Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-11 / 135. szám

1982. Június 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 _ Hollóház! megújulás Uj géptípus Ahogy múlnak az évek, a Hollóházi Porcelángyár ter­mékei egyre nevesebbek, egyre keresettebbek a leül- és belhoni piacokon. Tóth Fe­renc, a gyár igazgatója szin­te permanensen gondban van: melyik keresett termék­ből szorítsanak, hogy keve­sebb legyen a hiány miatti reklamáció. Hol az ARTEX- töl szólnak, hogy újabb igény van a tőkés piacon, hol az Amfora képviselői kérnének újabb termékmennyiséget a belföldi piacra. — Pedig évről évre próbá­lunk újítani, fejleszteni — mondja az igazgató. — S bi­zony, most, hogy már telje­sen önállóak vagyunk, való­ban mindennel itt helyben, nekünk kell megbirkóznunk. — A szavak gondokról szól­nak, azonban korántsem a keserűség, inkább az öröm és a felelősségérzet érződik mögöttük. Díszmü es etkeszfetek A ma már több mint, ezer fős gyár minden tekintetben korszerű, és a fejlődés folya­mata megállíthatatlan. Első­sorban azért, mert mind a gyár termelésére ma is meg­határozó díszműáruk — vá­zák, porcelán, fali porcelán —, mind a tőkés piacon egy­re keresettebb étkészletek, kávés- és teáskészletek iránt hihetetlenül megnőtt a ke­reslet.. Az ok nyilvánvalóan kettős: egyrészt kevés a ha­sonló árucikk, másrészt: a hallóházi termékek minősége kiemelkedik a nemzetközi mezőnyből. — Igen örülünk az egyre növekvő érdeklődésnek — mondja ezzel kapcsolatban Tóth Ferenc —, azonban az is bizonyos, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy új és új termékekkel lépjünk a vásárlók elé, és természetesen a minőség is kifogástalan legyen. A gyár termekszerkezetén belül még mindig a díszmű­tárgyak mennyisége a meg­határozóbb, ezek teszik ki a termelési érték ' 60 százalé­kát. Az utóbbi időben azon­ban, különösen a tőkés pia­con, egyre nagyobb az ér­deklődés a kézi festésű, első­sorban magyaros virágmotí­vumokkal díszített komplett étkészletek iránt. S ami lé­nyeges: igen jól megfizetik. Ezért a rajzoló, mintázó szak­munkások képzése terén is ez irányban tesznek erőfe­szítéseket. A gyár igazgatója elégedet­ten beszél e témáról, nem utolsó sorban azért, mert a korábbi gondok enyhülnek. A • sátoraljaújhelyi 117-es sz. Ipari Tanulóintézetben most már évente 30—30 fiatal ta­nulja a kézifestő szakmát, sikerrel. A fiatalok jól érzik magukat a gyárban, minden­ki megragad, megmarad, itt, vagy a környező községek­ben raknak maguknak fész­ket, a gyár jelentős támoga­tásával. S ez nemcsak a munka szépsége és a Hegy­köz tiszta levegője, Hollóhá­za- kies fekvése miatt van. Szerepet játszik az is, hogy — bár van differenciáltság házon belül — a gyár dol­gozóinak átlagkeresete meg­haladja a havi hatezer fo­rintot. S ez nem kevés» Aranyat érő fejlesztések A követelményszint termé­szetesen magas, itt a hozzá­értő és fegyelmezett munka a meghatározó. Érthető is, hiszen az égetésre, mintázás­ra kerülő anyag csak jó mi­nőségű lehet, a kézi festés pedig lényegében a művé­szettel legalábbis határértékű alkotó munka. S nem mellé­kes, elsősorban a hatékony­ságot, a nyereség alakulását tekintve, a technológia ál­landó fejlesztése, az újítások, változtatások. Például az a tény, hogy a kemencéket a korábbi hagyományos belső burkolóanyag helyett kaolin­gyapottal burkolták be — ez angol találmány és gyárt­mány —, 23 százalékkal csökkent egy-egy kemence energiaigénye. Ez óriási megtakarítást jelent, különö­sen, mert energiáról van szó. A Hollóházi Porcelángyár jelenleg évi egymillió dollár értékű terméket exportál. Azért ennyit, mert csak eny- nyi van. De két év múlva más lesz a helyzet. Nemré­giben alapfejlesztéses beru­házás céljára kaptak pénzt. Minden különösebb kikötés nélkül, hiszen a gyár nem tud annyit gyártani, amit el ne adna. De a gyár vezetése, az ARTEX igénye, a külpia­ci lehetőségek ismerete alap­ján megígérte: 1984-től — ekkor lép be az új fejlesztés a termelésben — újabb évi egymillió dollár értékű árut készít tőkés piacra. Egy év alatt megtérül Egyébként ezzel egy év alatt megtérül a beruházás devizaköltsége, mert a spe­ciális kemencék és berende­zések értéke éppen ennyit tesz ki. Ez bizony jó lépés, mindenki számára hasznos kezdeményezés. A gyár je­lenlegi termelési értéke egyébként 210 millió. Az új üzemrész beindulásával plusz 90 millió forint értékű árut küld majd Hollóháza piacra, hogy csökkentse a hiányt, valamivel jobban lei tudja elégíteni az igényeket. S ahogy az igazgató mond­ta: nem ez az utolsó ilyen lépésük... Barcsa Sándor Több éves fejlesztési prog­ram eredményeként új ke­mény pvc-csőgyártó üzem kezdte meg a termelést a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat Debreceni Gyárá­ban. A mintegy 400 millió forintos beruházás eredmé­nyeként az éves gyártási ka­pacitás tízezer tonna csővel és 500 tonna kötőidommal növekedett. Az új üzem be­lépésével igen jelentős nagy­ságrendű tőkés importot ta­karítunk meg. Oj típusú, önjáró zöldbor­sóbetakarító kombájn két mintapéldánya készült el a hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalat­nál. A csaknem tíz méter hosszú, három és fél méter magas berendezés legfonto­sabb részei, így a meghajtó motorja, valamint a szedő­készüléket a talajviszonyok­hoz igazító hidraulikus ve­zérlőberendezés, továbbá a formatervezett, csupaüveg vezetőfülke szovjet gyártmá­nyúak. A kombájn többi ré­sze hazai tervezésű, a Hód- gép szakembereinek munká­ja. A szedőkészülék acélujjai valósággal lefésülik a zöld szárról a borsószemeket, ame­lyek megtisztítva, konzerv­gyári feldolgozásra készen a tartályba, majd a gyűjtőko­csiba kerülnek. A kombájn teljesítőképessége két-három tonna borsószem óránként, s ez a teljesítmény kétszerese a traktarvontatású borsó­cséplőének. A gép további előnye az energiatakarékos­ság, hiszen a négy mennyi­ségű zöldtöme :. vagyis a borsószár levágása, csépi ése elmarad, tehát nem emészt üzemanyagot Sajószentpéteri tervek w (Folytatás az 1. oldalról) nehezült nemzetközi helyzet­ben, a szűkült külpiaci lehe­tőségek között is több ex­portot vár a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgo­zóitól. — Jobb munkával, a meg­levő készletekkel vaió jobb gazdálkodással — mondotta a miniszterhelyettes — ki- védhetök a külpiaci gondok, és az ágazat az exportban többletet tud nemcsak vál­lalni, hanem teljesíteni is. Az exportnöveléssel kap­csolatos feladatokról, az en­nek érdekében kialakított ösztönző, érdekeltségi rend­szerről szólva hangsúlyozta: nem szabad megfeledkezni az ágazatnak arról az alapvető kötelességéről, hogy a nö­vekedő export mellett jó le­gyen, ne szenvedjen csorbát a lakosság ellátása, és tel­jesüljenek a szocialista part­nerekkel kötött szerződések. A továbbiakban tájékoz­tatott a miniszterhelyettes az egyes mezőgazdasági ágaza­tok helyzetéről, a fontosabb kultúrák várható, az időjárás alakulásától még nagymér­tékben függő terméskilátá­sairól, majd a közeledő nyá­ri betakarítási munkák jelen­tőségére, a jó munkaszerve­zés, a gépcserék, az aratási munkák végzésére minden alkalmas nap és óra hasz­nosításának fontosságára hív­ta fel a figyelmet. A zöldség- és gyümölcster­melésről szólva rámutatott többek között arra, hogy mi­vel szűkült a nagyüzemi ter­mőterület, rendkívül fontos a betakarítási veszteségek csökkentése, és minden meg­termelt árunak jó minőség­ben, gyorsabban kell a fo­gyasztóhoz, vagy a feldolgo­zó üzemekbe, illetve az ex­portpiacokra kerülnie. Több vonatkozásban is szólt előadásában a minisz­terhelyettes a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemei egyik kulcskérdéséről — a hatékonyabb gazdálkodás, az olcsóbb termelés érdekében fokozottabban szükséges — anyag- és energiatakarékos­ságról. Nagy szükség van e téren a több helyütt már megtalált, jól alkalmazott takarékossági módszerek, le­hetőségek elterjesztésére. Kü­lönösen fontos, hogy az olaj­tüzelést minél több területen más, helyi energiahordozók­kal váltsák fel. Az állatte­nyésztésben tovább kell csökkenteni a fajlagos ab­rakfelhasználást és az im­portált takarmányanyagok felhasználását. Dr. Szerdahelyi Péter, az Országos Tervhivatal mező- gazdasági főosztályvezetője adott ezután részletes tájé­koztatást a különböző köz- gazdasági szabálj'ozók módo­sulásáról, az 1982-es tervek megvalósulását elősegítiő, esetenként átmeneti jellegű, szigorító intézkedésekről. A MÉM táj értekezlete néhány konzultációs kérdés megvá­laszolásával ért véget Dr. Vendégh Ferenc mi­niszterhelyettes a délutáni órákban ellátogatott a me­gye egyik, Kiváló Szövetke­zet címmel kitüntetett gaz­daságába, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz-be. Sajószentpéteren a korsze­rűtlen, egészségtelen telepe­ken levő lakások nagy részét napjainkra már sikerült fel­számolni. Az elmúlt években 110 CS-lakást építettek a ré­gi cigányputrik helyébe, az V. ötéves terv időszakában a MÁV-koiónia és az Alsóbá- nya-telep elavult házai he­lyett 96, korszerű lakás épült meg a nagyközségben. A községrendezési tervnek meg­felelően, 1974 óta szinte min­den évben adtak át CS-la­kást. A nagyközségben azonban még napjainkban is vannak olyan telepek, amelyek sem szociális, sem egészségügyi szempontból nem felelnek meg a követelményeknek. A lakások nagyobb hányadának felszámolása a VI. ötéves terv feladata. A századeleji bánya- és ipartelepítéssel egvidőben alakultak ki a ko­lóniák. Az akkori szűkös idők és más tényezők miatt, a lakások szinte alap nélkül vagy igen gyenge alappal, szigetelés nélkül épültek. Az Harmincöt éven aluli fia­talok részére hirdetett újítá­si versenyt a Farkaslyuki Bányaüzem KISZ-vezetősége, hogy ezáltal is elősegítse az üzemi tervék teljesítését. A másutt is nagyszerűen alkal­mazható ötlet gazdái olyan újításokat várnak, amelyek hozzájárulnak a hatékonyabb termeléshez, a balesetmentes munkavégzéshez, a fejlesztési idő vasfoga kikezdte a há­zakat, a lakások korszerűt­lenné, egészségtelenné váltak, megértek a lebontásra. Eze­ken a telepeken 213 család, mintegy 600 ember él. A la­kások nagy része kívül-belül elhanyagolt, vizes, többszöri felújítás ellenére is komfort nélküli. Villanyvilágítás ugyan van, de a víz a lakásokba nincs bevezetve. Az Erzsébet- teiep például külön közkifo­lyóval sem rendelkezik, a legelhanyagoltabb a Il-es aknai település, az Alsóbá- nya-telepi rész. A sajószentpéteri régi bá­nyászkolóniákon 128 lakás van. Két éven belül — a bá- nyászLakás-építési akció so­rán — 60, új, korszerű la­kást építenek helyükbe, a tervidőszak utolsó évében pe­dig 67 lakást adnak át. Az üveggyári kolónia felszámo­lását, a tervek szerint, az üveggyár és a tanács bizto­sítja. A tervek szerint jö­vőre 40,- két év ínúlva pe­dig 45 tanácsi bérlakást épí­tenek meg. elképzelések megvalósításá­hoz. A versenyre október el­sejéig lehet jelentkezni. A legeredményesebb újítók je­lentős jutalomban részesül­nek. Az első helyezett a Szovjetunióban vesz részt utazáson, a második legjobb jutalma belföldi üdülés lesz. a harmadik legsikeresebben újító fiatal pedig 1300 forint pénzjutalmat kap. Újítási verseny A Diósgyőri Gépgyár kísérleti és prototípus üzemében készül a DSö-63-CT típusú kóbelösszecsapó gép prototípusa. A gépgyár új termékén Hájer György villanyszerelő a dobemelő-berendezés próbáját végzi. Fojtán László felvétel« Meddig marad „tartalék” a gyep? fiz állattenyésztés kelcskérise — Még mindig csak be­szélünk róla. Pedig napjaink­ra az állattenyésztés kulcs­kérdésévé - vált a . legelők helyzete. Kíváncsi vagyok: meddig marad lehetőség? Sokat gondolkodtam rajta, de ettől találóbb — s főleg rövidebb — jellemzést gyep- gazdálkodásunlí jelenlegi helyzetére nem találtam. Az, hogy egy fulókéresi tanács­kozáson hangzott el, az egyik résztvevő szájából, pedig azt bizonyítja, hogy szakembe­reink nagyon is tisztában, vannak a legelőgazdálkodás fontosságával. Megyénkben az ország gyepterületeinek több mint 10 százalékát, 140 ezer hektár rétet és legelőt tartanak számon. Döntő há­nyaduk talajvédő ősgyep, amelyek termőképessége hi­hetetlenül gyenge, a legtöbb helyen nem is hasznosítják. Egy elmúlt évi vizsgálat, amely 30 szövetkezetünkben mérte fel a szálastakarmány- készleteket, szomorú képet ad gyepgazdálkodásunk egé­széről. A betakarított széná­nak csak 15 százaléka volt jó, 40 százaléka közepes, a többi kifejezetten gyenge minőségű, etetésre alig al­kalmas. Pedig évek óta a legfontosabb feladatnak az állattenyésztés hatékonyságá­nak növelésében a gyeptele­pítést, felújítást tartják, hi­szen a takarmányozási költ­ségek jelentősen csak így csökkenthetők. Egészen az el­múlt évig az állam anyagilag is támogatta a gyeptelepíté­seket. A tanácskozáson részt ve­vő szakemberek éppen a do­táció megszűnésével magya­rázzák gyepgazdálkodásunk rózsásnak aligha nevezhető helyzetét.. De elfelejtkeznek arról, hogy a támogatás ép­pen azért szűnt meg, mert üzemeinkben nem tudták megvalósítani a joggal elvárt eredményeket. Az a furcsa helyzet, alakult ki, hogy a szakemberek körében senki nem vitatta: az olcsó fűre alapozott állattartás a leg­gazdaságosabb. de ugyanak­kor a gyakorlatban abrak­etetésre alapozták a tenyész­tést. Tíz év alatt az abrakfel­használás 165 százalékra nőtt, miközben a tömegtakarmá­nyok etetése két százalékkal visszaesett. Jellemző példa: az abraktakarékossági intéz­kedések ellenére tizenöt év alatt az egy kilogramm hús­gyarapodáshoz szükséges ab­rak mennyisége közel egy kilogrammal nőtt! A szálas takarmányokban pedig a fű­széna mennyisége 50 száza­lékról 25-re esett vissza! Hazánkban egy év alatt 8t milliárd forint értékű takar­mányt etetünk fel az álla­tokkal. Hatalmas összeg ez, amelyet egyik évről a má­sikra jelentősen lehetne csök­kenteni, ha a szálas takar­mányt végre nem szántóföl­dön, hanem felújított, vagy telepített legelőkön termel­nénk még. A szántókat hagy­juk meg a búzának és más árunövényeknek! Már csak azért is, mert az állam anya­gilag dotálja a kalászosok többlettermését, s így a gaz­daság jobban jár. Megyénk­ben legalább 10 ezer hektár szántóföld szabadulna fel ga­bonatermesztésre, ha az ős­gyepeket felújítanák. így a gyep még mindig csak „tartalék”. Pedig, ha üzemeinkben megvizsgálnák a legelők felújításának lehe­tőségét, gyorsan rájönnének, hogy az állami támogatás megszűnte semmit nem je­lent. Hiszen kilogrammon­ként hat forinttal támogatja az új ösztönző rendszer a marhahústermelést, amelynek alapja a jó legelő. Ugyanak-. kor területek szabadulnának fel gabonatermelésre, s je­lenleg a búza az egyik leg­jobb nyereségű növényünk. Vagyis gyeptelepítéssel, vagy felújítással két lényeges gaz­daságossági kérdést lehetne megnyugtatóan megoldani — amely egyben népgazdasági cél is —, az állattenyésztés költségei csökkennének, a nö­vénytermesztés jövedelmező­sége nőne. A másik oldalon természe­tesen a telepítés költsége áll. Nem véletlenül adóit otthont a fulókéresi Üttörő Termelő­szövetkezet a. már említett gyepgazdálkodási tanácsko­zásnak, hiszen pár év alatt húrom és fél millió forintos költséggel közel 500 hektáron alakítottak ki intenzív lege­lőt. A szárazságtűrő gyep fé­lékből összeállított fűkeverék, amelyet elvetettek, bizonyí­tott. Hiszen ebben a káni­kulai hőségben is 60—70 centiméterre nőtt fel a ma­gyar rozsnok, míg az ősgye­peken sárgán halódik a ter­mészetes gyep. így nem vé­letlen, hogy a hústermelésre adott állami támogatást ki akarják használni a szövet­kezetben. egyszerű gazdasági társulás keretében, hiszen az olcsó takarmány már bőven rendelkezésre áll. Fujókér- csen megértették, hogy az állattenyésztés kulcskérdése az intenzív gyep. «=■» kármán —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom