Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
1982. ápriTis 1., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Alaposabbak a kollektivek? w r a Közkinccsé tétetik! A karbantartók jelenleg {elkészülnek a nagyjavításokra. Április közepétől aztán megkezdődik számukra a hajrái Kötélpályák és kötélpályások Korszerű gépek segítik a kötélpályások munkáját A közelmúltban rendezték meg a Borsodi Vegyi Kombinátban az újítási tanácskozást. Ünnepiek voltak a külsőségek — virág az asztalon, köszöntő felirat —, ám itt mégiscsak munkaértekezlet volt. Az ilyen munkaértekezletek egyébként megérdemlik a drapériás asztalt, a vázában pompázó néhány szál virágot: hiszen újítani nem kötelező. Senkinek sem írja elő a munkaköri leírása, hogy „tessék újítani”. Hiába is írná elő, hiszen újítani nem tud mindenki, nincs ehhez mindenkinek adottsága. Csakhogy — mint a BVK újítóinak tanácskozásán is kiderült — a mozgalom kiterebélyesedése egyre több, sokszor kishitű, túl szerény embert is képes magával ragadni. Ha újítani nem is tud mindenki, de ötlete mindenkinek van, ha csak egy csöppnyi területen is. Es ezeknek a csöppnyi területen dolgozó, csöppnyi ötletet adó embereknek a sokaságával ári el célját a soksok eredménnyel, egy-egy vállalat szempontjából pedig milliós haszonnal járó mozgalom. Szimpatikus volt annak a női szocialista brigádtagnak a felszólalása, aki a kollektív, ha úgy tetszik, brigádújításokat próbálta népszerűsíteni. Jobban kidolgozottak, alaposabbak azok az újítások, amelyek kidolgozásán többen törik a fejüket. A vállalat vezérigazgatója külön értékelte a brigádújításokat. Elmondta, hogy tavaly örvendetesen növekedett a szocialista brigádok részvételi aránya. Ezerkilencszázöt- venhat brigádtag 732 újítást javasolt. Az elfogadott brigádújítások gazdasági eredménye 7 256 000 forint volt a múlt évben. Hiba viszont a brigádújítók gyakorlatában, hogy az ötleteket többnyire az év utolsó hónapjaiban nyújtják be. Ennek nem az a valódi hátránya, hogy nehezíti az ügyvitelt és a verseny értéke lést, hanem inkább az, hogy késlelteti az év derekán megszületett jó elgondolások kivitelezését. A múlt évben egyébként 1037 újítást nyújtottak be a Borsodi Vegyi Kombinát dolgozói, ebből 426-ot be is vezettek, további — csaknem száz — újítás gyakorlati alkalmazását ezekben a hónapokban készítik elő. A kombinát a múlt évben 11 104 000 forintot profitált az újításokból. A tanácskozáson megállapították az érdekellek, hogy az újítások múlt évi eredményességében visszaesés van, s az újítási íeladatterv sem hozta meg teljes egészében a várt eredményt. Ez utóbbiból azt a következtetésit vonták le, hogy a jövőben a, mindennapi élethez közelebb álló problémák megoldására kell a feladattervinek irányulnia. Pozitiven értékelték a munkavédelmi újítási tevékenységet, 130 munkavédelmi újítási javaslatot valósítottak meg. Szó esett a tanácskozáson a szakvéleményezés tapasztalatairól. Az egyik szakvéleményező felszólalásában elmondta, hogy vannak olyan területek, ahol a fizikai dolgozók csupán alapötleteket tudnak benyújtani, így a szakvéleményező feladata lenne az újítás kidolgozása. Sok Tegnap, szerda délután a Borsodi Szénbányák Vállalat vezetősége kis ünnepség keretében köszöntötte a Miskolci Bányaüzem „felolvasójában” a lyukói bányászokat abból az alkalomból, hogy újabb rekordot értek el márciusban. Az elmúlt hónapban ugyanis — elsőként Magyar- országon — naponta 540 vagon szén hagyta él az aknát, s ezzel a teljesítménnyel egy hónap alatt 147 000 tonna szenet sikerült kibányászni. Moszakvéleményező ezt nem szívesen teszi, mert sok munkája van vele. Elképzelhető, hogy egyik-másik újítást azért nem fogadnak el, mert a szak véleményező — pusztán kényelmi okokból — nem támogatja. A felszólaló javasolta, hogy központosítsák a szakvéleményezést, hivatalos felelőse legyen a munkának. Egy másik felszólaló tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy igen nagy a jelentősége annak, ha az újító és az elbíráló között személyes kontaktus alakul ki, hiszen nem minden újító tudja jól leírni elgondolásait. Megállapították a résztvevők, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban az »többi évek során egészségesen fejlődött a tapasztalatcsere-mozgalom. A múlt évben kilenc újítási javaslat leírását ismertették az Alkotó If júság Egyesülettel, melynek egyik célja a vállalatok közti tapasztalat- csere megszervezése. A sikeres újítások nem maradnak a vállalat kerítésén belüli „titkok”. Tavaly 41 vállalatnak küldjék el újításaikat a BVK-sok. Egy újítást szerződéssel és know-how-val átadtak a MOGÜRT-nek, ez 2 millió forint árbevételhez juttatta a vállalatot. Jelenleg is folyamatban van egy újítás közkinccsé tétele: ezúttal a csehszlovákiai Duslo Vegyipari Vállalattal tárgyalnak. bob János, a vállalat vezér- igazgatója beszédében megköszönte a bányászok helytállását, majd kitüntetéseket adott át. Koránt Miklós, a Miskolci Bányaüzem igazgatója ezután áritól beszélt, hogy ez a siker a három fronti brigád helytállásán túl. a jó munkaszervezésnek és a jó geológiai viszonyoknak volt köszönhető. Az üzem éves terve egyébként 1 248 G00 tonna. Hegeket és völgyeket ívelnek át az acélkötelek, rajtuk csillék futnak. A csillék vasputtonyukban viszik a föld mélyének kincsét, a barnaszenet. Az első kötélpályát. 1958-ban helyezték üzembe az edelényi szakaszon, s napjainkban négy vonalon rendelkezik ilyen szállítási eszközzel a szénbánya vállalat, összesen 26 és fél kilométer hosszúságban. — Egyre növekszik a kötélpályás szállítás jelentősége — mondja Szabó Sándor üzemegység-vezető. — Már csak azért is, mert többszörösen olcsóbb a közúti fuvarozásnál. A tervek értelmé- bep az idén 1 850 000 tonna szenet kell a lyukói, a tervtárói és az edelényi aknáktól a berentei osztályozómű- be bejuttatnunk. 1981. december 2i-e. Ez a nap valószínűleg aranybetűkkel kerül majd be a berentei kötélpálya-üzemegység történetébe. Ekkorra vontatta be ugyanis a lyukóbányai részleg év elejétől az 1 000 000. tonna szenet a szénosztályozóba. Asz idén emséi is nagyobb a feladat, de nemcsak ezen a szakaszon, hanem a többin is. — Eddig nem volt különösebb gondunk — közli Kovács Sándor főművezető. — Mi arra tettünk felajánlást, hogy az általunk kiszolgált bányák 105 százalékos tervteljesítését elősegítjük. Nos, az említett aknák az első negyedévet várhatóan 120 százalékkal zárj ák! Az üzemegységben jelenleg kétszázan dolgoznak: 60 százalékukat a szállításnál foglalkoztatják. A szállítók és a karbantartók szorosan együttműködnek, csakis közösen telelhetnek meg a növekvő követelményeknek. Mert nyilvánvaló: egy kötélpálya akkor üzemelhet folyamatosan, ha jó állapotban van, ha mindenkor elvégzik rajta a szükséges felújításokat. — A mi munkánk bizony alaposan meggyarapodott az elmúlt két és fél évtized alatt — vallja Vacherda György lakatos csoportvezető, aki az indulás óta itt keresi a kenyerét. — Az előírt ellenőrzésekből, nagyjavításokból egy jottányit sem engedhetünk. Sőt, egyre fokozódik az ez irányú tennivalónk. Ötnapos munkahét? Számunkra ez sokszor ismeretlen fogalom. Mert mi havonta három-öt, éves szinten 30—60 túlműszakot teljesítünk. A karbantartásoknak ugyanis kizárólag hétvégeken, a bányák termelésének szünetelésekor tudunk eleget tenni. Idáig jutva a beszélgetésekben. óhatatlanul is felidé- ződik a múlt. Azok a régi idők kerülnek szóba, awiikor részben egyszerűbb, részben nehezebb volt a kötélpályások élete. — 1960. június 27-én álltam munkáha, mindmáig ez az első bejegyzés a munka- könyvembe — így Szabó Sándor. — Abban az időben még csak az edelényi kötélpálya üzemel t, s a műhely létszám talán 25 volt. Hol volt akkor még a ma használatos hálóterves karbantartás?! A vitla, a csörlő volt a karbantartásokon a munkaeszközünk, manapság lánctalpasokkal, terepjáró gépkocsival rendelkezünk. Változott a szemlélet, a mondás is: ne az ember gyalogoljon, vigye őt a gép! Kovács Sándor jövőre ünnepelheti húszéves törzsgár- datagságát — Hatalmas a fejlődés, s egyaránt értendő ez a szállításra, a karbantartásra. Jellemző, hogy kezdetben a lyukói pálya napi teljesítménye legfeljebb elérte a napi 1500 tonnát, s a i mos tani csúcs 4035 tonna! Igaz, ennél a terv kevesebb, de a 'vonal megterhelése így is elérte már a felső határt. A termelés megköveteli a szá! lítás gépesítését, az automatizálást, s mi igyekeztünk ebbe az irányba korszerűsíteni. Állítom, sehol másutt nem készítenek olyan, emberre. órára lebontott karbantartási tervet, mint mi tesszük! De szükség is van rá. csakis így kerülhetjük el az üzemzavarokat. A szakmában úgyszintén „régi motoros” Tálas Ferenc tmk-vezető megmutatja az idei nyári nagy karbantartások dokumentációját. — A lyukói és a kondói szakaszon, a tele oldalon egyszer 3000, egyszer 2500 méter tartókötelet kell majd kicserélnünk. A két pályán további 1500 méter üres oldali tartókötél kiváltására is szükség lesz. Az edelényi vonalon már elvégeztük a púinkat. A 13 ezer méter vonó- kötél cseréjével is elkészültünk nemrégiben a lyukói pályatesten. A terv tárói részen nagyjából 2000 méter tartókötél beépítése szerepel a programban. Természetesen közben valamennyi berendezést átvizsgáljuk, leápoljuk, ha szükséges, kicseréljük. A munka dandárja április közepétől kezdődik, s elhúzódik egészen szeptemberig- Sietnünk kell a karbantartásokkal. hiszen legfeljebb 18 órát állhat az érintett kötélpálya. ismét megkezdi termelését a vele kapcsolatban levő szénbánya. Vacherda György társaival rna még készül a nagy karbantartásokra. Aztán megkezdődik majd számukra a hajrá! Ezek az emberek minden dicséretet megérdemelnek hivatásszeretetükért. áldozatvállalásukért. Igaz. anyagilag, erkölcsileg megbecsülik őket. de megérdemlik. Hiszen elegendő, ha emlékeztetünk rá: nyáron és télen, esőben és hóban, kánikulában és zimankóban a szabadban végzik felelősség- teljes. balesetveszélyes munkájukat. Es feladatuk ~ tó- vében még csak több lesz, hiszen Lyukóbánya után áprilistól Tervtáron is áttérnek a folyamatos, júliustól Ede- lényben a közel folyamatos munkarendre. Amikor pedig a bányák termelnek, a kötélpályáknak is üzemelniük kell! Kolaj László Fotó; Laczó József SeaailBsiti általánosítások A szavaknak nincs árfolyama —, de értéké van, ha esetenként meg is feledkezünk róla. Bizonyos kifejezéseket megkoptatunk, alkalmasint csökkentve értéküket. Mással aligha magyarázható az, amikor középszerű jelenségeket nagyszerűnek nevezünk, és ezzel nem a teljesítményt igazítjuk a mércéhez, hanem a mérőeszközt próbálgatjuk a produktumhoz. Ez az irány7- és aránytévesztés szinte törvényszerűen elvezet a semmitmondó általánosításokhoz. A következőkben ez utóbbinál időznék — bizonyítva, mennyire helytelen az, amikor a mondanivaló nincs arányban azzal, amit mondunk. A minap miskolci intézmény vezetőjétől hallottam, hogy egy fiatal mérnöktől azért váltak meg, mert probléma volt vele. Ilyenkor szabadul el a fantázia, nem tudni, mi húzódik meg a bizonyos „probléma” kifejezés mögött. Ezúttal arról volt szó, hogy előző munkahelyén egy újítás miatt nézeteltérésbe keveredett vezetőivel — és ezért nem elküldték, hanem eljött. Másik üzemben megint azért történt — munkahely-változtatás, mert a probléma, enyhén szólva társadalmi tulajdon elleni vétséget jelentett. Egy tehetséges embert azért nem léptettek előbbre, mert gondok voltak a magatartásával. Amikor rákérdeztem, kissé körülírva, de megtudtam, hogy kicsinyke hatalmával máris tálon túl él, sót. ha teheti, vissza is él. Nem tűr ellentmondást — véleménye csak neki lehet. A vállalatnál rosszul mentek a dolgok, — meg kívánnivalót hagyott maga mögött a vezetés is — olvastam a sajátos minősítést. Mindönki azt találgatta, mi is történhetett mígnem később egy rövidke bírósági hírből megtudtam, hogy három vezetőt, különösen nagy kárt 0i<0zó társadalmi tulajdon elleni vétség gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyeztek. Azóta kétszer szanálták a vállalatot, most miniszteri biztos vesződik veink, <5S még mindig gondok van- »ak. Egy maslfe üzemben is problémák wattok — ezért nem teljesítették a tervet. Mielőtt megkezdődött volna a találgatás, a vezetők odaálltak a dolgozók elé, és elmondták, hogy a helyi erőfeszítések, a becsületes és hozzáértő munka is kevés ahhoz, hogy kivédjék az alapanyagárak emelkedéséből származó hátrányokat. A két vállalatnál történtekre mondaná a humorista: micsoda különbség!• En pedig szerényen hozzáteszem, hogy az általánosítás nemcsak semmitmondó, hanem veszélyes dolog is. Melegágya lehet rosszindulatú találgatásoknak, félreértésekre és félremagyarázásokra ad alkalmat Megkockáztatom azt is. hogy elfedi a felelősséget. Esetenként sértő. Amikor egy átadott új épületben nem zárnak az ajtók és az ablakok, beázik a tető, kész az elmarasztaló vélemény: így dolgozik az építőipar. Egy panaszoshoz nem ment ki a GBLKA szerelője: ilyen a GÉL KA — hallom. Mélységes igazságtalanságról és bántó általánosításról van szó. Mert nem az építőipar dolgozik így —. hanem a brigád, melyet időközben a rossz minőségű munkáért talán felelősségre is vontak. Es nem a GELKA ilyen, hanem a szerelő, aki fegyelmit kapott. Kétségtelen, sokkal, de sokkal kényelmesebb az általánosságok mögött meghúzódni, mint nevén nevezni a személyeket és a megtörtént eseteket. Míg az előbbi nyugodt laví- rozást biztosít, a becsületes szókimondás bizony sokszor ütközésekkel jár. És mi tagadás, az emberek egy része —, ha teheti elkerüli, vagy legalábbis csökkenti a konfliktushelyzeteket, melyhez néha kínálkozik is az olcsó szóvirágok rutinos csokorba kötése. V égül engedtessék meg egy teljesen szubjektív megjegyzés: a semmitmondó általánosítások elhagyása nemcsak azzal a kockázattal jár, hogy nevén leéli nevezni a dolgokat, hanem azzal is, hogy csak az beszélhet, akinek, txwi mondanivalója. P»iil#vits Ágostont L. Gy. Újabb rekord Lyikikáiyái
