Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1982. március 20., szombat Egy „jegyzék" margójára A jegyzéket 1980. novem­berében állította ki egy alt­kor forrói telephellyel ren­delkező, de Miskolcon lakó lakatos és műszerész kisipa­ros. Ez a kis papírdarab nagy utat járt be azóta. Van ezen sok minden, hű. de hivata­los. „Ez kell a magyar pa­rasztnak, írás, s akkor fizet.” Legalábbis így vélekedhetett SÍ. Sándor volt redőnyké­szítő kisiparos. A kis cetlin két helyen is szerepel a cég­bélyegző. Az is, hogy Sajó- pálfalán állították ki, a két külsötokos redőny pontos mé­rete, ára összesen 4800 to­rint. Szállítás ideje 1981. má­jus 1—15-ig. A megrende­lőd) aláírása és személyi igazolványának betűje, szá­ma. Ez nagyon fontos, ne­hogy elvesszen a megrende­lő, ha már legombolta a 2800 forintos foglalót. •A kisiparos nem írta le a szig. számát, de jód lát­ható helyre, mindjárt a cetli tetejére odapingálta nagyobb tekintélye érdekében: Rend­szám: PU 03-67. Utólag ki­derült, hogy ez egy Volga, annyi szépséghibával, hogy nem a kisiparos tulajdona. Bizonyára kölcsön kapta üz­letszerző — azaz előlegbe­szerző — kőrútjához. Nem véletlenül foglalkoz­tunk ilyen részletesen ezzel a ; „Jegyzék”-kel. Napjaink­ban újabb és újabb kisipa­rosok jelennek meg a ki­sebb községekben, s kínál­ják szolgáltatásaikat. Több­ségük becsületes, megbízható ember. De akad köztük ilyen Sz. Sándor — lehet nem is egy —, aki visszaél a falusi embernek a „foglalóival kapcsolatos bizalmával. So­kan hiszik, hogy ha foglalót adnak, biztosan megnyerték a .kisiparost. ,Á, foglaló, vagy nevezzük eíőíegnék, ma már nem kö­telező. Minden kisiparosnak; kell annyi tartalékának len­nie, hogy a felvállalt mun­kát elvégezze. Nem jogelle­nes előleget adni, vagy elfo­gadni. A sajópálfalai ügyfél 1981-ben már a bírósághoz fordult, mert Sz. Sándor sem a redőnyöket nem készítette el, sem az előleget nem haj­landó visszafizetni. Majd végrehajtják — mond­hatná az olvasó. Megpróbálták, de azóta visszavonták az iparengedé­lyét is, mert a területen nem végzett megfelelő munkát, s jelenleg jövedelme nincs, al­kalmi munkás, tehát letilt­ható bére sincs. Akkor foglalják le az in­góságait — vitázhatnak to­vább. Lefoglalták. Egy szekrény­sort — mert más már nem volt —, de „az ebből eset­legesen befolyó összeget az adós elmaradt, nagy összegű hátralékos gyermektartási tartozásába kell betudni”. így állunk. Se pénz, se re­dőny. S nem is igen lesz egyhamar. Az ügy vizsgálata során felkerestünk néhány encsi járási községet. Vavrek László, a boldogkő­váraljai községi tanács elnö­ke elmondotta, hogy a hoz­zájuk tartozó öt községben 40 kisiparos működik. Mind helyi lakosok, s igen elége­dettek az ellátással. Azt se bánnák, ha bizonyos szak­mákban további iparengedé­lyeket adhatnának ki. Telkibányán Kovács Zoltán tanácselnök szintén sajnálja, hogy 13 kisiparosuk közül 5 beszüntette működését. Hűségesen tartja azonban egy villanyszerelő, akinek itt van a telephelye, de Deb­recenben lakik. Munkáinak csak elenyésző kis részét végzi a községben. Az iparengedélyt ellátat­lan területekre adják, még­hozzá ezekben az esetekben 60 százalékos adókedvez­ménnyel. A városi kisiparos­nak megéri, mert ha van te­lephelye, bárhol vállalhat munkát. Meg is teszi, de nem mindig a szükséges helyen. Ha mindehhez hozzájárul a szélhámoskodás is. az erősén rongálja a lakosságnak a kis­iparos iránt érzett bizalmát. A kisipar kiterjesztése jó az iparosnak, jó a lakosság­nak. Mindkét oldalról őrizni kell azonban az ügyfélkap­csolat korrektségét! A.L Ha tavasz, akkor nagytakarítás Csalhatatlan jele a tavasz­nak: egyre többen keresik fel az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat miskol­ci kölcsönzőjét azok, akik legalább húsvét előtt szeret­nék lakásukat rendbeszedni. A március közepétől a hús­véti ünnepekig tartó csúcs- forgalmat már megszokta Kovács Istvánná, a kölcsön­ző üzletvezetője. Ebben az évben azonban semmi oka a derűre: — Sajnos, az a helyzet, hogy a nagytakarítások ideT jén leginkább az NSZK gyártmányú szőnyegtisztító a kapós. Nos, szomorú dolog­ról kell beszámolnom, ugyan­is ebből a tíz gépünkből mindössze kettő használható, s ezekre sem lehet előjegy­zést felvenni. Az kapja meg ezeket a masinákat, aki elő­ször jön el hozzánk műszak­kezdéskor, ám mint a példák is bizonyítják, a tisztítóbe­rendezések kölcsönzői isme­rőseiknek, szomszédaiknak is továbbadják ezt az okos szerszámot. A napokban vol­tam a vállalat központjában, ahol közölték, a meghibáso­dott nyolc szőnyegtisztítóhoz egyelőre nem tudtak még al­katrészeket keríteni. Belegondolva a háziasszo­nyok helyzetébe, ez az infor­máció bizony nem éppen szívderítő. Még az sem szol­gálhat a Kölcsönző és Szol­gáltató Vállalat mentségére, hogy az ilyen tavaszidei fes­tésekre jól felkészültek. Há­rom falfestő hengertípus, 130 féle mintázattal várja a la­kásukat csinosítani vágyó­kat. Ugyancsak kelendőek a parkettcsiszoló gépek, a ko­rongecsetek, a vibrációs csi­szolók- és .a házgyári -laká­sokban nélkülözhetetlen -üt- ve-rfúró berendezések. Mint azt az üzletvezető elmondta, az ilyenkori tavaszi nagyta­karításokhoz szükséges szer­számokból ki tudják elégíte­ni az igényeket. Kivéve per­sze a már említett szőnyeg- tisztító berendezéseket... —- pnsztafaM — A NEB és a HNF aktivistáinak közős vizsgálata Napirenden a házfelügyelők és házkezelőségek tevékenysége Az állami lakóházak keze­léséről, karbantartásáról, a társadalmi tulajdon védelmé­ről készít vizsgálatot a kö­zeljövőben a Miskolc városi- járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság. amelyben, ezúttal részt " vesznek a Hazafias Népfront Miskolc városi Bi­zottságához tartozó aktivis­ták is. Tegnap, pénteken dél­előtt megbeszélést tartottak a városi tanács vb-termében az aktivisták részére, ame­lyen Katona Zoltán, a Tígáz miskolci üzemegységének igazgatója. - a vizsgálat veze­tője ismertette a program lénvegét, a tennivalókat. . Hogyan látják el felada­tukat az ingatlankezelő vál­lalat kezelésében levő lakó­házak házfelügyelői, érvé­nyesül-e városunkban a tár­sadalmi tulajdon védelme? Ezekre a kérdésekre keresik, a választ a népfront és a népi ellenőrzési bizottság tacioi az elkövetkezendő na­pokban. A vizsgálat a kö­vetkező egységekre terjed ki: Miskolci Ingatlankezelő Vállalat központjára, Miskolci Ingatlankezelő Vállalat keze­lési főosztályára, a MIK Válla­lat öt házkezelőségére. Ter­mészetesen arra is figyelmet fordítanak a véleményezés során, hogy megállapítsák, miként látják el feladatukat a házfelügyélők. E téren bi­zony van mit vizsgálni, hi- ■ szén Miskolcon jelenleg 477 házfelügyelő vap. A házfel­ügyelők részére biztosított szolgálati lakások száma vi­szont ezzel nem azonos. Százhúsz-százharminc házfel­ügyelői lakásnak van ugyan­is olyan bérlője, aki, bár szolgálati lakásban lakik, nem látja el a házfelügyelői teendőket. Manapság nem sorolják éppen a legnépsze­rűbb állások közé a házfel­ügyelői teendők • ellátását. Mégis sokan elvállalják, részben azért, hogy lakáshoz jussanak, részben egyéb okolt miatt. A feladatok ellátása azonban a vállalási októl függetlenül mindenkire egy­formán vonatkozik. Ám jó néhányan ezt figyelmen kí­vül hagyják. , A vizsgálat, amelyet egyébként, hét cso­portban végeznek az aktivis­ták. fényt derít majd ezekre a visszaélésekre is. Ebben •segítséget nyújthatnak ma­guk a lakók is. mivel a fel- ‘ mérés sikere, a tapasztalat­gyűjtési idő lerövidítése ér­dekében több kérdéssel el­látott szórólapokat osztanak majd szét a lakóházakban. A házkezelőségek feladat­körébe a folyamatos üzemel­tetésen kívül beletartozik még a hibaelhárítás is, amely nem mindig nevezhető ép­pen gyorsnak. Hiszen a hiba bejelentése után először helyszíni kiszállás következik, és csak ezután látnak hoz­zá a javítási munkához. A vizsgálat során szerzett ta­pasztalatok birtokában talán sikerül majd olyan új mód­szereket javasolni, amellyel ezt a meglehetősen bürokra­tikus eljárást valóban a gyors hibaelhárítás válthatja fel a jövőben. A fmk-, azaz a tervszerű megelőző és kar­bantartó részlegek működé­sének ellenőrzésekor pedig azt vizsgálják meg a csopor­tok tagjai, hogy miként le­hetne még tovább fejleszte­ni a lakóházak épségének vé­delmére a konkrét megelőző feladatokat. A nagy területet magába foglaló vizsgálat eredmé­nyeit, tapasztalatait május elején összegzik majd a cso­portok vezetői. Hrició Albertné korábbon a Hollóhári Porcelángyár keresett termékeit festette. Jól érii magái $ az üzemben, s az asztalifoci műanyag figuráinak színezését sem tartja alantas munkának. A miskolci rehabilitációs üzemben Egész aferiénl A látogatóban kikristá­lyosodik a vélemény: egy­re inkább alakul, felveszi végleges arculatát a Mis­kolci városi Tanács reha­bilitációs üzeme. A gazda, a borsodsziráki Bartók Bé­la Termelőszövetkezet jól sáfárkodik a beruházásra szánt tizenhat és fél mil­lió forinttal, s így jelenleg már hatvan embernek biz­tosít tisztes megélhetést a létesítmény. Köztük har­minchat csökkent munka- képességűnek. Ezeknek a nőknek és férfiaknak* ko­rábban nem volt munka­helyük, nem végeztek ter­melőmunkát. Ma már vi­szont egész emberként dol­goznak: kenyeret keresnek. — Örvendetes szemlélet- változás tapasztalható üze­münkkel szemben — álla­pítja meg Jávor Attila üzemvezető. — Partnere­ink elfogadják; a mi mun­kánk sem törvényszerűen jelent rosszabb minőséget a másokénál. Ami a lé­nyeg: bőségesen van ren­delésünk. Idei éves terme­lési tervünk hétmillió fo­rint, ehhez egymillió forint nyereséget kell hoznunk. Szerintem mindkettő meg­lesz. Szétnézünk a TIGÄZ egykori irodáiból átalakí­tott munkatermekben. A legnagyobb, tiszta, világos helyiségben kígyójátékot szerelnek, mégpedig német és angol gyermekek szá­mára. Rubik Ernő találnia- ■ nyát ugyanis ezekbe az or­szágokba exportálja a Poli- toys Szövetkezet. — December elsejétől ál­lunk üzleti kapcsolatban a szövetkezettel — mondja a fiatal, tettrekész üzemveze­tő. — Havonta négyezer já­ték összeszerelését, csoma­golását végezzük. Mun­kánkkal elégedett a meg­rendelő, erről írásban ér­tesített bennünket. Hosszú­távú együttműködésre szá­mítunk. Ismerős arcot fedezek fel a munkaasztalnál; régeb­bi látogatásom során már találkoztam Hajdú Kata­linnal. ö az első „fecskék” egyike, a beindulástól, vagyis az elmúlt év júliu­sától dolgozik az üzemben. Kérdezem: hogy érzi ma­gát? — Elégedett vagyok — feleli. — A munkával és a pénzzel egyaránt. A normát teljesítjük, az órabérünk tizennégy forint körül ala­kul. Az élet normalizálódásá­nak jele, hogy már két szocialista brigád alakult. Az ebben a teremben dol­gozó közösséget Simon Lászlóné irányítja. Vála­szából kiderül, korábbi munkahelyén is részese volt a mozgalomnak. — A hármas jelszó szel­lemében akarunk tevékeny­kedni — közli magabizto­san. — Vagyis szocialista módon dolgozni, élni, ta­nulni! Erre itt is egyre jobbak a lehetőségek. Hogy mást ne mondjak: meg­épült a fürdő és öltöző, van üzemorvosunk, védi ér­dekeinket a szakszervezet, megalakítottuk a Vöröske­reszt helybeli alapszerveze­tét. Hamarosan beindul a KISZ- és pártélet, s ha szebb lesz az idő, társa­dalmi munkában elvégez­zük az udvar parkosítását. Tanulni akarunk, s közös rendezvényeket is szeret­nénk szervezni. Kísérőm, Jávor Attila sokak kérésére reagál. — Jogos igény az orvosi rendelő létrehozása. Dolgo­zóink között számos beteg van, számukra kényelme­sebb volna helyben az or­vosi ellátás, a szükséges gyógyszerek felírása. Gond a helyhiány. De nem mondtunk le a megoldás­ról. A másik munkateremben az Alba Regia brigád nő­tagjai festik különböző szí­nűre az asztali foci mű­anyag figuráit. A megbízó a Debreceni Játékipari Szövetkezet. A hagyomá­nyosan jó kapcsolatban heteken belül döntő vál­tozás várható. — Jelenleg még a meg­rendelő szállítja, a jövő­ben azonban termelőszö­vetkezetünk saját üzemé­ben öntik majd a műanyag figurákat — magyarázza az elképzeléseket az üzem­vezető. — Mivel ezek a fi­gurák tetszetősebbek, kül­földi értékesítésre is reáli­sak a lehetőségek. Alig várom már. hogy belépjünk a másik épület­be. Az egyik szobában munkálkodik ugyanis a ha­zai játékgyártás megrefor­málására törekvő kéttagú fejlesztő stáb. Olyan elekt­romos játékok létrehozásán fáradoznak itt, amelyek mindmáig ( hiánycikkek ide­haza. Az első próbálkozás, a Saturnus jármű piaca ugyan nem sikerült, de most ismét remény mutat­kozik a sikerre. — A Győri Játék gyár­nak kifejlesztettük tiz elektromos játék modelljét — beszéli el „tettüket” Dudás Miklós konstruktőr. — A legjobbnak ítélt mo­dellt a győriek felkínálják majd a Triálnak, s ameny- nyiben lesz belőle megren­delés, mi gyártjuk hozzá az elektromechanikus részt. Műanyagüzemünk a kö­zeljövőben nyugatnémet li- cenc alapján megkezdi a Sindy 1. elnevezésű játék­autó gyártását, elsősorban exportra. A visszamaradó darabokba elektromos meg­hajtást építünk be, s így forgalmazzuk a hazai pia­con. A Papíripari Vállalatnak indigó méretre vágását, csomagolását végzik majd az üzemben. Júliusban in­dul a laboratóriumi vizs­gálatokhoz használatos úgy­nevezett komikus centrifu­gacső előállítása, s e célra új üzemcsarnokot alakíta­nak ki. A tervek között szerepel az ongai csavar­gyárral fennálló kapcsolat elmélyítése. Mindezek el­képzelések, a Lottóka né­ven árusított édesség cso­magolása viszont már való­ság. A Budapesti Édesipari Vállalattal kötött szerződés jövedelmező, hiszen az idei megrendelés félmillió da­rab. Ebben a részlegben dol­gozik a tíz szellemi fogya­tékos fiatal. Nekik nincs normájuk, sőt felügyelőnő vigyázza minden mozdula­tukat, segíti próbálkozásu­kat. — Előző munkahelyemen 4100 forint volt a fizeté­sem, itt 2800-at kapok ha­vonta — mondja Szin Pál- né. — Mégis gondolkodás nélkül vállaltam az állást, hiszen itt van a fiam is. A rehabilitációs üzemben az év közepére százra szán­dékozzák növelni a dolgo­zók létszámát. Az előírás értelmében, a foglalkozta­tottaknak legfeljebb egyne­gyede lehet teljes, s legalább háromnegyede csökkent munkaképességű. Sokak szá­mára szűnik meg a kirekesz­tettség. a hátrányos helyzet munkába állásukkal, leg­alább hetvenöt embernek adják vissza a hitet az élethez. És kell-e, lehet-e a másokért cselekedni tudó, egészséges embernek enné! nagyobb elégtétel, ennél felemelőbb érzés?! Kolaj László Foió: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom