Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Gondozzuk a rászorultakat! A nemzetközi és a hazai Vöröskereszt immár hagyo­mányosán évről évre meg­rendezi a Vöröskereszt-vi­lágnapot. Mindén világnapra cőy-égy jelszót fogalmaznak meg, kiemelve valamilyen — különösen fontosnak tartott —• mozgalmi tevékenységet, időszerű feladatot. így az 1982-es Vöröskereszt-világ­nap jelszava: Gondozzuk a rászorultakat! A mozgalom alapvető cél­jai' közül most az egyik leg- fonttisabb feladatot helyezi előtérbe. Mindennapi éle­tünk megannyi tapasztalata igazolja: szinte nincs olyan ember, aki ne volna hajlan­dó valamilyen formában se­gíteni ' a pártfogásra, támo­gatásra, gyámolításra, gon­dozásra szorulókon. Szinte véget nem érően sorolható, hol, miben, mikor lehet és kell közbelépni, segíteni. Vegyük ■ gondosan számba: közvetlen környezetünkben, például a családban kik szo­rulnak támogatásra, gondo­zásra. Mert bizony még az is megesik olykor, hogy ép­pen azokról feledkezünk meg, akik a legközelebb áll­nak. hozzánk. Ezután néz­zünk körül a lakóterületün­kön, munkahelyünkön, ba­ráti körünkben, kik élnek olyan körülmények között, akik gondozást igényelnek, akiknek helyzetén olykor ap­ró figyelmességekkel is könnyíteni lehet. Vannak, akiknek az em­beri kapcsolat hiányzik, amely képes elűzni a magá­nyosság keserű óráit, ők azt várják, hogy valaki néha­napján rájuk nyissa az aj­tót, érdeklődjék, hogylétük iránt. Az emberi szó, a be­szélgetés hiányzik nekik, mely magányos, egyhangú életüket megszínesíti, tartal­massá teszi. Másoknak vi­szont segítségre van szüksé­gük: a bevásárláshoz, a la­kás kitakarításához, a kis­kert rendbehozatalához, gon­dozásához, a tüzelő és az ivóvíz bekészítéséhez, a gyógyszerek beszerzéséhez és így tovább. Az idei Vöröskereszt-világ­nap jelszava — Gondozzuk a rászorultakat! — kettős értékű: nem csupán a gon­dozottakat, a rászorultakat gazdagítja, hanem magukat a segítőket is. Hiszen ilyen módon teljesebb emberekké válhatunk. Megkérdeztük: Meddig tart a r Az ország különböző Tü­zép vállalatai minden ta­vasszal — a nyugdíjasoknak szánt segjtségként és a. meg­levő készletek csökkentésé­re ,— kedvezményes tüzelő­vásárlási akciót indítanak. Az akcjó az idén különösen sikeresnek bizonyult, hiszen éppen annak ideje alatt je- lentgtjék. be a tüzgjőanyag­arait;. emelését...A kedvezmé-,,... ny^, tüzelővásárlási, akció az .„ Észak-magyarországi Tüzép Vállalat területén, tehát Bor­sod, Heves és Nógrád me­gyékben ez év április nap­jaiban indult meg. Milyen tapasztalatokat szereztek az eddig eltelt hetek során? A kérdésre Cservák Ferenc, az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat igazgatója válaszol: Vállalatunk a három me­gye-területén már hagyomá­nyosan, éyes értékesítésének mintegy 3Ö százalékát vonja be a kedvezményes akcióba. A , kedvezmény mértéke a szeneknél mázsánként 11 fo­rint, a brikettnél 6 forint volt, ami több mint 100 mil­liós megtakarítást jelentett a lakosságnak. Újdonságnak számít, hogy ez évben elő­ször, vontuk be a lyukói ak­nában termelt szenet az ak­cióba, amely mintegy 80 ezer tonnás mennyiséget je­lentett. — A megrendelő irodák előtt hosszú sorok • kígyóz­nak, s a várakozók gyakran bizonytalanok abban, hogy vajon ők Is megkapják-e még-, kedvezményes áron a téli tüzelőt. Meddig tart az idén a kedvezményes akció? — ■ A kedvezményes akció­ban- eddig értékesített szén mennyisége a borsodi bá­nyák. körülbelül négy hó­napban megtermelt mennyi­ségével egyenlő. A megelő­ző évekhez viszonyítva az idén a kedvezményes tüzelő­anyagok iránti érdeklődés jóval nagyobb volt, mint az elmúlt években, ami egyben azt is jelenti, hogy az ak­ció korábban is zárul. Fogy­tán vannak a készletek, s ezért a kedvezményes akciót a jövő héten területünkön lezárjuk, mert egyébként is „amíg a készlet tart” jelszó­val töretettük meg. —-,„Mi okozta a megrende­lő irodák előtti tumultust? — Vállalatunk az elmúlt éveknél jobban felkészült a tüzelőanyagok jegyzésére és a lakosság is fegyelmezet­tebb volt, mint korábban. Irodáinkban megerősítettük a létszámot és ahol erre szük­ség volt, ideiglenes megren­delő irodákat nyitottunk. Előfordult azonban' így is egy-két esetben, hogy a kü­lönböző közlekedési eszkö­zökön egyszerre nagyobb számban érkező vásárlóknak sorba kellett állni, ám ezek­ben az esetekben az előre ki­osztott sorszámokkal sikerült a tumultust a tűrhetőség ha­tárára csökkenteni. Egyéb­ként különösen kedvezően fogadta a lakosság, hogy az akcióba bevont szénfajták árát az április 15-i rendezést megelőző szénárakhoz képest csökkentettük, ami azt je­lenti, hogy a szenet a 37 fo­rintra történő rendezés után is 21 forintért árusítottuk. — Mikorra várható a megrendelt tüzelő kiszállítá­sa? — Mint már említettem, négyhónapi termelésnek megfelelő mennyiséget je­gyeztünk elő. Ez azt jelenti, hogy a fűtési idény előtt, azok is megkapják a tüzelőt, akik azt az akció utolsó nap­jaiban íratták meg. fa) Honvédelmi nap Olasziiszkán Látványosnak ígérkező, bi­zonyára sok érdeklődőt von­zó program várja a helybé­liekét és a vendégeket május 9-én, vasárnap 10 órától Olasziiszkán, a sportpályán. Az MHSZ járási vezetősége a járási. Úttörőelnökség és a helyi szervek a Csuta Ká­roly Üttörőgárda zászlóalj megalakulásának 5. évfordu­lóján honvédelmi napot ren­dez a községben. A hivatalos részben ünne­pi beszéd hangzik el, zászlót adnak át, kitüntetéseket. Ké­sőbb az érdeklődők, meg­nézhetik a cigándi gyermek táncegyüttes műsorát, •' a I-Iegyaíja együttes műsorát és^ fellép a Color együttes is. Honvédelmi kiállítás is lesz és bizonyára sokan nézik majd meg a motoros bemu­tatót, a modellező bemuta­tót, a tűzoltalmi bemutatót, sőt, még kutyabemutatót is láthat a közönség. Este hon­védelmi bál zárja a napot. A legidősebb, répáshutai, Flekács Antal bácsi A Miskolcról Eger felé vezető, a Bükköt átszelő műút mellett, a Béla-völgy egy kanyaróban boksa füs­tölög'. Apró iabódé, egymás­ra pakolt, faszéntől duzza­dó műanyag zsákok. A te­nyérnyi tisztáson három, a szénportól fekete arcú em­ber szorgoskodik. Répása u- ta ide úgy. hét kilométerre lehet, de ahogy a boksák gazdája, Tóth Pál mondja, inkább hatnapnyira van ... Hétfőn jöttek ki, szombaton vagy vasurnap mehetnek csak haza. Mert a boksa így engedi. Tavasztól hóhullá­sig ez a sorsa a szénégetők­nek. Az öreg, akinek a nagyapja is értette ezt"*a mesterséget, nem panaszko­dik. Dolgozni kell, hiszen így haladhat csak előre az ember... * A Bükk kellős közepén fekvő apró település lakói, az egykor Morvaországból és Zólyomból ide telepített üveggyártók leszármazottai, ma már nem gyártanak üveget. A legidősebbek is csak hallomásból ismerik ezt a foglalkozást. Egy tu­lajdonságot azonban örö­költek az ősöktől, ez pedig a munka tisztelete. Légyen az bármilyen foglalkozás, mesterség, a hegyek között élők úgy tartják, becsülete­sen, tisztességgel keil elvé­gezni. Különösen itt, a te­mérdek erdő közepén, ahol az egymásrautaltság is szo- rítóbb, mint máshol. És nemcsak a közös nyelv köti össze az itt élőket, hanem azok a sokszor összehason­líthatatlanul nehezebb meg­élhetési lehetőségek is, mint más tájakon. A hegyi em­berek zárkózottak. De ha egyszer befogadnak valakit maguk közé, azt nehezen engedik tovább. Horváth Oszkárné, a községi tanács vb-titkára, aki Cserépfalu­ból jött ide férjhez, úgy mondja, hogy aki itt szüle­tett, itt is hal meg többnyi­re. Itt, ahol a családi és ro­koni kötelékeknek niég ma is megvan a mindenekíelett álló becsülete. Ebben a kis­községben ismeretlen a lo­pás. Bárki nyugodtan nyit­va hagyhat ajtót, ablakot, akár több napra is, biztos lelhet benne, lakását, érté­keit nem sérti meg senki. A másik: az eltelt harminc évben az itt kötött házassá­gok közül mindössze kettő bomlott fel. * De hát hogyan élnek ma a répáshutaiak? Milyük van? Egy kis leltár: a 640 lelket számláló bükki tele­pülés hét utcából áll. Van egy óvoda, egy iskola — mindkét helyen nagy gon­dot fordítanak a sziovók nyelv oktatására, életben tartására —, van egy minden igényt kielégítő bolt, egy bisztró, egy posta — hozzávetőlegesen 4 mil­liós betétállománnyal, de állítólag sokan inkább Mis­kolcra viszik megtakarított pénzüket —, egy orvosi ren­delő, ahová a szomszédos Bükkszentkeresztről jár he­tenként orvos, azután itt van az erdészet és van még hét közkút. Nem véletlenül hagytuk utoljára a kutakat. Régi, s nagyon fájó gondja a településnek, hogy több­nyire csak egy kút vize fo­gyasztható minden veszély nélkül. Itt, ahol tiszta vizű, jó vízhozamú patakbk ered­nek ősidőktől fogva, egyre súlyosabb gondot okoz az egészséges ivóvíz hiánya. Pedig — ahogy a vb-titkár mondja — nincs talán egyet­len ember sem a községben, aki — ha kérnék — ne ál­dozna erre a célra. A baj csak az, hogy senki sem ké­ri ezt a befektetést, mi több, belátható időn belül ígére­tet sem kaptak az egészsé­ges ivóvízhálózat kiépítésé­re. Az pedig már elgondol­kodtató, hogy a Bükki Nem­zeti Park központjában levő település vize — évről évre — szennyezettebb. Ha már a nemzeti parknál tartunk: M' ó pont a községbélieknek, uj érthető intézkedése a szakembereknek a hétvégi házak építésének megtiltása. Jönnének pedig ide az or­szág minden részéből telket venni a meredek hegyolda­lakon. A mezőgazdaságilag szinte semmit nem érő te­rületek igy régi tulajdono­saik birtokában maradnak, többnyire parlagón, kihasz­nálatlanul. Az idősebbek már nemigen művelik azo­kat, a fiataloknak pedig idejük nem jut rá. Ha már «a fiatalokról esett szó, érdemes elidőzni egy kicsit a témánál. Más fal­A boksa gazdája, Tóth Pál vakkal ellentétben, Répás - huta nem küzd az elnepte- lenedéssel. A munkaképes lakosságnak csak elenyésző része jár el innen dolgozni; a többiek itt, helyben talál­nak munkát. Az erdészet — ahogy Czeglédi Lajos, a BE- FAG répáshutai erdészeté­nek műszakvezetője mondja — kenyéradó a település la­kóinak. S akik ősidőktől lógva az erdőből éltek, ma is túlnyomó részben itt he­lyezkednek el, következés­képpen itt is maradnak a községben. Elmenni? Mi ér­telme lenne, különben is, Répáshutáról nem divat az elvándorlás. így tartják ezt Bükkhe- gyiéknél is. A férj az erdé­szetnél dolgozik, a fiatal­asszonyka áprilisban szült. Kislánya, Zita, Répáshuta legifjabb lakója. A nagyapa az ő tiszteletére állított má­jusfát a porta elé. És a fia­talok szülei — ahogy ez már itt szokás — értük dol­goztak. A lagziban a fél falu ott volt. Sok pénzbe kerüit, ugyanúgy, mint a' falu má­sik részén épülő nagy csa­ládi ház alapjainak lera­kása. A falakat csak ezután húzzák fel; közösen segíte­nek a rokonok, a barátok. Mert itt ez a rend. A fiatal- asszony mondja, hogy a szü­lői segítség nélkül semmire sem mennének. Pár utcával arrább, a köz­ség legidősebb embere, Fle­kács Antal bácsi 88 évének bölcsességével mondja, hogy lehet számítani a gye­rekekre. Két lánya, öt uno­kája, tíz dédunokája van; ami a múltat illeti, a gye­rekekért dolgozott. A jövőt illetően pedig — nyugodt. Számíthat gyerekeire, s ak­kor nincs nagy baj. Kora délután asszonyok • jönnek a falu szélén levő varrodából. A Fékisz helyi üzeme mintegy száz asz- szonynak és lánynak ad munkát. Sokan közülük er­dészeti dolgozók voltak va­lamikor, de ahogy egyikük, Répási Rudolfné mondja, itt télen nem fáznak, ősszel nem áznak. Igaz, a kereset kevesebb, mint az erdőn volt, de hát az erdő, úgy igazából mindig is a férfiak munkaterülete volt. S az erdő ma is ad munkát min­denkinek, aki itt akar ma­radni a községben. Igaz, ke­mény munka ez, de csak így lehet gyarapodni, építkezni, gyerekeket becsületben fel­nevelni a völgybe ékelődő településen, Répáshután. Pusztafalvi Tivadar Fotó: Laczó József Zita, édesanyja és a nagymama. A legifjabb répáshutai áprilisban született A helyi varrodában dolgozó nők többsége egykor az erdé­szetben dolgozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom