Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
É5ZAK-MAGYAR0RSZAG 4 19G2. Június 3., csütörtök Nézetéri meditáció S/bill Panning és Franco Nero A Kobra napja egyik kockáján. Villon és a többiek íme, itt az újabb verekedő ember. Bud Spencer, meg Terence Hill, a két visszatérő bunyós után most Franco Nero is ilyen szerepben teszi magát a vásznon. A Kobra napja bunyóslilm a javából. A Franco < Nero alakította Kobra, azaz valódi nevén Larry Stanziani, elbocsátott nyomozó és aktiv bérgyilkos valamiféle igazságtevő szerepét is felölti az utolsó filmkockákon, de lehet, hogy nem is az igazság vezérli, hanem sokféle bosz- szú. Köztük bizonyára legerősebben kisfia elpusztításának fájdalma, s azt megtorolni vágyása. Mindenesetre az utolsó pisztolylövés afféle fordulat, hogy lám, a gonosz, az eddig háttérben mozgó bandafőnök is elnyeri méltó büntetését. Ám addig, kilencvenkét percen át sok minden történik. Legelőször is Genovában meggyilkolnak valakit és holttestéről elrabolják azt a laposkulcsot, amelynek a párjáért aztán még jónéhány más embert is meggyilkolnak. Meddő dolog lenne a halottak megszámlálásával kísérletezni. Az En- 20 G. Castellari rendezte olasz filmet krimiként hirdetik, de legfeljebb abban a vonatkozásban az, hogy át-, meg átszövik a különböző bűncselekmények, de itt azok felderítése nem nyomozás útján történik, hanem rettentő verekedések mozaikjaiból bontakozik ki a történeti szál, amelyre ráaggattak kábítószer-csempészetet, csempészbandák egymással való rivalizálását, egy bűnöző lebuktatása, illetve a bűnöző tisztára mosdatá- sa miatt bebörtönzött, majd szélhámos magánnyomozóvá lett detektív bosszúért lihe- gését, megfejelve azt a már említett gyermekgyilkosság okozta fájdalmas érzelemmel; beleszőttek érzelmes gyermek—apa kapcsolatot, egy kis homoszexualitást, igazi szexualitást, amiről kitűnt, hogy az csak csapda; csodás irodaházakat, kikötőket, ingázást Genova és Amerika között; van benne öreg, bölcs barát, aki segít a ve- rekedős nyomozónak és van még sok-sok minden — sok trágárság is! — ebben a fordulatos, látványos történetben, de főleg verekedés. Abból aztán nem is kevés! Franco Nero, akit oly Sok íilmszerepből ismerünk, most kcményöklü bunyós. Lompos raglánban, csálé kalapban, örökkön rágógumin ké- rődzve jön, megy, lövöldöz, verekszik, szeret, meg újra verekszik, s persze közben őt is verik, nem is kevésszer. A bunyósfilmek nagyszámú kedvelői bizonyára megtöltik a mozikat, amikor A Kobra napját vetítik, akárcsak Piedone (Búd Spencer) verekedéseinél. Csak míg Piedone mindenkor az államhatalom nevében bűnözők ellen küzd a maga sajátos eszközeivel, azaz hatalmas ökleivel, a Kobra — jóllehet ' rendőrfőnöki parancsra — egyszerű személyi bosszútól vezetve csatarú- szik, sőt többszörösen emberéletet olt ki, még ha verekedés közben is; nem bűnözők ellen küzdő nyomozó, hanem „rokonszenves” bérgyilkos. Amennyire egy bérgyilkos rokonszenves lehet! * E nagy tömegvonzású bunyós készítmény árnyékában két másik premier is meghúzódik. A hét értékes filmje a spanyol Carlos Saura rendezte A mama százéves című szatíra, a mai spanyol társadalom egy szeletének ironikus rajza. Carlos Saura Nem félünk a farkastól című emlékezetes társadalmi drámája mintha folytatódna ebben a filmben, amelyben a távoli, omladozó kastélyban összegyűlt családtagok és egymáshoz fűződő kapcsolataik bemutatásával a felbomlóban levő spanyol birtokos társadalom rajzát kínálná az alkotó. Jelen van itt még a Franco-múlt emlékezete, de jelen van a szabadossággal párosult felsza- badultság, az úttévesztés, a kilátástalanság és mindenek fölött a századik születésnapját ünneplő mama, aki derűs, bölcs, sőt huncut és „tetszhalála” utáni magához- térésével leplezi le családtagjainak kapzsiságát, egyéb gyengéit. Nagyszerű színészvezetés, kitűnő alakítások teszik emlékezetessé ezt a lezáratlan, tragikomikus színekben is gazdag társadalmi szatírát. Igazán kár, hogy csak a Táncsics moziban mutatják be, s csak rövid időre. * Hynek Bocan csehszlovák rendező készítette a Fél ház vőlegény nélkül című vígjátékként hirdetett filmet. Vígjáték iránt nagy az igény, előre bizalmat adhattunk az ígéretnek, de már tíz-tizenöt perc után kitűnt, hogy ehhez a filmhez jóformán csak ötlet volt, az is csak tíz percnyi tréfára, elég, s végül valami 80—85 percen át nézhettük az óránkat, mennyi idő lehet még hátra. Az alapszituáció ismerős: nálunk is gyakori az önmaga nagyságába és építkezésébe, nagyzási mániájába beleszédült családfő, aki mindent, családtagjainak boldogságát is csak a gazdagodásnak, a kivagyiságnak rendeli alá, de az itt látott története — néhány kacagtató mozzanat ellenére is — elnyújtott, s az vígjátéknál nehezen bocsátható meg. (benedek) Vastag Margó (Horváth Zsuzsa személyében) és társai a színészbejáró előtti pádon élvezik az áldott-meleg napsugarakat. Itt, kint az udvaron egyenletesén jó meleg van. Ugyanilyen egyenletesen kellemes hűs van a színházteremben. Azaz ... csak lenne, ha nem éppen próbán lennénk. De bizony próba folyik a javából, s ez együtt jár a benti „hőmérséklet” percenkénti váltakozásával; a fagyos pillanatoktól a forróhullámokig ... Még mi sem élvezzük igazán. akik a nézőtéren üldögélünk. Pedig nem is a mi bőrünkre megy ki a játék. Most még legalábbis nem, majd csak június 12-től, a premier napjától, amikor a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatják a Villon és a többiek című rock-musicalt. Hat évvel ezelőtt Budapesten, a József Attila Színházban mutatták be először a Kardos G. György, Mészöly Dezső és Victor Máté „szövetkezéséből” született színpadi játékot. Most évadbúcsúztatóként láthatjuk majd Miskolcon, a nagyszínházban. Mi nézők, természetesen reménykedünk és bizakodunk abban, hogy kellemes lesz ez a búcsú, ez az évadzárás. Ezért dolgoznak e napokban keményen színészek, zenészek, s a rendező. A rendező meghívott vendég, de nem ismeretlen a miskolciak előtt; Szőke István már rendezett itt. Ezen a próbán annyi szünetet engedélyezett, míg majdnem egészen el tudott szívni egy cigarettát, így hát a próba végén tudtuk szóra bírni. Abban mindenekelőtt megállapodunk: nem firtatjuk, milyen lesz az előadás; azt majd mi, nézők úgyis meglátjuk . .. — Hogyan és mikor találkozott a darabbal? — Most... vagyis, amikor a színház vezetői, pontosabban Csiszár Imre felkért a rendezésre. Vállaltam a feladatot, mert jónak, izgalmasnak tartom ezt a rockmusicalt. s nem is jöttem idegenek közé. sok színészt ismertem korábbról. A munka feltételei biztosítottak, minden adott egy jó előadáshoz ... — A színház korábbi zenés játékai láttán, többen is felemlegették az énektudás, a táncos megjelenítés hiányait . .., — Nyilván tudja, hogy néhány éve megerősödött a miskolci társulat olyan színészekkel, akik az éneklés, a mozgás és a színészi játék hármas egységét jól „tudják”. — Miről szól a Villon és a többiek? — Azt gondolom, hogy vázlatosan is felesleges elmondani a cselekményt. A darab abszolút főszereplője Francois Villon, az ő életrajzi adalékaiból állt össze a rockzene izgalmas támogatásával a színpadi játék, a cselekmény. — Milyen stádiumban tartanak jelenleg? — Még most kell megtalálni mindennek a helyét és az idejét. Minden próbának megvan a maga menetrendje, a színészek munkájában is adódhatnak még fáziskülönbségek, ezt a rendezőnek ismernie kell; tudnia kell, kire kell rászólni, kit kell „egyedül hagynia”. Egy bő hét: s meglátjuk, mi készült... Valamit valamiéit Íz „ötnapos!” A leninvárosi Kun Béla Gimnázium tanulói „vágat- lan” riportot készítettek az ötnapos tanítási hétről kialakult véleményekből. Gyerekek. szülők és pedagógusok mondták el eddigi tapasztalataikat — lévén, hogy a leninvárosi oktatási intézményekben ez a most végét járó tanév kísérleti év volt. Valamennyi oktatási intéz-, menyben szabad szombatosok voltak a gyerekek. Maradva a riportnál: az általános iskolások, úgy tűnik, tudomásul vették, hogy valamit valamiért adui kell. A hét végi több szabad időért hétközben jut kevesebb a játékra. A szülők is kedvezően fogadták, többet lehetnek együtt csemetéikkel, otthon is, meg a kirándulásokon is. A pedagógusok inkább a gondokat említették ... A riport különben a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottságának kihelyezett, kibővített ülésén amolyan illusztrálásként szolgált. Az ötnapos tanítási hét . . városi tapasztalatait szedték csokorba, de természetesen mindenki elmond-i háttá észrevételeit; azok a máshonnan érkezett intézményvezetők, akik már próbálták az ötnapost, s azok is, akik csak szeptemberben fogják. Készletek helyett inkább néhány általános tapasztalat. A leninvarosiak ugyan hangoztatták, hogy speciális körülmények között élnek. , Az it.t levő üzemek mind áttértek a szabad szombatra, így szinte szükséges is volt, hogy az oktatási intézmények munkarendjét az üzemekéhez igazítsák. Elegendő óvoda, iskola van, a családok minden harmadikéban gépkocsi, így az utazgatásoknak sincs akadálya. A tapasztalatok azonban egybevágnak; ott volt zökkenő- mentes az ötnapos tanítás kísérlete, ahol precíz, tudatos és előrelátó volt a ter-t vezőmunka. A másik, s megszívlelendő tapasztalat: hétfőre kilazítottak a gyerekek. Fegyelemmel, tudással is több baj volt. Márpedig a tanév meghosszabbítása nem pótolja teljesen az elmaradó szombati tanítási napokat. A meglevők munkafegyelme, a tanítási óra védelme (újabban már péntekről szeretnék elkérni a szülők a gyerekeket a családi program kedvéért) elengedhetetlen. Mint ahogyan az is, hogy több figyelem jusson a gyerekre. Tűrőképességük alacsonyabb, az ötödik, hatodik, s netán a hetedik órában kevesebbet teljesítenek. Az órarend jó összeállítása, a szünetek szaA Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Pszichológiai Választmánya előadói konferenciát tartott Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskola dísztermér ben. Az első előadást Salamon Jenő, a pszichológiai tudományok doktora, egyetemi tanár tartotta „A pszichológiai kutatás műhelyei” címmel. Ezt követően Simon Gyula kandidátus, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkábad levegőn töltése envhít- heti a fáradékonyságot. S ezt különösen a „papucscs” iskolákban jó lesz szem előtt tartani. Módszertani kérdésekről nem esett szó, ámbár már megjelent az új tanév óra-t terve a Köznevelésben. Annál több viszont arról, hogy a családi nevelésnek meenő a jelentősége. Az eddigi tapasztalat: a szombat inkább a háztartás munkájával telik el, s igazi kikaocsoló- dást, a klasszikus pihenőnap, a vasárnap jelenti. Viszont egyre több gyereket vonnak be az otthoni munkába, ami hagyományos és sokat hiányolt színfoltja a családi nevelésnek. Más kérdés, hogy elég színesek, Változatosak-e az együtt töltött órák. Leninvá- rósban a művelődési központ hét végi programjai közé úgynevezett „családi rendezvények” is kerültek: vetélkedők, sportrendezvények, kirándulások. A siker többnyire az időjárás ftígg-t vénye volt. Jó időben ..szétszaladt” a város telekre, rokonlátogatásra, kirándulni, s hiába várták a résztvevőket, de h's az idő rossz volt, s netán nem terveztek semmit, szidták a népművelőt. A megnövekedett kirándulókedv, az utazgatások, a telek, bizonytalanná teszi sokszor a tervezést. Mindamellett. főleg a kollégiumokban lakóknak, de az iskolásoknak is, nem árt egyfajta ajánlást adni; ha nincs családi program. ezt vagy azt csinálhatjátok, ide vagy oda mehettek ... S ehhez a programokhoz nem kell mindig és feltétlenül pedagógus. A szülők is bevonhatók. A többség szívesen segít — s nem minden szülő szabadnapja esik mindig szombatra. A tapasztalatok egyébként kedvezőek; a szülők érdek i lödése feltétlenül növekedni látszik. A problematikus gyerekek körül viszont megsűrűsödött a veszély; ők azok, akik többnyire csak a bérházak körül csatangolnak, s az ő szüleik az érdektelenek. S van még egy tapasztalat, amelyet érdemes lenne körüljárni. Ott, ahol a kísérletet bevezették, megkérdezték, kinek van szükségé ügyeletre. Az igénylők száma sokszorosa volt annak, akik igénybe is vették az ügyeletet, amikor kiderült, hogy nem a szokott óvodában, napköziben fogadják a gyerekeket Az „ötnapost” is tanulni kell — s hamarabb tanuljuk meg, ha nem mindenáron gondjait, hanem erényeit ra a hazai reformpedagógia hatását, eddig elért eredményeit, tapasztalatait fejtegette ejőadásában. Az előadói konferencia előtt az országos választmány tartotta meg ülését az ország különböző részeir ü érkezett tagok részvételével. Ugyanezen az ülésen Szanyi Mária titkár az országos választmány Borsod-Abaúj- ' Zemplén megyei szakosztályának munkáját, a következő időszakra kitűzött terveit ismertette. <t n. j.) A könyvsátornál A bőség zavarával kell megküzdenie annak, aki az ünnepi könyvhét kínálatából válogat: melyeket vegye a száztizén- két új'kiadvány közül. Némileg „megkönnyíti” a .válogatást, hogy nem egy könyvheti kiadvány már az első napokban elfogyott De a választék még így is igen gazdag. ' . Fojtán László felv. vesszük számba. (cs. a.) PszicMóyiai koherencia A SÁROSPATAKI ÉPÍTŐ- ÉS SZERELŐIPAR! SZÖVETKEZET SÁROSPATAK, EÖTVÖS OT 11. SZÁM BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN VÉGZENDŐ ÉPÜLETBÁDOGOS MUNKÁK 1100 MUNKAÓRÁRA, VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELÉSI MUNKÁK VÉGZÉSÉRE MINTEGY 3000 MUNKAÓRÁRA HAVONKÉNT ÜGYINTÉZŐ: CSÁKI JÁNOS. TELEFON: 104. r I