Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982, május 8., szombat A régi paraszfasszonyok téli foglalatosságának egyik legfontosabb eszköze: a szövőszék. Drótozott cserépfazék, fonott korsó, csöcsös korsó és egyéb használati tárgyak az ugyancsak elengedhetetlen öreg láda tetején. évvel a háború «tán f Alacska pontosan húsz kilométerre van Miskolctól, de valahogy kiesik a látószögből, a főútvonalból. Ha Sajó- szentpéteren, a korábban már a községen kívül álló egykori Kisfaludy bérgazdaság uradalmi épülete mellett elfordulunk és az új utcák során megyünk vagy másfél kilo. ' métert, kiérünk a barátságos ' kis völgybe, amely Alacskáig, e szelíd hegyek karéjában fekvő faluig vezet. Onnan aztán vissza is kell fordulni, ' nincsen út tovább. Rövid utunkat fűvel, fákkal, bokrokkal barátságosabbá lett palahányók, egykori bányák nyomai szegélyezik. A lalu neve szláv eredetű, azonos a patakéval. Hajdan körjegyzőségi székhely volt 1 — az azóta Kazincbarcikába \ felszívódott Berente tartozott hozzá —, most önálló tanácsú község. Népessége a századforduló táján kizárólag földműveléssel foglalkozott. 1941- ben 921 lakosa volt; 19 olj'an ! gazdaság volt a faluban, amely elérte, vagy meghaladta a húsz holdat, lakosai , közül nyolcán végeztek kö- | zépiskolát. A harmincas évek ; elején települt a szomszédsá- ; gába az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt. alacskai ! bányaüzeme, amely részben ! megváltoztatta a lakosság 1 foglalkoztatottsági összetóte- ! lét. A lakosság száma 1965- 1 ben elérte a 998-at, majd a 1 bányák megszüntetésével ; csökkenni kezdett. Ma 890 : ember lakja a falut, de több- ■ ségben máshol dolgozik. ! Május elsején érdekes néprajzi-helytörténeti kiállítás ' nyílt a helyi iskola tornater- | mében, az egykori kastély- | ban. A Hazafias Népfront he- I lyi bizottsága és a művelődési otthon rendezte kiállítás a régi alacskai paraszti élet tárgyi emlékeinek bemutatására vállalkozott, hogy a felnövekvő generációkkal ilyen formában is megismertesse azt. Vasas Jánosné nyugalmazott községi tanácselnök, egyben helyi népfront-bizottsági titkár, és művelődési otthon vezető kezdeményezte és Bencs Miklósnéval, a jelenlegi tanácselnökkei együtt szervezte és valósította meg a bemutatót. A tanácstagok bevonásával felmérték, a községben kinél, milyen tárgyi emlék található, összeírták azokat, s úgy tervezték meg a kiállítást. A lakosság szívesen adta kölcsönbe a sokféle tárgyat Többségben már nem használati tárgyakról van szó, az Alacskán is nagyot korszerűsödött életforma azok döntő többségét már feleslegessé tette, de gazdáik szerettei ragaszkodnak hozzájuk, ám a hívó szóra szívesen kölcsönbe adták. Két termet foglal el a kiállítás. Az elsőben a paraszti munka, elsősorban a házkö- 1 rüli teendők eszközei láthatók. Van itt öreg szövőszék, fonáshoz való többféle csörlő, kender megmunkálásához ti- ló, több gereben, van mángorló, sütőlapát, szénvonó, teknők, kádak, cséphadaró, ökör nyakába való járom, s még ki tudná .felsorolni, mi minden. A másik termet az egykori alacskai paraszti lakásokra jellemző lakóbúto. rok, kézimunkák. , szőttesek, dísztárgyak, vasfazekak, korsók, egyéb edények, poharak töltik meg igen jó, érzékletes elrendezéssel. Alacskát szegény emberek lakták, a berendezési tárgyak is elsősorban célszerűek, nem hivalko- dók. Igen kevés közöttük a népművészeti értékű darab, többségük bolti áru, de nem ritka a másfél száz éves darab; az első teremben levő munkaeszközök között meg kétszáz éves is akad. Elsejétől 6-ig mintegy kétszáznyolcvan látogató tekintette meg a kiállítást, amit az érdeklődés miatt a tervezett 10-i zárással szemben 15-ig meghosszabbí. tottak. Az alacskai élet merőben más ma, mint amilyennek a kereteit a kiállítás érzékelteti. Éppen ezért is kell a tovatűntre így is emlékeztetni. A falu lakossága életének alakulása szervesen egybefonódott a társadalmi-gazdasági élet változásaival. Erről beszélgettünk a volt és a je_ lenlegi tanácselnök-asszony- nyal a kiállítást nézegetve. Ahogyan megváltoztatta a harmincas évek elején a bánya i(letelepülése a falu életét, annyira másítottak rajta az újabb gazdasági-ipari változások is. A bánya megszűnése igen jelentősen befolyásoló tényező. Most mintegy öt vénén járnak el Alacskáról Herbolyára bányamunkára, viszont mintegy kétszázan járnak et Sa jós zenípé térré, Kazincbarcikára ipari üzemekbe; a borsodszi ráki Bartók Béla Termelőszövetkezet különböző segédüzemeiben bedolgozó valami száz alacskai felnőtt, közel százötven a nyugdíjas, elsősorban bányásznyugdíjas. Önálló gazdálkodó a községben jelenleg nincsen. Az iskolások száma — a helyi alsótagozatosok, a Sajószentpéterre: járó felső, sök és a középszinten tanulók; — 130—140 körül vám. A nyolc általános után minden fiatal tovább tanul. Sárospatakon nagy gondot fordítanak a város műemléki épületeinek felújítására, rendszeres karbantartására. Az ilyen munkákat a Városgazdálkodási Költségvetési Üzem végzi egy címjegyzék alapján. A műemléki, illetve műemlék jellegű épületek felújítását a tanács és az üzem kiemelt feladatként Kicsit aívó-pihenő település lett Alacska. A tanulókkal együtt a lakosságnak közel a fele eljár dolgozni, illetve tanulni. A helyi köa>- művelődési élet is ennek megfelelően kíván igazodni. Mint Vasas Jámosné és Bencs Miklósáé ehnondrták, van egy „gyengécskén” működő ifjúsági klubjuk, amelyben a klubélet gyengéit ellensúlyozzák a jó rendezvények. Például a közelmúltban Kiss László kazincbarcikai gimnáziumi tanár, a fahi szülötte, diákjaival „Csak tűzliliomot ültetek” címmel igen emlékezetes irodalmi műsort mutatott be. Szívesen fogadták korábban Gvőrvári János, Dariday Róbert és Páva Ibolya színművészek irodalmi estjeit. A népfront-estek, egészségügyi felvilágosító előadások, a nők számára tartott előadások látogatottak. Negyven alacskainak van bérlete a Miskolci Nemzeti Színház előadásaira. Legutóbb az Angliai Erzsébetet látták, s igen tetszett mindnyájuknak. A kiállítás egy kis darabka a műit Alacskájából. A fiatalok számára nagyrészt már befejezett múltat, az idős generációknak el nem felejthető, megélt múltat idéz. kezeli. Az eltelt években e munka keretében végezték ei a Rákóczi út 17„ 22., 33. szám, a Kazinczy út 33., 35. szám, valamint az Attila út 9. szóm alatti lakóépületek felújítását. Az idén a címjegyzék szerint a Rákóczi út 14. szám alatti ötlakásos épület karbantartását végzik el az építők. Az 1982-ben megrendezett velencei filmfesztivál egyik nagy eseménye volt Igor Talankin szovjet rendező filmjének, a Csillaghullásnak bemutatója. A nagy sikerrel vetített film a zsűri különdí- ját kapta., Viktor Asztafjev korai elbeszéléseinek filmre- vitelével Talankin korszakalkotó művet hozott létre. Ügy tűnt, hogy a háború minden vonatkozása közismert már, sok alkotás született erről a nagy próbatételről. Itt azonban sikerült ennek egy egészen új aspektusát felmutatni. A film megtekintése közben gyakran feltesszük magunknak a kérdést: háborús filmet, vagy szerelemről szóló alkotást látunk-e? Mind a két kérdésre igennel lehet válaszolni. Ez a két téma nem mond ellent egymásnak, erről több ízben is meggyőződhettünk. Például emlékez, zünk csak a világhírű klasz- szikus filmalkotásra, a Ballada a katonáról című filmre. A Csillaghullásban is a háborút látjuk, de lövések, lángok, bombázás nélkül. A rendező egy hátországi katonakórházba visz el bennünket, ahová egy fiatal szibériai fiú, Misa kerül kisebb sebesüléssel. Beleszeret egy dél-orosz- országi városból való lányba, az ápolónőjébe, Lidába. Ez a szerelem vonul végig, ez teszi széppé a szomorú alkotást. Szomorú ez a film, az alkotók nem rejtik ed a nézők elől az emberi szenvedést. Vannak benne olyan jelenetek, amikor Misa járkál a kórházban, hogy az az érzésünk, Dante pokoljárását tótjuk, s szemühk láttára tárul fel a pokolnak mindig újabb és újabb bugyra. Rettenetes itt minden. De pontosan így volt azokban az években. Á szerelem kézen fogva járt a halállal, mégsem vált sem olcsóvá, sem iszonyatossá. Lassú tempójú film ez, kényelmesen járja körül az egyes emberek sorsát; hol közelíti őket a nézőhöz, hol távolról mutatja az életek alakulását. Néha az Kern kei! „ajtóstól a hónba rontani”, van idő megállni, megtekinteni kintről is a tarcali művelődési házat. Kellő távolságból úgy is tetszik: formára jó, másokhoz viszonyítottan is szemre való ez az intézmény. A homlokzaton ez olvasható: „Mozi”, fentebb, az épület tetejére erősítette» e betűk formálnak jelentést: „Művelődési otthon”. — Ennyi van, ez a szökős iroda, étmit lát, meg a nagyterem mellettünk a színpaddal, ezek a terek állnak rendelkezésünkre — mondja, már benn, az igazgatói irodában Galba Mariann, a „főnök és mindenes”. Ez bizony nem sok — állapítjuk meg mindketten józanul, tőle már én is tudom, hogy több mint három és fél ezren élnek ebben a hegyaljai községben. Ennél azért többre lenne szükség, még akkor is, ha számba vesszük: ebben az épületben kap helyet a községi könyvtár is. — A falainkon kívül működik egy ifjúsági klubunk még, ott jelenleg felújítás folyik, mindenesetre a művelődésre jutó „terület” ezzel is több. Ha készen lesz — a termelőszövetkezet nagy igyekezettel vállalta a felújítási munka segítését —, lesz lehetőségünk arra, hogy az itt már nem férő rendezvényeinket átvigyük a klubhelyiségbe. Rövid „eszmecsere” után is úgy váltakozunk hangulatban, mint odakint az időjárás a maga frontjaival. Az igazgatói irodában beszélgetésünk idején éppen a legkellemesebb a hőmérséklet — kint ugyanis tűz a hirte- len-Nap, meleg-májusi idő van. A legszebb évszakok egyikének legszebb hónapja ez itt, Tarcalon. Mi azonban az érzésünk, hosszasan készül valamit mondani a rendező, de nem: a következő pillanatban már mást láthatunk, s csupán egy arc, egy villanásnyi mosoly vagy könny marad meg emlékezetünkben. Ez a stílus a film élményanyagából fakad. Mindaz, amit látunk, egy fiatal embernek, egy nemrég volt serdülőnek a látásmódja. Olyan minden, ahogyan ő látta, ő élte át, ahogyan benne tudatosult minden. Misa látta, hogyan ölnek és hogyan halnak meg a tegnap még békés emberek; nehezen tudja mindezt felfogni, a szerelembe menekül, jóságba és emlékekbe burkolózik a kegyetlen valóság elől. Lidocska könyv fölé hajló kedves, fiatalos arca Misa ágya fölött az elmúlt békés, boldog napokat idézi. A békét, az ifjúság harmóniáját, amit olyan kegyetlenül tépett szét a háború. A Csillaghullás című filmben nem a sztori a ion tas, nem az események egymás- utánsága, a történet. Apró mozaikokból épül a film, apró életképek kavarognak s állnak össze egy művészi egésszé. A vaskos hétköznapi próza emelkedett köllöiség- gel váltakozik, s így tárul ki előttünk az Ember, a leg- szörnyebb időszakban, a háború idején. A film nyitva hagyja Misa és Lida szereL mét. Vége a,gyógykezelésnek, a katona indul vissza a frontra ___ A történet váratlanul ér véget számunkra is, a szereplők szántóra is. Éppolyan váratlanul, mint a többi szereplő sorsának bemutatása a filmben. A háború, háború, ebben az időben nehez következetesen tervezni, a háborúnak vaslogikája van, mely nem könnyen érthető, fel nem mérhető a békében élő ember fejével. De a két fiatal elválása előtt azért még sok minkénytelen vagyunk „vrsssagyalogolni” az időben. A művelődési házban ülünk: — Az, hogy kevés a használható helyiségünk, csak az egyik baj — mondja az igazgató —, ehhez jön még, hogy télen nem tudjuk befűteni a termeket. Mi a reményünk? — az, hogy, a tervek szerint, a művelődési ház mögött 1985-re megépül az általános iskolások tornaterme (három évig ide jártak hozzánk, a színházterembe, testnevelési órára) ... A tornateremmel majd központi fűtés is készül. Bizakodunk tehát, de addig is itt a kérdőjel, mi lesz a következő télen, a hideg napokon? A kérdés — a maga módján — majd csak megvá- laszolódik, máshol sem tartanak sokkal előbbre, térjünk át most „lclekmelen- getőbb” dolgokra. Arra, hogy az így adott körülmények között is kell és lehet dolgozni: — Tizenegy éve vagyok itt népművelő, ismerem ennek a munkának minden örömét és árnyoldalát. Ez a hosszú idő arra is alkalmat nyújtott, hogy valami folytonosság legyen a közművelődési tevékenységben. Ennek jelei ma is megmutathatok, s tulajdonképpen ezek éltetik az embert. Tíz éve működik például a szőlészeti szakkörünk (65 taggal), ennek keretében a mindennapok során hasznosítható elméleti és gyakorlati ismereteket szereznek az érdeklődők, most éppen a Mezőkövesdi Áfész- hez készülünk látogatásra ... Ugyancsak most készülünk az igen lelkes és jó munkát végző képzőművészeti szakkör kiállításának a megrendezésére... Huszonnyolc taggal működik a díszítőmüvééd es anyjával. 11 (Az at»yw szerepében Álla Gyemidovát látjuk, aki a Nappali csillagok című film óta Talankin minden filmjében szerepel.) Szeretném felhívni a nézők figyelmét Georgij Rerberg operatőri munkájára. Rerberg kezében a íelvevőgép önálló életet él: nem bemutatja, ha. nem mintegy elmondja az eseményeket. A film címe Csillaghullás. Nehéz logikus magyarázatot találni, miért éppen ezzel a címmel engedte útjára Talankin legújabb alkotását. Erre a kérdésre ki- nek-kinek magának keM. megtalálni a választ a film megtekintése után. Ez a filmalkotás a nézőtől is művészi átélést igényéi. Csak így lehet megérteni mindazt a szenvedést, szépre, jóra törekvést a legnagyobb rossz, a háború idején, ami eltöltötte az embereket, a harcosokat, akik önmagukat nem kímélve győzelemre vitték a Haza ügyét. A Szovjetunió nemzeti ünnepén, a győzelem napján szovjet filmküldöttség érkezik Magyarországra, a Csillaghullás című film budapesti és miskolci bemutatójára. A küldöttség vezetője Igor Talankin, a film rendezője, tagjai a film operatőre Georgij Rerberg és Pjotr Fjodorov, a férfi főszerep alakítója. Külön öröm számunkra, hogy az országos bemutató előtt Miskolc közönsége láthatja a filmet, azé a városé, amely különösen jó kapcsolatokat épített ki a szovjet filmművészekkel. Jurij Alekszwidw a Szovexportfilm magyarországi kirendeltségének képviselője (A Csillaghullás című, Igor Talankin rendezte filmet a miskolci közönség májas Idén délután a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban tartandó ünnepségen láthatja, ott találkozhat alkotóival is. A film nem tévesztendő ösnaeefi szaátkőrúrtk, s atWl sem kell tartanunk, hogy képzett vezető híján kell „felosztani”, a tavaly befejeződött szakkörvezetői tanfolyamon ugyanis ketten vizsgáztak sikerrel.., Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk gyermekfoglalkoztatá- sokkal segíteni a napköziseket, meg kell emlékeznünk a könyvbarátok körének működéséről, az azonban már fájó pontunk, hogy a fotószakkörnek és a honismereti körnek helyiség hiányában, egyelőre nem tudjuk a működés feltételeit biztosítani. A jó ütemben folyó zenei oktatás is úgy megy, hogy a színpadi ölíözőt vettük igénybe e célra.. . Természetesen — a körülmények kényszerítésére is — próbálunk kilépni a ház keretei közül, a termelőszövetkezettel és a kőbányával .jó kapcsolatunk van, járunk programokkal az öregek napközi otthonába is ... Mindezek mellett itt is rendeznek a művelődési házban szórakoztató műsorokat, gyermekelőadásokat, ismeretterjesztő összejöveteleket. A művelődési ház költségvetése egy esztendőre 235 ezer forint, ebből 160 ezer az állami támogatás; a többit „meg kell termelni”. Sok ez a pénz vagy kevés? Lehet rajta töprengeni, vitatkozni, A tarcali beszélgetés arról győzött meg inkább, hogy ezt a pénzt is lehetne hatékonyabban kamatoztatni, felhasználni. Ehhez az kellene, hogy erősebbre fonódjanak azok a szálak, melyeknek a közművelődésben „szerepük” van. Csakis akkor remélhető, hogy. az időjárástól függetlenül, „temperált” hőmérséklet fogadja a „kíváncsiskodókat”... Tcnagy József Fotó: Laczó József Műemléki épületek felójítása Sárospatakon den történik a filmben. Mis« kölcsönkért köpenyben szökik we az azonos című, a napokká a kórházból, hogy Lidával ban a televízióban laiható találkozzék. Beszél a lány miivel.)
