Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 ,Nem mese ez gyermek Ifjúsági Kérsz r Volt egy időszak Miskolcon — úgy tíz évvel ezelőtt —, amikor reménykedni lehetett abban: valóság lehet a vágy, létre lehet hozni egy amatőr színházat. Ma tudjuk, a vágy vágy maradt, az igényt röptető lendület megtört. Aztán volt egy idő — öt-hat éve lehetett —, amikor egyöntetű lelkesedés fogadta az amatőr bábszínház „beindulását”. Ma tudjuk, ez is rövid idő alatt megszűnt. Most „élesztik” új életre.... Ami pedig folyamatosan van: az. a „sajnos”... Például mindenki „sajnos”-nak tartja, hogy kevés a gyermekszínházi előadás a megyeszékhelyen. A közelmúltban szerencsém volt látni a Szovjetunióból érkezett kalugai Ifjúsági Névszínház amatőrjeinek egy mesejátékét; magukkal hozott és kiállítássá rendezett tablóikról pedig alig-nyelvtu- dással is jól le lehetett olvasni : valóban „színházul” dolgoznak (ezt persze mindenekelőtt kiváló előadásukkal bizonyították). Hát hogy van ez náluk? — ezzel a finomított változatban előadott kérdéssel fordultunk Nyiko- laj Troickijhozl a vezetőrendezőhöz. — Nálunk az az álláspont, hogy az esztétikai nevelésnek, a gyermekek müvészet- szeretetre nevelésének fontos eszköze a színház. Ezt a munkát — mint volt pedagógus is vallom — már óvodás kortól el lehet kezdeni. Ezért a kulturális minisztérium és a városok vezetői igen támogatják a'gyermekeknek és az ifjúságnak játszó amatőrszínházak létrehozását és működését. Tapasztalatból mondom, nagyon sok múlik az állami támogatáson. Mi például a városi vezetés és a Komszomol segítsége nélkül nem tudnánk létezni. — Milyen feltételek között dolgoznak? — A városi kultúrház teljesen a miénk, itt dolgozunk, itt játszunk. A saját bevételünkhöz évről évre egyre több pénzt kapunk, ehhez természetesen bizonyítanunk 1982. július 21., szerda Emlék Kazincbarcikáról: a kalugai Ifjúsági Népszínház Bíborszin virág cimű mesejátékának egy részlete. is kell. Ebben az évben 12 ezer rubel a támogatásunk, de a technikai felszerelést ezen felül kapjuk, moszkvai színházaktól. Színházunk jövőre lesz 20 éves, tagjai egyetemisták, fizikai dolgozók, alkalmazottak. Negyven színészünk van és működik saját stúdiónk is, ami a diákoknak ad kétéves színházi előkészítőt: a beszédtechnikától az énekképzésen át a táncloglalkozásokig... — Milyen a kapcsolatuk a hivatásos színházakkal? — Már utaltam rá, hogy moszkvaiaktól kapjuk a technikai eszközöket. Ezen túl is igen meleg viszonyban vagyunk a hívatásosokkal, eljárunk egymás előadásaira, sokszor konzultálunk egymással. Nem vagyunk egymás ellen. Mindenki tudja, a mi és a hozzánk hasonló színházak feladata az: előkészítse a gyerekeket arra, hogy színházba járók legyenek. Akik pedig nálunk dolgoznak, azok a fiatalok tulajdonképpen ott élik igazi életüket; a színházban élnek esténként.... Azt az őszinte lelkesedést, lángolást, ami ezekben a gyerekekben él, profi színházban nem lehet megtalálni... — És ön hogyan lett rendező ebben — az ön szavaival élve — „igazi amatőr színházban"? — Eredetileg színész akartam lenni vagy tanár. Az Utóbbi lett a foglalkozásom. Kalugában, a pedagógiai főiskolán az orosz nyelvet és irodalmat tanítottam. Közben játszottam az Ifjúsági Népszínházban, s párhuzamosan készült a kandidátusi disz- szertációm is az orosz nép- költészetből ... Aztán elkapott a vágy, szerettem volna nagy tömegekkel közvetlenül találkozni, így lettem rádiós újságíró... Még akkor sem tudtam, hogy végül majd a színház fogja megadni nekem a „nagy találkozás” lehetőségét. Aztán a korábbi rendezőnk elment, és a kollektíva úgy döntött, én legyek az utóda. Tehát elkezdtem tanulni Moszkvában, most készülök a diplomaelőadásra. Kaluga — Cialkovszkij szülővárosa — 180 kilométerre van Moszkvától. Nekem úgy tűnt — míg Nyikolpj Troic- kijt hallgattam —, nálunk egy városban is vannak nagyobb távolságok. Ténagy József (Szathmáry— Király Ádámné felv.) Muzsikáló udvar Régizene-centrikus lett a miskolci Muzsikáló udvar idei hangversenyciklusa, régi zene alatt értve a reneszánsz és a barokk szerzeményeket, amihez — a programban szereplő együtteseket hallva és ismerve — korhű előadói felfogás és játékmód társul. A sorozat nyitó hangversenyén — június 17-én — például korabeli hangszereken élvezhettük Giovanni Gabrieli négy velencei can- zonáját és Praetorius néhány francia táncát — ezekkel a műsorszámokkal vette kezdetét a Tinódi Zenekar koncertje, melyet Mossóczy Vilmos vezényelt. Ez az együttes igazi kuriózum, valamennyi alkalmazott instrumentuma hangszertörténeti ritkaság, pontosabban egy-egy korabeli hangszer hű kópiája. Így a vonóscsalád különféle gam- bákból áll (vagyis a zenész a térdén, vagy a lábszárai között tartva játszik hathú- rú „hegedűjén”, ellentétben a mai hangszertartással), a fúvósok között pommereket, dulciánt, görbe kürtöt (tehát különféle nyelvsípokat), barokk harsonát és seregnyi más, igen ritkán megszólaltatott hangszert hallhattunk. Érdekes volt — az egyébként ma már csak korszerű felvételi technikával készült lemezekről és modern hangszerek előadásában ismert — Händel Vízizenéjének korhű megszólaltatása. Ugyancsak a" korabeliség varázsával hatott Johann Sebastian Bach F-dúr csembalóversenye, melynek szólóját egy tehetséges, fiatal muzsikus, Spányi Miklós tolmácsolta. Fábián Márta (cimbalom), Sztankovics Béla (gitár) és Kovács Imre (fuvola) volt a Muzsikáló udvar következő vendége — július 16-án —, s az ő műsoruk is a barokk komponisták darabjaival kezdődött, hogy azután Vivaldi, Telemann szonátái után egészen napjaink zenéjéig, Kocsár Miklós, Ránki György, Láng István szerzeményéig vezessék a hallgatóságot. Felidézték Debussy és Villa-LoAddig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyire erejéből futja, vagy amennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — ráfázhat. Vonatkozik ez a népi megfigyelés a nyelv használaíára, a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodjunk, ameddig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapjainkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, ameli) hosszabbra nyúlt annál, amennyit a mondanivaló igényel. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifogás tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A „küldöttség kitűzött céljai” is határozottabban hat, ha rövidebb: a „küldöttség céljai”. Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést Szépen magyarul — szépen emberül A, terpeszkedő kifejezések nyer. Ez a mondat talán természetesebb így: Az ügy hamarosan elintéződik; vagy ekképp: Az ügyet , hamarosan elintézik. „A termést nem vonják adó alá” kifejezés is nehézkes; feloldásának több módja is lehet: A termést nem adóztatják meg, vagy mentesítik az adótól stb. Helyenként a stílusos sápra, a pontosságra való túlzott törekvés nyújtja meg a mondatot: Az értelmiségnek feltétlenül van funkcionális szerepe; Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagyjuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, illetőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek feltétlen van szerepe (vagy feladata, rendeltetése, akár funkciója és így tovább); Műveit sok nyelvre lefordították. A sportnyelvben sem ritkák a szóburjánzások: Végezzünk törzsdöntési gyakorlatot kétszer előre; kétszer hátra!); A verseny vasárnap kerül lebonyolításra. Íme, a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasárnap kerül sor; A versenyt vasárnap bonyolítják le, vagy rendezik meg). Néha egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, a rádió és a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklődni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató iránt a szakemberek, sőt a sajtó, a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kifejezések. Inkább eléjük kell újabb éS újabb korlátot állítanunk tudatosabb nyelvi magatartással. Azért, hogy ne híguljon fel a beszéd és az írás, hogy a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És hogy ne idézhessük — egy-egy körülményes megnyilvánulás kapcsán — a bevezető közmondás szólásváltozatát: „rövidebb a pokróc, mint az ágy". Molnár Zoltán Miklós bős egy-egy művét, s hallhattuk Sztravinszkij szellemes darabját, a Valcer és polkát. A három kitűnő muzsikus jó hangulatú, kellemes estét szerzett a közönségnek, a hatást egyetlen körülmény zavarta — miként az első koncerten is —, hogy a szomszédos udvar birtokosai (a hangversenveket rendező városi művelődési központ munkatársainak canos- sa-járásai ellenére) egyáltalán nem akarják tudomásul venni, hogy zajongásukkal esetleg tönkretehetik mások munkáját. Nem olyan sok (pontosabban: a diósgyőri váron kívül ez az egyetlen) komolyzenei hangversennyel szolgáló szabadtéri színpad Miskolcon, s jó volna valamilyen belátó egyezségre jutni arra a néhány órára, amíg a koncertek tartanak, mert már neoavant- garde polgárpukkasztásnak sem a legszerencsésebb ötlet Vivaldit autómosással és Bach művét sóderpakolással elegyíteni. Ha jól azonosítottam a szomszédból jövő zajokat ... D. Szabó Ede Ózdi vÉÜGiási! képeslapokon ötven esztendő ózdi váltó-' zásait követhetik nyomon az érdeklődők az Ózd képeslapokon című kiállításon, amely július 19-én délután nyílt meg az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténeti Múzeumában. A kiállítást Nagy Károly, az ONI honismereti körének titkára nyitotta meg. Százhúsz reprodukciós képeslap és 23 eredeti felvétel került bemutatásra. A képeslapok 1900 és 1950 között készültek el és voltak forgalomban. így — a (elvételek segítségével — egy fél évszázadon keresztül figyelhetők meg a gyárváros nevezetes épületeinek, magának a városnak a változásai. A kiállítást két hónapon keresztül, szeptember 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A vasi példa A MEGNÖVEKEDETT szabad időben mind több ember választja hét végi programjául az utazást.' Természeti értékeink, történelmi emlékhelyeink megismerésével amúgy is adósai vagyunk önmagunknak. Nem kevesen vannak, akik beutazták Európa országait; bekötött szemmel eligazodnak a bécsi Ringen, de legfeljebb képes levelezőlapról ismerik Sárospatak műemlékéit ... Az is igaz azonban, hogy a belföldi turizmus feltételeinek megteremtésében, javításában évtizedes mulasztásokat kell pótolni. Egy-egj/ tájegység bekapcsolása az idegenforgalomba sokmilliós beruházást igényel, mindenekelőtt a szálláshelyek, étkezési lehetőségek megteremtését, a különböző szolgáltatások biztosítását. így érthető, hogy ma még a kirándulásra vállalkozó hamarabb választja úticéljául az idegenforgalomba már bekapcsolt helyeket, amelyekről tudja, hogy éhét, szomját olthatja; megpihenhet, szórakozhat igénye és pénztárcája szerint — Csakhogy csalódás, még itt is gyakran érheti az embert. Éppen azon oknál fogva, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak és még az olyan felkészült helyeken is, mint Tokaj, vagy Aggtelek, órákat kell várni egy üres asztalra, még a legszebb kirándulás emlékét is beárnyékolja a tülekedés, a sorbanállás. A „füst nélküli iparral , az idegenforgalommal foglalkozó szervek a lehetőségekhez mérten évről évre többet áldoznak a korábbi mulasztások helyrehozására. Megyénkben is — gondolunk itt a Zsári, a vég- ardói fürdő mellett, vagy a Tapolcán létesített kempingek átadására — korszerű feltételeket teremtettek a hozzánk érkezők fogadásához. A lehetőségeket azonban korántsem merítettük ki és tennivaló már csak azért is sok akad, mert az utóbbi időben különösen előtérbe került a belföldi turizmus fejlesztése. Ami érthető, hiszen a külföldi utazások megdrágultak, idegenforgalmi irodáink ugyanakkor vonzó programokat kínálnak, többek között az újra felfedezett zempléni tájon. Csakhogy a gondok itt sokkal sűrűbben jelentkeznek. A történeti és természeti értékekben, szépségekben gazdág vidék a megye többi részéhez képest a gazdaságilag elmaradottabb területhez tartozik. Sok minden csak központi támogatással oldható meg és nem is megy máról holnapra. De még ezen a vidéken is, különösen a hegyközi részen számos kiaknázatlan helyi lehetőség van. Olyan, amit az ország más részén már megvalósítottak. Említsük példaként a Hegyközhöz hasonló Őrséget a Vas megyei tájakról. Itt az úgynevezett falusi turizmust szorgalmazzák erőteljesen, éppen a helyi lehetőségek kihasználására. Eszerint az őrségbe érkezők az ott élő családoknál üdülhetnek, velük együtt étkezhetnek, kis kirándulásokat tehetnek a környékre. A nyári szezonra helyrehoztak és megnyitottak több elhagyott családi házat afféle turista vendégfogadóként. AZ ILYEN kezdeményezések gazdái és kivitelezni a helyi termelőszövetkezetek és a tanácsok. A. zempléni táj páratlan műemlékei, természeti szépségei is méltán sorolhatók a nagy érdeklődésre számot tartó ritkaságok közé. Talán üzleti szempontból iá megérné a vasi példa átvétele. O. M. MEZŐKÖVESDEN IS SZTÁR A SZATMÁR o Lakberendezési kiállítást rendez a Mezőkövesdi Áfesz július 22-től 31-ig a Béke téri művelődési házban Megvételre kínálunk porcelán és egyéb dísztárgyakat, kárpitozott garnitúrákat, szekrénysorokat olcsó áron, gazdag forma-és színválasztékban. 50 km-es körzetben díjtalan házhoz szállítás. »----------------------------------------->- OTP-ügyintézés a helyszínen. M inden 15 000 forint feletti értékű vásárlás esetén sorsjegyet adunk, amellyel a sorsoláson Szeréna kárpitozott garnitúrát nyerhet. Ont is várja Mezőkövesden a Szatmár Bútorgyár és a Mezőkövesdi Afész
