Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1982, Július 31., szómba* ßi%? Bit?1 mL ... aki — marhát nevezte így — nem rnas, mint Csengey Gusztáv. Hamvai Miskolcon,, a Nepkert tőszomszédságában, .az evangélikus temetőben > nyugsza- p nak, s 1942 óta Ugyancsak Miskolcon, az evangélikus templom udvarán, az úgynevezett Luther udvarban mellszobor is hirdeti emlékéi. .Polgári foglalkozását tekintve tanar volt — a létrákok szerint jó tanár, kiben* tanítványai tiem-:. csupán a csizmás, magyar zsinóros öregurat | látták, hanem a hű hazawt, a nemes ideák állhatatos kővetőjét —- nevét mégsem ez, hantsm . költészete, (irodalmi murikóssága őrizte jmeg. De megbrizte-e egyáltalán? A kérdés jogos, füstién nem járok! messze az igazságtól, lía azt mondom, nem sokan.) vannak olyanok, akik nap : mint nap eimenve szobra', előtt, például azt mondják: ez Csengey, az utolsó íkuruc, A fogoly lé'n- gyei szisrzője. Ami azt illeti, a Chalhatatlanság mércéjévé! mérve Csengey eltörpül, .elveszi Vörösmarty, ' Arany, vagy a többi kór- , társ-óriás áüfnyékában, de mint azt i az í eperjesi Széchenyi -kör elnöksége. írta az 1912-ben ■— az író. működésének 50. évfordulóján megjelent —■ ■ A mocsarak királya című regénye előszavában: „Ezalatt a hosz- tzú idő alatt a magyar iro■ 'dalom tengerén nem egy i vihar zúgott végig, s ha Csengey Gusztáv, nem is emelkedett a legmagasabb ; szíriek tetejére, ö is talált . olyan hegyfókot, a honnan éle nem sodorhatta öt a vitt: har.” * Csengey Gusztáv 1.84-2. ‘ augusztus ,8-án született Révkomáromban. Atyja akkor gazdatiszt volt a . Zichy- bi rtokon. Innen' Pestre' köl■ tűztek, majd Pilis/ Iraa gyermekéveinek allomasa. A gimnáziumot Pestén, Sopronban és Nagykőrösön végezte. Arany János , különös .tisztelete, szcreté- i. te ez utóbbi helyről. lankadt. Ez később nemcsak egyszerű rajongást jelen- tett. Bruckner Győző egye- ‘ térni tanár írta a Budapesti Hírlap 1912. október 18-i . számában: „Csengey még a ; nyelv, s a külső forrna tekintetében is Arany követője, gondos, választékos magyarsággal ír.” De folytassuk az életraj- í. zot... 1862-ben a pesti ■ egyesült protestáns teoló- K gia növendéke lett. Köz- ? ben Ballagj Mór mellett I működött mint segédszer- 1 kesztő. 1865—66. között ő I az első gyermekújság, a í Gyermekbarát szerkesztője. I 1866 októberében Néme tori’ szágba, a jénai egyetem- f re ment tanulni. Egv év | múlva tért vissza. Előbb \ Szolnokon volt nevelő, í majd Aszódon — ahol szülj lei akkor éltek — gimná- "■ ziumi tanár, később igaz- - gató. 1886-ban Eperjesre í került, ott az evangélikus E5 155 fS főiskola jeles professzora lelt. Miskolcon elete utolsó .hat evet töltötte. 1919 ben a jogakadémiával ö >, eljött Eperjesről, s városunkban telepedett ie Haj- nos kezdetben meg lakás-l sem kapott. Ha dolgozni akart, erre csak a jogakadémia helyiségeiben, vagy a Népkert fái alatt volt módja. Itt írta feleségéhez, az úgynevezett Népkert, dalokat. Később is csak s hatickai szükséglakások közül utaltak ki neki egyet. Lám. Miskolc nem fogadta túl nagy keggyel! Igaz, írói munkásságának hatvanadik évfordulóját megünnepelte a város — s ez még egyszer ráirányította a figyelmet —, a Miskolcon írt Egykor és most emui verse egy idős emoer szomorú számvetése: „Lesz-e még szebb idő? —■ Nekem nincs reményem; / , Lesz, aki megéri talán egykor — én nem, / A fekete földben csendben eltemetnek S távozva síromtól lassan elfelednek.” Tóth Árpád egyversű költőnek nevezte Csengéid. Valóban, nevét a húszéves korában írt A fogoly lengyel című költeménye tette ismertté. Az 1863-ban megjelent vers az abszolutizmus korában minden magyarnak megdobogtatta a szívét. Bár a vers hőse lengyel, magyar annak minden sora. Akkoriban sokan fújták országszerte: ,.Beh-világos a cár palotája ...” •. Csengey azonban írt mast is. Verset, novellát, regényt. 0 az. aki lefordította azt a német diáknótát, amit azóta Ballag m.ár a vén diák címmel mindenki ismer. A Bokrétáé. világ című költői elbe- j szélese után 1877-ben a | Petőfi Társaság tagjává vá- ! lasztotta. Legjellemzőbb j műve talán mégis a Don í Quijote cimü verses regénye. Érezte, nem ennek a kornak szülötte ő, látta, hogy nem éntik meg magyarságát. A fogoly lengyel megjelenése óta ugyanis nagyot változott a ! világ. Kiegyezés, kapitális ; m us... Amikor 1925-ben elment, , hírnevet nem hagyott ma- i ga után. Csak írást, ne- j gényt, novellát, s főleg ver- j set. Például ezt a részletet, j amely akár költői hitvallá- * sának is beillik: „Óh, volt j reményem! — zengtem én . is egykor, / Láttam virulni j a letört hazát: / Múltunk tusain felépül a szebb kor... I Ez adta lelkem vigaszát, f Átadtam lelkes j tanítványaimnak / Biztatva őket, lesz még . kikelet! | / Hitet neveltem, mit vesz ; meg nem ingat... / így értem én el havas telet, f f / így lettem én a haza meg- vetője, /. Ódon falaknak , egy kis rejtekén, / A nagyvilág kinn nem vet hírt. nem is vártam én. Hajdú Imre züsüécs a csővezetékijei) Az ukrajnai Dnyepro- petrovszkban egy csővezeték csatornájának kiásása . során 19 orosz háztartási ezüst tárgyat találtak, köz- í tűk cukortartót, pezsgős vödröt, clíszkorsót. kétszer- i sülttartót, kanalakat, vilii Iákat, szivartárcát. A lele- íteket hamarosan kiállítják ■ a dnyepropetrovszki történeti múzeumban. Az ezüst tárgyakon készítésükre vonatkozó adatok is találhatók: nagyítóval alig kivehető jelek, feliratok, sőt dátumok — 1380-tól, 1908- ig. A tárgyak zömét moszkvai mesterek készítették. Valamennyi tárgy jó minőségű. finom művű, ami az orosz ékszerészek készítményeinek jellemzője. Nagymama kertje Ebben • a sarokban csak egyetlen neoncső világított, ‘de az is hibás volt, szem- rontóan villogott, másodpercekre teljes volt a félhomály. Körülnéztem, de sehol nem láttam senkit. Már éppen indultam volna tovább, mikor kísérteties ajtónyikorgást hallot- tam. Épphogy beléptem a sarokba, a fel tornyozott üres sörösládák mögé. Annyit rögtön láttam, hogy egy férfi lép ki az ajtón, vállán súlyos terhet cipelve. Körül nézett, s hogy nem látott senkit, óvatosan előbbre lépett. Egy asztal állt az ajtó mellett, arra helyezte el a vállán cipelt valamit. Egy picikét előbbre nyújtottam a nyakam, de rögtön hátra is hőköltem. Már láttam, hogy emberem kicsoda, s azt is, hogy az asztalra tett valami az áldozata. Azonnal felmértem a helyzetet. Világos volt, hogy az áldozat már nem él. Ahogy ott feküdt az asztalon, rémülten láttam, hogy több vércsöpp folyik végig lelógó lábán. Ránéztem emberemre. Mit mondjak? Az a fajta volt, akire azt szoktuk mondani: ránézésre 5 évet Mezey István rajra Üj darabokkal gazdago-t dotl a Szovjetunió etnográ-!; fiai múzeumában működő;! plasztikai rekonstrukciós!' laboratórium porfté-gv űi-1 teménye. Elkészítették az,’ időszámításunk szerinti I.jt században. CsuUotkán élt|j eszkimók .szoborportréit. va4 lamint egv olvan férfi' portréiát. aki a mai Észak-!’ Lettország területén élt az| időszámításunk előtti 3—4> évezredben A laborafóri-j um állal félteden őrzött j gyűjteményben találhatunk! olyan portrékat is. ame-f lyeket M. M. Geraszirnovij készített. Geraszimov mód-,’ szere — a koponya csont-“ jainak alapján rekonst-ji r-uálni az arcot — ma már. az egész világon ismert. I érdemel. Fehér svájci sap- ka volt a fején, de így is látszott, hogy haja erősen őszül. Ölvén körülinek néz-' tem. Fekete borostája elárulta, hogy legalább 2 napja nem borotválkozott. Ettől még sötétebbnek látszott amúgy is sötétbarna bőre. Nagy, de lapos orra volt, mint a nyugdíjas bokszolóké. Száját nem zárta szorosan össze. így a gyéren világító, pislogó neonfény is meg-megcsiilant ezüst müfogain. Nagy szőrös keze volt. s már az sem lepett meg, hogy a keze is véres! Mozdulni sem mertem. Szemmel láthatólag biztonságban érezte magát, már nem is figyelt körbe. hogy nem jön-e valaki, nem zavarja-e meg véres cselekedetében. Most újra nyikorgóit’ az, ajtó. Olyan kísérteties volt a hangja, hogy a hátam is beleborsózott. Egy fiatalember lépett ki rajta. Ez se nézett Körül, unott arccal1 lépett idősebb társa mellé. Ezek hát együtt vannak! Az meglepett, hogy a fiatalember egészen szelíd, lányos képű volt. igazán nem tételeztem volna lel róla , semmi különöset, ha az utcán, találkozom vele. Szájából cigaretlavég lógott, s egy erősebb mozdulatnál a hamu az, áldozatra hullt.. Ahogy felemelte kezét, hosszú pengéjű kés villant meg benne. Átadta az idősebbnek, aki nagyokat nyögve és szuszogva beleszórta az.t már élettelen áldozatába! Úristen! Ez fel fogja trancsirozni a szerencsétlent! Nekitámaszkodtam a sörösládákhak, de még idejében rájöttem, hogyha feldőlne. pont a két ember közé zuhanna, s le vagyok leplezve. Mélyeket lélegeztem. nagyokat nyeltem, s tovább néztem a nagy fekete ember mozdulatait. Nyugodt, tempós mozdulattal emelte a kést. időnként fordított egyet: az. áldozatán, hogy jobban kézre essen. Most nagy, kanyart tó mozdulattal kimetszett belőle egy darabot, aztán egy újabbat, majd megint egyel. Minden egyes darabot átadta fiatal társának, aki a falra erősített kampókra akasztotta azokat. Öt perc se telt bele. szétszabdalta az. egészet. ? az egyes húsdarabbk katonás sorrendben lógtak a. falon. Ekkor éreztem, hogy egv izzadságéképp indul el homlokomról az. orrom irányába. Odakaptam, hogy letöröljem, s ezt a hirtelen mozdulatot moist észrevette az idősebbik. Rám nézett, s én tudtam. hogy le vagyok leo- lezve. Nincs értelme tovább bujkálni. Előléptem a sörösládák mögül. — Hát maga? — rivalJt rám. — Mi tetszik? — Hatvan deka combot, ha lenne szives — rebec- te.m, s közben nem mertem a mérlegre nézni. — Levágott egy darabot; elég zsíros volt. de én meg sem mertem mukkanni. Átadta a csomagot, s én isz- koltam gyorsan a pénztárhoz, Elmenőben hallottam még, ahogy odaszólt a tia- talabbhoz: — Na. Józsi, hozd a következőt! Szatmári Lajos h : WÍS.SK. r, / w // uw»UVT • ,v A megállónál többen rácsodálkoztak arra a magas, kockásinges fiatalemberre, aki jobb kezében színes •reklámszatyrot tartott, amelyből ollóval kivágott nyíláson egy csőrét nyitva- tátva — rekkenő hőség volt —, barna tollú jérce kapkodott a levegő után. Néha meg-megrándult a lába, nyilván össze volt kötve, hogy ne kapálózhasson. Idősebb, kopaszodó, hátizsákos úr lépett közelebb a fiatalemberhez, kivette a szájából a szivart, s miközben a szatyorra bökött, megkérdezte: —Egyedül van? — Én? — nézett kelletlenül vissza a fiatalember. •— Nem maga, jóember, — húzta fel a szemöldökét az idősebb úr — a jérce, ott a szatyorban? A fiatalember bólintott. — Ez fgy nem jó — lépett közelebb az idősebb ember. — Mint ahogy egy ember nem ember, az állatnak is szüksége van legalább egy társra. — Bérházban lakom, ezzel az eggyel is épp elég bajom van — hadarta a fiatalember. — Hét végén mindig kiviszem a telekre. Piszkoíjon ott! Ezt nem én mondom, hanem a feleségem. A telken aztán hosz- szú spárgával megkötöm egy karóhoz, odakészítek bőven vizet, két napig legelhet. Í / - ' r“ ^ fffc. 't.Vtf* .te !?■■ , % # I v 'í| í :] 7,/íí v.! /"■" f"-;1' 'b'jíV jf itt r. 1 ü ti ® VI ii; íí / v :Í tr \, íj Kü ti dl & Ute W & Üá ■ li 1 £ . w íílI mmmj ViL.i üti. KW I>'ä te: L eúu — A tyúkok nem legelnek — mondtá erélyesen az öreg. — Leginkább sze- melgetnek. legfeljebb csipkedik a zsenge füvet. Ebben maradtak. Megérkezett a b-os busz. mindenki igyekezett ülőhelyet találni. A szabad szombatok reggeli óráiban szinte mindig megtelik a csuklósjárat. Az ülések mellett színes müanyagvödrök. szatyrok dagadnak-súlyo- sodnak a sörös és a boros üvegektől. Más szatyrokból kilós kenyér kandikál ki, és bizonyára ott lapul a szalonna, vagy a bográcsba való hús is. Három vadász álldogál, ’ fegyverük tokban és súlyban a lábuknál. Hátizsákjuk üresnek látszik, visszatűrt szárú gumicsizmájuk sem árulkodik nagy vadászatról, gazdag terítékről. Arisztokratikusan elkülönülve beszélgetnek, halkan, egymás között. A legidősebb, a legtekintélyesebb, a legmagasabb viszi közöttük a szót. Csak akkor riad föl, amikor egy karonülő kis1 szőke csibész szép lassan le- szüreteli a zöld vadászka- lapja fakó zsinórja mögé tűzött vérpiros szamócacsokrot. Elneveti magát és barackot nyom a gyerkőc szöszke buksijára. Két kutya is kerüTt a buszra. Az egyiket ölben fogta egy bájos hölgy, aki időnként szigorúan rászólt langaléta kamasz fiára, hogy ne idétlenkedjék. Láthatóan zavarta a fiú magassága, kicsattanó egészsége, mert ebből következtetni lehetett a hölgy életkorára. A másik kutya hátul volt, a földön, félve gazdája nadrágjához szorította korcs fejét. Az autóbusznak minden megállóban van d°!Ra- Üjabb utasok szállnak fel, később meg csoportosan szállnak le a telekszomszédok. Szinte mindenki ismeri egymást ezeken a szombati, vasárnapi járatokon. A hangulat, á hangzavar matriarchális: az asszonyok, a lányok és a gyerekek mindent elöntő szóáradata uralja az autóbuszt. A férfiak csendesebben, de jól hallhatóan beszélgetnek. A fő téma az időjárás. Azelőtt ez leginkább ráérő emberek, javasasszonyok, juhászok, betyárok, foglyok, hosszú úton utazó utasok mindennapi kenyere volt. Most az időjárás úgy kerül szóba, mint napjaink elmúltával jövendőnk egy kis szeletének kérdése. Az örökké megbízhatatlan meteorológiai jelzéseket tnosolyogják- szidják, amely az elmúlt felhőszakadást sem jelentette be időben. De végtelenül folyik a szó a kerti munkákról, az ebben való jártasság és találékonyság ecsetelésével. Mert mindennek. így ennek is megvan a maga forsza ... A magas fiatalember mereven áll az utasok eleven sűrűjében. Csak néha néz y. szatyorban tátogó iércé- re. Rövid pillantásaival mintha biztatná; „Tarts ki, mindjárt leszállunk. aztán kél napig tiéd az egész világ ...” Ahogy az autóbusz elhagyja a hétvégi házak, telkek utat szegélyező kettős sorát, szinte kiürül az autóbusz. Régi és új családi házak között visz az út. A telepiek, a „bennszülöttek” csalt ilyenkor fedezik fel egymást, ülnek le a szabad helyekre, egymás mellé, hogy szót váltsanak, amíg hazaérnek. Mert ők valóban hazatérnek ... Oravec János
