Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13., szombat EhZAK-MAGYARQRSZAG 5 Országosan is elismerésre méltó módon, példamutatóan dolgoztak az Országos Takarékpénztár dolgozói Borsodban. Ez volt a lényege annak az értékelésnek, amit i r. Szirmai Jenő, az OTP vezér- igazgatója mondott el az elmúlt hét közepén megtartott megyei tanácskozáson. Az összegezésből kitűnt. hogy megyénkben az elmúlt esztendőben a takarékpénztár munkájára a növekvő forgalom volt a jellemző, ami — többek között — abban jutott kifejezésre, hogy a lakosság élénk érdeklődést tanúsított és tanúsít a takarékpénztári szolgáltatósok iránt, amelyeknek köre évről évre bővül. A hagyományos ágazatok mellett olyan új lehetőségeket vehetnek igénybe az ügyfelek, mint az átutalási betétszámla, vagy a csekkfüzet bevezetése. De bárkinek szívesen állnak rendelkezésére (természetesen, ha a törvényben előírt feltételeknek megfelelnek) a legkülönfélébb hiteligények kielégítésében, legyen az személyi jellegű, vagy éppen lakásépítési, illetve felújítási Ijjtel. A hitelek folyósításának az alapja a takarékosság, amiben Borsod — hagyományaihoz híven — országosan is elismert eredményekről adhat számol. A múlt évben a takarékbetét-állomány elérte a 8,5 milliárd forintot. Ebben az. időszakban a lakosság több mint 2 milliárd forint hitelt kért és kapott. Külön érdemes szólni arról, hogy e kérelmek közül 5900 igénylő építési kölcsönt kért az OTP- töl. Csak a lakásépítési, lakásvásárlási, felújítási és korszerűsítési célokra tavaly egymilliárd forintot folyósított a takarékpénztár. Abban, hogy az OTP lényegében zökkenőmentesen bonyolította le a legkülönfélébb igények kielégítését, nagy szerepük volt a szocialista brigádoknak, amelyek közül 25 brigádot tüntettek ki. Az encsi, valamint a szerencsi járási fiók pedig „Kiváló Fiók” címet kapott. Természetesen a múlt évben végzett munkáról szóló számvetés a további feladatokat is meghatározta. Eszerint úgy tervezik, hogy 1982- ben mintegy G30 millió forinttal nő majd a takarékbetét-állomány. ugyanakkor 2,2 milliárd forint hitel folyósítására készültek fel. E hitel- kérelmeknek a fele lakásépítéssel függ össze, aminek háromnegyed része magánerőből készül el. Az OTP dolgozói a jövőben is fokozott figyelmet fordítanak a betétgyűjtésre, a különféle betétkonstrukciói’, nyújtotta lehetőségek kiaknázására, a lakásépítés támogatására, a kulturált ügyfélszolgálatra. Nagy gondot fordítanak a postával, a takarékszövetkezetekkel, valamint azokkal a gyárakkal, üzemekkel és intézményekkel való jó együttműködéselvre, amelyekkel üzleti kapcsolatban állnak. (t—f.) Mindössze másfél éves ez valamint gyöngytyúkok és az * jól megtermett fiatal udvarba már elhajthatatlaszarvas és a közeljövőben nul odaszokott vadkacsók elköltözik Hernádnémetiből, csapata. A faluszéli ház köahol felnevelkedett. A veszp- rül átmenetileg bizonyosan rémi állntkert lakója lesz. kisebb lesz majd a kívánA kicsiny kora óta háznál csiskodók köre, de a cserébe nevelkedett jószágot sokan érkező őzek valószínű hamar meglátogatták, és ezek között belopják magukat az arratalán mondani sem kell, a járók szívébe. Samu. mert gyerekek voltak többségben. így hívják a szép szarvast, Samu .mutatós példány és másfél évvel ezelőtt még tevárhatóan nem töri meg jesüvegből táplálkozott, olyan majd a február közepére tér- csöppségként került ide. Mivezelt utazás és Veszprémben lyen szívesen írnánk le: utóis a gyerekek kedvence lesz. dainak reménye van arra, Itt a környezetéhez egy szép hogy a bükki állatkert lakói páva, aranyíácán tartozott, lesznek. (Fotó: F. L.} Az új lakások házfelügyelői teendőit Kiss Istvánná vállalta el, aki Így napközben is együtt lehet a kártyajátékokat különösen kedvelő Istvánjával. A Rácz család legnagyobb eseménye, hogy lakást kaptak, no és természetesen az, hogy a kis trónörökös, Milánka megtanult járni. Új lakásban, új reményekkel Á garzonház lakói A hároméves Attila és az öthónapos Péterke mellett meglehetősen mozgalmasak a napok Szücsék otthonában. A csengetésre gyerekhang válaszol: — Mindjárt! Várják jövök! Az ajtón túl, Szűcs András hároméves kisfia, Attila jelzi, itthon vannak. Csodálkozó tekintettel áll édesanyja mellett. — Az elmúlt hét keddjétől lakunk itt — mondja Szűcs- né, Márta, a garzonlakás otthonának asszonya. — Vártuk már az átadást, amely meglehetősen elhúzódott. Karácsony óta meghosszabbodtak számunkra a napok. Beszélgetésünket az öthónapos Péterke, a család legkisebb tagja szakítja félbe, akinek az egyszoba-konyhás lakásban, ügyesen elszeparált kuckót alakítottak ki szülei, a hosszú szekrénysor végén. — A szükség vitt rá — mutat a függöny mögötti kiságyra a mama. — Hiszen itt valójában egy helyiségben van a konyha, a hálószoba, a gyerekszoba és a nappali is. Szűcs András és felesége, akik mindketten a Lenin Kohászati Művek dolgozói, azon kevesek közé tartoznak itt a miskolci Tanácsköztársaság lakótelepi garzonlakás tulajdonosai közül, akik vállalatuktól már konkrét ígéretet kaptak nagyobb lakásra, amely a munkáslakás-építési akció keretén belül épül Komlóstelőn. — Albérletben laktunk, amelyért ugyancsak borsos árat kértek. Nekünk is az volt a legfőbb vágyunk, hogy végre a sajátunkat fizessük, a magunk otthonában éljünk. Most már sikerült * Az újonnan átadott lakások házfelügyelője Kiss Istvánná. Azelőtt cukrász volt. Férje a MIK-nél dolgozik. Ott hallottak erről az állásról, s mivel a legtöbb fiatalhoz hasonlóan eddig ők is albérletben laktak, úgy határoztak, hogy a lakásért elvállalja a fiatalasszony a házfelügyelői teendőket. Ebbe természetesen a férj is besegít. — Így legalább együtt lehetek a gyerekkel a munka mellett — magyarázza Mariann, aki izgalmas kártyacsatát hagyott abba partnerével, a cseríes kis Istvánnal. — A fia asztmatikus betegséget kapott, még kórházban is volt. Nem mehettem vissza dolgozni, pedig a nagyobb jövedelemre szükségünk lett volna. Eddig már öt albérletben laktunk. Volt ahol ezerötszáz forintot is kifizettünk. Takarékoskodásra úgyszólván nem is gondolhattunk, különösen amióta megszületett a gyerek. Pedig még sok mindenre szükségünk! van. Porszívóra, televízióra például. Most már könnyebb lesz, hiszen lényegesen kevesebb a havi kiadásunk. * Dr. Rácz Zoltánék egy nappal ottjártunk előtt vették birtokukba otthonukat. — Férjem szüleinél laktunk eddig, azelőtt pedig az édesanyámnál. — Ismerteti a múltat Ágnes, akinek kisfia a napokban tanult meg járni. A kiságyban már nehezen marad, így nem sok nyugalmat hagy a mamának, aki hol egyik, hol másik diszr tárgyat menti a parányi kezek elől. — Igazán szerettünk a nagyszülőkkel lakni; mégis vártuk már a saját otthonunkat- A kulcsot az elmúlt héten vettük át, kitakarítottunk, berendezkedtünk. A gyerekkel együtt már a kész lakásba jöttünk. Természetesen a nagymama és a nagypapa legnagyobb bánatára. Első lépések. Tulajdonképp pen első lépése volt a Miskolc városi Tanácsnak is a garzonházak felépítése, amellyel több száz fiatal házas gondján segítettek. Monos Márta Laczó József Egy óra a szíil A sajószentpéteri szülőotthon ajtaján fiatalasszony lép ki, karján gondosan bebugyolált csecsemő. Mögöttük fiatal férfi és nő. A kapuval szemben várakozó személyautó felé igyekeznek, amelyből érkezésükre készségesen ugrik ki a vezető. Hágel István és neje, most viszik haza otthonukba második szülött gyermeküket, Beátát: — Tornaszentjakabon lakunk, az Arúalmajorban — mondja az ifjú férj —, fent a szlovák határnál. A Bábolnai Állami Gazdaságban dolgozom, juhász vagyok. Feleségem is állami gazdaságban dolgozik, de jóideje gyermekgondozási szabadságon van. Első gyermekünk már három éves. Most meg- szaoorodott a család. Sietünk is, mert a nagymama már nagyon vár bennünket. Fent. az emeleten a még gyermeküket váró és a már újszülött lüknek örvendező kismamák között vagyunk. A negyven férőhelyes szülőotthon meglehetősen zsúfol,!. Az imént távozó kismama ágya sem maradt sokáig üresen. A szülőotthon, pontosabban a Kazincbarcikai városi Kórház Il-es szülészetének vezetője dr. Kelemen László éppen a szak- rendelésről érkezett vissza Mint mondja: — Nem iellemző ránk ez a zsúfoltság. Reméljük nem Aleva Mihályné és kislánya, Ágika A mama most kivételesen nem munkaidejét tölti a sajószentpéteri szülőotthonban. tart sokáig. Hiszen ha befejezik a munkálatokat a megyei kórház szülészetén és a javításokat n kazincbarcikai kórház szülészetén, akkor már ide kevesebben jönnek. A kismamákat és újszülött gyermekeiket nálunk a 3 sznkorvoso’"1 kívül 7 szülésznő és 5 csecsemősnővér vigyázza. Olykor bizony áldozatos munkával. Különösen most, az ötnapos munkahét bevezetésekor jellemző ez, hiszen megváltozott az eddigi beosztási rendszerük a szakdolgozóknak. Van közöttük olyan is, akinek az elmúlt hónapban mindössze négy szabadnapja volt. A szakdolgozók egyike Aleva Mihályné szülésznő, aki pár nappal ezelőtt még a kismamák között szorgoskodott. most viszont az egyik kórteremben talá'kozunk vele. Hainalban szült: — Termán reggeltől egy szemernyit sem aludtam .— mondja Ági — Már éiszaka éreztem, közeledik az idő. Hainali három órakor sétáltunk be a férjemmel, öt órára már megszületett a kislányunk. Misiké ___ — Misiké? . .. — Igen — magyarázza mosolyogva — azt hiszem, magunk között már csak így hívjuk egv darabig kislá- nvunkat. Ágnest. Annyira fiút vártunk, bngv lánvnévre nem . is gondolt egvikünk sem. Igv lett Ági, mint én. Ágika. vagy ahogy a szülei becézik — néhánv óráia — ..Misiké” ötvenkét centiméter hosszú é® közel három kilóval iött világra A szakértő mama kariai között békésen szundit ál. Piheni az út féradaTmnit___ A kapuban mentő áll.' Üjabb kismama érkezett..! (Monos) 1 l'ojtán László |
