Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

1982. jufius 21., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 n ra® Amikor Judit — Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában kitárja az ötödik ajtót, a teljes zenekar és az orgona hatalmas, tiszta ak­kordjai érzékeltetik a beáram­ló fényözönt, a felülmúlhatat- lanul csodálatos látványt. Nem tudhatom, ki hogyan van ezzel, de én valahányszor külföldi útról megtérek, és fölcsapódik előttem a határ- sorompó, mindig ezt a him- nikus muzsikát vélem fölhar- sanni. Hazajönni istenien jó ebbe a tágas egű, ezer bajú, itt-ott még mindig poros, ám szemlátomást fiatalodó főnix­hazába. Hazajönni jó — ezt bizonygatta a napokban dr. V. Z.-né is, aki ötvenhatban Nyugatra szaladt a fia után, de Ch-jelzésű kocsija mosta­nában mind gyakrabban tű­nik föl hazai tájakon. Azért jött most is, hogy jól meg­szívhassa tüdejét az itthoni levegővel, s jobban bírja oda­kint a következő egy-két esz­tendeig. Csónakázás közben hosszan áztatta kezét a ho­moksárga. békalencsés Tiszá­ban, s miközben a szeme meg- fényesedett, tűnődve mondta: „A svájci tavak tisztábbak, de a vizük nem ily selymesen si­mogató.” Ha ezt érezte, higy- gyük el neki. Ügy van bizony, amint Ká­dár János mondotta néhány' esztendeje: utazni szerető em­berek kétszer örülnek nálunk: amikor elindulnak valahová, és amikor hazaérkeznek, s ak­kor jobban, amikor újra itt­hon vannak. Dehát hogyan, mitől lett. ez a mi országunk marasztaló, kellemes otthoná­vá kommunistáknak és hívők­nek, magyar és nem magyar anyanyelvű polgároknak egy­aránt, s mi húzza vissza — legalábbis időnként — a világ más tájékain tántorgó ha­zánkfiait? Ne áltassuk ma­gunkat a magyar mezők, szép­ségeivel, másutt is lelket gyö­nyörködtet a kitárulkozó, dú­san termő rónaság. Hagyjuk a szöveget hegyeink és lanká­tok egyedi bájáról — a gló­busz bővelkedik még fennsé- gesebb csúcsokban, és gazda­gabb völgyekben. Nincs értel­me döngetni a mellünket, mert szorgalomban, higiéniában, az űj dolgok iránti fogékony­ságban azért vannak, akik előttünk járnak Európában. Hát akkor? Mivel magyaráz­ható, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat? Miért kénytelenek elismerni még az ellenségeink is, hogy „Ma­gyarországról politikai okok­ból már nem disszidálnak az emberek?” Valóban csak a „jó evés és ivás” vonzza hoz­zánk a turisták tömegeit? A varázsé a párt politikájá­ból faliad-e, s az a légkör te­szi, amelyben jól érzi magát a tisztességes honpolgár? így lehet, mert a párt — amely . 750 ezer kommunista akció­egységét jelenti — meg tudta tényekkel, eredményekkel győzni a lakosságot arról, hogy övé az ország, s kedvére for­málhatja. Szeretünk énekelni, bajainkból is tréfát csiholni, s ez messzire hallatszik. Gyak­ran még kijön belőlünk ré­gi rossz énünk — legyintünk az okos szóra, és a keményebb munkától néha húzódozunk —, de azért szépen gyarapodik a bizalom. A párt tanította meg az önfejűeket is arra, hogy gondolkodjanak, s ne hangerővel, hanem érvek föl- vonultatósával győzzenek a vitában. Húsz évvel ezelőtt még jelentős tömegek gyana­kodtak arra, akit egy üzem élére kineveztek, s megesett, hogy az igazgató fennhéjázás- sal és dörgedelmekkel reagált Ma pedig, leszámítva a prob­lémákat, a munkások bíznak a vezetőkben és viszont. Aki tisztességgel látja el a dolgát az valóban nem fél semmitől, de ha huncutságot lát, nagyon hamar visszavonja a bizalmát És ebben az esetben csak fel­ső pártfogók tarthatják meg — ideig-óráig — székében a talajt vesztett főnököt. Külföldről azért sietünk haza, mert szeretünk belebe­szélni a közügyekbe, s ennek mind több a látszatja is. Nin­csenek 'kacskaringók a párt politikájában, biztosan tud­nak rá alapozni és építeni az emberek. A párt 25 évvel ez­előtt kimondta, hogy nemcsak a végrehajtásban van szükség az üzemi, intézményi közös­ségekre, hanem már a terve­zés és a döntés időszakában Jó évtizeddel ezelőtt Merte Béla építésvezetőnek még oda-odamondogatták: — Na, gyöjjön csak ki egy­szer Rakacára!... A dühös pillantások csöpp kétséget se hagytak a foga­dást illetően. Ma más hang­súllyal hívják: — Látogasson már el egy­ezel' Rakacára is! Másütt talán szenzációnak számít, de a BÁÉV-nél ter­mészetesnek tartják, hogy a szerkezeti főépítésvezetőség alapozó építésvezetőségének minden tagja — túlnyomó­részben nakacai és szendrői — cigány. Mede Bélát el is nevezték tiszteletbeli „vaj­dának”, amire ő — és joggal — büszke is. — A vállalat — emlékszik vissza — rám bízta az alapo­zást, de munkás nem volt hoz­zá. Létkérdés volt ezeknek az embereknek a termelésbe va­ló bevonása, — ha nincs alap, nem lehet házakat építeni — társadalmi és szociális ügy ipari munkássá nevelése. 1971 óta dolgozunk ebben az össze­tételben. Hány ezer lakás épült fel azóta Miskolcon, Kazincbar­cikán, Ózdon? Ki tartja ezt számon? (Jellemzésül elég annyi, hogy ez év első felében az építésvezetőség 25 száza­lékkal teljesítette túl a ■ ter­vét.) Sokat változtak az em­berek. — A legrégebben Kiss Ig­nác van nálunk. A csendes, szolid brigádvezető embereivel együtt kitűnően érti a cölöpö­zést, jártas a kitűzésben is. A művezető néha betelefonál Miskolcra, hogy ezért, vagy azért hosszabb időre el kell mennie a munkahelyről. „Ki helyettesíti?” „Itt lesz Ignác.” „Jó. mehetsz, ha ő irányítja « munkát, akkor nyugodt va­r gr r w gyök.” Ha szaloné ja lenne, művezetőt csinálnék belőle. Kevés az olyan ember, aki a burkolat alá hibátlanul el­készíti az aljzatbetont. Béri Ferenc és brigádjának tagjai — szakma nélkül — megcsi­nálják, s ráadásul a szigetelést is. A mályi négytantermes is­kolánál például öreg rókák „szőrözték” a munkát, de nem találtak benne hibát. Többen megtanultak bánni a gépek­kel. Dányi András, Varadi Jó­zsef kitűnően tud dolgozni a földgépekkel. Tehetséges, rá­termett fiatalember Kiss Zol­tán is. Sajnálják, hogy „el­vesztik”, nem akar tanulni, pedig sokra vihetné. A tanu­lással van egy kis baj: akad néhány analfabéta köztük, de nehezen szánják rá magukat az írás, az olvasás elsajátí­tására. Az utánpótlásra itt is szük­ség van. Olykor a brigádve­zető, vagy -tag közli a veze­tőkkel : — Hoznék egy új embert... — Rendben van, de csak a maga felelősségére. Ez itt sokat jelent. A mun­kába ittasan jövő, a lógó em­bert nem tűrilc maguk között Egy ízben magam is hallot­tam. hogy a brigádvezető így kérte a művezetőt.: — Karcsi bácsi, vigye el ezt az embert, inkább helyette is dolgozunk, de nem szégyenke­zünk. Néhány emberrel beszélni akartam, s így jutottam fel az Avas tetejére. Itt még törpék az épületek, a kietlen „hegy­gerincen” markoló vág mély gödröt, s a „betonágyú” ak­is. Előfordult, hogy egyesek ezt semmibe vették, de nem is maradtak sokáig a helyü­kön. A nép egésze mindenre jól emlékszik, s megjegyzi a politika ígéreteit. Látja, tud­ja, hogy nincs mellébeszélés, az MSZMP politikájában a tettek egybevágnak a szavak­kal. Kertelés nélkül, az ország színe előtt beszélünk az ország gondjairól és nem bokacsat­togtató, hanem meditáló, meg- gyóződéses emberekhez for­dulunk megoldásuk végett. Alkotó légkörben élünk te­hát, s ez a legfontosabb, mert lehetnének ebben az ország­ban kolbászból a kerítéseit, csokoládéból az útszéli fák; mondhatna a statisztikai hi­vatal csodaszépeket a népgaz­daság fejlődéséről, szónokol- hatnahak akár á retorika baj­nokai is a jelen szépségeiről, ha a társadalom és benne az egyén közéleti fájdalmakról panaszkodna. De amikor fönt­ről jön az óvó figyelmeztetés, hogy a helytálló munkás le­gyen gerinces és ne hagyja magát ráncigálni *— ez ugye, jó hatással van a közérzetre? Sokat mérgelődünk azok Pécsi kesztyű és birrníia Termékeinek minőségével a kontinensünk határain túl is megalapozza hírnevét a Pécsi Kesztyűgyár. A pécsi bőrgyárral kötött gaz­dasági együttműködés most lehetőséget nyújt arra is, hogy jó minőségű sertésve­lúrból nagy mennyiségben készítsenek bőrruhát. Ebből évente százezer darabot gyárt a kesztyűgyár bőrru­házati üzeme. Ennek 70 százalékát tőkés piacokon értékesítik. Ugyancsak ked­velt termékük a sertéshas- félbőrből készült kesztyű is. Ebből is jelentős mennyi­séget szállítanak nyugati és szovjet piacokra. A képeit: A bőrruházat varrodája- öt koBtjceosre Ózdi helyzetkép Enytoissi miatt, akik a múltban is dolog nélkül eresztettek pocakot, de — félremagyarázva a szocia­lista nemzeti egység fogalmát — ma is a társadalom nyakán élősködnek. Ezek is itt élnek köztünk, s a maguk huszad­rangú problémáit szemérmet­lenül azok nevében árják el, akiknek még a 2-es, 3-as szá­mú gondjait sem tudtuk meg­oldani. Nem azok a jó ma­gyarok, akik szájaskodnak, hogy meghalnának a hazáért, hanem azok — bárkik voltak is —, akik csendes szorga­lommal munkálkodnak érte. Az ilyenekkel teljes egyetér­tésben akarunk küzdeni to­vább olyan Magyarországért, amely számunkra a leggyö­nyörűbb, s amelynek határa­in mindig örömmel lépnek be a hazatérők és a külföldi láto­gatók egyaránt. F. Nagy István Ózdon, és az ózdi járásban az elmúlt években az építő­ipari kapacitáshiány — vál­tozó erősséggel ugyan, de — végig kísérte a beruházási te­vékenységet. Ismerve, hogy a tanácsi fejlesztések zömét an­nak nagyságrendje miatt a BÄEV, az ÉÁÉV és más, te­hát nem helyi központú válla­latok végzik, érthető, hogy bár az V. ötéves tervidőszak vé­gére mérséklődött a magas- építési kapacitáshiány, a köz­mű- és mélyépítő munkáknál a feszültségele tartósnak bizo­nyultak. Változások — igények A VI. ötéves terv indítása­kor jelentős változás követke­zett be —- egyrészt a gazdálko­dás feltételeiben, másrészt az építési igényekben. A BÁÉV és az ÉÁÉV pillanatnyilag képtelen az, új igényekhez, a kisebb feladatokhoz, a fenn­tartási munkákhoz igazítani leli bele a mixerkocsik ter­heit. Itt fenn, a kopott, idő­rágta művezetőirodában ta­lálom Szamos Ferenc építés­vezető-helyettest és Dányi Zoltán brigád vezetőt. A két ember jó partnerként beszéli meg a tennivalókat. Nem a szavakat, hanem a vékony testalkatú brigádvezetőt figye­lem. Szeme pillantása derűs, de ott lappang benne az örök éberség, a váratlan bajra, tett­re való felkészülés. A bányá­szok nézése ilyen. Nem téve­dek. — Tizenhét évig dolgoztam bányában. Jött az energiahor­dozó-váltás, akkor, 12 éve ke­rültem ide. Nehéz volt á vál­tás. Itt az időjárás nincs ránk tekintettel, de a munka, külö­nösen az utóbbi időben sokkal könnyebb. Kezdetben sok volt a zsákolás, a lapátiminka. Volt nap. amikor egymagám 150 mázsa cementet cipeltem, silóztam be. Ma így kellene ma is dolgozni, a tízünk kö­zül talán kettő maradna. A nehéz munkát elvégzik a gé­peli, a mixerkocsi, a betonszi­vattyú ... Dolgozik itt vagy húsz bri­gád. Dányi arra büszke, hogy másoknál előfordul, de náluk évek óta senki nem lépett it­tasan munkába. A módszere egyszerű. Megfigyeli, hogy ki igyekszik lemaradozni, s már a bolt előtt fülön csípi: — Ha letelik a műszak, azt csinálsz, amit akarsz, de itt csak józanul lehetsz köztünk. — Hallottam, hogy egyszer nagy pezsgőzést csaptak. Dányi elmosolyodik, s ta­gadhatatlan büszkeséggel me­séiig és társai — Nálunk családi vonás a futballozás. Itt dolgozik a fi­am is, most az egyik téeszben futballista. Tavaly a kispályás bajnokságon az első dijat nyertük meg. A kupába töltött pezsgővel öblítettük le a fá­radtság porát, A brigádtagok a szomszéd faházban eszegetnek, egészsé­ges foguk alatt recseg az uborka, a paprika. A kíván­csiság gyötör: — Pár lépésnyire van az üzemi étkezde. Miért nem ott ebédelnek? A brigád egyik legszorgal­masabb tagja, Turcsik Tibor válaszol: — A mi ebédidőnket a mun­ka szabja meg. Ma nekikez­dünk a betonozásnak, azt csak a befejezés után lehet abba­hagyni. Előfordul, hogy csak délután 3 óra után kerül étéi a szánkba Kiterítik gondjaikat. Egy ki­vétellel mind családos, költsé­ges a két helyen való élés. Van, akit a lakásgond szoron­gat. Vége szakad a szónak: jön a beton, dolgozni kell. Egyik éj­szaka rekordot értek el. Nap­pal 80—120 köbméter betont dolgoztak be. Az idő sürgetett; pénteken este 8 órakor kezd­tek, s másnap hajnal fél ötig 180 köbméter betont nyomtak az alapba. A miértre egy nyú­lánk férfi ennyit mond: — Kell a pénz. Érte a tűzbe is bemegyünk, s ha szépen szólnak hozzánk, a csillago­kat is leszedjük az égről. Csorba Barnabás korszerű és nagy kapacitású gépeit. Jórészt ez is oka an­nak, hogy a változások ellené­re most is fellelhetők építési, beruházási feszültségek. A ha­táridők figyelmen kívül ha­gyásának. a szerződéses fe­gyelem gj ungülésének, más­részt az is oka, hogy az építő­ipari vállalatok és szövetkeze­teit létszáma csökken, a szak­mai összetétel torzul, sőt. hi­ányszakmák keletkeznek. A nagyvállalatok mellett ezért szükség van a kisebb, mozgékonyabb szervezetek munkájára, építési tevékeny­ségére. A közelmúltban az Ózdi városi-járási Pártbizott­ság tárgyalta — az építőipari kapacitás helyzetével össze­függésben — az ózdi és put- noki építőipari szövetkezetek tevékenységét. Néhány nappal később pedig a városi tanács számoltatta be az Ózdi Építő-, Asztalos- és Szerelőipari Szö­vetkezet elnökét Az ózdi szövetkezet mun­káját, jövedelmezőségét, a ha­tékonyságot elemezve, a vá­rosi párt-végrehajtóbizottság — 1980-ban — egyebek között megállapította: a szövetkezet vezetősége az elmúlt években a nehézségek leküzdése érde­kében több intézkedést tett, ám azok nem tudták ellensú­lyozni- a belső és külső hibák­ból adódó problémákat... Az 1979—80-ban megtett intézke­dések, a következetesebb vég­rehajtás jó irányú változást eredményezett... azonban hosszabb távon nem biztosí­tott kellő ütemű előrelépést A testület ezért határozat­ban szabta meg a legfontósabb tennivalókat; így a termelési szerkezet fejlesztését, a terme­lés műszaki színvonalának emelését, az építő-szakipar erősítését, és a lakás- és épü­letkarbantartás tevékenységé­nek fejlesztését Kevés a szakember A szűk építőipari kapacitás miatt az ózdi szövetkezet az elmúlt három évben több je­lentős volumenű, 2 milliótól 40 millió forintig terjedő mun­kát utasított vissza. És te­gyük hozzá, annak ellenére, hogy a megyei tanács a szö­vetkezet műszaki fejlődésének elősegítése érdekében a szol­gáltatás-fejlesztési alapból 4 millió forint vissza nem térí­tendő támogatást nyújtott. A tálcán kapott pénz célirányos felhasználását azonban a szö­vetkezet nem tudta biztosíta­ni. Rontja a szövetkezet mun­kájának hatékonvságát az is, hogy az utóbbi időben beszer­zett viszonylag nagy értékű gépek kihasználtsága meg sem közelíti a kívánt szintet. Ked­vezőtlenül befolyásolja a szö­vetkezet tevékenységét, ezen belül a munkafegyelem hely­zetét, a munkaszervezés szín­vonalát, a munkaidő kihasz­nálását, a szakipari munkák összehangoltságát —, hogy s magas fluktuáció a műszaki irányító munkakörökben is jelentkezett és jelenleg felső­fokú végzettséggel rendelke­ző szakirányító nem dolgozik a szövetkezetben. A Putnoki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet, a lakai»» és asztalos késztermékek sán kívül, építőipari tartással, festő-mázoló tevé­kenységgel és szakipari saere- lőmunkákkal foglal];««*:. A különböző okok miatt MKRet.t szakmunkások és a seRsAReun- kások igen magas fluíto*?í«*»r- ja a putnoki szövetkezét őR«- tőipari kapacitását is seánwfc- tevően csökkentette. Be a tó***’- rontja a muhkafegyelmet és ezáltal is nehezíti a hatéricük betartását. A szövetkezet vezetőinek vé­leménye szerint és az cRstósi igények alapján megállapít­ható, hogy a szakmunkáslét­szám 18—20 főve] való növe­lése lenne indokolt Az építő­ipari kapacitás fejlesztéséhez szükséges létszámbővítés csak a lakóépületek felújításán és karbantartásán dolgozók bér- színvonala emelésének meg­különböztetett engedélyezé­sével biztosítható — vallják a szövetkezet vezetői. Tennivalók A nem ózdi központú nagy- vállalatok munkájáról most kevés szó esett Ez nem jelen­ti azt hogy számukra nincs elég feladat Ózdon és környé­kén. Van, csakhogy ők a na­gyobb munkára vállalkoznak. A szövetkezet gondjainak fel­sorolása, ha tűi sötét képet is fest azok tevékenységéről, ez nem azonos azzal, hogy a je­lentkező beruházási feszültsé­geknek csak ők a felelősei, az okozói. Az viszont tény: hogy mind a két szövetkezetnek csak ja­vára válna a változás, mert mindkettőre érvényesek az Ózdi városi Tanács Végrehaj­tó Bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottak. (Igaz, hogy azon az ülésen csak az ózdi szövetkezet munkáját tár­gyalták.) Kolláth Sándor, a Borsod megyei KISZÖV el­nöke például elmondta: „Tel­jesen új gazdasági környezet­ben kell megtalálni a megfe­lelő szervezeti, irányítási ke­reteket és tevékenységi tor­mákat Ezt a véleményt meg­erősítette Básti .Jánosnak, az Ózd városi-járási Pártbizott­ság első titkárának állásfogla­lása. — Megállapítható — mondta egyebek között —, hogy a munkafegyelem erősí­tésében. a munkaszervezés javításában, az érdekek egyez­tetésében. a szövetkezeti tes­tületek tartalmi munkájának fejlesztésében óriási tartalé­kok rejlenek, melyek kiakná­zása nem tűr halasztást. Buciiért Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom