Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982, április 15., csütörtök ám Filmlevél Gyermekfesztiválra mennek <• Aranycsapat Sebes Gusztáv, az egykori Aranycsapat szövet­ségi kapitánya a film egyik kockáján Nehéz lenne most filmkritikát írni Surányi András dokumentumfiímjéről. Nem nehéz vi­szont megjósolni: ez a film nagy siker lesz. Siker, mert a labdarúgás barátai — köztük azok is, akik évtizedek óta nem jártak mozi­ban — meg fogják nézni. Siker, mert most a nosztalgiahullám nemcsak a divatban, bútor­zatban, egyebekben folydogálja körül min­dennapjainkat, hanem a ködbe veszett dicső­ségre való emlékezésben Is, s az 1953. őszi 6:3-as győzelem ma fényesebben ragyog ta­lán, mint sok-sok történelmi emlékünk, s ha a magyar labdarúgás jelenében kevesebb az öröm, mint a huszonkilenc év előttiben, hát forduljunk egy kicsit ebbe a szép, fényes múltba. A film, az Aranycsapat ennek a le­gendává növekedett győzelemnek, az azt ki­vívó együttesnek dokumentumkrónikája, s több mint százharminc percen át idézi ay. era Egy kis f Egy kis romantika a címe annak az ame , rikai—francia koprodukcióban készült film vígjátéknak, amelyhez meg azok a nézők fog­nak jegyet váltani, akik Lawrence Oltviert szeretik. A most hetvenkét, esztendős világ* , hírű művész, akit hajdan Hamletként ismer- ; tünk meg és a drámairodalom legkiemelke­dőbb klasszikus alakjainak megtestesítőjeként , ismer és tisztel a világ, ebben a filmben egy titokzatos öregurat játszik, aki ifjú szerelme­sek megértő barátja. A film címe is elárulja, kis romantikus történet pereg a néző előtt, amelyet viszont Lawrence Olivier játéka az értékek közé emel. Előzetes tájékoztatásként ennyit erről a filmről azoknak, akik nem fut­ballt akarnak nézni e héten a moziban. Benedek Miklós lékeket eredeti dokumentumokkal, nyilatko­zatokkal, és íveli át a közel három évtizedet az Aranycsapat hőstettétől az elmúlt évben megrendezett öregíiúk-mérkőzésig, amikor a lassan félistenné magasztosult Puskás ne­gyedszázad után hazalátogatott külhoni éle­téből, s újra a Népstadion gyepére lépett. Igaz, nagyon el pocakosodon, de Puskás volt. (A napokban jelent meg róla egy vaskos könyv; már el is fogyott vagy másfél-százezer példányban.) A film első része kronológiai sorrendben dolgozza fel dokumeritumanyugokkal és em­lékezésekkel a legenda születéséi, bemutatva az ötvenes évek elejének azon társadalmi kö­rülményeit is, amelyek között ez a mítosz megszülethetett; aztán megszólalnak a hazai és külföldi félistenek, nyilatkoznak arról, mi okozhatta a szétesést,, majd aránytalanul hosszú ideig időz el a film Puskás hazaláto­gatásánál, az öregek mérkőzésénél. Azzal kezdtem, nehéz lenne filmkritikái írni e filmről. Nehéz, mert a futballrajongók nem figyelnek — miért is figyelnének? — az Aranycsapat, mint filmalkotás dramaturgiai, esztétikai vonásaira, a negatívumokra és az értékekre, ők elsősorban a történetre kíván­csiak, meg a látványra. A nem futballbarát nézőket is bizonyára leköti a látvány, egyéb igényeiket csökkentik. Napjainkban igen so­kat rágódunk a futball valaha nagyon fényes múltján, mert hiányérzet jelentkezik a rnai futball miatt. Hát ez az Aranycsapat valami­féle pótszer, ami legalább a volt futballal vi­gasztal. Egyébként az ötvenes évek ma már mindennapos vallatásától Is elválaszthatatlan ez a film, ez a hajdani dicsőség, mert — ne feledjük: — a ti:3-as és 7:l-es győzelem is az ötvenes években esett meg. Végül is, milyen az Aranycsapat? A fut­ballt szeretők nem lebecsülendő táborának minden bizonnyal jó szórakozás, emlékidéző időtöltés. romantika Lawrence Olivier, az Egy kis romantika öreg Ju­lius bácsija Április 17-től 26-ig rende­zik meg Ankarában a Török Televízió Április 23. elneve­zésű nemzetközi gyermek­fesztiválját, A részt vevő or­szágok csoportjai 15 perces műsorral mutatkoznak be, ezt a televízió is közvetíti. Ezen túl több fellépés, sok színes program várja a gye­rekeket. Hazánkban a cigándi köz­pontú Zemplén gyermekcso­port kapta a megtisztelő fel­adatot, hogy képviselje Ma­gyarországot a törökországi nemzetközi fesztiválon. Tévé-;ikilei« Huszonöt éves a Magyar Televízió. Kendszeres adásait 1957. május 1-én kezdte meg. Az eltelt negyedszázad alatt a műsorok oly sok ju­bileumra emlékeztek, illetve emlékeztettek, hogy szinte természetes, most önmaga jubileumát is megünneplt a Magyar Televízió. Ez alka­lomból a közelmúlt napok­ban kezdődtek meg a felvé­telei egy jubileumi sorozat­nak, amelynek keretében öt, egyenként 75 perces adás­ban, tehát összesen hat és egynegyed órányi műsorral próbálják meg felidézni a televízió változó arculatát, műsorok, műsorkészítők és televíziós személyiségek be­mutatásával. Van mire em­lékeznie a 25 évbőd, van mit, felidézni a nagyon hamar felnőtté lett Magyar Televí­zió életéből. Az emlékműsor szerkesz­tői áz adás indulásakor még kisgyermekek voltak: Árvái Jolán és Tóth Erika, a mű­sorvezető-riporter — Baló György — is igen ifjú volt még, s a nézők előtt nőtt televíziós személyiséggé; a folytatásos műsor rendezője pedig a Magyar Televízió egyik legfőbb erőssége: Hor­váth Ádám. Szépen magyarul — szépen emberül Hogyan (ne) köszönjünk? f A mai fiatalokat gyakran éri a szemrehányás, hogy könnyen tegeződnek. A per­tuban levők a köszönéssel is utalnak a tegeződésre; más szavakkal: az üdvözlésnek van jellegzetesen tegező, il­letve magázó formája. Ez ától talán csak a jó reggelt a kivétel, hiszen mindkét esetre alkalmazhatjuk. Nem egészen új fejleménye nyel­vünknek a tegező köszönés, voltak előzményei. Régebben ezt mondták: isten hozott, búcsúzáskor: isten veled, isten áldjon; avagy egy klasszikus példa: Balassi Bá­lint így ír egyik ismert ver­sében: „Vitézlő oskola, im­már isten hozzád!” Ezek a formák ünnepélyességet su­gallnak; napjainkban alig- alig használjuk őket, helyük­be mások léptek. Nem is gondolnánk, hogy a ma oly gyakran hallható szervusznak erősen feudális színezete volt. Eredeti alakja a latin servus humílllmus (legalázatosabb szolgája). Ezt magyarra is lefordították: alázatos szolgája (rövideb­ben: alá’szolgája). Az így kö­szönő felettesét üdvözölte ekképpen, tehát tegezésről szó sem lehetett. Az alázatos szolgája a felszabadulást kö­vetően teljesen eltűnt. A szervusz azonban maradt, s már a múlt században is al­kalmas volt a tegezéire. Rö­videsen — mintegy igének fogva fel — kialakult u töb­bes számú alakja is: szer­vusztok. E szónak ma már több változata él: szerbusz (kissé népies), szevasz (el­sősorban u nagyvárosi nyelv­re volt jellemző), szíasz, szia, szió, sőt újabban van egy szirupos alakja is: szlóka. Az olasz filmek hatására vált ismertté a szervusz Itáliai leszármazottja, a csao (csau). Közhely már, amikor azt mondjuk, hogy a nyelv mindig változatosságra tö­rekszik; s ez a köszönésekben is megmutatkozik. Legfel­jebb a stíiusértékük más és más. Kissé bizalmaskodó a köszöntelek, üdvözöllek, üdv; sőt — a szellemeskedés fo­kozására még meg is told­ják: üdv a dolgozónak, har­cos üdvözletem ptb. Az üd- vözlégy eredetileg Szűz Má­riára vonatkozott; kissé megváltoztutvu a kifejezést: légy üdvözölve lett belőle — kissé bizalmaskodó. Jellegze­tesen női köszönéssé vált, a következő gyermeknyelvi szó: pú, pápá (rendszerint hozzáteszik: édesem) — de még nélküle is édeskés. Nemcsak a latin hatott nyelvünkre. Tréfálkozva szoktuk használni az arab szélem alejkumot (béke ve­led), a szlovák dobry vecert (jó estét)! Gyakran halljuk mostanában az angol hellót; ez már bizonyos műveltségfi- togtalást mutat. Búcsúzáskor ezt is mondják tizenévese­ink: báj-báj. Az Igaz, hogy elárul némi bájolgást is, mégsem ebből származik, ha­nem az angol good bye ki­fejezés utótagjából. Ennek hatására keletkezett a szer- vuszból a vusz-vusz. Az elmondottakból világos, hogy még tegeződve sem mindegy, hogyan köszönünk. Az üdvözlést fogadó fél csu­pán a köszönési formulából is azonnal tudja, hogy kivel álJ szemben. Mindig meg kell találni a helyzetnek megfelelőt, avagy néhány formulát nyugodtan elhagy­hatunk. Elvégre „mindenki olyan kalappal köszön, ami­lyen van neki” — miként a közmondás tartja. Mlzser Lajos Ha azt mondom: informá­ciós lér, információs iroda, médiatár, animátor... — nem biztos, hogy azonnal rá­vágja valaki: közművelődés, művelődési házak. Aki azon­ban figyelmesebben olvas­gatja a közművelődési tár­gyú cikkeket, hallgatja az újabb törekvésekről nyilat­kozó népművelőket, az iga­zolhatja, hogy mind sűrűb­ben bukkannak fel az idé­zett fogalmak. Abból faka­dóan, hogy az utóbbi időben mind nagyobb a nyomás: a közművelődési intézmények teremtsenek élőbb, az eddi­ginél sokoldalúbb-sokrétűbb kapcsolatot közönségükkel I Az úgynevezett „nyitott há­zak ’ első lényege is abban van, hogy az intézmények ragadják meg az emberek információéhségét, elégítsék ki igényeiket, keltsenek úja­kat. E körbe éppúgy bele­tartozik a köznapi dolgaink­ra (közlekedés, kereskede­lem, egészségügy, építés és a többi) vonatkozó informá­ciók „tárolása”, mint a kul­turális élet. eseményei iránt való figyelemfelhívás. Jól kitapintható o törekvé­sekből a kapcsolatteremtés fokozásának szándéka, A meglevő igények kielégítésé­nek el nem odázható fon­tossága. Csak néhány hó­napja számoltunk be mi is arról, hogy a megyei könyv­tárban, Miskolcon informá­ciós iroda létesült, s műkö­dik azóta Is, adnak felvilá­gosítást az ott dolgozók a legkülönbözőbb kérdésekben, nyújtanak segítséget; az el­igazodásban. (A városban történő kulturális esemé­nyekről.) S egészen friss az a hir is, hogy a Miskolc vá­rosi Művelődési Központ in­formációs irodát kezd mű­ködtetni az Avas-délen. Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó, és hasznos­nak kell mondanunk e kez­deményezéseket. Az azonban egyáltalán nem szép és nem jó, ahogy, Miskolcon példá­ul, a közművelődési intéz­mények reklámjai „kinéz­nek”. A város különböző pontjain fellelhető „hirde­tők’’ nagy része meglehető­sen elhanyagolt állapotban van, az úgynevezett megál­lító táblák sem igen emelik az utcaképet, a városké­pet. A művelődési házak programjairól informáló hir­detmények (plakátok) nem­egyszer. megtépázoliságukkal hívják magukra a figyelmet. Nem pedig vonzó küllemük- kel-formájukkal. Ez pedig nem jó hírverés. Nem hasz­nos önreklám. Nem mai gond ez, évekkel ezelőtt, is beszéltünk minderről. Nem sokat haladtunk előre (tisz­telet a kivételnek). Az pedig már „viccnek” sem jó, hogy a megyeszék­hely egyik nagy forgalmú helyén — a Tanácsház téren — „Karácsonyi koncert"-re: hív egy plakát. Mint jól tudjuk: most „éltük túl” a húsvéti ünnepeket... , Egyszóval: örülünk minden. Új. ió kezdeményezésnek, ötletnek, ami valamennyiünk hasznára lehet. De ne feled­kezzünk meg „félbemaradt” ötleteinkről sem; például a kulturális eseményeket hir­dető — azokról tájékoztató — plakátokról sem! Ezek is információhordozók ... ' * , És most röviden egy má­sik „ötletről”. Az ötnapos munkahét bevezetése, több­ször megfogalmazták már, a közművelődési intézmények­ben dolgozókra fokozott fele­lősséget ró. ök azok közé tartoznak, akiknek éppen ak­kor kell (kellene) u „fedél­zeten" lenniük, amikor a többség pihen, kikapcsoló­dást, szórakozást, művelődé­si alkalmat keres. Nem ke­vés olyan véleménnyel talál­koztam már, hogy „majd egy év múlva nézzék meg, ki ma­rad a pályán... a népműve­lőnek is van családja ...” — ezzel egyidőben, maguk a népművelők így nyilatkoztak meg: „Tudjuk, mit, vállal­tunk, rajtunk múlik, hogyan szervezzük meg a munka­időnket"... Többnyire ugyan­is eddig is, a hétvégeken „jöttek össze” a nagyobb szabású kulturális rendezvé­nyek az Intézményekben. Mindezt azért említem fel, mert egy minapi tanácskozá­son részese lehettem a nép­művelők e témájú gondolat­cseréjének. Arról volt szó, hol, hogyan szervezik meg az intézményben dolgozók mun- kájál-munkaidejét. Itt mond­ta egy Igazgató: „Akkor le­gyen az intézményben a dol­gozó — ha dolga is van" ... Nocsak! — kaphatjuk fel a fejünket.... hát eddig ez nem volt világos?! Egy or­szágnak kellett áttérnie az ötnapos munkahétre ahhoz, hogy a közművelődésben dol­gozók körében evidencia le­gyen: „akkor kel! ott lenni az intézményben, ha dolgunk van" ?! Lehelne ezen most humo­rizálni: a kijelentés azonban nem véletlenül hangzott el, nem rossz fogalmazásból fa­kadt. Nemcsak Miskolcon, a megye legkülönbözőbb tele­pülésein is találkozhattunk az elmúlt években azzal a rossz szemlélettel: a népművelő előbb töltse le „hivatali" iaejét majd aztán szabadon dolgozhat — akár élféli lám- •paoltásig is — a „kedvére” ... Hát ezért gondolom: a leg- komolvabbnn kell vennünk az emlegetett igazgatónak a szavait. Tcnagy József Szombaton Miskolcon DiÉkszínpadok területi besilaléja Szabolcs-Szatmár, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyék szakmun­kásképző iskoláinak irodalmi és diákszínpadai közremű­ködésével rendezik meg Mis­kolcon a területi bemutatói. A program szombaton dél­előtt tél 9 órakor Csáki Im­rének, u megyei tanács mű­velődésügyi osztálya csoport­vezetőjének megnyitójával kezdődik. A területi bemutatón a következő irodalmi és diák­színpadok mutatkoznak be­Miskolcról a 114.. a 104., a 101., a 100. sz. Szakmunkás­képző Intézet; Egerből az egészségügyi szakiskola é? a 212. sz. intézet: Tlszavasvári- ból a 115. sz. szakmunkás­képző két csoportja; Lenrn- városból a 100.: Kazincbar­cikáról a 112.: Nyíregyházá­ról pedig a 107. sz. Szak­munkásképző Intézet. A rendezvény házigazdája a miskolci 101. sz. Szemere Bertalan Ipari Szakmunkás- képző Intézet. CORSÖ C ORSÓ mm ^ ^ CIPOVASÁ április 15-tőI 30-iff egyes női, férfi-, gyermekcipők, szandálok 30 százalékos árengedménnyel! Kazincbarcikán Leninvárosban Ózdon MOST VÁSÁROLJON! CORSÓ KAZINC ÁRUHÁZBAN SAJÓ-ÁRUHÁZBAN TULIPÁN ÁRUHÁZBAN MOST ÉRDEMES! BRKV és RUHAKER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom