Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. július 16., péntek Népfrontmunka az aprófalvakban Élénk színek a mozgalom palettáján Két kézzel... Vékony, sodort agyaghurkákból ügyesen összeillesztve, kört for­málva készül a váza, edény... Mellette állatsereglet és egy egy- fülű fazék ... Fotó: F. L. Új iskola épül Forrón Az utóbbi tíz évben Bor­sod kis településein, az öt­száznál is kevesebb lelket számláló falvakban több mint tizennyolc százalékkal csökkent a lakosság száma. Ha ehhez azt Is figyelembe vesszük, hogy megyénkben minden harmadik község az aprófalvak kategóriájába tar­tozik, egyetlen pillanatra sem lehet kétséges, milyen felelősséget jelent az ilyen településeken élők sorsával való törődés. Az aprófalvak száma a történelmileg rö­vid időnek számító tizenöt, húsz év alatt úgy nőtt, hogy jó néhány közepes nagyságú község lakossága alaposan megfogyatkozott. Az elván­dorlás, az elöregedés kétség­telenül nyomon követhető, ami néhoi a még maradók­ban is a magukrahagyottság érzését kelti. Ahol csökken a lélekszám, ott kevésbé pezsgő a közélet, könnyeb­ben talajt talál az elszürkü- lés, a befelé fordulás. Aligha adódhat falvaink- ban fontosabb, szebb, a nép­front-mozgalom számára ne­mesebb és felemelőbb fel­adat, mint az aprófalvak közéletének ébrentartása, élénkítése, hogy a nagyobb településektől távol eső kis falvakban lakók is érezzék a társadalom feléjük is sokfé­leképpen megnyilvánuló gon­doskodását. Ezen felül pedig azt is látni, láttatni kell, mennyi tartalék található a lakóhely szeretetéből építke­ző cselekvő programot adó lokálpatriotizmusban. Alighanem a népfront­mozgalomnak nemcsak a leg- odaadóbb, legönzetlenebb ak­tivistái látják; az igazi gon­dok azokban az észrevéte­lekben, falugyűléseken el­hangzó hozzászólásokban fo­galmazódnak meg, amelyek a bolti ellátás, az iskolai, óvo­dai feladatok, a közlekedés kisebb-nagyobb kritikáiból kerekednek ki. Nem szükséges részletei­ben feltárni, milyen jó szín­vonalú szervezettséget igé­nyel az élet számtalan terü­letén, hogy mikor és hogyan jut el a csöpp boltokba a mindennapi kenyér, a tej, a napi élelmiszer; hogy mikor legyen az orvosi rendelés ideje; hogy mostoha időben is iskolába érjen órakezdés­re a nagyobb községbe a di­ák. Csak néhány a fonto­sabbnál fontosabb felada­tokból, amelyek megoldása a kistelepüléseken jóval na­gyobb erőfeszítéseket köve­tel, mint másutt. Ha a népgazdaság anyagi ereje szerényebb fejlesztése­ket enged is meg, az apró­falvak lakossága aligha érzi ennek következményeit. Sőt, az ellátásért -felelős vállala­tok, a legközelebb eső na­gyobb települések vezetői évről évre nagy erőfeszítése­ket tesznek, rendre másra kerülnek felszínre, különö­sebb anyagi ráfordítást sem igénylő megoldások, ötletek, szervezési újítások, amelyek mind a kistelepülések jobb ellátását szolgálják. Miként veheti ki részét eb­ből a sokágú, még hosszú évekre, talán évtizedekre is feladatokat adó munkából a népfront helyi szervezete. A mozgalom eszköztára az ap­rófalvakban is tovább bővít­hető, sőt helyenként szükség­szerűen rászorul a bővítésre. Mert a háztáji munkát se­gítő ismeretterjesztés, a hon­ismereti munka iránti ér­deklődés ébresztése, az olva­sás megszerettetése, az ol­vasómozgalom kiszélesítése közvetlenül, vagy éppen köz­vetve segíti a helyi gazdál­kodási és közművelődési cé­lok megvalósítását. Más területekhez nem ha- sonlíthatóan sok tennivaló vár a népfrontbizottságok­ra ezekben a csöppnyi kis falvakban, ahol gazdát keres az elesett, egyedül maradt Idős emberekről való gon­doskodás ügye, vagy éppen a szolgáltatások bővülő háló­zatába való bekapcsolódás előmozdítása. Falugyűlések, tájkörzeti megbeszélések fórumán tár­ják fel időről időre a leg­fontosabb, legsürgetőbb ellá­tási, szolgáltatási problémá­kat a kis településeken élők. Jólesik leírni, hogy e fal­vak lakossága azokat tartja igazi szószólóknak, akik valós helyzetüket szépítgetés nél­kül tárják fel, de nem a mindent kritizálok szerepé­ben akarnak feltűnni. Cselekvő támogatásra szá­míthat viszont körükben minden olyan ötlet, megújító javaslat, ami friss áramla­tot visz a népfrontmozga­lom munkájába, ami a ki­csiny települések holnapjá­hoz ígéretesen, biztatóan já­Másfél liter naponta! Sőt, valamivel tnég több is. És fe­jenként számolva! Két éve még kevesebb volt két deci­vel. Az azt megelőző évben pedig egy fél literrel. Fejlőd­nénk visszafelé?! Sajnos nem erről van szó. Mert a másfél liter nem más, mint szeszes ital. S a „fejenként” azt je­lenti, hogy Miskolc lakossága 1981-ben, a csecsemőket is beleszámítva, 1981 minden egyes napjára vetítve, eny- nyi szeszes italt vásárolt meg csupán az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat boltjai­ban. Ha ehhez hozzáadnánk a vendéglátóipar forgalmaz­ta mennyiséget, bizony még szomorúbb képet kapnánk a fogyasztás „fejlődéséről”. Alig hisz az ember a sze­mének, amikor olvassa, a fü­lének, amikor hallja, hogy hazánk második legnagyobb városának lakói két száza­lékkal többet költenek sörre, borra, pálinkára, mint húsra, húsféleségekre. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben közel fél- milliárd forint értékű sze­szes italt vásároltunk meg az elmúlt évben. Tejre, tejter­A VI. ötéves terv idősza­kában mintegy húszmillió fo­rinttal gazdálkodhat a For­rói községi Közös Tanács. Ebben az évben új általános iskola építését kezdik meg, amelynek kivitelezője a Her- nádmenti Építőipari Szövet­kezet. A Mezőpanel-szerke­mékekre és üdítő italokra vi­szont együttesen véve alig több mint kétszázmillió fo­rintot. És mindezt akkor, amikor évről évre többet be­szélünk az alkoholizmusról, a szesz okozta emberig csalá­di tragédiákról; amikor egy­re szervezettebbé válik az egészségünk érdekében foly­tatott küzdelem. Tehát vala­mit még tenni kellene. Hogy mit?! Ez az, amire igen ne­héz választ adni. Emelni tovább a szeszes italok árát? Tesszük időn­ként, de a fogyasztás, a meny- nyiség nem csökken, hanem emelkedik tovább. Premizál­ni az üdítő ital- és tejfogyasz­tást? Nos, ez aligha hozna sikert. Legfeljebb a több tej és üdítő fogyasztásért ka­pott prémiumot sokan alko­holvásárlásra fordítanák. A drasztikus, adminisztratív jellegű intézkedések helyett marad hát a szén szó, a fi­gyelmeztetés : emberek, nem sok ez a másfél liter napi át­lag szeszfogyasztás egy ki­csit?... Bizony, ez már több is a soknál!... (harcsa) zetből épülő négytanter­mes iskola átadását két éven belül tervezik. A mintegy 15 millió forintos beruházáshoz a lakók is hozzájárulnak társadalmi munkájukkal. Az új iskola átadásával le­hetővé válik az egyműszakos tanítás bevezetése. Egyide­jűleg a régi iskola épülete is megújul Forrón: központi fű­tést szerelnek be, bevezetik a vizet. Bővítik, korszerűsí­tik a napközi otthont, így a jövő tanévtől már 13 tanuló- csoport elhelyezését biztosít­hatják a forrói körzeti is­kolában. Nem is tudom, álmatlan­ságban szenvedünk-e, vagy tán új „divat” elsői közé kever-visz mostanában jó­sorsom?! A hónap elején, amikor az amatőr színját­szók kazincbarcikai sereg­szemléjét személyesen . is vé­gigkövethettem, magam is meglepődtem állóképessége­men: olyan is volt, hogy éj­fél után egy órával „lohol­tunk” új helyszínre, hogy még akkor kezdődő előadást, láthassunk ... Néhány nap­pal később népművelőkkel találkoztam, akik egyhetes képzés tapasztalatait is ösz- szegezve, sűrűn emlegették az éjfélig, meg kora hajnalig tartó vitákat, beszélgetése­ket. Most pedig Tokajban, a művelődési házban tették elém egy meghívót, aminek Most, hogy véget ért a labdarúgó-világbajnokság, ta­lán már elmondhatom, hogy bár hivatásomnál fogva ál­landó tévénéző vagyok, alap­jában szeretem a televíziót magánemberként is, mégis idegesít, ha nyilvános ven­déglátóipari létesítmények­ben, cukrászdákban, étter­mekben, egyéb olyan helye­ken, ahová alapvetően nem tévénézés végett tér be a lá­togató, televízió működik és zsarnok módjára átalakítja az ottani életet. Emlékszem, Miskolcon hu­szonkét évvel ezelőtt, az 1960-as olimpia idején je­lent meg egy-két ilyen in­tézményben a villogó láda, hogy a vendégek fogyasztás közben is nézhessék, mi tör­ténik a versenyeken. Négy évvel később a nagy hírű Roráriusz cukrászdának bel­ső termébe is betettek egy televíziót. Attól kezdve a belső terem élete megválto­zott. Kora este már meg­kezdődtek a helyezkedések, mindenki olyan asztalhoz és olyan székre akart ülni, ahonnan legjobban lehetett élvezni a képernyőt; hét óra után már lebetonozodtak a vendégek, s talán még a híradó alatt volt, vagy le­hetett valami kis mozgás, de ha nyolckor elkezdődött a főműsor, különösen, ha az valami krimi, vagy egyéb hasonló volt, pisszenni is il­letlen volt, a személyzetet zaklatni • holmi rendelések­kel meg a legnagyobb ud­variatlanságnak, rendbontás­nak számított.'Így ment ez aztán a cukrászda máig is indokolatlan, erőszakos meg­szüntetéséig, 1971 őszéig. És így ment más helyeken is, ahová televíziót telepítettek. Arról jutott mindez eszem­be, hogy a most zárult íut- ball-világbajnokság apropó­ján is beraktak egy-két ven­déglőfélébe televíziót, s ha már ott van, hát szóljon és villogjon, amikor csak kí­vánják. No, nem a vendé­gek, akik közül a többség nem tévét nézni, hanem be­szélgetni tér be egy presszó, vagy kávéház jellegű műinté­zetbe, hanem az ott alkal­mazásban levők. Ha már van tévé, nézzük meg a dél­utáni kalandfilmet, kapcsol­juk be, ha jön a hatodszor ismetelt folytatásos valami, meg mindig, ha a személy­zet kíváncsi, de nehogy vé­letlenül szóljon, ha valami igényesebb műsor pereg. A egyik „dátuma” ugyancsak meglepett: „1982 július hó 18-án (vasárnap) hajnali 3/4 3 órakor A madarak tanács­kozása című előadás megis­métlése a Tisza-partján”. A művelődési ház igazgatója megnyugtatott. Egyrészt já­ték és kísérlet is ez az egész, s az előadók — a bu­dapesti Térszínház tagjai — már megpróbálták ezt. Más­részt nem is a nagyközség lakóinak szánják ezt a be­mutatót, hanem a nyári mű­vésztelep résztvevőinek ... E furcsaság mellett termé­szetesen lesznek „normális” idejű és helyű programok is Tokajban. A már említett Térszínház az említett játé­kát szombaton — július 17- én — este 9 órakor már be­mutatja a tokaji Galériában; ehhez kora este — 6 órától személyzet elhelyezkedik: ilyenkor a képernyő előtt, a vendég ne zavarjon, örüljön, hogy csendben ülhet. A televízió olyan informa­tív és művészetet közvetítő tömegkommunikációs szer­kezet, amely elsősorban .cis közösségekhez, családokhoz, baráti körökhöz szól. össze­szokott, nagyjából azonos ér­deklődésű emberek ülnek az otthonokban a képernyők előtt, együtt figyelnek, vagy nem figyelnek a látni- és Hallanivalóra, adott esetben maguk között kommentálják is azt. Ez a televíziózás lé­nyegéből, természetéből adó­dik. A televízió nem kis mo­zi, ahol merev széksorokban, kényelmetlenül feszengve, másokra, idegenekre tekin­tettel kell viselkedni. Az azonos érdeklődésű kis kö­zösségen van a hangsúly. (Ezért vitatható például az üdülők moziteremnek átala­kított társalgójában folyó gyakorlat.) Az eszpresszó, a kávéház, egyéb pedig olyan hely, aho­vá azért térek be, hogy étel­vagy italneműt fogyasszak, s ahol az esetek döntő több­ségében más emberekkel akarok beszélgetni. De nem lehet, mert rám kényszerítik a futballmérkőzést, a kora délutáni primitív kalandfilm- f oly tatást, az üvöltő könnyű­zenei izét, vagy az esti kri­mit, amikor éppen másról kívánnék társaságommal —• a nem is éppen olcsó fo­gyasztói árak mellett — gon­dolatot cserélni. (Igaz, kül­földön is van bisztrókban és egyéb helyeken televízió, de nem uralkodik el a helyisé­gen, a kiszolgálás folyik to­vább, akit nem érdekel az adás, beszélget, eszik stb., míg nálunk az ottani életvi­tel meghatározójává lép elő.) Most már vége a világ- bajnokságnak. Nem indokolt a csendes, beszélgetésre ren­delt vendéglátóhelyeken a televízió. Ha ragaszkodnak hozzá, ám legyen egy kü­lön teremben, vagy egyéb elkülönített módon, s aki akarja, nézze, hallgassa. De ne kösse le a személyzetet, ne szüntesse meg a felszol­gálást, a normális életet, ne legyen nem kívánatos, kö­tekedő elem az a vendég, aki nem az éppen ügyeletes kalandhős, vagy csodadetek- tív dolgait akarja élvezni, hanem mondjuk, a baráti társaság kínálta csevegést. (benedek) — a nagyközség közterein csalogató előjátékot is szer­veztek. Még az e hét végi prog­ramhoz tartozik: vasárnap délután 2 órakor nyitja meg Kerékgyártó István, a Nép­művelési Intézet osztályve­zetője a képzőművészeti kör tagjainak kiállítását a mű­velődési házban, utána egy órával a tokaji Galériában rendeznek ankétot. Egy hét múlva a mai ze­ne különböző áramlatainak bemutatását feladatul tűző 180-as csoport koncertjét rendezik meg a galériában (július 24-én, szombaton es­te 8 órától); ugyanitt lesz látható másnap. vasárnap este a „VI. Tanulmányi Színházi Csoport" bemutató­ja, Weöres Sándor: $ hold­béli csónakos" ,.. című me­séjét ék a. A tokaji művelődési ház és a Népművelési Intézet közös rendezésű programjai az utóbbi által szervezett nyári képzőművészeti telep mun­kájához is kapcsolódik. (t. n. j.) rul hozzá. Nagy József Jegyzet Z Hajnali „tanácskozással'' Tokaji programok... ÉRTESÍTJÜK TISZTELT ÜGYFELEINKET, HOGY AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI (SjEMS) NYERSANYAGHASZNOSÍTÓ VÁLLALAT II. SZ. BOR-SZAKTELEPE ^ ^ (Miskolc, Búza tér 12.) 1982. JULIUS 20-TÖL MEGKEZDI A KÜLÖNFÉLE MINŐSÉGŰ C» tolihulladék felvásárlását! ÁTVÉTEL: HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG: 7-15 ÓRÁIG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom