívás, hogy telt kezekkel jöjjön gyönyörű

adományaival

__ Látod... itt megint a

m

agyar ember szói belőlem.”

Emléke elevenen él vidékünkön, verseit olvassák, lakóhelyén, Tokajban emléktáblája, Újhelyen pedig 1976 óta szobra előtl tiszteleghetünk.

Dr. Hőgyc István

A LEGELŐN

Megmozdultak a fü© vek, felemelkedtek, élénkebb színt kaptak, szemlátomást jót tett nekik az utóbbi napok esője. Itt, megyénk déli részén, a sík,. végesincs Alföldön egy emlékezetes, jéggel, cserepeket szaggató, fákat döntögető széllel érkezett zivatar után sokáig nefn esett, repedezett a legelő talaja, hervadt, sárgállott a gyep.

Most már minden más. Frissebb, élőbb. Mindig is élő persze ez a terület is, jó megállni, nézelődni, nekivágni csak úgy találomra, figyelni erre-arra. Kora tavasszal, a friss szelek, a kékülő égbolt idején messziről sárgállik a tavaszi hérics. Igen értékes gyógynövény, a szívműködés szabályozására használják. Ebben az időben bújik elő az aprócska, fehér daravirág is, majd megjelenik a lilavirágú mezei zsálya, a nagy csoportokat kedvelő veronika, itt-ott feltűnik a kamilla is, szintén kedvelt, nagy hasznú gyógynövény gyulladáscsökkentő, görcsoldó. A kakukkfű is megjelenik már, de még szerényen, alig észrevehetően.

Nyáron viszont, például ezekben a napokban annál inkább észre lehet venni. Illatos, szép megjelenésű virág, érdemes belőle szedni kis csokrétát. Sokan a fürdővízbe teszik, a víz il- "" latosítására. Mások pedig a sült húsokat ízesítik vele. vadpecsenye csakis ezzel az igazi, de jót tesz minden más húsnak is. Kivonatát, cseppfolyós sűrítményét pedig majd’ minden boltban

meg lehet vásárolni aprócska üvegben. Az ezzel dúsított tea semmi máshoz nem hasonlítható, jellegzetes illata miatt. Igen jót tesz a toroknak, főként megfázások idején, meg a nagy dohányzások idején, mivel tisztítja a torkot. Mennyi mindent tud ez az apró, illatos virág!

Ide téved egy-két bok- rocskával a tűzpiros virágú pipacs is, de nem nő meg olyan nagyra, erőteljesre, mint a közeli búzatábla szélén. Igazából ott mutat szépen, együtt a sötétlila szarkalábbal, meg az élénkkék, csodás színű búzavirággal. De azért itt a legelőn is megél. Akárcsak a katángkóró, mert ez meg mindenütt feltalálja magát. Ilyenkorra már ő is megjelenik. Különös szépség, célszerűség ez a virág! Apró, keskeny levelein alig-alig párologtat, hajlékony, erős, több ágú szára pedig sűrűn telerakott finoman szabdalt, hihetetlenül kék virágokkal. A nagy szárazságok idején, az esőtlen, perzselő nappalodon, amikor már pusztulnak, sárgulnak, kornya- doznak a növények, ez a kék virágú, díszes növény — melynek neve sehogyan

Tíznrom&eMír wmamtmamm i —mi 'i'»—

sem illik rá — bírja, ßjjelre becsukódnak a virágai, levelei, szárai, gyűjtögetik a harmatot, a mégis létező lecsapódást, nedvességet, gyökerei is azt keresgélik, majd délelőtt szépen felébred, a virágok nagy megfontolással, vagy inkább lustálkodással újfent kinyílnak, körülnéznek, történt-e valami változás ... Ez a pici, erezett növényke pedig talán a cickafarok. Gyógynövény szintén, vérzéscsillapító hatása van. És alakul, formálja már gömbölyűségét az iringó, vagyis az ördögszekér. Nyughatatlan egy teremtés. Az őszt várja, ahhoz gyűjti erejét, formál- gatja alakját. Ha majd eljön az ő ideje! Mert eljön, az biztos! Eljön mind több, permetező, talajt feláztató, puhító esővel, mind erőteljesebb szelekkel. Akkor aztán kirúgja magát a földből és uccu neki vesd <el magad, nekiiramodik meg sem ál héthatáron át! De most még itt van, göm- bölyödik, gyarapszik, gyűjti az erőt a nagy szaladás- hoz. Ez is gyógynövény egyébként, gyökerét szamárköhögés ellen használ«: ják. ...................................