Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
T982. épriTís t7.# wombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Még pihen a komp... annak halnia utón. Nerr könnyű munka ez különösen ’ nyáridőben, amikoi traktorokat, teherautókat műtrágyával, terménnyé teli pótkocsikat kell „áthúzni” az egyik partról ; másikra. Dologidőben haj naltól késő estig jár : komp keresztül a folyón Az asszony azonban nen panaszkodik. Dolgozik, tessz! amit kell. Felelősséggel líormci István tetoóte* Kevesen keresik meg 0 mostanában a her- nádcécei révet. A tavaszi munka éppenhogy csak megindult, a hidegre fordult időjárás csali a turistákat nem riasztja el, nkik színes hátizsákjaikkal itt kelnek át a folyón, hogy az országos kék túra jelzéseit kövessék. Özv. Hajdú Imréné már tizennégy esztendeje járja itt a vizet. A kompot férjétől vette át, Idén ünnepeljük a XVI. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb egyénisége Martinuzzi Fráter György születésének fél- ezredik évfordulóját. A György bárót néven közismert. tudós-pap a Mohács utáni sivár évtizedek nagy távlatokba tekintő politikusa volt, aki mindig Magyarország érdekeit tekintette legfontosabbnak. Nem rajta, hanem a történelmi körülményeken múlott, hogy tervét, az újra független, egységes Magyarországot életében nem sikerült megvalósítani. Fráter György 1482. június 18-án született a horvátországi Kamicicban. Atyja Utyeszenich Gergely köznemes, anyja a velencei patrícius Martinuzzi család ivadéka volt. A gyermek György már 8 éves korában Korvin János herceg udvarába került. A herceg halála (1504) után Szapolyai István özvegyének apródja lett. Onnan Szapolyai János erdélyi vajda dandárjába került, mivel azonban nagy kedvet nem érzett a hadi- pálya iránt, a papi pályát választotta. Huszonhat— huszonnyolc éves korában a Buda melletti Szentlőrin- een a pálos rendbe lépett. Előtte viszont, 1506-ban megyénkben a sajóládi kolostorban volt novicius, vagyis szerzetes növendék. Később a lengyel czesto- chowai zárda főnöke, majd 1526-ban, a mohácsi vész évében újra visszakerült Sajóládra. Itt két évig, 1528-ig a kolostor perjele (vezetője) volt. Amikor Szapolyai János király 1528-ban Ferdinand király hadai elöl Lengyelországba menekült, szolgálatába vonta György barátot, s őt küldözgette visszatérő útja egyengetésére. Majd amikor János király a török segítségével ismétma- gyar király lett egyik legfőbb tanácsadójának, kincstartójának nevezte ki. 1534-ben - pedig a vácadi püspöki címet adományozta neki. Í538-ban ő a«, aki előce- lendítette a két király — János és Ferdinánd —-tárgyalásait, s érdemei vannak a várad! bétee nyélbe ütésében. T540-ben János teráiy végrendeletében ff m É If S i- XjM sí György barátot nevezte ki özvegye es a csecsemő János Zsigmond gyámjává. Halálos ágyán megeskette a barátot hogy néhány napos fiának — ellentétben a - váradi béke záradékával •— mindenáron megtartja a koronát. Fráter György hű maradt az eskühöz. Budát — igaz török segítséggel —, de megvédte Ferdinánd hadaitól. A török azonban álnokul kihasználta a lehetőséget s Ferdinánd helyett ő foglalta el Budát. — Ha van Fráter György életében tragikum — írta Szekfü Gyula —, akkor azt itt találjuk. Budavár elvesztésének súlyát egész életében át lelkében hordozta, már a következő évben megmondó Ferdinánd követének, Bornemisza Pálnak: „Eddig nem tévedtem cselekedeteimben, csak akkor, mikor a török kezébe adtam Budát.” Hozzátevén lelkiismerete megvigasztalá- sához: „de ennek nem én vollem egyedül az oka!” Fráter György — csalódva a törökben — néhány hónappal Buda elfoglalása után egyezséget kötött Fer- V dinánddal. A gyalui egyezmény értelmében, ha Ferdinánd visszafoglalja Budát, György barát átadja neki János Zsigmond országrészét, s ezzel Magyar- ország nagy része egy király uralma alá kerül. De amennyire sietett Budánál Fráter György-, olyan óvatos voit a gyalui egyezmény végrehajtásával. Egész politikáját tükrözi az a válasz, amelyet 1543 őszén Ferdinand sürgetésére mondott: „Bennem ne kételkedjék Felséged, én a legjobb indulatot táplálom szívemben Felséged és a keresztény köztársaság iránt. Mig azonban az Isten Felséged ügyeinek jobb sikert nem ad, igyekezni fogok ezentúl is, ugyanazon eszélyességgel, mint edtfig tettem, távoltartani az ellenséget, hogy ezen ország Isten irgalmából valahára megmentessék...” S eközben megvetette alapjait az erdélyi fejedelemségnek, annak a politikának, amellyel a fejedelemség a két versengő hatalmasság, a török és a német között magát másfél száz évig fenntartotta, s őrizte a független magyar állam létrejöttének lehetőségét. Az utókor a barát életművének tekinti Erdély önállóságát, pedig az ő ideálja, célja mindig az egységes magyar királyság vcűt, amit a két hatalom között lavírozva sajnos éleiében Dem tudott megvalósítani. Több oka volt ennek. Egyrészt a két nagyhatalom harapófogója, de a magyar urak sem voltak partnerei, s nemigen értették a barát tetteinek mozgatórugóit. Nagy vök közöttük a szakadék, s nemcsak származása, Buda sze- rencseüeo desto miatt gain.. I násították, de nem nézték : jó szemmel, hogy vendégül ? látja huszárjait, együtt [; ivott velük, néha fegyver-1 játékaikban is részt vett. j Szóval, hogy jól érzi magát az alsóbb népréteg körében. Mert ilyen ember volt György barát, aki mindig szerzetének hosszú fehér, földig érő csuháját viselte, j melyre néha páncélt öltött. E Oldalán kard, kezében sok-, szór még dárda is volt,' mivel katonái körében élt. | Többek között az 1551. év- jj ben egyre erősödő hadsere- j; ge, valamint színlelt török j barátsága miatt vált bizal-S matlanná vele szemben s Ferdinánd seregének pa-í rancsnoka, Castaldo is, ki-| nek hívei Sforza Falavicini. vezetésével 1551. decemberi 17-én az alvinczi kastély-;, ban orvul megölték az ak-| kor már bíbornok-érseket. 9 Fráter György irodalmi!' munkásságát (amelyek egy- : ben politikájának is bizo-P nyitekai) az 1535—51 kö-f zott kelt levelei jelentik,? amelyeket Szinnyei József Magyar írók élete és mun-* 5 kái című írása, mint a Becsi Levéltár anyagát emli-,! t.i. György barát ellentétben a származása miatti gya- núsitgatásokkal, mindenkor; büszkén vallotta magát; magyarnak. A magyaré: nyelv például annyira! anyanyelvévé lett, hogy; amikor latinul beszélt, ak-; kor is folyton magyar szavukat kevert beszédébe. S ha mindezek után vp-* laki megkérdezi, ki is veit György barát, álljon itt aj történetíró, Aesády Ignác] válasza, „...ember volt, | hatalmas ésszei, töméntelen gyakorlati ismerettel. Tragédiájának talán er i oka volt: „télnőtt” kor tér - mm. HftJA« I#*** IWoSf a fGlí’oWyvdb áfB*»- csutkajanak ugrandoaása követte az ital útját. — Természetesen a szervezés, a propaganda, az átalakítás pénzbe kerül. De a bank erre ad fejlesztési hitelt. Itt vannak a számításaim, amelyek még a legkükacosabb revizort is 1 leveázik a lábáról. Megtérülés" másfél év alatt! — Az anyját! — nyögött egyet Mokány. — S hogy ne áruljak zsákbamacskát: tiszteletdíjam lejét előre, most kérem, húszezret, a másik felét a hitelből. Ez a fér, nemde? Most végre Tönkölyc* iß poharáért nyúlt. — A nagy műsor azonban nem ez lesz. A révész- brigádot átképezzük velencei gondolásokká. Ruha, miegymás, hogy a külsőre is adjunk, és az asztalosrészleg elkészíti a két gondolát. Ha beválnak, a Balatont elárasztjuk valódi Velencéi gondolával. Hogy ez mekkora üzlet, arról fogalmuk sincs! No, persze, a brigádnak be kell tanulnia egy-kél olasz dalt a hitelesség végett... Ök fogják a vendégeket szállítani a Magyar-tarka Szigetre. Özönleni fognak a külföldiek, garantálom. — De ember — tárta szét kezét Samatyi —, ez a tó — büdös! A szakértő átszellemült arccal válaszolt: — Már vártam ezt a kérdést. Nos, erre is van olcsó megoldás. Egyik ügyfelem raktárkészletében •vek óta áll negyven boröt kÜWWtti MJTfit,’ íffáari*: lattanul. Jutányos áron átvesszük — ők is jól járnak, mi is. A jövőben a Pinka-tó valósággal ifiatoz- m fog. Döbbent esend Oft* meg *z irodát. Aztán Samatyi m asztalra csapott: — Nem bánom, vágjunk bele! * Lázas metrika kezdődött. A teheneket legelőre csapták, s nekiláttak az átalakításnak Tönkölyös vezényletével. A híres pesti bel- soepitesz — kissé fintorogva — járta végig a helyiségeket, de azt an hamarosan küldte a terveket. Cso- dák-csodája: a bankhitelt is engedélyeztek. Az asztalos- és ácsrészleg a gondolaépítés rejtelmeit tanulta. A révész-brigádot egy Zeneakadémiáról szalajtott tanár nyúzta az „O, sole mió”-val, s végül az egész téesz ezt fújta, mint valami harci indulót. Egyszóval minden ment, mint a karikacsapás. Csak a Pityunak nem tetszettek a dolgok. Űjabb és újabb hiánycikkért küldték ide-oda, Pannikára alig vethetett egy pillantást. Am egyszer kesö éjjel hazaérve ■— véletlenül — betekintett a vendégház világos ablakán. Igaz, egy magas létra segítségével, s meggyőződhetett arról, hogy Pannika nemcsak az adatokat szolgáltatja ki Tön- köiyösnek, hanem egyebet is. R&w ekkor bosszút esküdött. Hamarosan egyik beszerzöút-járol békaemtoer- felszereléssel tért meg. ö is az avatás napjat várta, mint mindenki a megyében, mert a nagy vállalkozásnak hire futott. Az avató délelőttjén bárom teherautó tűnt fel a tóparton. Amikor megnyitották a csapókat, tömény kolonnát csapéit a levegőbe. A bűz es a parfüm valósággal bírókra kelt egymással. S úgy látszott, a szagpróbák Tönkölyös elméletét igazoltak. Ügy délután, négy felé Ládák, Volgák tünstek fel a domboldalba vájt parkolóban. A felső hatóságok képviselői, az érdeklődő téeszek vezetői, s egyéb kíváncsiak érkeztek a megnyitóünnepségre. — Valóban, egész kedves — tekintett körül Czombos elvtárs, amikor a Volgából kikászálódott. Az alaphang meg lett adva. — Valóban... Egész... Csinos, akarom mondani; kedves ... hallatszott innen- onnan. A két felszalagozott gondola álomszerűén suhant a part felé, miközben a legénység az „O, sole mió”-t bömbölte. A látvány any- nyira megragadó volt, hogy a vendégek önkéntelenül összeverték tenyerüket. •— Köszönöm, barátom, köszönöm — szorongatta meg Samatyi a szakértő kezét. A beszállás is csupa élmény volt, csupa érdekesség. Czombos elvtársnak határozottan tetszett az új kezdeményezés. S ezt nem is titkolta cl. S aztán lassú, méltóságteljes siklással közeledtek a gondolák a fiit]Magyartarka Ede» feíé. (Közben ezt a fantázianevet dobta be a piacra Törkölyös.) S ekkor valami szörnyűség történt. A barna te habjai közül egy békaember feje bukkant elő, kezében szigony- nyál. Fenyegetően rázta meg, s újra lemer ült. S mielőtt magához tért volna a vendégkoszorú, meginogtak a büszke gondolák. és süllyedni kezdtek. Kitöri a pánik. A sofőrök, akik a partról figyelték az eseményeket, vízbe vetettek magukat, s ki-ki mentette a maga fejesét. Czombos elvtárs is ivott néhány kortyot, mielőtt partra húzták. Csepegő ruhátlan köpködte ki a vizet... akarom mondani: a lét, és közben többször is felkiáltott: — De hiszen ez.. . büdös trágyalé! A felelős vélemény # elhangzása után felberregett a kocsikaraván, és beleveszett a trá- gyaszagú alkonyatba. A sofőrök még napokig mosták- súrolták-kölnizték kocsijuk belsejét, mig bele lehetett ülni. Tönkölyösnek nyoma veszett a zűrzavarban. Pedig többen halálra keresték. Állítólag valaki az ország másik felén egy veszteséges üzemünk kapujában népes küldöttséget figyelt meg: egy ezüstszínű Skodát vettek körül lelkendezve. f i í
