Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
ESZAK'MAGYARORSZAG 4 T982. március 20., szombat Együtt az iskola és az úttörőcsapat A halmaji zászlók története Megrendelni sem lehetett volna jobban. Alig kezdtük el a beszélgetést, amikor bekopogott a postás a halmaji általános iskola tanári szobájába. Siófokon adták postára a levelet, a nyári cseretábor ügyében. A siófoki gyerekek a telkibányai táborban, a halmajiak Fonyódligeten tölthetnek kellemes napokat a nyári szünidőben... A cseretáboroknak különben nagy-nagy hagyománya van már náluk; miután kétszer is ki. próbálták a telkibányai járási tábort, elkezdték az ország-barangolást Így azután voltak Vásárosnaményban, pontosabban a hozzá tartozó Gergelyugornyán, Gyulán, Tapolcán, s ami a legfontosabb talán: mindig sok gyerekkel. Ami egyébként nekik egy kicsit természetes is; a sikereket is együtt érLék el a gyerekek, úgy illik hát, hogy „hasznából”, eredményeiből is közösen részesüljenek. Nem sok úttörőcsapat dicsekedhet el ugyanis azzal, amivel a halmaji Dózsa György úttörőcsapat. A járásukban meg egyedül ők mondhatták háromszor is magukénak a KISZ KB vörös selyemzászlaját. Először 1968- ban, másodszor, 1973-ban, harmadszor pedig az elmúlt évben kapták meg a magas elismerést. Simon Katalin, a csapat vezetője — különben biológia—testnevelés szakos tanár •— nem tud titokról. Az eredmények szerinte egyszerűen abból adódnak, hogy élnek a mozgalmi munka lehetőségeivel. S hogy az úttörőcsapat ügye közös ügy, s hogy szervesen összefonódik az iskolával. S ezt erősítette meg Hé- dervári Ferenc, az iskola igazgatója is. A közösen végzett munkának lehet csak haszna. S szolgált rögtön példával is. Azon a napon, amikor ott. jártunk, éppen szavalóversenyt rendeztek az iskolában, A forradalmi ifjúsági napok jegyében. Sok olyan gyerek vett részt a versenyen, akik különben nem tartoznak a rendszeres szavalok közé... De az osz- táiyversenveken valamennyien elindultak, s ez is kedvet ébreszthet. Együtt, egymásért dolgozik az iskola és a csapat: egymást egészítik ki a célok is, meg a feladatok is. Mert iám, mindannyiuknak közös érdeke, hogy szépüljön a község, ahoj élnek. Igaz, a halmaji jiarkok inkább parkocskák, de gondozásuk, csinosítgatá. suk mégiscsak folyamatos munkát ad a gyerekekriek. S a község lakói közül nemcsak ők a legmozgathatób- bak, szám szerint is „tekintélyes” részét adják a lakosságnak. És hát nemcsak a parkok gondozását vállalták, ott szorgoskodtak a sportpálya körül is. s ott vannak a községi ünnepeken. Nemcsak a nagy ünnepeken, hanem egy-egy családi eseménynél is. Itt ugyanis szép hagyománya kezd kialakulni a családi társadalmi ünnepeknek is: ' egy-egy névadón, KISZ-esküvőn az úttörők adják a műsort. Működik egy kis csoport, amely rendszeresen fellép az ilyen alkalmakon. A járási bemutatón is szép sikerrel szerepeltek, az persze inkább tapasztalat- csere volt, semmint verseny, de azért jó érzés, hogy úgy ítélték meg őket: színvonalas, szép műsoraik vannak. — Az összefonódás más példája? Simon Katalin a rajok közötti tanulmányi versenyeket említi. Szaktárgyanként indítják, kialakulnak a tanulópárok, év végén értékelik az eredményeket. Készülnek a tudományos-technikai úttöröszemlére is, a járási versenyeken derekasan helytállnak a gyerekek. Mozgalmi keretekben folyik a verseny, de eredménye nemcsak az egymás segítése, a tanórákon is gyümölcsözik. S az iskolai élet demokratizmusa is nyer azon, hogy az őrsökben, a rajokban mindenki hallathatja szavát. Sőt. nemcsak ott. Jó kapcsolatokat építettek ki a helyi KISZ-szervezetekkel, a községivel és az áfész KISZ- szervezetévél is. Legutóbb éppen a községi KISZ-a!ap- szervezet taggyűlésén mondták el az úttörők: szeretnék, ha több alkalommal kaphatnának meghívást a nagyobb testvérek rendezvényeire. Azután az is szép, ahogyan a barátaikat megszerezték és megtartják. Minden rajnak vannak barátai: szülők, községi vezetők, gazdasági vezetők, KISZ-fiatalok. Együtt vesznek részt vetélkedőkön, kirándulásokon, s néha csak jóízű beszélgetéseken múltról, jelenről, jövőről... És a munkáról. Ami különben iskolai feladat is, mármint a mezőgazdasági társadalmi munka. Néha többet is szerveznek persze a kötelezőnél. S ami még fontosabb talán: szívvel-lélekkel végzik ... Amikor például a fancsali termelőszövetkezetben szedték a gyümölcsöt, szinte megtáltosodtak ... Mert aligha véletlen, hogy a munka befejeztével a termelőszövet-, kezet köszönetképpen szalagot kötött a csapatzászlóra. S ígérték: ha segítség kell, csak szóljanak... Megteszik ők is, ami tőlük telik... Együtt az iskola és az úttörőcsapat... Ez lenne hát a titok! S talán még valami... Az, ahogy élni tudnak, élni akarnak: együtt a községgel, s a környező községekkel. Azokkal, ahonnan a gyerekek jönnek a körzeti iskolába, s ahol tagiskoláik is vannak még. Mert igaz: egyelőre a székhelyfalura jut nagyobb figyelem, a társközségekbe inkább csak a közös mozgalmi tervezéssel, a patronálással jutnak el. Azzal, hogy ők „adják” az őrsvezetőket, rajvezető-helyet- teseket. De talán többre is futhatja még az erejükből... Mert sem az iskola, sem az úttörőcsapat nem dolgozhat eredményesen — s ezt jól tudják a halmajiak is —, ha nem nyit a nagyobb közösség felé... Erre egyébként az eddigi elismerések, a zászlók kötelezik is őket...' Csutora* Annámért« Nagy Gy. Margit a szövőszékénél Varga Miklós műtermében: bal oldalon a Budapestre készülő térplasztika, • művész mellett egy új madárfigura ee !§eé!!§ A textilművészet anyagai, meg a szobrászaiban használt kő, fém, agyag meglehetősen eltérnek egymástól. A Miskolcon élő művészházaspár — Varga Miklós szobrász- művész és Nagy G/. Margit textilművész — munkásságában mégis igen sok a közö6 vonás. Amikor Miskolcra költöztek — ennek már több mint két évtizede —, és utána még elég hosszú ideig, Nagy Gy. Margit elsősorban síkban gondolkodott és alkotott, falikárpitokat készített. Üjabb munkáin mind több a plaszticitás, mind gyakrabban jelennek meg rajta a térben ható motívumok, lesz jellemzője munkásságának a térben gondolkodás és látás, ami a férjénél, a szobrásznál természetes. — „Megfertőzött” Miklós a plasztikákkal — mondta derülten,*' amikor a minap új munkáiról beszélgettünk. — A textilen belül kívánok maradni, de az az elvem, minden újat meg kell próbálni, ami az egyetemes művészetet előreviszi. Mindenki szeretne magának valami külön utat kikísérletezni, kijárni, amelyen nrtind jobban ki tudja magát fejezni, természetesen én is. Ennek jegyében születtek újabb munkáim. A 21 év alatt 4—5 nagyobb munkáját vásárolta meg a tanács, az utolsó évben ösztöndíjat kapott. Elmúlt éveinek munkáira jellemző a lakáskultúráiig törekvések felé fordulás. Úgy érzi, a művésznek kötelessége is mind több, a nagy- közönség számára könnyebben elérhető olyan művet alkotni, amellyel otthonát, környezetét szebbé, kulturáltabbá teheti, mert ezzel az alkotó akár képcsarnok! keretben, akár másként, a tömegek ízlésformálását szolgálja. Üjabb tervei ? — A Herman Ottó Múzeum rendelésére az új múzeumi központ II. emeleti termébe készítek egy nagyobb méretű falikárpitot. Szövött anyag, részben plasztikus megoldásokkal. Közben nézegetjük a tervrajzot, próbálom elképzelni, milyen lesz ez 6,5 négyzet- méteren. Érdekesnek ígérkezik. — Az m ekena — foktatja. Nagy Gy. Margit —, hogy a modern munka w míves legyen, nem mindenféle égetés, tépés, rongyolás, és egyéb álművészi mecha- nizációval akarjon hatni. Készülök még ez év szeptemberében Zalaegerszegre, ahol a Képcsarnok ottani termében lesz férjemmel közös kiállításunk. — Általában közösen ámítanak ki. A szobrászati ányag és a textil miként hat egymásra a kiállításon? — Szerintünk jó sr mr. együttes, a textil lágysága oldja a szobrok keménységét. És persze fordítva is. A férj, Varga Miklós műtermében merőben más látvány fogad. Nagyméretű gipszszobrok, meg azok egész miniatűr első vázlatai, a városban és az országban szerte már felállított köztéri plasztikák makettjei, egyeb kész és félkész szobrok között áll a nagyméretű, 170 centiméter magas madárfigura, amely Budapesten a X. kerület egyik parkjában fogja gyönyörködtetni az arra' járókat. A megbízó tanács már elfogadta, hamarosan felszállitják a gipszfigurát Budapestre, ahol süttői mészkőbe faragják. Most egy kisebb, más jellegű madárfigurán dolgozik. Varga Miklós munkásságának több mint másfél évtizedes íve igen érdekes. A természethú ábrázolástól a hosszított figurákon és a hengerelt-esztergáit térplasztikákon át a tavaly őszi galéria- beli kiállítás letisztultabb, szűkszavú fogalmazásáig hatalmas utat járt be. S mint mondja, ehhez az úthoz a különböző megbízások adtak sok ösztönzést és igen nagy lökést A művésznek 15—16 köztéri munkája van Miskolcon, részben a városban, részben az egyetemen. Hat műve a megyében is. ő készítette hajdan a budapesti centenáriumi emlékparkba is Miskolc ajándékaként a nagy térplasztikát. Van hat rti munkája, van megbecsülése, — Kecskemétről jöttek ide 21 évvel ezelőtt. Hogy alakult itt az életük? — Ideköltözésünk után első éveinkben adódtak nehézse- * geink, de most már miskolciak vagyunk — mondja Nagy Gy. Margit. — itt van az otthonunk, itt dolgozunk, itt érezzük jól magunkat, s ha én kevesebb megbízást is kaptam, mint a férjem, bár most van szó egy újabb megbízásomról a szakszervezeti székház részére, úgy érzem, megbecsülnek itt minket. — A város befogadott, a tanács támogatott,' és, ha köztéri megbízásról esik szó, általában szoborban gondolkodnak; művészi és emberi megbecsülésünk megvan teszi hozzá a férj. — Végezetül egy szokványos kérdés: érzik-e, hogy művészi közösségben élnek, van-e Miskolcon ilyen, vagy csak itt kapnak lakást a művészek, hát itt élnek? — Varga Miklós válasza talán azért is autentikus, hiszen ő a Képzőművészek Szövetségének megyei és városi titkára iS. A válasz egyértelmű: — Nincsen. S általában sehol sincs. A mütermes lakások nyújtotta lehetőségekkel a városok a művészek odatelepítését segítik. Az ott élők között kialakulhatnak emberi-baráti kapcsolatok, de művészi közösségről napjainkban nehéz lenne beszélni. Benedek Miklós Fotó: Laceö József Földes Ferenc emlékest Mezőkövesden Névadója tiszteletére emlékestet rendez a mezőkövesdi Földes Ferenc Középiskolai Kollégium március 26-án, pénteken este 6 órai kezdettel a művelődési központ színháztermében. Ez aa. emlékest — túl a kollégiumi emlékezésen — a forradalmi ifjúsági napok keretébe tartozó városi szintű ünnepség kíván lenni, s azon részt vesznek a kollégium diákjain kívül a kollégium baráti körének tagjai, a helyi I. László Gimnázium KlSZ-szervezetének, a helyi szakmunkásképző intézetnek a képviselői, az általános iskolai diákotthon tanulói és — természetesen — más érdeklődök is. Ma este a képernyőn A 78-as körzet A mai «omfeot este ismét a Dávid Ilona irta A 78 06 körzet újobb folytatósót hozza. 20.05-kor az első műsorba« jelentkezik a harmadik rész, omelynek címe: Festés- mázolás. Az első két tesz alapján e fűmről nagyon kevés jót hidunk elmondani, de okik elkezdték nézni a folytatásos sorozatot, minden bizonnyol érdeklődéssel várják, merre fordul Schütz Ha és Sztankoy István alakjainak sorsa. Este majd kiderül. A képen Solti Bertalon és Fó- i*ay Márta a filmből. Vállalatok, magánépítők, figyelem! A Hegyafja Mgtsz Építőipari Főágaiét miskolci telepén (Miskolc, Tégla utca 30. sz„ a volt téglagyár területén) homokozók, játszóterek feltöltésére, valamint kábel fektetéshez stb. > banvalmntokot kínál eladásra korlátlan mennyiségim» Érdeklődni és megrendelni a fenti címen munka napokon 7—15 óráig. Telefon: 33-943.
