Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

1982. július 16., péntek

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A mezőkövesdi NEB asztalán

Az élelmiszer-termelés állandóan növekvő feladatainak teljesítése, a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása magával hordozza a termelési kapacitások folyamatos bővítését. Ez a program ugyanakkor szükségszerűen együtt jár a mezőgazdasági termelés energiaszükségletének folyamatos növekedésével. Nem mindegy azonban, hogy milyen a mezőgazdasági termelés komplex energiagazdálkodási tevékenysége. Részben azért, mert az energiaköltségek 1975 és 1981 között háromszorosára emelkedtek, részben pedig azért, mert a népgazdaság a mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléssel Szemben változatlan, sőt növekvő feladatokat támaszt.

Egyebek között ezért is volt időszerű a Mezőkövesdi járási-városi NEB közelmúltban megtartott vizsgálata, amely többek között a térség mezőgazdasági üzemeinek energiagazdálkodási és -racionalizálási intézkedéseit elemezte.

A mezőkövesdi NEB vizsgálata — visszatekintve az elmúlt évek energiagazdálkodására — elemezte a Me- zőnagymihályi Állami Gazdaság, a mezőkövesdi, a bogácsi, a borsodivánkai, a bükkábrányi, a mezőkeresztesi, a mezőnyárádi, a sályi, a szentistváni és a tiboldda- rpci mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ez irányú tevékenységét.

Megállapították, hogy 1976- ban a vizsgált egységek zöménél még nem foglalkoztattak energetikust, energiatakarékossági tervvel sem rendelkeztek, és az energiafelhasználás korszerűsítésére sem dolgoztak ki elképzelésekéi- A termelőszövetkezetek folyékony energiával való gazdálkodása nem volt kielégítő és visszaélésre is módot nyújtott. Az 1978-as utóvizsgálat már megállapította, hogy az energiagazdálkodás szinte minden gazdálkodó egységnél javult. A

vezetés jobban élt a belső ellenőrzésben és a beszámoltatásban rejlő lehetőségek kiaknázásával. Az energetikusok munkája azonban sok esetben még csali útkeresés volt. A járás mezőgazdasági nagyüzemeinek elmúlt évi összes energiafelhasználását, valamint a fajlagos energiafelhasználását — a termék- szerkezet és az alkalmazott termelési technológia ismeretében — vizsgálva pedig a mezőkövesdi NEB a következőket állapította meg: ,az állattenyésztési ágazat az állattartó épületek fűtésére, a helyhez kötött állattartási és feldolgozó gépek hajtására használ fel energiát.

A hústermelés gazdaságosságát — energia- és tápfel- használás együtt — elemezve megállapítható, hogy a baromfihús-termelés a bogácsi tsz-nél a leggazdaságosabb. A bükkábrányi tsz energiaköltsége kedvezőbb a Matyó Tsz-énél. A Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság a sertéshús előállításához szükséges fajlagos költségráfordítást tekintve, az országos átlaghoz képest is jó eredményt tud felmutatni.

A növénytermesztési ágazat a traktorok és kombájnok üzemanyag-ellátására a mezőgazdasági célú összes energiafelhasználás mintegy 30 százalékát, a növénytermesztéssel szorosan összefüggő tehergépkocsis szállításra 12 százalékát, terményszárításra pedig 20 százalékát köti le.

A járás területén szemes- termény-szárításnál az üzemek között meglehetősen nagy a szóródás, az egy tonna terményre jutó szárítási energiafelhasználásban. Legköltségesebb a szemester- mény-szárítás a bükkábrányi tsz-nél. Itt 37 liter tüzelőolajat és 71 kilowattóra villamos energiát használnak fel egy tonna szemes termény szállításához. Szálastakar- mány-szárítással intenzíven három tsz foglalkozik a járásban, amelyek közül a legjobb eredményt a mezőfoeresztesi tsz érte el.

A mezőgazdasági üzemek erőgépeinek és gépjárműveinek fajlagos fogyasztása általában az országos átlagnál kedvezőbb, de ugyancsak nagy szóródást mutat. A túl kedvező adatok viszont arról árulkodnak, hogy a munkaigazoló agronómusok, brigádvezetők több munkát igazolnak a valóban elvégzettnél.

Nagy traktorok esetében a normál holdra eső felhasználás legkedvezőbb a tibold- daróci tsz-nél és legkedvezőtlenebb a Mezőnagymihá- lyi Állami Gazdaságnál. Kis- traktoroknál az országos átlagot meghaladó fogyasztást tapasztaltak a vizsgálatot végzők. A magas felhasználás egyik oka: igen sok az elhasználódott, nullára leírt gép. A kombájnok egységteljesítményre eső fogyasztása legjobb a bogácsi tsz- nél, a legrosszabb pedig a borsodivánkai tsz-nél.

Az energiagazdálkodási és -racionalizálási intézkedések folyamatos figyelemmel kísérése számos eredményt hozott a mezőkövesdi járásban. A NEB felhívta az energiával jól gazdálkodó — Mező- nagymihályi Állami Gazdaság, a mezőkövesdi, a mezőkeresztesi és a szentistváni tsz-ek •—, valamint az e téren még elmaradt gazdaságok vezetőinek figyelmét a további finomításra, illetve a hiányosságok megszüntetésére. De tegyük hozzá, a javaslatokból sok minden kimaradt. Hiszen például a növénytermesztésnél is csak komplexen, a növénytermesztési technológiák rendszeres elemzése alapján: a helyi viszonyoknak megfelelő műszaki, üzemszervezési és agrotechnikai intézkedésekkel, valamint a biológiai feltételek — fajta, talajerő, növényvédelem stb. — betartásával lehet a technikai energiaráfordítás hatékonyságát javítani.

Buchert Miklós

iieplkiyáiiő ízes Cserépfaluig»

A Mezőkövesdi Áfész fatömegcikkgyártó üzeme Cserépfaluban már több, mint 10 éve üzemel. A 100 m2 alapterületű üzemcsarnok és az ugyancsak 100 m2 alapterületű nyitott színben jelenleg 14 fő dolgozik két műszakban. A 7 és fél millió forint éves termelési érték 600 ezer db seprynyél, valamint különféle szerszámnyelek gyártásából tevődik ki. Az üzem termelésének növelése érdekében a keletkezett hulladék is tovább feldolgozásra kerül. A képen: Késik Lajos és Karcagi Gyufa a rönkfákból szalagfűrésszel szeletelik a szerszámnyelek „alapanyagát”.

Fotó: Kovács Mátyás

A nagyobb nyereségért

Lényegében egyetlen mondattal össze/lehet foglalni a Bodrogközi Állami Gazdaság törekvését: a nyereséget fokozni úgy lehet, ha a megtermett gyümölcs minőségét javítják, ugyanakkor egyre jobban szem előtt tartják a piaci igényeivel . Vagyis azt a fajtát termesztik, amelyre a vásárló külföldön is igényt tart. Persze, a kereslet felmérése hosszú távra nehéz feladat. Mégis ezt kell választani, hiszen nagy termelési költségű ültetvényről van szó, amelynek. — jó fajtaváAz első fél év rendszerint rosszabbul sikerül az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Művénél, mint az esztendő második része. A hideg, a hó, a fagy, egyszóval a téli mostoha időjárási viszonyok jelentősen hátráltatják a külszíni bányák termelését. Emellett általában a mgerendelések is elmaradnak a várttól. így ezúttal is azt írhatjuk le: a hegyaljai ásványbányák az év első hat hónapjában nem teljesítette az időarányos tervét.

— Sajnos, az idén sincs ez másképpen — mondja Hajdú Gyula igazgató. — Éves szinten 412 millió forint termelési értéket kell elérnünk, s ehhez 45,5 millió forint nyereség szerepel a programban. Nos. az első félévi termelésünk 27 millió forinttal volt kevesebb, s mindössze 7,5 milliós nyereséget sikerült produkálnunk. Mégsem vagyunk elkeseredve; mindez közepes eredménynek számit nálunk.

— Vegyük sorra: a már említett nehézségeken kívül, mi okozta a lemaradást?

— A legjelentősebb a létszámhiány. Jelenleg hozzávetőleg negyven emberrel tudnánk többet foglalkoztatni. Ezek a dolgozók túlnyomórészt a legfontosabb termelőhelyekről hiányoznak, illetve: ide kell más helyekről munkásokat átcsoportosítanunk. Januártól mi is áttértünk az ötnapos munkahétre. A megvalósítás azonban nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Mivel kevés az emberünk, heti 42 órát dolgozunk, a másutt szokásos 40 órával szemben. A kapacitás növelése érdekében odáig mentünk, hogy mi, műszakiak tartottunk kommunista műszakot a mádi őrlőRégi és új gondok a termelésben

ben, s ezen a vasárnapon hetven tonnát termeltünk. Számottevő lemaradást okozott a tervteljesítésben továbbá, hogy a gyöngykova- földet égető erdőbényei üzemben január végétől mindmáig nagyjavítást végeznek. A piaci igényele is ingadoznak; az egyik ásványból a korábbinál nagyobb, a másik iránt kisebb a kereslet. Nem könnyű előrelátóan, tervszerűen termelni.

— Konkrétan: milyen ásványi nyersanyagokról van szó?

— A legérzékenyebben

érint bennünket a pálházi perlit iránt mutatkozó de- Konjunktúra. Az idén 92 ezer tonnát akartunk eladni belőle, de előreláthatólag 10 ezer tonnára nem lesz vevő. Ennek egy része export, vagyis a vártnál kisebb megrendelés csökkenti a devizaszerzési lehetőségünket.

Egyébként ebben az évben 44—46 ezer tonna perlitel akartunk eladni külföldön, ez azonban csak elképzelés marad. Az érem másik oldala; a szegi ben bányászott és a papírgyártás, során töltelék- anyagként használt kaolin iránt annyira megnövekedett az érdeklődés, hogy képtelenek vagyunk eleget tenni a megrendelésnek. Eredetileg éves szinten 9 ezer tonna kaolint akartunk bányászni, de az igényekre való tekintettel a tervet fel kellett emelnünk 12 ezer tonnára. A fejtési kapacitás azonban meglehetősen behatárolt. így aztán az első félévi kötélezettséa hegyaljai ásva

günk teljesítésétől 555 tonnával elmaradtunk.

— Nem beszéltünk még a művek hagyományosán jól jövedelmező ásványáról, a bentonitról, s az új, kelendő termékről, a zeolitról.

— Bentonitból az idén 64 ezer tonnát akarunk termelni. t)gy tűnik, visszaállnak a régi piacaink, s ez kedvező számunkra. A hazai igényelt kielégítése mellett, elsősorban szocialista országokba szállítunk a kohászatban, az öntéshez használatos és a mélyfúrásoknál, a zagy előállításához alkalmazott ben- tonitot. Csehszlovákiába például 7250, Lengyelországba 5000. a Német Demokratikus Köztársaságba 4000 tormát exportálunk az idén. Zeolit- ból jelentős felfutásra van kilátás. A másutt mesterségesen előállított, de nálunk a maga természetességében, több mint 100 millió tonna mennyiségben fellelhető ásványi nyersanyagból ebben az évben már 8 ezer tonnát adunk el, de ennél is több kellene. Ezért új beruházásba kezdtünk; új törőt építünk, új keverő- és csomagológépet helyezünk üzembe. Ezáltal évente mintegy 25 ezer tonna zeolit forgalmazására nyílik lehetőségünk. Öröm számunkra, hogy a MÉM támogatja a zeoliltal kevert sertéstáp előállítását, valamint a Gabona Tröszt is valószínűleg bevezeti majd az ásványnak csirketáphoz való adagolását. Amennyiben ezek az elképzelések megvalósulnak, még inkább növelhetjük a termelést.

— Említette, a* első fél évet közepes eredménnyel zárták. ' Hogyan tovább a hegyaljai ásványbányáknál ?

— Mindenekelőtt: szeretnénk eleget tenni az éves termelési feladatnak, bár ez nem lesz könnyű. A létszámgondunk ugyanis aligha oldódik meg, s a munkarendünk is változatlan marad. Az időjárás viszont remélhetően még decemberben sem nehezíti majd a munkánkat. Augusztustól megkezdi • az üzemelését az erdőbényei gyöngy kovaföldet kalcináló üzem. ahol év végéig 3000 tonna körüli mennyiséget kell termelnünk. Idehaza ma is egyetlen felhasználóval vagyunk üzleti kapcsolatban, a Tiszavasvári Alkaloidával. Az NSZK-ba rendszeresen szállítunk kisebb tételeket, s próbálkozunk görögországi és ausztriai piaccal is. Pál- házán befejeződött az őrlő- mű bővítése, s így a jövőben már 120 ezer tonna perlit forgalmazására leszünk képesek évente, a korábbihoz képest javul az ásvány minősége. Bízunk benne, ismét jól eladhatjuk majd a perlitet. s kihasználhatjuk a megnövekedett termelési lehetőséget. Próbálkozunk a kaolin bányászatának a felfuttatásával is, s Romhányban és Hódmezővásárhelyen is foglalkoznak a szegiben találhatónál rosszabb minőségű ásványnak kerámiaégetésre való felhasználásával — mondja befejezésül Hajdú Gyula, az OÉÁ Hegyaljai Művének igazgatója.

Kolaj László

lasztás, s megfelelő hozam esetén — jövedelme kiemelkedő lehet. Dr. Rudolf Imre, a gazdaság igazgatója:

— Bár 820 hektáron termesztünk gyümölcsöt — a megye legnagyobb ültetvénye ez —, meg kell mondanom: több tényező fékezi a jövedelem fokozásának lehetőségét. Elsősorban a Bodrogköz. A magas talajvízszintű, könnyen belvizesedő tábláinkban nagy a kipusztulás. Egyes ültetvényeinken a fák 30—40 százalékát „megfojtotta” a víz. így a hozamok nehezen növelhetők. Ültetvényeink döntő hányadán még mindig az alma az uralkodó. Ismert: e gyümölccsel az utóbbi években piaci gondjaink vannak, s ez a tény nem megnyugtató, mert az árban jelentkezik: kilogrammonként 5,50—6 forintot kapunk. Viszont a körte keresett termék. Karácsonykor kilóját 15 és 20 forint között tudjuk az NSZK-ba és a skandináv államokba eladni. Ebből adódik feladatunk. Növelni kell a körte, s ezen belül a világos, jól eltartható téli körték arányát.

Következésképpen: nem az egyoldalú hozamnövelés a gazdaság célja, hanem a megtermett gyümölcsben az exportminőség növelése, amelyet a termesztési folyamatokkal. megfelelő szüreti szervezéssel, s jó hűtőtárolással el lehet érni. Ugyanakkor az elkövetkező években a körte termesztésére — s így telepítésére — veszik a fő irányt.

— A tiszakarádi termelőszövetkezettel közösen már eltelepítettünk 130 hektárt. Azért választottuk ezt a közös formát, mert a gazdaságban már elfogytak azok a területek, amelyen ültetvényt érdemes kialakítani. Viszont a Bodrogköz — ha nincs belvíz — kedvez a körte termesztésének. hiszen ezek a fák a párát s a kötött talajt meghálálják. És mivel a világpiacon jobban eladhatók, s az igény irántuk hosz- szú távon jelentkezik, telepítésük feltétlen indokolt.

Ezzel viszont csak a jövedelemfokozás egyik tényezőjét valósították meg. A területkiválasztással, s megfelelő technológiával termesztett körte hektáronként 3,5 tonnás hozamra is képes. De az árbevétel s vele a nyereség csak úgy fokozható, ha a megtermett gyümölcsöt akkor adják el, amikor a világpiacon az ára a legmagasabb. A gazdaság' rendei- kezik ugyan egy 450 vago- nos hűtőházzal, de annak befogadóképessége ilyen terméshez kevés. Az igazgató:

— Éppen ezért akarjuk a közeljövőben bővíteni a hűtőteret, hogy ezerolszáz tonnával több körtét tudjunk februárig eltartani. Mivel az új csarnok a meglévő hüto- ház mellé épül, viszonylag kis ráfordítással megvalósítható. A beruházás 12 millió forintba kerülne, vagyis nem drága. Éppen az olcsósága, s az export fokozása miatt bízunk abban, hogy a kért hitelt megkapjuk. Mindenesetre saját pénzügyi eszközeinket már erre a célra csoportosítottuk.

Érthetőn, hiszen megfelelő hozam esetén egy hektárról 80—100 ezer forint nyereséget érhet el a gazdaság. Ez olyan ’ nagy jövedelem, amit a legjobban azzal lehet szemléltetni, hogy ugyanakkora területen 300 tonna búzát kellene termeszteni! A Bodrogköz viszonyai között már rekordnak számit a hektáronkénti négy tonnát adó kenyérgabona. A hűtöház viszont új gondolatokat is su- gallt:

— Az elmúlt években végképp bebizonyosodott, hogy gazdaságunk ennyire kedvezőtlen feltételek között, csak alaptevékenységből nem tud megélni. Az ország állami gazdaságai közül elsőként megkezdtük a melléküzemágak kiépítését. Két évvel ezelőtt még csak 24 millió forint árbevételt értek el ipari üzemeink, idén már százmillió a tervük. Ezek közül a hűtőház jobb kihasználását szolgáló bértárolást, csomagolást volt a legkönnyebb megszervezni. Mivel a telep iparvágánnyal rendelkezik, tudjuk fogadni a Romániából. Szovjetunióból érkező kősót, amelyet félmázsás zsákokba csomagolunk. Évente 4—5 ezer tonna gyapot is érkezik a bálákat februártól szeptemberig itt tároljuk. Ez a tevékenység a gazdaságnak 12 millió forintos árbevételt jelenj..

A vasszerkezet gyártással s a budapesti szolgáltató ágazattal egvütt a kiépített melléküzemágak így teremtik meg annak lehetőségét, hogy a biztos jövedelmük a gazdaság alapvető célját, a jól iö- vedelmező gyümölcsös kialakítását szolgálja.

— kármán —