Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
1982. április 29., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Magyar-nyugatnémet tárgyalások Belliit Sctimidt: Seriellen szépséges a lelet-nyugati párbeszéd folyiatása (Folytatás az 1. oldalról) Kedden a késő esti órákban Bonnban a magyar vendégek tiszteletére adott ünnepi vacsorán Helmut Schmidt és Kádár János pohárkörzöntőt mondott. Most ismertetjük a két beszédet. * — Mindenekelőtt az asztal körül összegyűlt valamennyi német nevében még egyszer teljes szívből üdvözlöm önt, kedves Kádár úr, és valamennyi magyar vendégünket — kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: — Nagyon szívesen emlékszem vissza budapesti látogatásomra 1979 őszén, két évvel azt megelőzően — 1977-ben — látogatott Ön ide, Bonn- ba, s emlékszem Lázár miniszterelnök úr tavalyi látogatására; de kiváltképp arra, hogyan ismerkedhettem meg Önnel hét évvel ezelőtt Helsinkiben. Helsinki nagyon sok minden jót indított el Európában, amiből még nagyon sok minden jöhetne ki, ha mindkét oldal ragaszkodik Helsinki szelleméhez. Ma délelőtt kimerítően beszéltünk a világhelyzetről, annak legégetőbb problémáiról, s beszélgettünk azokról a megelőző évekről és évtizedekről, amelyek a mái helyzet kialakulásához elvezettek. Nagyon is élénken élnek emlékezetemben az úttörő megállapodások BreZs- nyev úr és Nixon úr között, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elértünk, hála a nagyvonalú szomszédok segítségének előbb Nyugaton és aztán Keleten, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlinben. Nagyon örülünk, hogy Magyarország a hetvenes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez és államokhoz, amelyek arra törekedtek, hogy velünk jószomszédságot keressenek. S szeretném ma este elmondani : sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek voltak. Joggal beszéltem milliókról, hiszen minden esztendőben félmillió azoknak a szórna, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz Magyarországra, és sok-sok tízezer azon magyarok száma, akik évről évre ide látogatnak. Az érintkezés a, két nép között olyan magától értetődő és olyan nyílt, amennyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak látogatók utaznak, hanem politikusok és gazdasági vezetők is; utaznak a különböző bankok vezetői, szakszervezeti emberek, utaznak színészek, muzsikusok; kulturális heteket tartunk egymás országaiban. Különösen Helsinki óta, amióta ez a folyam kiszélesedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának örvendenek, és mivel tudatában vagyunk annak, hogy ez a magyarok, az Ön személyes közreműködése nélkül, Kádár úr, nem következhetett volna be, szeretnék Önnek személyesen, hivatalosan is köszönetét mondani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ápolni, hanem el is kívánjuk mélyíteni. Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen találkozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgairól. Ily módon napvilágra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is — mind az okok tekintetében, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eközben önnek nem kellett hosszasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rendszerének, és az is akar maradni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordítva ugyanez vonatkozik ránk és a mi szövetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolgokat tisztázzunk egymással. De egyetértettünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet—nyugati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpolitikánkban, s egyetértettünk abban is. hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárgyalásra és a megegyezésre. Kifejtettem önnek, hogy ez a készség a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Kelet- Európával külpolitikánk egyik fele, s ugyanúgy kifejtettem azt is, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával szemben folytatott politikánk másik féle a szilárd eltökéltség saját magunk megvédésére. Kitartunk ama elvünk mellett, hogy az egyensúly nem bomolhat meg egyoldalú fegyverkezési előnyök révén. Hosszasan beszéltünk a közép-hatótávotságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—fl-ről és a SALT— magától értetődően nagyon is különböző véleményeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom között lehetségesek és szükségesek; s kölcsönösen bízunk egymásban a tekintetben, hogy mindegyikünk a maga táborában, a maga szövetségi rendszerében azért fáradozik, hogy megegyezések és szerződések jöjjenek létre, melyek a fegyverkezést csökkentik. Egész biztosan igaz, hogy Magyarország nem nagyhatalom, hogy a Német ^ Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám.sem az önök, sem a magunk befolyását nem becsülném le. Önök egészen biztosan be. akarnak számolni barátaiknak mindarról,, amiről itt ma tárgyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, bogy önök a barátaiknak arról is be tudnak számolni, hogy ismételten meggyőződhettek komoly tárgyalási szándékainkról. Befejezésül a kancellár poharát emelte Kádár Janos:-es felesége egészségére, a Magyar Népköztársaság jövőjére, a továbbra is eredményes és szerencsés együttműködésre népeink és államaink között, a közös jövőre a béke jegyében. Kádár János Bonnban találkozott oz NSZK gazdasági és pénzügyi életének képviselőivel. Balról jobbra: Otto Esser, a Német Munkaadók Szövetségének elnöke, Otto Wolff von Ainerongen, a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének elnöke és Kádár János. II4-rói, amelyet most Startnak hívnak Amerikában; és Kádár János: Mi az enyhülés hívei vagyunk — Szerelnék köszönetéi mondani a meghívásért, a vendéglátásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte pohárköszöntőjét Kádár János. — A kancellár úr meghívásának készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos. hogy a Német Szövetsé- ■gi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság képviselői találkozzanak és emberi módon szót váltsanak azokról a gondokról, amelyek kormányainkat és népeinket foglalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsolatainkról ebben a körben részletesen nem kell beszélni, a folyamatot szinte minden jelenlevő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősebb. nyugat-eurónai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarország népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni. De meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgozóknak, és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük. És minden alkalommal arra is. utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok js, akik ezt toa kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelkedően Schmidt kancellár úr — nagyon sokat tették a magyar—NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van. és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről eredményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogv különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis e fölé emelem azt. hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állás! — mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően bizony gyakori a hang- súlyeltolódás, de az igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondottuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért — úgy vélem — mindkét oldalon készek vagyunk valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel dolgozni. A kancellár úr megemlítette. hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk: Magyarország valóban kis ország. Ámbár — megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik, de egy kis ország, vagy több kis ország, nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek — én úgy mondom — egy középhatalom képviselőinek. és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és következetes politika, az, hogy szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni, barátainknak jó barátai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk — hangsúlyozta Kádár János. — Sokféle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy kicsit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok megőrzésének, fenntartásának hívei vagyunk, s az érdemi tárgyalásokat támogatják. Tárgyalásainkon a hangsúlybeli eltolódást jól jellemezte a kancellár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon megegyezésre törekszik, és reméli, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió ©errfben megegyezésre törekszik, és remélem, hogy az Egyesült Államok is. Viszont abban megegyeztünk: váljanak valóra mindkettőnk reményei, és e két, kiemelkedő szelepet játszó ország képviselői jussanak megegyezésre Géniben. Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép további kapcsolatainak bővítésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meggyőződéssel, hogy nemcsak e két ország népének teszünk kötelességszerűen becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népének azt kívánom, hogy dolgozhasson, és munkájának gyümölcsét, békében élvezhesse. Emelem poharam a kancellár úr, kedves felesége, minden jelenlevő egészségére — fejezte be pohárköszöntőjét Kádár JÖnos. Sajtótájékoztató Bonnban Őszinte légkör a megbeszéléseken —Nyílt,' őszinte légkör jellemezte tárgyalásainkat •— hangoztatta Kádár János szerdán Bonnban, a nemzetközi sajtó előtt, amikor az MSZMP KB első titkára és Helmut Schmidt számot adott tanácskozásaikról. Kádár János hangoztatta: nagy jelentőséget tulajdonít a személyes találkozóknak, megbeszéléselvnek, hiszen — mint mondotta — ezek az alkalmak nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat bővíthetik, hanem szélesebb értelemben is kifejezésre juttathatják a tárgyalási készséget, elősegítve a nemzetközi helyzet javulását. — Csak megelégedéssel szólhatok, ha összegezem e két nap eredményeit — mondotta. — Örülök annak, hogy a. kancellár úr meggyőzően, érvekkel alátámasztva hangsúlyozta: hívei az együttműködésnek, annak, hogy országaink örvendetesen fejlődő kapcsolatai még sokoldalúbban bontakozzanak ki. Tudom, hogy e törekvést az NSZK közvéleménye is támogatja. Szándékaink találkoznak, reál«; lehetőségeket látunk a jószomszédi viszony elmélyítésére. Szólt arról, hogy megbeszéléseiken nagy figyelmet szenteltek nemzetközi kérdéseknek is, kifejtették olykor egybeeső, olykor eltérő álláspontjukat. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a nemzetközi helyzet éleződését mind Magyarországon, mind az NSZK- ban veszélyesnek tartják, s közös volt az őszinte óhaj, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalóasztalnál oldják meg, a népelv éljenek békében, biztonságban. — Hívei vagyunk a helsinki szellem folytatódásának, Helsinkit'mi kezdetnek-tekintjük — mondotta. Magyarország — tette hozzá — minden állammal-együttműködésre, jó kapcsolatra törekszik, ez részünkről nem napi, nem konjunkturális politika. Ennek mindig hangot adtunk, mostani tárgyalásainkon is. Végül Kádár János kijelentette: bármikor szívesen kész folytatni megbeszéléseit Helmut Schmidttel — Magyar- országon. Schmidt, kancellár a sajtó előtt tett nyilatkozatában kijelentette: nem sok hozzáfűznivalója van a Kádár János által mondottakhoz, mert azokkal messzemenően egyetért. Hangoztatta: nagyon örült a látogatásnak, mert nyíltan, minden fenntartás nélkül tárgyaltak egymással. A tárgyalások eredményével rendkívül elégedett — fűzte hozzá. A két állam között jó a kétoldalú kapcsolat Helmut Schmidt véleménye szerint mind a Magyar Nép- köztársaságot, mind a Német Szövetségi Köztársaságot egyaránt érinti a világ kettős gondja: a gazdasági probléma, valamint a fegyverkezési verseny nyomán keletkezett bizalmatlanság E két probléma megoldásához mind az NSZK. mind Magyarország hozzájárulhat. A nyolcórás, behfató tárgyalásokat megkönnyítette, hogy államaink között jó a kétoldalú kapcsolat. Bár nincsenek közös határaink — hangoztatta a bonni kormányfő —, a két ország között jószomszédi viszony áll fenn. Helmut Schmidt is aláhúzta: mivel a két ország különböző szövetségi rendszerhez tartozik, a nehéz nemzetközi helyzet által fölvetett kérdéseket a mostani tárgyalásokon is eltérő kiindulópontokról közelítették meg. Egybehangzóan megállapítottuk — mondotta —, hogy e kérdéseket a kölcsönös biztonság szem előtt tartásával. de határozott együttműködési készséggel keli megközelíteni. Egyetértettünk abban is. hogy a kölcsönös biztonságot a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. A feszültebb nemzetközi légkörben fontos hogy tárgyaljunk egymással, meghallgassuk egymást. A kétnapos tárgyalást rendkívül jelentősnek tartom — fejezte be nyilatkozatát a kancellár.
