Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

1982. július 31„ szombat ESZAK-MAGYARQRSZAG 7 ■tv í Írók kinn és isi Ilii leiéért A magyar ellenforradal­mi hatalom 1931-ben a sta­tárium kihirdetésével a dolgozók forradalmi moz­galmait. illetve a kommu­nista part tömegbefol,vasá­nak növekedését akarta megállítani. Amikor 15)32 júliusában a/, illegális Kom­munisták Magyarországi Pártja két titkárát elfog­tak. az. országos méretű tiltakozás bizonyságát adta a kommunisták népszerű­ségének: a Statárium Elle­ni Bizottság például két nap alatt tízezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze, és tett le az igazságügymi- niszter- asztalára. A rög­tön bíráskodás bevezetésé­nek igazi okát a baloldali írók tudatosították írása­ikban, és a tiltakozó moz­galmak szervezésében is reszt vettek. Nagy Lajos 1931-ben a kommunista Társadalmi Szemlében „Vigyázz, ha új­ságol olvasol” címmel ma­ró, hangú glosszában lep­lezte le a hivatalos sajtó hazugságait. A polgári ra­dikális Századunkban írt cikke már címével utalt a a statáriumot népszerűsí­tők«»: „Aki az akasztást szereti, rossz ember nem le­het”. A kommunista írók Front című folyóiratában megjelent „Ha a puccs si­került volna” című tárca­cikke egy jobboldali puccs­kísérlet résztvevőivel szem­beni elnéző bírói magatar­tás bemutatásával bizo­nyította, hogy a hatalom urai csak a munkásmoz­galmat tekintik ellenségük­nek, a statáriális rendelet .ellenük született. Kassák Lajos körének színjátszói a munkásszinpa- dokon mutatták be azt a jelenetüket, melyben bank­rablást kísérlet miatt ha­lálra ítélt munkanélküli munkásfiatal és .jobbolda­li puccskísérletben részt vevő katonatiszt börtön­életét ábrázolták; nyilván­valóvá téve, hogy mind az ítéletet, mind pedig a bá­násmódot az osztályszem­pont határozta meg. A Munka című Kassák-folyó- irat cikkei pedig ténysze­rűen, a politikai és gazda­sági helyzet elemzésével tárták az olvasók elé a ha­zai és külföldi fasiszta erőknek a munkásmozga­lom elleni tevékenységét. Kassák es köre ugyanak­kor. —• a Magyarországi Szociáldemokrata Párt égi­sze alatt — mozgalmat kezdeményezett a munkás­szervezetek és a haladó polgárság közös „akció-bi­zottságának” létrehozására. A Jogos önvédelemből cím­mel kibocsátott felhívásuk­ban megállapították, hogy ,.a statáriális bíráskodás politikai eszköz a nyomor­ba és kétségbeesésbe ju­tott proletariátussal szem­ben”. Az MSZDP vezető­ségétől várták és kérték a statárium elleni mozgalom szervezését. József Attila gyűjtőivé — a statárium, illetve Sal- lai Imre és Fürst Sándor rögtönitelö bíróság elé ál­lítása ellen — megvan, s azon a következő írók alá­írása szerepel az övé után: Nagy Lajos. Gelléri Andor Endre, Remenyik Zsigmond, Majoros István, Farkas An­tal, Molnár Ákos es Ber- da József. A képzőművé­szek közül Knietty János, Gráber Margit. Fenyő György, Berény Róbert ne­ve olvasható az íven. Az aláírásgyűjtési akcióban nagy számmal vetlek részt az írók. Radnóti Miklósén Bálint György, valamint barátaik e tevékenységé­ről Radnóti né írja emlé­kező soraiban: „A tátrai idillből a budapesti fe­szültségbe értünk haza, ami Sallai és Fürst kivégzését megelőzte. Az ítélet elle­ni tiltakozásul aláírásokat gyűjtve jártuk az ismerő­söket és ismeretleneket is, de némi," szemeket felnyitó agilációs eredménynél töb­bel, sajnos, nem értünkéi”. Tudni kell azt:, hogy e gyűjtői vek megfogalmazói, terjesztői, aláírásgyűjtői és aláírói egyaránt a rendőrt üldözést, az ügyészi vád­iratot és a bírói ítéletet vállalták e tettükkel. Illyés Gyula és Szimo- nidesz Lajos — József At­tila és Zsolt Béla társasá­gában — fogalmazta meg a statáriális tárgyalás előt­ti utolsó tiltakozó röplapot. A Dolgozó polgárok! Mun­kások! Gondolkozó embe­rek! megszólitású felhívá­sukban leszögezték: ..A po­litikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden érzék­lésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk ... Legyen vé­ge a problémák kötéllel való elintézésének!” köve­teltek, Végül pedig akció­ra szólították fel: „Tilta­kozzunk mindannyian az igazságügy miniszternél a készülő akasztások, a ha­lálbüntetések ellen!” A 'röplap Dóczi György (Rad­nóti bátyja) akasztott em­bert ábrázoló rajzával je­lent meg. A rajz alalt: SEGÍTS! volt olvasható. E röplapból a rendőrök Bu­dapest külvárosaiból, Pécs­ről, Tatabányáról, Békés­csabáról és más helyekről küldtek példányokat a bel­ügyminiszternek. Az ügyészség pedig vádat emelt szerzői ellen „sajtó útján elkövetett, a magyar állam és a magyar neni- zel megbecsülése ellen irá­nyuló vétség” miatt. A há­rom évig elhúzódó perben végül a Királyi Kúria Szi- monidesz, Lajost és József Attilát találta bűnösnek, es pénzbírságra ítélte őket. A statárium és a készü­lő politikai gyilkosság ellen kibontakozó széles hazai és külföldi tiltakozó mozga­lom nem tudta lefogni a gyilkosok kezét: 1932. júli­us 29-en a Horthy-éra vér- bírósága — saját törvénye­it. is felrúgva — halaira ítélte Sallai Imrét és Fürst Sándort: .s az ítéletet, azon­nal végrehajtották. E bűn-, lett hatásáról személyes írói vallomások születtek. A kommunista harcostár­sak közül Gereblyés László és Pákozdy Ferenc osztály- bosszúra és a harc tovább­folytatására felhívó ver­set irt. Illyés Gyula a „bar­bár kísértetek” által elő­idézett „vad meggyalázta- tás” következtében benne feltámadó „testvér-kapcso­lat” érzését fejezte ki. Kassák Lajos. Kis Ferenc, Nádass József, Havas End­re és Forgács Antal búcsú- verseiben a személyes és kollektív bánat, és gyász szólalt nieg. Radnóti Mik­lós a gyász óráiban val­lott. érzéseiről majd egy évvel később a Tört elé­giában idézte a két halot­tat: 1.. életem emlékei közt kef férfi lóg két durva bitón, s apró hajakkal sodrott kötél foszlik a súlyuk alatt. A prózaírók közül Gél-. léri Andor Endre Ukránok kivégzése című novellájá­ban mutatta meg — alle­gorikus formában —, hogv • milyen társadalmi légkör­ben folyt a küzdelem a két kommunista vezető életé­ért, s hogy milyen hatást váltott ki kivégzésük. A magyar nemzet igazi érdekeit^képviselő írók ki­állása Sallai és Fürst éle­tének védelmében a ma­gyar irodalomtörténet meg­örökítésre és felmutatásra érdemes esemenye. M. Pásztor József vmtnm rw .ti Y :.:í mxii-rick Tüzkigyó. Feledy Gyula rajza ; IWIKM awmv. MMtmei MESTER ATTILA: r Agak és csillagok Hót így vagyunk hogy megvagyunk van hely hol meghúzzuk magunk tejünk fölött egy csöpp tető — éppen hogy megfizethető. Épp hogy megérdemelhető szerelmünk ami még ragyog fák tartják iáié kezüket s körülülik a csillagok. Tanárnő: — Mai osztály­főnöki óránk feladata az osztály magatartásának és tanulmányi munkájának kiértékelése. Az osztály tit­kár számoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga kamaszfiú. Ebbe az osz­tályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarha-te­nyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelen­teni valód? — Ja ... A Rózner egy kicsit elkésett, ezért a Rá­kos tanár úr pikkelt rá. — Mi az, hogy pikkelt? — Szóval szúrta. — De hát, ha joggal, ak­kor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt, hanem szúrta. — Tovább. — , Az osztályban lesza­kítottunk esv fogast, és egy plakát hiányzik. — A virágok ? — Nem öntöztük a virá­gokat. A tanárnő fölemeli a hangját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a vi­rágnak két hétig nem ad­tok vizet,, még él. De ha' egy állatnak, az elpusztul! Addig nem mehettek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat. — Folytathatom? — Folytasd. — Szemeteltünk. — Látom. Nézzétek meg, mi van Temesvári alatt. Holnap Tamást és Temes­várit elültetjük egymás mellől. Tehát más nines? ... Akkor a mai órán ki­Vathy IZsuzsa értékeljük az iskolai, a kollégiumi és a gyakorlati magatartást. Én olvasom a névsort, az osztály titkár el­mondja az osztály vélemé- •nyét. — Briják. Állj föl. Osztály titkár: — Maga­tartás változó. Szorgalom közepes. Tanárnő: — Az egyik legproblematikusabb gye­rek. A tanács elé viszem. ... Demeter. Osztálytitkár: — Szorga­lom négyes, magatartás né­gyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról ? Demeter: — Én úgy gon­dolom. a magatartásom in­kább közepes. Nem érdem­iem meg a négyest. (Nagy nevelés.) Tanárnő: — Miért ha­ragszom rád? Gyerekek (súgják): — A szemüveg. Demeter: — Nem hasz­nálom a szemüvegemet. Tanárnő: — Azért is. És még?... A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mon­dok. (Az osztályban óriási ne­velés. Kelten nem neve­tünk csak, a tanárnő és én, a vendég. Aztán mi is ne­velünk, de nem tudjuk, min.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást né­zik. és dőlnek a röhögés­től.) — Jancsi... Mi ez az óriási derültség? (A nevetés kissé alább­hagy, de senki sem szol.) Tanárnő (fegyelmezet­ten): — Jó... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok . .. Hársing . .. ö a legszorgal­masabb gyerek... Krizsán, állj föl. Mi van a szád­ban? — Semmi. — Mi van a szádban?! ( A gyerekek röhögnek. Krizsán ellátja a száját.) — A nyelvem. — Akkor jó. Ülj le... Kiss.. (Az osztálytitkár már régóta nem nyilatkozik. A tanárnő és a felszólítottak beszélnek.) — Kiss. mi a vélemé­nyed magadról? Mi? — Mi az. hogy mi?! — Nem értettem. — Akkor mondd, hogy tessék. Szorgalomból eav- ketted. Miért?... Meg­mondjam ? Ágért... Az óra felénél tarthat tunk. A hangulat derűs, a tanárnő, ha teheti, együtt nevet a gyerekekkel, de szinte pillanatonként vál­tozik a hangulat. A gyere­kek dicséretét, vagy dor­gálását szidás, a komikus helyzeteket komolyak vált­ják föl. Nekem, gyerekek­kel való foglalkozásban já­ratlannak, alig elviselhető ennyi hullámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetetlenek a gye­rekek, mitől olyan fölénye­sen kívülállók? Miért csak a tanárt: viseli meg az óra? — Hetesi. Ö a legszor­galmasabb. Magatartás ötös, szorgalom ... A gyerekek zúgnak. — Magológép. — Nem jó volna mind- egvikőtöknek, ha ekkora szorgalommal tanulna? — .Nem is érti, mit ta­nul. — De ha nem tanulna ennyit, talán meg is buk­na. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó, magatartás jó. — Kivételezés! Kivétele­zés! — kiabálja az osztály. — Kovács... Szerinted jó. vágj' rossz ez az osz­tályzat? Kovács hallgat. Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha jazt mondod, rossz. — Lázár. Magatartás négyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled eléged­ve. Az általános iskolához kepest sokat javítottál. Osztály: — Mi is: Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc kö­vetkezik. A gyerekek béké­sén hallgatnak, a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a fejeket nézem. Kitűnően vágott frizurák, szép fé­nyes hajak. Vajon maguk vágják? Valamennyien ápoltak, az utolsó divatot követik. — Sörös. Változó maga­tartás. Volt egy osztálvfó- nöki figyelmeztetésed a kollégiumi verekedés mi­att. Emlékszel? Amikor széttépted valakinek az in­gét. Még gondolkozom raj­tad ... Szvoboda. Megér- riemled magatartásból a je­lest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj. Miért érdemied meg ? — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. Csöngetnek. Négy gyerek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szaktárgyén, bonctanórán kerülnek sorra. Búcsúzáskor a tanárnő vigyázzba állítja a osztályt. A gyérekek kirobbanó jó- kedvüek. a tanárnő kicsit megviselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra. De ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet várok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiálts ja huszonegyféle hangon. •— A yiszont-látásra! “r

Next

/
Oldalképek
Tartalom