Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-07 / 56. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. március 7., vasárnap A beszámoló taggyűlések Mi lesz f Majdnem szenzázicószámba ment. hogy az 1981—82-es tanévre sikerült hét fiút be­iskolázni az öntőszakmára. Hosszú-hosszú évek óta elő­ször! S nézzünk egy másik adatot: a Lenin Kohászati Műveknél az elmúlt négy esztendőben valamelyest ja­vult ugyan a szakmunkásta­nulók beiskolázásának tény- száma, de így is csak ,53 szá­zalékos. Csak felnőttképzés­sel tudják megoldani az utánpótlás gondját a henge- rész-forrasztár, az olvasztár- és az öntőszakmákban! Ugyanakkor — továbbra is az LKM adatainál maradva — csökken a szakmunkás- gárda. Számolni kell elöre­gedésével is. Egy felmérés adatai szerint 1985-ig 81fi-an mennek nyugdíjba, 1986 és 1990 között pedig 1097-en. Mintegy súlyosbítja a hely­zetet. a felnőtt szakmunkás- képzésbe bevonhatók köre is szűkül, egyre kevesebben vannak, akik eleget tudnak tenni a felnőtt szakmunkás- képzés feltételeinek. • Nem véletlen tehát, hogy a Lenin Kohászati Művek be­számoló taggyűlésén sokan foglalkoztak nemcsak a szak­munkásképzés általános hely­zetével. hanem ezen belül a kohászutánpótiás, a meleg­üzemi szakmák utánpótlásá­nak gondjával is. A téma jelentőségére idéznénk a Va­sas-elnökség 1981 szeptembe­rében megfogalmazott meg­állapításából: „Az utóbbi évek erőfeszítései ellenére a vasasszakmákban — különö­sen a melegüzemi szakmák­ban — a beiskolázási arány olyan alacsony szinten ala­kult, hogy a termelési folya­matot veszélyeztető tényező­vé vált.” A megfogalmazás súlyos. De az utánpótlás gondja ugyancsak vaskos, reális gond. Túlságosan könnyű lenne ugyanis csak a pálya- irányítási rendszer hiányos­ságaival magyarázni a már említett szakmák iránti ér­dektelenséget, bár kétségte­len — s erről a témáról be­szélgetve Koszty Lajos, az LKM szociális és személyze­ti igazgatója utalt rá — a pályaválasztási tanácsadásban nem mindig és nem minde­nütt tapasztalható a fizikai munka megbecsülése. Leg­alábbis nem a munkáspá­lyákra irányításban mérik a pedagógiai munkát. (Bár egyfajta közönyre konkrét példát is tudnak szolgáltatni az LKM-ben, ahol évente 2000—2500 pályaválasztás előtt álló fiatallal beszélget­nek el, s igen sokféle segéd­eszközük is van az orientá­láshoz. A pályaválasztási ve­télkedőjükre például csak 6 —7 iskola jelentkezik!) A melegüzemi szakmák iránti érdektelenség legfőbb oka alighanem egyrészt objektív, másrészt társadalmi szemlé­letben gyökerezik. Vegyük sorra előbb az ob­jektív körülményeket. A ko­hászat ma is férfimunkát kí­ván. Annak ellenére, hogy az elmúlt időben a nemes­acél-hengermű, a kombinált acélmű belépésével az LKM- ben valóságos technikai for­radalom ment végbe, s je­lentős anyagiakat fordítottak a munkafolyamatok gépesí­tésére, a technikai színvonal emelésére, 5500 kifejezetten nehéz, kedvezőtlen munka- körülményű munkahelyük van. A folyamatos termelés, a négy műszak, az egészség­re ártalmas munkafeltételek, s a tény, hogy sokan ugyan­azt a bért közelebbi, kényel­mesebb munkahelyen is meg­kereshetik, egyáltalán nem csábító érő. Nem lehet tehát lemondani az agitációról ( (a pályaválasztási, pályairányí­tási munka módszereinek gazdagításáról), de a meleg­üzemi szakmák iránti ér­deklődés felkeltéséhez a leg­többet mégiscsak a munka könnyítésével, az egészségi ártalmak csökkentésével te- hétik a legtöbbet. Ugyanak­kor nemcsak arra van szük­ség, hogy elviselhetőbb mun­kakörülményeket teremtse­nek. Több segítséget és na­gyobb becsületet is kell ad­ni a szakmának. A társadal­mi megbecsülés pedig nem­csak anyagiakban nyilvánul­hat meg, jóllehet az anyagi megbecsülés egyáltalán nem mellékes. Ma ugyanis igen erős bérfeszültségek vannak, éppen a hiányszakmák és a nagyüzemi termelés hátrá­nyára! Nyilvánvaló tehát, hogy a melegüzemi szakmák után­pótlás-helyzetének megoldása nem lehet kizárólagosan egy- egy üzem gondja. De nem is lehet csak társadalmi megoldásra várni! Néhány példa a Lenin Kohászati Mű­vek gyakorlatából. A mór említett kisgépesítésre — a nehéz fizikai munka meg­könnyítésére — 64 millió fo­rintot fordítottak. A szorítóbb anyagi feltételek között is. a lehetőségeken belül folytat­ják ezt a gépesítési progra­mot. A felnőtt szakmunkás- képzés is lehetőségként ma­rad, s ebben a nagyolvasztó, az acélmű, a hengermű és a kovácsoló gyáregység jó ta­pasztalatai szolgálhatnak pél­dával. A tennivalók között .kiemelten szerepel a szak­munkástanulókkal való fog­lalkozás. S ennek már a pá­lyairányítás idején el kell kezdődnie. Akár azzal, hogy élményszerűbbé teszik a pá­lyaismertet éseket. De legfő­képp: megoldásra vár a kez­dő órabérek megnyugtató megállapítása, s az, hogy már a tanulóidőben, a ta­nulóévek alatt kialakuljon a fiatalok kötődése a munka­helyhez. S ha döntő válto­zást ^z nem is hoz, minden­esetre csökkentheti azoknak a számát, akik a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után elválnak a nagyüzem­től. Mert ez ma — magas. Az 1980—81-es tanévben 249- en tettek náluk szakmunkás­vizsgát, de csak 121-en ma­radtak a vállalatnál. A helyi kezdeményezések javíthatnak a kohászszakmák utánpótlásának gondján. Enyhíthetnek, Végső megol­dást viszont csak a társadal­mi megbecsülés gyökeres változása jelenthet. Csutorás Annamária A sárospataki tanítóképző ablakából nézve, megknpónn szép együt­test formál az „öreg” iskola és az épülő művelődési ház. együttese. Most még ott a kerítés, de az összehajló épületszárnyak inár egy hangulatos teret sejtetnek... Fotó: Fojtán László--------------------------------?------------------------------------------­M lékkiálütás íoióialériian A Miskolc városi Művelő­dési Központ Ifjúsági Házának: Fotógalériájában március 8- án, hétfőn délután 5 órakor "Ír. Végvári Lajos művészettörté­nész nvitja meg a Sajnovits Sándor alkotásaiból váloga­tott emlékkiállítást. A fiata­lon. 35 évesen tavaly elhunyt művész igen aktívan foglal­kozott tervezői és szervezői munkával, lemezborítói és il­lusztrációi mellett elismerést vívott ki plakátjaival is. Fotóiból válogatott kiállítá- sa március 29-ig lesz nyitva, naponta 10 és 18 óra között látogatható. évforduló „A két birodalom közé szorult Magyarország” cím­mel dr. Szögi László, az ELTE adjunktusa tart előadást Miskolcon, a Lévay József Könyvtárban március 8-án este 6 órai kezdettel, Marti- nuzzi Fráter György szüle­tésének 500 éves évforduló­jához kapcsolódva. Az esten a miskolci „Jeunesses Musi- cales” kamaraegyüttes mű­ködik közre. ' a lafta A távol-keleti Krasznij Jár település vadászai a téli idő­szakban hosszú hónapokat töltenek az Usszuri-tajgában. Erre az időre gyerekeiket, a közelmúltban megnyílt új bentlakásos iskolában helyez­hetik el. A korszerűen felsze­relt oktatási intézmény 400 tanulónak ad otthont. A két épülettömbből álló iskolában 10 tágas, világos tanterem, ta­nulószobák, ebédlő, sport- és színházterem, valamint ta­nulóműhely várja a gyereke­ket. Még bővítése előtt jártam utoljára a Bajor Gizi Szí­nészmúzeumban. A budai csendes Stromfeld Aurél ut­cában a hét négy napján mindig láthatók a múzeumba tartó csoportok, meg egyéni­leg vagy párosával odaza- rándoklók. Mert szinte va­lamiféle zarándoklat az, hogy a magyar színészek el­hunyt nagyjainak tisztelői szükségét érzik fölkeresni a Bajor Gizi Színészmúzeumot — tudomásunk szerint a vi­lágon egyetlen ilyen jellegű intézmény —, tisztelettel új­ra meg újra megtekinteni az itt látható relikviákat, szín­művészetünk nagyjainak tár­gyi emlékeit. A színművészet sajátos do­log. A színművész alkotása egyszeri és megismételhetet­len. Ha valaki hatszázszor játssza . el Hamletet, akkor sem lehet két teljesen azo- nost találni e sok alakítás között. A színész, az élő szín­padon minden alkalommal újjáteremti önmagát, újjá­szüli színpadi alakját, a né­zők előtt lényegül át estéről estére, önmagát soha nem ismételve, magából mindig újat adva. Ezért megfogha­tatlan és megörökíthetetlen a színész munkája. Mi lehet akkor hát a színészmúzeum­ban? Színészmúzeumban Mint ismeretes. Gobbi Hil. da fáradozása nyomán jött létre ez a múzeum, amely eleinte Bajor Gizi egykori házának földszinti helyiségé­ben működött. Néhány évvel ezelőtt erről az első időszak­ról beszámoltam a lapban, megemlítve, hogy kalaplevé- ve lehet csak oda belépni. Ez a földszinti rész, amely egyébként tizenhárom helyi­ségből áll, és közülük az elő­tér kivételével mind bemu­tatási célokat szolgál, részle. tesebb, egy-egy művészt sok­oldalúbban bemutató. Bajor Gizi egész színészi pólyáját, egykori életét igen érzékle­tesen mutatja meg, bemu­tatva egyik egykori lakószo­báját is. De itt találhatók más nagyobb művészek haj­dani' kosztümjei, relikviái, szerepfényképei is. Hogy miskolci kapcsolatot is em­lítsek, Ti már József néhány jellegzetes tárgya, például Az ügynök halálában viselt za­kója, kollekciós táskái, ked­venc fröccsös pohara (Tímár az ötvenes évek elején mis­kolci színész is volt). Kabos Gyula relikviái között ott van az az Amerikából írt bizakodó levél, amelyben azt írja: „milliomosként fog ha­zatérni”, s mint tudjuk, va­lósággal éhen hall A már sokaktól ismert földszinti rész után érdé mes fölmenni az emeletre Korábban ezt a részt diplo­maták lakták, még csak rö­vid ideje áll a múzeum ren­delkezésére. Itt nyolc továb­bi helyen mutatják be a magyar színészet elhalt nagy­jait és ami számunkra meg- kapóan fájdalmas, itt már nagyon sok a személyes is­merős. Itt vannak a kortár­saink. De itt van a legna­gyobb zsúfoltság is. A szí­nészmúzeum túlnőtte már önmagát. A Bajor-villa kicsi már számára. Megindultan nézegetjük ezeket az emeleti termeket. Itt az éppen tíz éve halott Pécsi Sándor, itt van Görbe János, Latinovits Zoltán, Titkos Ilona, Kiss Manyi, Upor Péter, hogy csak a köz­vetlenül Miskolchoz kapcso­lódók közül említsünk néhá­nyat. És itt yan Básti Lajos, Várkonyi Zoltán, Dómján Edit és a kollégánkból szín­házigazgatóvá lett Komlós János. És itt van Honthy Hanna, ott áll a híres Cecí- lia-jelmez, ott vannak I.ata- bár Kálmán emlékei, Sala­mon Béla dolgai, s a láto­gató szinte nem bír tovább­lépni egy-egy kép, tárló elől, hiszen igen sok személyes élmény is köti azokhoz, akik ma már itt múzeumi „tár­gyak”. A Magyar Színházi Inté­zet „Én a komédiát lejátsz- tam, Mulattattam, de nem mulattam” címmel vaskos kötetet adott ki a Bajor Gi­zi Színészmúzeum kiállításá­hoz kapcsolódóan. Ebben több mint. kétszáz színész­nek, rendezőnek, színházi tervezőnek életrajza, műkö­désének és művészetének rö­vid ismertetése olvasható. Azoké. akiknek emlékét ké­pekkel, tervekkel, kéziratok­kal, könyvekkel és emlék­tárgyakkal őrzi a múzeum. A Bajor Gizi Színészmú­zeum nem csupán egy a sok- sok emlékmúzeumból. Ok­kal lett a magyar színházi művészet zarándokhelye. Benedek Miklós Bach: János-passió Egy követendő, tradíciót őr­ző esemény részesei lehet­tünk március 1-én a Mis­kolci Nemzeti Színházban, amikor a Miskolci Bartók Kórus és a Miskolci Szimfo­nikus Zenakar, valamint Keönch Bordizsár, Kovács Brigitta, Németh Zsuzsa, Tóth János és Kenessev Gá­bor tolmácsolásában, Remé­nyi János irányításával Jo­hann Sebastian Bach János- passióját hallhattuk. Tradí­ciót említettünk, joggal, hi­szen Miskolc két legnagyobb zenei társulatának munkás­sága és Reményi János vál­lalkozó szellemének eredmé­nyeként évről évre új orato- rikus mű bemutatásával gaz­dagodik városunk zenei éle­te. hangversenytermeinek műsora. Ehhez a sorozathoz szervesen illeszkedik s a megelőző, két Haydn-orató- riumokhoz képest pedig jelen­tős előrelépést bizonyít a Já­nos-passió előadása. Bach passiói zseniális ze­nei szintézisek, egy olyan ki­fejezési készségnek, előadási vágynak, s egy olyan inter­pretációs fejlődésnek az ösz- szegzése, amely eredetét te­kintve visszanyúlik a grego­riánok világába, s többek kö­zött érinti Lassus, Obrecht, Schütz művészetét. A bachi, úgynevezett oratórium-passió merített a középkori miszté­riumokból, felhasználta a ko­rabeli koráldallamok motívu­mait, zenekari hangzásvilága, s az áriák kompozíciós eré­nyei pedig mind-mind a leg­korszerűbb technikai, szer­kesztési eredményekre épül­nek. Egy ilyen mű bemuta­tása grandiózus vállalkozás, terjedelme és effektusainak összetettsége miatt a szólis­táktól, a kórustól és a ze­nekartól egyaránt nagy in- terpretátori fegyelmet, lan­kadatlan művészi koncentrá­ciót igényel. Szerencsére egyikben sem volt hiány. Re­ményi János — a művet vé­gig kézben tartva — ki­egyensúlyozott kontaktust tu­dott teremteni valamennyi előadó-szekció között. Diri­gálása nyomán a teljes for­mai ívnek alávetett, ugyan­akkor elemeiben- is kidolgo­zott, részformájában kerek tételek, zenei egységek ka- tartikus egységet alkottak. Valamennyi szólista igye­kezett képessége javát adni, a színvonalas énekes pro­dukciók közül ki kell emelni Keönch Bpldizsár teljesítmé­nyét, ugyanis az ő előadói magabiztossága és hevülete nem csupán a saját szólamát tette hitelessé, de lelkesítő hatással volt a többi szóla­mokra is. A János-passió műalkotásbeli nagyságát, esz­tétikai értékrendjét megha­tározzák a kórustételek. En­nek a nem mindennapi kö­vetelménynek nagyszerűen tett eleget a Bartók Kórus, előadásuk során érzékelhető, vé vált az a dramaturgiai funkció, mellyel Bach felru­házta a vokális hangzást. Hasonlóan jól szólt a zene­kar (Hajdók Judit orgona- continuójával »kiegészülve), minden tutti és minden szó­lóállás egy kitűnő koncert elemeként értékelhető. D. Szabó Ede Tsz-ek, társulások, vállalatok, figyelem! A szikszói ÁTEV üzemünkhöz tartozó szennyviztó parkjának sürgős rendezéséhez, valamint a terület esetleges rekultiválásához földmunkát végző vállalkozókat keresünk! Bővebb felvilágosítást ad: a szikszói ÁTEV üzem, vagy az ÁTEV központja, Budapest IX., Illatos út 23. Telefon: 571*855 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom