Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
1982. júfius 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A meggyfa tetején öreg barátomhoz mentem látogatóba. A felesége a ház mögötti kertbe irányított, ott találom. Nem volt könnyű rábukkannom. Tele a kertje s pompás gyümölcsfákkal. Hirtelenében meg sem tudtam számolni, van talán negyven is. Végre hosszas keresgélés »tán megpillantottam. Fent ágaskodott egy meggyfa tetején, hófehér haja kikandikált a haragoszöld levelek közül. „Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére ...” — dudorásztam neki köszönésképpen. — Hát felmenni még felmegy, de legénynek már nem legény — vágott visz- sza nevetve, majd hozzátette: — Az a madár már elrepült... A fa alatt öblös kosár, félig megszedve meggyel. Gyönyörű nagy szemek, akkora mindegyik, akár egy dió. Bordó-piros, szinte sötétlik már, olyan érett. — Érdi bőtermő, ez a szakmai neve. Nem is hazudtolja meg magát, mert valóban gazdag termést hoz. Rakni sem lehetne többet az1'ágakra. Míg ámuldoztam az üvegszemként fénylő pompás gyümölcsön, s dicsértem kellemes, savanykás- édes ízét. a gazda büszkesége - dagasztotta a barátom keblét. — Gyere közelebb, egészen ide a törzséhez, és innen belülről nézz csak fel a fa tetejére, fel magasra a koronájáig. Engedve az invitálásnak, a terebélyes meggyfa alá álltam. Szabályosan szétnyíló ágak, , mintha rajzasztalnál szerkesztették volna meg. És mindegyik ág a legkisebb gallvig. hajtásig telis-tele sötétpiros meggyel. Egyesével, párosával. de hármasával, négyesével is csüngnek alá s ügy körülveszik s barátomat. mintha lobogó lángok közt fehérlene a haja. — Ez a nagy kosár a napi norma — mondja magyarázatként. — Nem sok, többet is szedhetnék, de van ám még munka vele a szedés után is bőven. Négy-ötszöri vízben megmosni, a szárát tövig levágni ollóval, hogy a húsa meg ne sérüljön, aztán forró sziruppal üvegbe rakni, száraz dunszlba tenni. Persze, azt már inkább az asszony csinálja, de azért segítek ebben is. Holnap, holnapután folytatjuk, újabb nagy kosarakkal szedek. — De miért egyenként szeded, mikor a nótában az van, hogy „lerázza a megy- gyet”...? Nem lenne szaporább neked is rázni? — A nóta valóban úgy hangzik, de ott csak játékról van szó. Ott a rázás | csak ürügy, hogy a legény , a kislányt odacsalogassa a meggyfa alá. Nekem nemigen jönne már a kislány, ; bárhogv ráznám is neki a meggyfát... — Jó, jó.. a nóta való- ; ban nem komoly „szak- : mai” érv a rázás mellett. ' De akkor ott vannak a * nagyüzemi gyümölcsösök, azokban is rázzák, igaz rázógéppel. Másképp nem győznék. — Én győzöm, mert ki- > csibén csinálom. Még pasz- f sziózom is vele. De a fő érv az. hogv kímélem a -J gyümölcsöt és a fáját. Bal kezemmel megfogom a 1 gallyat, a jobbal pedig leszakítom a meggyet, éspe- ; dig szárastól. így sértetlen marad a gvümölcs. é° a gallyon a hajtásnak sem esik semmi baja. Kicsit elhallgatott, mint- • ha valami életbölcsességen ; gondolkoznék. Aztán így : összegezte: — Vigyázni kell. hogy kárt ne tegyünk a fában. | ■Mert rossz gazda az aki hebehurgya munkával csak i a mára gondol Hiszen iö- i vőre is szeretnénk szűre- i telni.., Hegyi József Holland vendég érkezett t~ — Bátor ember ön, • Kerülő József! — Bátor? Nem tudom, hogy ez-e a helyes kifejezés, majd egy szezon elteltével adható meg a pontos válasz... Mindenesetre belevágtam... — Az eddigi tapasztalatok? — Vegyesek. A lekötött, csoportos vendégek pontosak, ezekre a csoportokra bizton lehet számítani, „hozzák", amit kell. Az egyéniek pedig... hát azok vagy jönnek, vagy nem. — Valami új, valami sajátosság, érdekesség, mi csak itt található? — Nincs. Egyelőre nem jutott eszembe semmi, ámbár nem tudom mi lenne az, mennyire szükséges. Mert maga a környék, a város, a kirándulásra alkalmas táj, szóval mi itt a történelmi emlékekkel, szép tájakkal, néznivalókkal jól el vagyunk látva, mondhatom, olyan különlegességekkel, melyek csakis itt találhatók ... De nézzük meg a kempinget. Nézzük. Mert kempingben vagyunk Sárospatakon, pontosabban Végardón, a strand mellett. Kitűnően felszerelt, de még fiatal, ezért kevésbé ismert kempingben. A pataki Tengerszem kemping neve nem igen csendül még ismertként hazánkban, de még itt, a helybéliek is gyakorta küldik a kemping iránt érdeklődőket a Megyer hegyre, az évszázadokkal korábban művelt malomkőbányák helyén kialakult, félelmes-sötét vízhez, mit ugyancsak Tengerszemnek neveznek. És ezzel már meg is kezdhetnénk az errefelé látható érdekességek, nevezetességek sorolását, de lapunk olvasóinak nyilván nem kell bemutatni Sárospatakot, a Bodrogköz szépséges tájait, a Hegyköz hírességeit, a végardói meleg vizű fürdőt pedig a szomszédos szlovákiai területekről talán többen látogatják (látogatták), mint a hazaiak. Jót tenne bizony a kempingnek, az idegenforgalomnak, ha ismét megélénkülne Szlovákiából, Lengyelországból a turistaforgalom, ámbár ottjár- tunkkor éppen lengyel vendégeket vártak a kempingbe, akik azóta remélhetőleg már ott is vannak, szép napokat töltöttek el. Ismert az is, — ugyancsak erős vonzással bír — hogy a végardói fürdőt nemrégiben téliesítették, tehát a mutatós, hatalmas sátor álatt a kinti, mínusz 25 fokos hidegekben is nyugodtan lehet lubickolni. Jó helyen épült hát fel ez a kemping, jönnek ide a népek, van is miért Háromcsillagos kempingről lévén szó, kitűnő felszerelés várja őket, a faházakban televízió, zuhanyozó, étkészlet, hűtőgép, olajkályha — mivel a faháJúnius 10-én hetedik alkalommal nyitották meg Moszkvában a Csajkovszkij Nemzetközi Zenei Versenyt, amely július 9-ig tart. A világ minden tájáról érkeztek erre az eseményre a fiatal zongora-, hegedű-, gordonkaművészek és énekesek. Dmitrij Sosztakovics —> a verseny életre hívója — mondotta: „Versenyünk valóban a zene, sok millió embert egyesítő nemzetközi ünnepe. Nagyszerű művészeti hagyományai magas követelményeket támasztanak”. A Csajkovszkij-verse- nyen, létrejötte óta, 200 díjat és 43 diplomát osztottak ki 24 ország ifjú zené- szei között, akiknek nevél ma már az. egész zenei világ ismeri. A moszkvai verseny nemcsak egy-egy tehetséges előadóművészi fedez fel. hanem egész, arra érdemes előadói iskolának ad zöld utat a világ- színpad felé. Innen indultak világhódító útjukra az új szovjet énekiskola képviselői: Jelena Obrazcova, Jevgenyij Nyeszterenkó, Vlagyimir Átlantov és követőik. De már az egyszerű statisztika is önmagáért beszél: az ötödik versenyen 30 ország 204 zenésze vett részt, a hatodikon 35 állam 219 előadóművésze, a hetedikre pedig eddig 42 országból 330 nevezés érkezett. Az idei versenyen a hallgatók a zenei kultúra új mozgalmával, öt kontinens előadói iskoláival ismerkedhetnek meg. Idén először áll a moszkvai közönség és a Csajkovszkij- verseny nemzetközi zsűrije elé norvég, luxemburgi, máltai, jamaicai és iraki előadóművész. A hangversenyterem. zak télen is fogadnak vendégeket. Most színes sátrak is várják az érkezőket, főként a diákokat, a csoportsán túrázókat és persze várják a lakókocsikkal érkezőket is. Hogy a vezető. Kerülő József miért bátor ember? Mert megyénkben ő az egyetlen, aki szerződéses üzemeltetésre vett át kempinget. Hogy mi lesz ebből, jól tette, vagy nem tette jól, majd elválik egy év után. De miért ne lehetne, hogy egy év után is 5 vá- laszolgat a kérdésekre? (priska—fojtani m. •tL* Feledy Gyula rajza Kapalo Emlékezz januárra! Jóllehet, napjainkban : voltak csapadékos idők, amikor ernyő alá bújtunk, az elmúlt hetekben megízleltük a fullasztó kánikulát is. Ledobáltuk ruháinkat, amennyire csak a tisztesség, meg a jó ízlés engedte, sokan még azon túl is, hogy mindinkább ellensúlyozzuk a napsütés me- ; legét. Panaszkodtunk, hogy nem lehet ezt a hőséget bírni, hogy kevés az oxigén, meg hogy a betonhá- zakban a falak hőtárolóként működnek, ontják magukból a meleget... A napokban lesz éppen tél esztendeje, hogy ugyancsak panaszkodtunk a betonházakban, a betonból nőtt miskolci erdő valami tizenkétezer betoncellájában és üregében, amikor egyetlen nap alatt elfogytak a boltokból a villamos hősugárzők, máshol meg a hirtelen megnőtt terheléstől kiégtek a biztosítékok, és betonszobáink jéghidegében takarókba burkolózva, kucsmában és télikabátban néztük a tévé képernyőjén viliódzó nyári képekéit, éjszakára meg legszívesebben az ágyat is magunkra húztuk volna takarók helyett, úgy fáztunk. Emlékezz bérházlakó, távfűtést igénybe vevő, a szolgáltatónak kiszolgáltatott városlakó! Emlékezz a januári fűtéshiányra, a fagyos napokra, ha a meleget szidod. És találj fel valami szerkezetet, amivel a mostani melegből a felesleget télre elrakhatod ... (b) FURMANN IMRE: Dilemma Gondolkodik az ér: ha a tengerbe zuhogok a nagy víz nem én leszek. Leszek jeltelen, semmi közlegény, elvesztem ér egyéniségemet. Ha a tengert el nem érem, örökké csupán ér maradok. Pedig Tenger és Ér szeretnék lenni. Kiszolgáló és Hatalom.
