Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
ÉSZAK-MAGYA20RSZAG 4 1982. március 23., vasárnap Kisiskola - egy a sok közül. Felvételünk Deteken készült. Fotó: Fojtán László Iskola és népességmegtartás Halmozhatjuk-e a hátrányokat? Helyes-e, hogy hatéves © gyerekeket is utaztatunk az iskolába? Nem hamarkodtuk-e el a körzetesítést? Most, hogy viszonylag magasabb az iskoláskorúak száma, szűkösek a tantermeink, tanteremhiányra panaszkodunk, és kihasználatlanul vannak iskolák? A falu népességmegtartó erejét mennyire csökkentette, hogy a pedagógus is elhagyta? Kérdések, amelyek újra meg újra lelvetődnek. A viszonylag magasabb gyermek- létszáfn, az erőfeszítések ellenére is kevés tanterem, az ötnapos tanításra való előkészület, s a falvak kulturális ellátatlanságából is következő társadalmi gondok is közrejátszanak abban, hogy a körzetesítés újra beszédtéma lett. Beszédtéma — beszélnünk kell róla. Eredményeiről és gondjairól, előnyeiről és hátrányairól. Vizs gálódásunk színteréül a leginkább aprófalvas járásunkat. az enesi járást választottuk. Beszélgetőpartnereink voltak: Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődési osztályvezetője. Cziáky László, az Encsi járási Hivatal művelődési osztályvezetője. Hódervári Ferencné, kiski- nizsi tanítónő, aki összevontan tanítja az elsősöket, másodikosokat és a harmadikosokat. Cseh Gyula, a Krasznok- vajdai Közös községi Tanács elnöke. Iskola csak a szek- helyközségben van, a társközségekben megszűnt a tanítás. Czíáky László: Vitatkozni és beszélgetni is csak a tények ismeretében lehet. Az enesi járásban 1966-ban 12 600 általános iskolás tanuló volt. Az 1981. október 1-i helyzet szerint mindössze 7814 tanuló volt az iskoláinkban. Volt, ahol az osztály indításához szükséges 10 tanuló sem iratkozott be az iskolába, a nyolc osztályt számítva sem. Ez az egyik tény. S nem kevésbé fontos mozgatója volt a körzetesítésnek a pedagógushiány. A járásban a pedagógusok létszáma nem érte el az ötszázat, de száz körül mozgott a képesítés nélküliek száma. Borsos Árpád: Lehet töprengeni és vitatkozni azon, hogy a körzetesítés első éveiben voltak-e erőszakolt ösz- szevonások. Lehet, de véleményem szerint ez rpa már kibogozhatatlan. De nemcsak a pedagógiai közvélemény foglalt úgy állást, hogy a körzetesítés szükséges és törvényszerű lépése volt az oktatásügynek, s hogy mindez a gyerekek érdekében történt. Az ár, amit fizetnek, hogy nem a lakóhelyén tanul a gyerek. De amit ezért kap: szakrendszerű oktatás, magasabb infrastrukturális környezet, kvalifikáltabb pedagógiai ráhatás, jobb felszereltség. Hédervári Ferencné: Kétségtelenül vannak előnyei annak, ha a kis községekben legalább az alsó tagozat ott marad. Mi magunk például rendszeresen fellépünk a társadalmi ünnepségeken. A közösségi nevelésben is lehet szép eredményeket felmutatni. Egy kicsit saját munkám ellen is beszélek, mégis ki kell mondani: a kérdés az, hogy fokozzuk-e az aprófalvakban élők hátrányait? A gyerekek -hátrányait. Kevesebb az óraszám, ugyanaz az anyag. A szülők, akik tehetik, elviszik a gyerekeket olyan iskolába, ahol osztott osztályokban tanítanak. A gyengébbek, a hátrányosabb helyzetűek maradnak otthon. Akik nehezebben birkóznak meg az anyaggal. Es hiába vannak csak húszán, ha ez a létszám három osztályból adódik. A leglelkiismeretesebb munka mellett is komoly erőfeszítésbe kerül és lassan megy az írás. vagy az olvasás megtanítása. Maradjunk a példánál. Az osztott első osztályban mindennap van olvasás és írásóra is. Nekünk kéthetente öt alkalommal — úgy 15—15 perc. S az önálló foglalkozás a mi körülményeink között hihetetlenül nagy erőfeszítéseket kíván, s az eredményeik mégsem igazán kielégítőek. Cseh Gyula: Nekünk szembe kellett néznünk azzal, hogy megfordult a szemlélet. A szülők egyszerűen áldozatokat is hajlandók hozni azért, hogy például óvodába járhassanak a gyerekek. Az óvoda körzetesítését nem akartuk. És ezt meg is mondtuk. Viszont igaz, hogy a kis létszám miatt kilátástalan lett volna azt ígérnünk, hogy a tagközségekben is lesz óvodai csoportunk. Nincs annyi gyerek. Vállalták a „behor- dást” a szülők és szerencsére a termelőszövetkezet is segített a dolgozóinak. Cziaky IAszló: Hasonló példát sokat hozhatunk: a szászfái és a büttösi gyerekek bekörzetesítésére kizárólag a szülők nyomására került sor. S hasonló a helyzet most Árkán, ahol valameny- nyien kérvényezik, vigyük be a gyerekeket, különben elviszik őket Encsre. A rendelet pedig úgy szól, hogy „magasabb” szintű, tehát osztott iskolába átkérheti a gyerekét a szülő, ha vállalja a vele járó gondokat. Cseh Gyula: Ügy gondolom, ez természetes szülői magatartás. Egyébként engem is elvittek a szüleim, s csak akkor jöttem vissza a falumba, amikor önálló felső tagozatban folytathattam helyben a tanulmányaimat. De hogy a gondok ellenére is többet ad a körzeti iskola, talán a továbbtanulás mérvadó... A nyolcadikat elvégzettek száz százalékban tovább tanulnak ... De hogy visszatérjek az előbb mondottakhoz: a körzetesítés egyik gondja a> bejárás. Pedig sok esetben a termelő- szövetkezet, hiszen többnyire mezőgazdasági településekről van szó, szívesen segítene, ha ez anyagilag nem sújtaná... Ma anyagilag „büntetjük” a szövetkezetét, ha vállalja a gyerekek szállítását... Borsos Árpád: Az utaztatással ténylegesen vannak gondok. Való igaz, ahol nincs külön iskolajárat, ott alkalmanként igen zsúfolt buszon jutnak be á gyerekek. De sok helyen csak a menetrend szerinti járattal tudjuk behozni őket. A másik, még megoldásra váló feladat sok helyen az étkeztetés ... Mindamellett egyszerűen nem hiszem, hogy a folyamat visz- szafordítható lenne. A demográfiai hullám nem ezekben a községekben érezteti hatását, hanem a városokban. Miskolcon, Kazincbarcikán, Sátoraljaújhelyen. Igazán a tanteremgondok is ott szorítanak. Hogy a körzeti iskolákban is? Elismerem, van ilyen. De a bizonytalanság adódik abból is, hogy ma sem tudjuk, az ötnapos tanításra való áttérés milyen konkrét változásokat hoz az óratervekben, az oktatás struktúrájában, milyen kedvezményezettségeket jelent, s milyen kívánalmakat szab meg a szabadidős tevékenységben. Ez valóban komoly félelmet okoz a pedagógusok körében. De nehéz lenne olyan állásfoglalásra jutni, hogy ne reagáljunk az új helyzetre... Cziáky László: Az új helyzet nálunk úgy vetődik fel, hogy a baktakéki mintára szeretnénk a halmaji iskola körzetében megszüntetni az összevont alsó tagozatokat. Egy-egy osztály maradna a tagiskolákban, utaztatnánk őket. Baktakéken, iskolaotthonos formában ez bevált. A körzetesítést nem visszafordítani akarjuk — ez egyébként sok helyütt társadalmi ellenállással is találkozna, és objektíve lehetetlen is lenne, de finomítani. Más megoldásait kell keresnünk. S ez azt is jelentené, hogy ezekben az elidősödő falvakban újra. vagy erőteljesebben ott lehetnének a gyerekek... A tanítóval. Cseh Gyula: Kétségtelen, hogy az iskola „eltávozása” hozzájárult a kisközségek népességmegtartó erejének csökkenéséhez. A pedagógus akkor is elment a faluból, ha véletlenül ott maradt a lakása is. Mert bejár a gyerekekkel. Van persze televízió, de lassan ismét kívánják a közösségi életet az emberek. Saját példánál: osztatlan elismerés fogadta, hogy megszervezzük a nyugdíjasklubot. A társközség gondja a körzeti község gondja is. De ezen sokféleképpen segíthetünk. Segíthet például az iskola, ha a nyitottságát úgy értelmezi, hogy nemcsak a székhely-község kulturális életében vállal szerepet. És persze megoldás lehet az is, hogy mi tettük: a könyvtáros a megadott időben kijár kölcsönözni a maga szállította könyvekkel. Igaz, a kis könyvtár változatlanul ott van a falvakban, de már többnyire agyonolvasott könyveivel. A fejlesztésre pedig kevés az anyagi erő. Másfajta megoldást kell találni, nekünk, úgy érzem, sikerült. Borsos Árpád: A jó társadalompolitikai célok végrehajthatósága érdekében egy kicsit fetisizáltuk az urbanizációt. Ez tény. Ma már tudjuk, hogy a falvak népességmegtartó erejének csökkenése komoly gondokat okoz. Mit tehet az iskola? Annak, hogy vissza is adjon a „beit örzetesitett” falvaknak, kétségkívül vannak objektíve behatárolt körülményei. Például a megközelíthetőség, a kijutás egy-egy kultúrműsorral. De azt hiszem, végül is, ebben is sok a szubjektív elem, az, hogy akarják-e vagy nem akarják csinálni... Az ilyesfajta visszacsatolásban lenne lehetőség. Mert őszintén szólva: nem sok reális esélye van annak, hogy sok kis faluban újra lesz iskola. Se gyerek, se vállalkozó pedagógus. És az oktatásban sem lehet visszafelé lépni. A megoldás? Lehet vitatni, de nem az egykori „lámpások” nosztalgikus emlegetése, visszasírása a kiút. Ügy gondolom, a tények józan mérlegelése, a döntéseknek előkészítése, végrehajthatóságuk és politikai-társadalmi hatásuk vizsgálata a döntő. Ha több a veszteség, nem szabad meglépni a lépést. És a lámpás nélkül maradt falvakban keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyeket a körzeti iskola adhat. Ez még adósság. Csuforás Annamária Debreceni noteszlapok Miskolci 51 85 kilométermire K ulturális területen dolgozó újságírókat látott vendégül a minap Debrecen városa. A város és a megye párt- és tanácsi vezetői, a tudományos intézeteket vezető akadémikusok, művelődési vezetők adtak a helyszíneken részletes tájékoztatást. Az új múzeumoktól az MTA Atommag- kutató Intézetéig tart a megismert érdekességek sora. Egyet-kettőt alább megemlítünk. Mintegy ., 30 ezrerf laknak az újkerti lakótelepen. Itt épült fel az Újkerti Általános Művelődési Központ, s ebben, „ami egy lakótelepnek művelődésben szükséges, vagy jár, azt mind egybeépítették”. Két ilyen városi intézmény van az országban, a másik Pécsett található, hetvennyolc kisebb pedig falvakban. Nem köny- nyű eligazodni ebben az intézményben. Az „Iskola utcának” elnevezett részében az általános iskolai részen kívül találhatók az úttörőház és az ifjúsági és művelődési húz helyiségei, továbbá egy. moziterem. Ez délelőtt iskolai célokat szolgál a tanításhoz kapcsolódó filmek vetítésével, délután fiatalok számára szabadidő- foglalkozást. korosztályuknak megfelelő filmekkel, estepedig nyilvános lakóterületi moziként funkcionál. Itt található az úttörőmúzeum, a könyvtár, amely iskolai és lakóterületi feladatokat egyaránt ellát, nagyterme néhány mozdulattal színházteremmé alakítható. Jelenleg 25 ezer kötet az állománya és 108 folyóirat található itt Az általános iskolai diákotthon, amely ugyancsak itt kapott helyet, koedukált, a környékbeli tanyák gyermekei számára létesült. Jelenleg 168 gyermek lakik benne. Háromszáz óvodáskorú gyermeket helyeztek ' el az óvodai részlegekben. Az általános iskolába 2200 gyermek jár itt. Százötvennyolc pedagógus, tíz népművelő és száz egyéb dolgozó végzi az oktatás és közművelődés adta feladatokat. Az épület fedett uszodája a városi sportiskolát is kiszolgálja, hatalmas tornacsarnoka négy — még így is szabványon felüli méretű — tornateremre bontható egyszerű gombnyomással. A sportrészleget este a lakótelep is használja, itt működik a lakótelepi sportegvesület. Szabadtéri sportpályák és iégoálya egészíti ki az intézményt. Az ellátó részleghez tartozó konyha 2 ezer adag ételt szolgál ki. Üj lakótelepen épült, a demográfiai hullám itt még mindig emelkedik. Hatszáz új elsőst várnak szeptemberben. Mint az igazgatótól hallottuk, jelenleg kilenc- venhét csoportot kell irányítani,1 ennyiféle iskolai és egyéb foglalkozás folyik párhuzamosan. Azt mondják, ez a komplex művelődési intézmény a jövő nevelési fóruma. A kísérletek érdekesek, a feladatok egyelőre ilyen keretek között szinte beláthatatlanok. Mindenesetre Debrecenben próbálkoznak vele. Érdemes odafigyelni. Borsos József egykori neves debreceni építész szecessziós külsejű hajdani lakóháza éles kontrasztot jelent a Vénkert-lakótelep be- tonsűrűjében. Meghagyták az immár csaknem hetvenéves épületet, és benne helyezték el a Debreceni Irodalmi Múzeumot. Tavaly avatták. Debrecen és az irodalom kapcsolata nem szorul már külön méltatásra, de érdemes megemlíteni, hogy itt vetette meg az alapját a XVI. században Huszár Gál annak a nyomdának, amely ma a legrégebbi folyamatosan működő magyar ipari üzem: a 420 éves Alföldi Nyomda. Az irodalmi múzeum kiállításai kronológikus sorrendben mutatják be a Debrecenben megfordult, vagy Debrecenhez egyéb módon kapcsolódó irodalmi nagyságokat. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar irodalom utolsó másfél-két századának alig négy-öt. klasz- szikusa akad, aki ne kapcsolódott volna Debrecenhez. A napokban nyílik meg Debrecen legújabb múzeuma, a Medgyesy Ferenc Emlékmúzeum a Péterfia utca 28. alatt. A régi „városgazda-házban”, a XVIII. századból való cívis házban volt valaha kaszárnya, városi börtön, lakó- és irodaépület, most pedig a város szülötte nagy szobrászművész hagyatéki anyaga kap itt méltó elhelyezést. Gazdagodik Debrecen egy újabb értékes múzeummal, amelyet érdemes lesz felkeresni. A vidéki városok közül Debrecenben él a legtöbb akadémikus, szám szerint tizenhárom. Képviselőikkel a tudományos intézetekben és a Debreceni Akadémiai Bizottság székhazában találkoztunk. Jelentős esemény, hogy az Atommag-kutató Intézet eredményeinek elismeréseként itt létesül a most folyó tervidőszakban egy kompakt izokron ciklotronra alapozott új laboratórium. Benedek Miklós / ÉRTESÍTÉS! Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy cipőjavító szolgáltatásunkat 1982. március 1-vel megkezdtük Sajószentpéter, Kossuth u. 206. sz. alatt (volt Simon szabómühely helyén). Szövetkezet vezetősége
