Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
1982. március 7., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Jelentésünk a helyszínről /I Csövesek - pőrén Az egyik bejárat előtt még friss, szinte „meleg” nyomok hevernek a homokoun. A te- jes zacskón előző napi datum, a papírosak meg fehér — kiflit, vagy zsemlét reggelizhettek belőle. Az egyik zsákon női kezzel írt belük; „Mások vittek rossz utakra engem ..Pár meterrei beljebb a sötét, dohos barlangban már a csöves elet komor kellékeit találjuk. Lyukas, kívül, belül kormos fazék; elszenesedett fadarabok; egy ócska retikül maradványai; széttaposotl dezodoros dobozok. Beljebb féldecis üvegek; széjjelmállott nylonzacskók, literes fémdoboz, alján gumiszerű, összeszáradt maradék. MEGISMERKEDETT . .. A Kék fény együk elmúlt évi adásában az egész ország láthatta helyszínünket. a miskolci „Drenka-hegyet”. Megismerkedhetett a tizenéves kis hölggyel is, aki keserűen idézte föl homokbányái hányattatásait. 1981. június 1-én és 2-án az egyik barlangbau több, mint húszán erőszakolták meg. A mezőkövesdi S. G.-t csöves társai közprédának tekintették, ám az igazsághoz tartozik, hogy ő is vétkes. Esete önmagában nem érdemelne újságcikket. A Drenka-hegyi homokbányában azonban olyan jelenségek törtek felszínre. amelyek ugyan a tizenéves fiatalok csak szűk rétegére jellemzőek, de küzdeni ellenük a családoknak, pedagógusoknak, orvosoknak és az igazságszolgáltatásnak egyaránt kötelessége. S. G. — ugyanúgy, mint a rajta erőszakot elkövető fiatalkorú vádlottak — nehéz sorsú családban nevelkedett. Szüleinek sok munkával és akarattal sikerült kiemelkedniük korábbi környezetükből és semmi akadálya sem voll annak, hogy lányuk kövesse példájukat. Ö azonban nem ezt tette. Még az általános iskolába járt, amikor egy csöves társasághoz sodródott. Abbahagyta a tanulmányait de nem is dolgozott. Gyakran hosszú hónapokra, hetekre eltűnt otthonról. Közösségre, barátokra, sőt 8 ..szerelemre” is a csövesek között talált. Megismerkedett a csavargással, a munkakerüléssel. s megismerkedett bizonyos vegyi anyagokkal is. amelyek gőzét belélegezve, kábultabbá vált, mintha akár literszámra itta, volna a pálinkát. És — szinte törvényszerűen — tavaly júniusban rpegismerkedett a hihetetlenül durva erőszakkal, a megalázottsággal, a kiszolgáltatottsággal. ELÉGETTÉK A RUHÁJÁT Azon a napon, úgymond munkát keresni jött Miskolcra. A munkaközvetítő iroda helyett azonban a Fazekas utcába ment, itt találkozott G. J.-vel, a fiújával, aki aznap szabadult a börtönből. — Menjünk a homokbányába! — javr.solta a fiú. S. G. — mert szerette őt — beleegyezett a kirándulásba, s a tervezett „programba” is. — G. szerelmes volt a fiúba. — vallotta az egyik vádlott a tárgyaláson. — Azt mondta: őérte megtesz mindent! Miből állott ez a „minden”? Útközben találkoztak G. J. ismerőseivel — akik között gyerekek is voltak —, s a kis csapat bevásárolt, majd eltűntek a bánya, egyik járatában. Elkábították önmagukat. S. G. félrevonult a fiúval, aki néhány perc múlva megkérte: — Ha szeretsz, megteszed a barátaimnak is! így is történt. S. G. ekkor meg nem sejtette, mi vár rá. Néhány óra múlva azonban már nem lehettek kétségei. A hírre, hogy egy mindenre kapható lány van a homokbányában, újabb és újabb csövesek jelentek meg a helyszínen. A lány ekkor már hiába védekezett. Nadrágját és alsónemüjét letépték, elégették. Ellenkezett, erre pofon, és rugdosás volt a válasz, majd szíjjal kezdték el ütni, de még ez sem volt elég. Az elsőrendű vádlott, R. K. egy borotválkozáshoz használt pengét is előkotort a zsebeiből, azzal fenyegette a már teljesen kétségbeesett, sikoltozó lányt: — összekaszabolom az arcodat, ezzel vágom el a torkodat, ha nem úgy teszel, ahogy kívánjuk! A bűncselekmény részleteit nem tűri el a nyomda- festék. S. G.-t — ilyen a csövesek barátsága — egyetlen ismerőse sem védte meg. Éjszaka menekült el a homokbányából, miután megneszel- te, hogy a vasgyárból újabb fiúk jönnek. Menedéket és ruhát egy közeli házban kapott ... BEROBBANTANI? A homokbányától pár száz méternyire féltetős, sokajtós ház áll — olcsó albérletek sorakoznak egymás mellett. — Nem tudok semmit — mondja az egyik lakó —, az esetről is csak a televízióból értesültem. Nem ütöm bele az orromat a mások dolgába. Nem véletlenül van itt olyan sok kutya. Azok engem megvédenék. Egy idősebb hölgy a Maros utcában már közlékenyebb: — Ha tudnák mi van itt éjszakánként... Énekelnek, gitároznak, még táncolnak is. Miért nem intézkednek már? Be kellene robbantani az egészet! Berobbantani? Ez csak félmegoldás lenne. A csöves mentalitást — sajnos — nem lehet „berobbantani”, egyik napról a másikra eltüntetni. Tenni azonban lehet, s a már említettek bizonnyal teszik is a dolgokat. Á mi feladatunk pedig bemutatni, hogy milyenek is a csövesek valójában., még akkor is, ha egy-egy bűncselekmény ismertetése visszatetszést kelthet olvasóinkban. Célunk nem a hatásvadászat Biztosan akad olyan tizenéves is. aki tanul a példából ... * Az erőszakoskodó fiúkat a Miskolci Járásbíróság a közelmúltban hozott ítéletében egy év és nyolc hónaptól négy évig terjedő szabadság- vesztésre ítélte. Az ügv a fellebbezések után a Miskolc^ Megyei Bíróságra került, ahol kimondják majd a jogerő^ ítéletet. Udvardy József Ne a pénz „beszeljen” E gyik miskolci lakótelepünk néhány lakója segítséget kért a házfelügyelőktől: kerítsenek a vízvezeték-szeielés- hez értő olyan vállalatot, szövetkezetét vagy kisiparost, aki elhárítja a nem működő, csöpögő, a lakást, épületet elöntéssel fenyegető csaptelepek, rossz szerelvények hibáját. Ök ugyanis hiába próbálkoztak. Az egyik házfelügyelő magabiztosan tárcsázta a JAVSZER-ként ismert cég telefonszámát. A válasz:- Kis ügyekkel nem foglalkozunk, próbáljon meg szövetkezetét, vagy kisiparost keríteni. (Nemrégiben még vállaltak ilyen munkát.) A segítőkész házfelügyelő hívta a szövetkezet számát. Közölték: most olyan sok csőtörést és egyéb hibát kell kijavítaniuk határidőre, hogy nem állhatnak rendelkezésre. Szóljanak kisiparosnak. Most úgy is egyre többen vannak ... És a rászoruló ügyfelek hívták a kisiparost. A kisiparos jött, megnézte a lakások csöpögő csapját és kijelentette: Ilyen apró munkát nem vállal, van ennél sokkal jelentősebb is. Egyébként sincs most az adóit csaptelepekhez alkatrésze . . . S hiába mondták a lakók: van új csap, s kerítenek ami kell, a kisiparos távozott. Hogy mit ttettek és tehettek ezek után házfelügyelők és lakók?! ... Azt igen... Már, hogy mondták a magukét. De ettől semmi nem változott. Csupán néhány ember korábbi bizakodása csappant meg. Bizakodásuk, hogy a lakosság érdekeit, a szolgáltatás javítását célzó állami rendelkezések ma még igen keveset érnek, s hogy többet kellene tenni, illetve még tenni kellene valamit. Mit is?! . .. Elsősorban ellenőrizni, számon kérni a szolgáltatóktól a lakossági szolgáltatást. Különösen a szövetkezetektől, pláne a kisiparosoktól. Mert ha az újdonsült kisiparosok elsősorban a nagyobb munkára, a pénzesebb dolgokra „hajtanak” rá, akkor marad a korábbi, s igen elszomorító ábra: nem javul a lakosság közhangulata, kár éri a bérlőt, a népgazdaságot, a rossz lakásszerelvények, a fölösen folyó víz, a fogyó energia miatt. Márpedig az új rendeletekkel éppen ezt kívántuk elkerülni. Szerezzünk hát érvényt e rendeleteknek!... Barcsa S. így is éltek asszsnyok... Sokan ismerik Miskolcon ezt a szép arcú, okos asz- szonyt. Hányán meg hányán ráköszönnek, megölelgetik az utcán, a boltban. Azok az egykori szegény kis proletárgyerekek, akiknek ínséges gyerekkorába néha-néha örömet csempészeit. — Milyen jó, hogy éppen a napokban rendezgettem a kincseimet, most szép sorjában meg tudom mutatni valamennyit — rakosgatja az asztalon az emléklapokat, a kitüntetéseket, a fényképeket. — Itt van ez a röplap, olvassa csak. „A magyar királyi belügyminiszter 1926. VII. sz. rendeletével feloszlatta a Miskolci Általános Munkásdalárdát és elkobozta vagyonát.” A miskolci szervezett munkások nyomtatták. Szegény férjem is tagja volt a dalárdának. Annyira kedves nekem ez a lap, hogy nem is adtam oda a pártbizottságnak, amikor a régi emlékeket kérték a párttörténeti gyűjteményhez — kacsint. Kádár Piroska élete akkor kapcsolódott a munkásmozgalomhoz, amikor a baloldali érzelmű munkáshoz, Tóth Sándorhoz, — 1923-ban volt az esküvőnk, a férjem akkor már néhány éve tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. Elfogadtam az elveit, biztos voltam benne, hogy igazuk van. Tagja szerettem volna lenni én is a pártnak, de jó néhány évig nem lehettem, nem tudtuk volna kifizetni a két tagdíjat. Harmincban nyílt csal: módunk erre. Dolgozni persze úgy is lehetett. Jártam a férjemmel a rendezvényekre, mert ott éreztem jól magam. Olyan volt az, mint egy család. A kislányunk ott, a munkások között nőtt fel. Az éjszakákba húzódó értekezleteken ösz- szetoltunk két székét es azon aludt szegényke. De ő sem bánta, mert mindenki szerette ott. Kínozta a kor a gyerekeket, különösen a nagy világgazdasági válság idejen gyötrődtek az alultápláltság, a ruhátlanság miatt. — Elhatároztuk, hogy szerzünk nekik egy kis örömet. Rónai Sándor közbenjárására kaptunk egy autóbuszt, a gazdag miskolci kereskedők pedig juttattak nekünk egy kis pénzt. Tejet, vajat, kenyeret vásároltunk, és irány Tapolca. Igen sok kisgyerek kérdezte meg, hogy mi ez a sárga krém, azelőtt soha nem látlak vajat. Strand jegy eket vásároltunk, és igen jól jártunk, mert a gazdag úri nép, amikor meglátta a sok rosz- szul öltözött, sovány kisgyereket, elvonult a medence túlsó végébe. Undorodtak tőlünk. Mi meg jól éreztük magunkat, volt elég helyünk a lubickoláshoz. Húj, de nagyokat mulattunk, boldogok voltunk. Teaestélyeket rendeztünk később telente, hogy legyen a gyerekeknek pénz a nyári mulatságokra Kedvelt kirándulóhelyünk volt a Gulyakút. Családostul jártunk oda. Persze gyűlés is volt ilyenkor, politizáltunk, latolgattuk a lehetőségeket, álmodtunk a jövőről. A lányomnak a legszörnyűbb gyerekkori élménye volt, amikor lovas csendőrök leptek meg bennünket. Jaj, de sokszor vert a pulzusunk egészségtelenül szaporán! Féltettük á mieinket, a családot, a barátokat. Az ember olyankor legkevésbé magára gondol. Tóth Sándornét hosszabb időre rendőri felügyelet alá helyeztek. Valahogy így kezdődött: — Az egyik razziánál, egy gyűlésen elkapott egy fegyveres alak. „Maga mindenhol ott van, nem tudja, hogy a nőnek fakanál kell és nem politika?” — törmedt rám. En meg azt válaszoltam, hogy majd a fakanálnál maradok, ha lesz mit kavargatni azzal a fakanállal. Máskor meg kardlappal vertek szét bennünk- ket a Koronában tartott munkás gymésen. Iszonyú volt. A család nagy tragédiájának napja 1944. november 10-e. — Minden mozgósításnál elsőként hívták be a férjemet. Nyáron, amikor a kőművesek dolgozhattak. A sokadik katonáskodás alatt súlyos beteg lett. A földalatti mozgalom őrli ám a szervezetet I A szimpla lös gyomorfekélyből rák lett. Negyvenhat évesen halt. meg. Azon a napon lőtték először Miskolcot. Alig tudtunk koporsót venni, meg vállalkozót találni, alti eltemeti. A temetés másnapján találat erte a temetkezési vállalkozó házát is. Halat adtunk a sorsnak, hogy mégis meg tudtuk adni a vég tisztességet ennek a nagyszerű embernek. Pirikével féltünk kettesben. Mráz Ferencék adtak haj lékot es védelmet nekünk. Es felszabadult a város ... — En nyitottam meg az első szabad nőnapi ünnepséget Miskolcon, a színházban. Boldog lettem volna, ha nem veszítem el a férjemet És boldog lettem volna ha nem jön az újabb meg- hurcolás, a nagy csalódás. Hát ezért szenvedtünk mi annyit? Aztán kárpótolt a konszolidáció .. „ — Munkát vállaltam a TÜZÉP-nel, feladatot a KPVDSZ-nel. Sok örömet adott a munka. Most amikor már közeleg a 80. születésnapom, lazítok egy kicsit Bevásárolok, főzök, olvasok és gyönyörködöm a családomban. Az egyik unokámat most avatták munkás- őrré, a másik repülő százados. Öt kedves dédunokám van, három testvérem és a lánvomék, Pirikéék, akikkel nagy boldogságban élek. No és az elvtársaim, a veteránok, a pártszervezet... Meghívók érkeztek a nőnapra ... — Majd pendlizek. egyik helyről a másikra! Szeretnék részt venni mindegyiken. A virágokat is nagyon szeretem. Léray Györgyi CsúcsíorialQHi az Elektronban A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat új ihletet nyitott a Beloiannisz utcában, ahol elektron műszaki es alkatrészt árusítanak. A megnyitás óta nagy forgalmat bonyolítanak le. Fotó: Sólymos László llj átvételi rendszer - jolili ntinöségű tej Felkészült a tejipar az új tejátvételi rendszer bevezetésére. amelyben a jelenlegi gyakorlattól eltérően nemcsak a tej tápanyag-, hanem csíra tartalmát is vizsgálják. Ezzel a korábbiaknál pontosabban határozhatják meg a minőséget, ami a termelőket az ipar igényeinek jobban megfelelő tej előállítására ösztönzi, hiszen az értékesebb tejért magasabb árat kapnak majd. Most még bonyolult, hosz- szadalmas művelettel ellenőrzik a tejet. A Tejipari Tröszt a közelmúltban olyan automata műszereket vásárolt, amelyek az eddiginél több információt nyújtanak a tej összetételéről, és kis számítógép1 hozzákapcsolásával egyúttal az értékelést is elvégzik. Elsőként Veszprémben berendeztek már ilyen műszerekkel egy korszerű laboratóriumot, s egyelőre kísérleti jelleggel az új rendszer szerint vizsgálják a környék tehenészeteiből beérkező mintákat. Az eredményről folyamatosan tájékoztatják az állattartókat, akik ennek alapján pontosan megállapíthatják, hog5T hol célszerű a technológia szigorítása. Többi között a higiéniás előírások körültekintőbb betartásával és a frissen kifejt tej hűtésével javítható a minőség. A veszprémi tapasztalatok felhasználásával jelenleg Debrecenben készülnek elő újabb korszerű tejminősítési laboratórium felállítására, s előreláthatóan Szekszárdon is létrehoznak hasonló intézményt Az új rendszer teljes körű bevezetésére előreláthatóan jövőre kerül sor. Az új rendszer nyomán a tejipar várhatóan több első osztályú tejet kap maid mezőgazdasági partnereitől Az értékesebb alapanvaebé pedig jobb minőségű tejet tejterméket állíthatnak elő.
