Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 T982. április 3., szómba* A Körzeti Általános Iskolában teljes a szakosellátás. Nyolc csoportban 222 nebulót oktatnak és nevelnek, a tanulóknak éppen a fele hejőkeresztúri; 111-en Szakáidról és Hejősza- lontáról járnak be naponta. Képünkön az 5. osztályosok láthatók, ének-zene órán. A Hejőmenti Termelőszövetkezetre a vállalkozó kedv jellemző. Egyik idei „újdonságuk” a fóliás dinnyetermesztés. Ha „bejön" a görögdinnye, két héttel korábban lesznek ott a piacon... Csányból hozták a „partnereket”: Langó László és családja 20 hektáron termel majd a téesznek. rí? % Fogalmazás. Irta Pap Tóth Tamás, 4. osztályos tanuló: „Nagyon régi település Hejőkeresztúr. Mór a tatárjárás idején laktak itt. Nem messze zajlott a muhi csata. Közepes nagyságú a falunk. Láthatunk régi és új, modern házakat. A kerítések mellett, nyáron virágok nyílnak, fák zöldellnek. Leghosszabb utcája a Petőfi, itt épültek a legfontosabb középületek: a posta, az orvosi rendelő és az iskola. Két boltunk van. A környező falukból hozzánk járnak a tanulók iskolába. A községen átfolyik a Hejő. A mi vasútállomásunk a környéken a legszebb. Nagyon szeretek itt lakni, ha megnövök sem megyek el innen.” Már ideje beszélgetett egymással a Petőfi út egyik háza előtt a két idős asszony. Visszajöttömben is még ott találtam őket. Most iriár meg kell állni. Miről folyhat a szó? Kiderül: mikor miről, most épp, sajnos, betegségről, korábban építkezésről ... S ahogy ezt elhagyjuk, már időgép sem tudná nyomukat követni, vagyunk mában és tegnapban, jövővárakozásban; szavaik se választódjanak szét, ki, mit mondott. Ben- dász Istvánná és özv. Kerékgyártó Béláné: — Jó, nagyon jó itt lakni, aki dolgozik, annak jó. Tiszta ám, szép a falunk, de minden vasárnapra meg is söpörjük az utat... Nekem két fiam van, a kisebbik Leninváros- ban, a nagyobbik itthon lakik, Miskolcra jár dolgozni,.. Az én fiam is Miskolcra jár, a drótgyárba... Itthon? Van dolgunk nekünk is, a férjem az meg megy mindig, nem tud munka nélkül lenni... Fiatalon? Akkor még összejártunk a fonóba, a játszóházba, mi még tudtunk szórakozni. Akkor is együtt voltunk,' fiúk és lányok, de nyíltan, nem bújkáltunk ... Azt tudja-e, mi a do- hojázás? És a diózás? És a kútba- esést ismeri ? Hát a métázást? ... Hogy három kívánságunk?... Hát mi is lenne az?! Na, tudja, itt ez a járda, hát nem jól vettük, hogy olyan sok pénzt kivetettek ránk érte... Meg ... kellene egy ravatalozó a faluba, hogy azt meg lehetne-e csinálni? __A harmadik? Hát e nnyi elég is.... A községi közös tanácson a titkár és az elnökasszony összebólintanak; tudják ők is, az a járdaügy máig nem csillapszik, ám a jogszabály így írja elő a közműadót. A ravatalozó is nagyon kellene, de ebbe az ötéves tervbe .nem fért bele; majd eljön annak is az ideje. S ha csak címszavakban vesszük is eztán sorra, mi minden épült ebben az 1000 lakosú faluban — s mi minden hiányzik még a valós igények alapján, hosszú a lista. Nincs egészséges ivóvíz; bővíteni kellene az általános iskolát; a pedagógusok zöme fiatal, máshonnan járnak ide naponta, szolgálati lakásokra is szükség lenne; nem biztosítottak a közművelődés anyagi és tárgyi feltételei; gondok vannak a kereskedelmi ellátásban; kellene egy gázcseretelep is... És akkor — a tanács vezetői erről nem tudnak elfeledkezni — ott van még a két társközség: Hejőszalonta és Szakáid, ott is tennivalók sora vár megoldásra. Mi azonban — biztosan nem sértődnek meg érte a társközségek lakói — maradjunk ezúttal Hejő- lceresztúrban. A „hiánylista” is ide- 'köt. Mire számíthatnak az itt élők? . Bakonyi Andrásné, a községi közös tanács elnöke: — Még nincs fél éve, hogy idejöttem, de azt már tapasztaltam, nagy múltja van a társadalmi munkánál:, az embereket sok mindenre meg lehet nyerni, csak szólni kell. Biztos, hogy jövője van ennek a falunak, nagyon jó a területi elhelyezkedése is, s olyan a jelenlegi vezetőgárda, amely egyetakaróan azon fáradozik, hogy a lakosság jól érezze magát itt. Mindenki egyet akar; a gazdasági szervek, az iskola, a politikai és társadalmi szervek vezetőiben a mindig többet akarás lobog. Néha az is az érzés, nagyon rövid idő alatt nagyon sokat akarunk megvalósítani. Hogy mik a reális lehetőségeink? Sajnos, a vezetékes ivóvízre e tervidőszakban sem számíthatunk. Az iskolában korszerűsítési munka lesz, a megyei tanács támogatásával át tudunk térni a központi fűtésre, még ebben az évben. Két célcsoportos lakást építünk, valamelyest ez enyhít a pedagógusok gondjain is. Az áfész-től ígéret van arra, hogy ebben a faluban is létrehozza a gázcseretelepet, egyelőre Szakáidról tudjuk szállítani a gázt, bérfuvaroztatással. Hejőkeresztúrban ugyan zömmel fiatalok élnek, de felismeréseink szerint körülbelül 15 magányos, idős ember van, aki segítségre szorul, ezért ez év januárjától kértünk lehetőséget házi gondozó alkalmazására ... Ezek lennének a reális esélyeink __ A z elnökasszony, tartozunk vele az igazságnak, nem ilyen „egy- szuszra” adta mindezt elő; hiszen még ő is „méretkezik” a faluval, lakóival. Van viszont olyan segítője, mint Ládi Balázs vb-titkár, alti „már” lassan négy éve dolgozik itt: — Hejőkeresztúrban 310 lakás van, 80 százalékban a hatvanas évek elejétől épültek. Ez mutatja, hogy itt nincs szó elvándorlásról. Volt ugyan egy időszak, amikor megtorpant az építési kedv, de két éve stabilizálódott a helyzet, ma már újra épülnek a házak, megnőtt az érdeklődés a telekvásárlás iránt. Ez nagy hajtóerő minden itt élő vezető számára, hisz tudja, hogy biztos alapokon tervezheti a jövőt, s dolgozhat érte lelkesen. Sokan találtak maguknak munkát helyben is. Az egyik helyi „kenyéradó” gazda a termelőszövetkezet Elnöke Paál József: — Alaptémánk, hogy munkát, megélhetést adjunk dolgozóinknak. Ezért mindenbe belevágunk, ami ezt szolgálja. Egyetlen „jelszavunk” van: bármit szabad csinálni, de amit csinálunk, azt csak jól szabad! A körzeti általános iskola igazgatója is új ember a vezetésben, s hasonlóan fiatal. Báli István: — Több helyen éltem már, s azt is mondhatnám, megható az, amit itt bő fél év alatt tapasztaltam. Nagyon jó a szellem a tantestületben, érdeklődő és tettrekész lakosság ... egyszóval: itt szeretnék meggyökerezni ; élni... Szöveg: Ténagy József Fotó: Laczó József Csonka Pál és fia. Mindketten mozdonyvezetők. Most vadonatúj gép „vezetését” tanulják. Kézzel hétig is eltartana a hatalmas kert felásása. így? Ha belejönnek - szórakozás lesz az egész. Ottjártunkkor csak egyszer vették le pillantásukat az „Universal 10”-ről; jött a 13 óra 6-os. Intettek a mozdonyvezetőnek ... 1974-től 1979-ig összesen 12 telek talált gazdára, építőre Es csak 1980-ban: 10-en kértek és kaptak helyet család otthonuk megépítéséhez! Gulyás Oszkár, aki a TVK-ban dolgozik, most építi kétszintes, négyszobás, központi fütéses lakását. A családdal és kalákában ...' Tudományos szintű gazdálkodással IB) rs r ü m?' f’J bit; űrii> ?! F&l 'kai m Hazánk az elmúlt évek során az egy hektár területre jutó búza-, kukoricahozammal a világ élvonalába küzdötte fel magát. Az össztermelés jó évjáratokban meghaladta a 13 millió tonna gabonát. E termésmennyiségből 11,5—12,2 millió tonna került belföldi felhasználásra, míg a többletet exportáltuk. Mivel a gabona úgynevezett „kemény áru”, jól értékesíthető cikk, az ország népgazdasági helyzetének javításában jelentős a szerepe. Többek között ezért célkitűzése a gabonaprogramnak: az össztermés további 23—25 százalékos növelése, s a 15,5 millió tonna összhozam elérése. A kérdés — e számok hallatán — jogos: adottak-e a megvalósítás feltételei? Képesek-e mezőgazdasági üzemeink a már elért magas szintről még feljebb lépni? Egyszóval: realitás, vagy csak ábránd a gabonaprogram célkitűzése? A témát alaposan ismerő szakemberek, kutatók véleménye szerint hazánk természeti adottságai alkalmasak arra, hogy gabonatermelésünket tovább növeljük. Különböző vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ökológiai adottságaink mellett — természetesen a szükséges biológiai alap, s anyagi-műszaki feltételek megteremtésével — az ezredfordulóig a jelenlegi termésszintet a duplájára lehet növelni. Mi azonban maradjunk az elkövetkezendő évek feladatainál, s az ökológiai tényezők közül ragadjuk ki a legfontosabbat, a termőföldet. Annál is inkább, mert minden mezőgazdász előtt ismert: valamennyi növényre az a jellemző, hogy a legjobb minőségű földön adják a legjobb termést. Következésképp ennek a ténynek a gabona esetében megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, s a kukorica, búza, árpa termesztésére alkalmas földeket vétek elfoglaltatni más növényekkel. (Például takarmány- növényekkel.) Az elmúlt év szeptemberében született kormányzati döntés a gabona- termelés közgazdasági ösztönzéséről, ugyancsak ezt szorgalmazza, mégpedig a gabonafélék vetésterületének növelését, s az egyes gabonafélék területi adottságokhoz igazodó ésszerűbb elhelyezését. Az előbbi alatt az értendő, hogy az üzemek csökkentsék a ma még indokolatlanul magas szántóföldi szálas és tömegtakarmányok vetésterületi arányát. Ennek természetesen az a feltétele — a takarmányra ugyanis éppten a másik kiemelt program, a húsprogram szempontjából van szükség —, hogy a gazdaságok gyepgazdálkodnsuk színvonalára az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt fordítsanak. és növeljék az egységnyi területen megtermesztett takarmány mennyiségét. A másik dolog, miszerint az üzemek a területi adottságaikhoz alkalmazkodó növényekkel, láttákká! vegyenek részt a gabonaprogramban, nem jelent mást, mint például azt, hogy a Cserehát északi sovány, erodált részén ne kukoricát, hanem őszi árpát őszi búzát, vagy zabot termesszenek a gazdaságok. Bizonyításul íme egy adat: a föld minőségére legkevésbé az árpa. majd a búza s leginkább a kukorica érzékenv A 18—19 aranykorona-érték alatti földeken az őszi árpás a búza magasabb hozamokkal fizet és nagyobb iö- vedelmet hoz, mint a kukorica. A közelmúltban Egerben megtartott észak-magyarországi gabonatermesztési tanácskozás résztvevői, valamint a kompoiti kutatóállomás vizsgálati eredményed azt bizonyítják, hogy szőkébb hazánkban elsősorban a kedvezőtlen termőhelyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó búza és árpa termesztésében kell lépni, a kukoricát pedig a jó vízgazdálkodású, levegős, mély termőrétegű, meleg vályogtalajokon, s a szerves anyagokban gazdag, hordalékos agyagtalaj okon érdemes termesztenünk. Ezt persze szakembereink többsége tudja. Nem is igen vitatkoznak rajta, mégis a korábbi átlag termések ben, gazdaságonként és területenként jelentkező nagy szóródások azt bizonyítják: eddig nem tudták mindenhol megvalósítani a rendelkezésre álló műszaki, kémiai, biológiai tényezők egységét. Márpedig a jelen tervidőszakban a gabonaprogram sikere ettől is nagymértékben függ. Például kulcskérdés, hogyan valósítjuk meg a növények igényeihez igazodó tápanyag-utánpótlást. Az elmúlt öt évben annak ellenére, hogy nem, vagy alig növekedett a szerves trágyázás, csökkent a műtrágya-felhasználás. Ez mind üzemi, mind pedig népgazdasági szinten rendkívül káros, hiszen fogy a talajok tápanyagtőkéje. Ha gyors változás nem lesz, akkor számos üzem szűklátókörűsége a program sikeres végrehajtását kérdőjelezheti meg. S talán ide kapcsolódik leginkább, hogy az eredmények elérésében döntő a résztvevők érdekeltsége. A prémium, ami nem kis pénz, csak akkor járjon, ha egyáltalán nincs hiba, akár 100 hektár területet vizsgálva. A pontatlan beállítást, a csoroszlyafennaka- dás miatt vetetlen területet a traktoros, illetve a vetésben részt vevők zsebe is bánja. Hol vannak még tartalékaink? Nem mehetünk el szó nélkül azon minőségi, meny- nyiségi veszteségek mellett sem, amelyek a betakarítás, a szárítás és a tárolás közben keletkeznek. E téren jobb szervező munkával, a technológiai fegyelem szigorú megtartásával, a szárítás nélküli tartósítás üzemigény szerinti állandó növelésével, a tárolókapacitás bővítésével érhetünk el jelentős változást. Az ez évtől érvényben levő közgazdasági szabályozók — amelyek például 20—25 százalékos árkiegészítést biztosítanak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok számára — ösztönző hatása máris mutatkozik. 1981 őszén 200 ezer hektárral nőtt az országban az őszi kalászosok területe. Ezen belül Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 20 ezer hektárral több az őszi búza és őszi árpa vetésterülete, mint a korábbi években. Eddig évjárattól, termés- mennyiségtől függően évente fél-egymillió tonna gabonát exportált a magyar mezőgazdaság. Ebben az ötéves tervben az a cél, hogy a belső szükségleten felül elérjük a 3 millió tonna felesleget. Ez a vetésterület mintegy 200 ezer hektár növelésével, a búza 3 mázsás, a kukorica 5 mázsás hektáronkénti átlagtermés-növelésével. valamint az állattenyésztésben takarmánymegtakarítással, illetve abrakkiváltással érhetjük el. És mindehhez mi szükséges? A tennivalókat leginkább a tudományos szintű gazdálkodás címszóval summázhatnánk. Hajdú Imre
