Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1962. február 25., csütörtök Pilmievél Rontás és reménység A „tudósasszonyok" százforintosokkal „gyógyítják" a hiszékeny Erzsiké lábát Moldován Domokos — más filmjei mellett — elsősorban A halottlátó című, Putnokon készült dokumentumfilmjével vált ismertté a legszélesebb körű mozilátogató közönség előtt. Még talán ma is sokan emlékeznek A halottlátó körüli társadalmi vitákra, s Moldován Domokos most ismét rendkívül érdekes dokumentum-játékfilmmel jelentkezik. Rontás és reménység című filmjét Erdélyi Miklóssal írta, Kertész Magda riportjára építve. Pap Ferenc volt ismét az operatőrje és újra sikerült megvalósítani a filmjében azt, hogy a valóságos történéseket olyannyira belülről láttassa, mintha a szereplők tudomást sem vennének róla, hogy közelükben kamera, mikrofon és egyéb eszközök vannak, s a lehető legtermészetesebben játsszák el újra mindazt, ami megtörtént egyszer velük a valóságban. A történet Pestlőrincen játszódik, ahol egy 65 esztendős, magányos bazáros asszony, akinek nagyon szép családi háza és készpénze is van, áldozatul esik egy cigányasszonyokból álló társaságnak. akik bebeszélik neki, hogy „rontás van rajta, de az nem isten által, hanem rossz emberektől’’ adódik, s ők csupa barátságból vállalkoznak rá, hogy ettől a rontástól megszabadítsák. A társra, családra vágyó, magányos, valamilyen szélsőséges vallási szektához tartozó asszony, Ferkovics Istvánná, Erzsiké boldogan fogadja ezt a reménysugarat és a ci- gánytársaság valósággal betelepszik a házába, s mindenféle hókuszpókuszokkal, vőlegényszerzéssel, próbaesküvővel, egyebekkel több mint húszezer forintot csalnak ki tőle, majd amikor a megígért vőlegény nem jelentkezik. nem jön el a „kolostorból” — nem is jöhet, hiszen nem kolostorban, hanem börtönben van —, feljelenti a rendőrségen a „jótevőket”. A nyomozás és a bírósági tárgyalás kitűzése hosszadalmas és valami két esztendő telik el, amíg a főtárgyalásra sor kerül, amikor is a károsult visszavon minden panaszt, hiszen az a két hónap, amíg a rontás levételének hókuszpókuszaival a cigányok a reménységet tartották benne és mindig társaságban lehetett, jó emlékeket hagyott benne, megérte a ráfizetést. A film vége meg olyan mint egy tündérmese, mert egy vállalkozó szellemű férfi, két suhanc fiával, a szép házért és kertért beköltözik Erzsikéhez, vállalja a csúf, nyomorék öregasszonyt, akinek így teljes a boldogsága. Moldován Domokos filmje valóságos történet. Ugyanazok játsszák, egy-két kivétellel, mint akikkel megesett. A rontás alatt álló Erzsiké azonos, maga Ferkovics Istvánná. Többségben azok a cigányok és azonos a kerületi bíróság is, ahol a tárgyalás folyik. Hiteléhez tehát nem fér kétség. A rendező, mint A halottlátóban, itt is az elmaradottságra, a hiedelemvilág továbbélésére és az azzal való visszaélésre hívja fel a figyelmet és a korábbi filmjében többnyire falusiak körében ható hiedelemmel szemben most a metropolis peremén élő, de tudatilag igencsak elmaradott asszony esetében mutatja fel ezt a társadalmi jelenséget. Ám, míg A halottlátónál általánosítható volt Jolánka tevékenysége, akihez tömegesen jöttek emberek, tehát széles volt a társadalmi vetüleie, itt tulajdonképpen egyetlen, a végtelenségig naiv és buta asszony pó- ruljárása a történet, afféle egyedi ese.t, amelyből olyan tanulságot levonnunk nem szabad, hogy sokan hisznek a rontásban, legfeljebb arról van szó, hogy van egy szerencsétlen asszony, akit élelmes kóklerek alaposan kihasználtak, ráadásul teljesen büntetlenül. A natúrszereplők kitűnően helytálltak, s le a kalappal a bíróság tagjai előtt, akik komolyan végig tudták játszani a kamerák előtt ennek a bugyuta esetnek a főtárgyalását. Olyan széles társadalmi visszhangot aligha fog kiváltani a Rontás és reménység, mint A halottlátó tette, nincs is olyan hatóereje, Moldován is sokkal inkább mesélő ebben, mintsem a hiedelmeket alaposan elemezné, de akik elmennek megtekinteni, nem feleslegesen és oktalanul töltenek másfél órát a moziban. (Miskolcon egyébként a Táncsics Kamaramozi mutatja be.) Benedek Miklós • • Ünnepi műsor a Munkásőrség jubileumán l (Folytatás az 7. oldalról) elsőként a pódiumra, az ismert munkásőrindulót énekelve. Műsoruk megkezdése előtt Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze mondta el Szilágyi György Munkásölökhöz című versét. Az Oprendek Sándor zászlóalj férfikórusa kulturált, magas színvonalú előadásában. hallhattuk többek között a Szabadság Himnusza, valamint a Barikádra című műveket. A kórust Fehér Károly, illetve Schirger Antal vezényelte. Az ünnepi műsorban a miskolci Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola növendékzenekara is fellépett. A zenekart Seregi János vezényelte, s előadásukban — amelyet hosszan tartó tapssal köszönt meg a hálás közönség — hallhattuk többek között Kodály Zoltán: Este a székelyeknél című művét is, igen szép tolmácsolásban. A műsor első részében lépett első ízben színpadra a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ KISZ- díjjal kitüntetett —. s még számos más kitüntetés birtokosa is — Avas táncegyüttese. Magyar verbunk című számukat, amely tüzes ritmusával, művészi kivitelezésével az est egyik fénypontja volt, vastapssal jutalmazták. Szünet után Zoltán Sára, a Miskolci Nemzeti Színház művésze mondta el Radnóti Miklós I. Echlógáját, majd ismét az Avas táncegyüttes percei következtek. Az ug- rós-oláhos, a pontozó és a Duna menti verbunk és csárdás felforrósította a nézőtér hangulatát. A Munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett központi férfikara mintegy negyven perces műsorában megszólaltatta a legszebb munkásmozgalmi dalokat, s a tőlük megszokott, igen magas színvonalon mutatta be az operairodalom néhány igazi gyöngyszemének vallott kórusművét. Révész László Liszt-dijas karnagy és Tóth Béla Liszt-díjas karnagy vezényletével tisztán, pontosan, kimunkáltan szállt a dal, s igen szép teljesítményt nyújtottak az együttes szólistái is. Ismer; dalokat hallhattunk, |mint például a Dobri dent. .Szívből, őszintén szállt a dal, s az összeállítás mintegy példázta a Munkásőrség szellemét, internacionalista kötődését. A több mint kétórás ünnepi műsor záróakkordjaként Schirger Antal vezényelte a miskolci Oprendek Sándor zászlóalj és a Munkásőrség férfikarának egyesített kórusát, akik A munka új hada című új munkásőrdalt mutatták be. Forró, emelkedett légkörben ért véget a jubileumhoz méltó, a munkásőröket köszöntő ünnepi est. A szakmaközi bizottságok tennivalói megyénkben a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa határozata alapján 1981 őszén megyénkben is újjászerveztük, megerősítettük a szakszervezetek szakmaközi bizottságait. A párt-, állami és társadalmi szervekkel való egyeztetés és együttműködés alapján úgy láttuk, hogy megyénkben 27 helyen vannak meg azok a feltételek, amelyek között a szakmaközi bizottságok rendeltetésüknek megfelelően működhetnek. A feltételeknél figyelembe vettük a személyi és tárgyi adottságokat, valamint azt az újszerű igényt, hogy lehetőleg ott jöjjenek létre és működjenek szakmaközi bizottságok, ahol vállalatok, üzemek, hivatalok vannak. A SZOT határozatának megfelelően elsősorban területpolitikai, területfejlesztési kérdésekkel összefüggő feladatokat látnak el. A működési szabályzat a szakmaközi bizottságok helyét, szerepét a következőkben határozza meg: „A szakmaközi bizottságok a szakszervezetek területi szerveként működnek. Képviseleti, véleményezési, végrehajtást segítő, szervező, ellenőrző és jelző szervezetek. Az adott közigazgatási egységben működő aiapszervezetek és a tagság képviseleti szervei. Az SZMT irányításával a felsőbb szervek határozatai alapján végzik az üzemeken, hivatalokon és intézményeken kívüli területi szakszervezeti munkát.” Az egyik legfontosabb feladatuk a már említett területpolitikai, területfejlesztési tervek kialakításában való részvétel, közreműködés, illetve a meglevő anyagi lehetőségek — a lakosság és a dolgozók véleménye alapján — a tennivalók sorrendjének kialakítása. Az elfogadott, jóváhagyott tervekről tájékoztassák a lakosságot, a dolgozókat. Erre használják fel a falugyűléseket, rétegtanácskozásokat, vállalatoknál a bizalmi-testületi üléseket, vagy taggyűléseket. Ezt követően legfontosabb feladatuk a tervek végrehajtásának a segítése, a városi, községi, tanácsok társadalmi munka végzésre készített tervei alapján. Felhívtuk a szakmaközi bizottságok tisztségviselőinek figyelmét arra is, hogy az 5 napos munkahét általánossá válásával a társszervekkel közösen segítsék a megnövekedett szabad idő helyes eltöltését. Így többek között társadalmi összefogással hozzanak létre sportpályákat, sportudvarokat, segítve ezzel a fiatalok, a felnőttek testedzését, a tömegsport kiszélesítését. A környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokat is vállaljanak. Sokat tehetnek a HNF-fel, a Vöröskereszttel a városok, községek tisztaságáért, parkosításokért, zöldövezetek létrehozásáért és megóvásáért. A rétegpolitikai feladatok ellátására is vállalkozhatnak. Megoldatlan még a több mint 80 ezer bejáró dolgozóval való foglalkozás, vagy a gyes-en levő kismamákkal sem alakult ki olyan kapcsolat, mely segítené poJitikai, szakmai, általános műveltségük szintentartását, növelését. A hazafias, internacionalista nevelést szolgálhatja, ha politikai évfordulók megünneplését .megfelelő tartalommal készítik elő és rendezik meg. De kapcsolódhatnak az ifjúságvédelmi feladatokhoz is. Sajnos, megyénkben sok a veszélyeztetett gyermek. Társadalmi összefogással többet kell tenni a veszélyeztetettség okainak feltárása, megszüntetése érdekében is. Tehát van tennivaló bőven, melyekből a szakmaközi bizottságok kivehetik részüket. Azt ajánlottuk a szakmaközi bizottságok vezetőinek, hogy 1982-ben — elsősorban ott, ahol új bizottságok alakultak — ne akarjanak túl sokat „markolni”, hanem 3—4, és a lakóhely számára fontos tennivalót vállaljanak, de azt becsületesen, következetesen oldják meg, megszervezve ezzel a szakmaközi bizottságok tekintélyét a lakosság, a vállalatok, intézmények dolgozói, valamint a párt-, az állami és társadalmi szervek előtt. Örvendetes, hogy a régi helyeken új formában alakult szakmaközi bizottságok nagy lelkesedéssel kezdték meg a munkát. Például az edelényi szakmaközi bizottság a második negyedévben széles körben ismerteti a nagyközségi területfejlesztési tervét és kijelölik azokat a feladatokat, amelyekre a lakosságot, a nagyközségben levő vállalatok, intézmények dolgozóit mozgósíthatják. Az encsi szakmaközi bizottság a KISZ-szel közösen ugyancsak a tömegsport kiszélesítését tervezi, e mellett kiemelt feladatként kezelik az öregekről való gondoskodást, tekintettel arra, hogy „1982 az idős emberekről való gondoskodás éve”. Kazincbarcikán a szakmaközi bizottság mar rögzítette a városi tanács vezetőivel azokat a közös tennivalókat, amelyek ugyancsak a város területfejlesztési tervében fogalmazódtak meg. Ezek kapcsolatosak a környezetvédelemmel, a város fejlesztésével. Miskolcon tovább kívánja tökéletesíteni a bizottság szervezeti felépítési rendszerét. Tanácsi körzetenként a városi szakmaközi bizottsághoz tartozó szakmaközi csoportokat hoznak létre, hogy a vállalatokkal, intézményekkel való kapcsolat is közvetlenebb, élőbb legyen. Felmerül a kérdés, hogy a szakmaközi bizottságok milyen kapcsolatot tartsanak a területükön levő üzemekkel, intézményekkel, az ott működő szb-kel? Azt kell mindenkinek tisztán látni, hogy a szakmaközi bizottságok elsősorban koordinációs feladatokat látnak el. Nincs sem fölé-, sem alárendelve a területen működő üzemi, hivatali, intézményi szakszervezeti bizottságoknak. A területen levő szakszervezeti alapszervek által a bizottságba delegált tisztségviselők tulajdonképpen összekötők, akik az szkb és az szb-k között a közvetlen kapcsolatot tartva, mozgósítanak a terület- politikai feladatok végrehajtására. T ekintettel arra, hogy a vállalatok, intézmények által delegált szakmaközi bizottsági tagot bizalmi testületeken kellett ezzel a feladattal megbízni, ezért a szakszervezeti bizottságok évente kérjék számon a delegált aktíva tevékenységét a bizalmi-testületi üléseken. így módja van a szakmaközi bizottságnak aktuális területpolitikai és fejlesztési, de egyéb kérdésekben is tájékoztatni a vállalatok, intézmények egyik legjelentősebb fórumát, a bizalmi testületeket. Kovács Kálmánná, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára A lenini úton Nagy sikere volt az elmúlt évben az 1956-ról szóló Népszabadság-cikksorozatnak, amely könyv alakban is megjelent „Ez történt” címmel. E könyvecske az 1957 júniusi pártértekezlet ismertetésével zárul. Az azóta megtett útról már „A lenini úton” címmel folytatódott a Népszabadság sorozata, amely a napokban került a könyvesboltokba. Egy-egy téma áttekintését’ nyújtják a cikkírók, nem időrendi összefoglalást. Az írások bemutató ják, hogy a párt leküzdve/ mind a revizionizmust. mind a szektarianizmust. hogyan alakította, védte meg és fejlesztette tovább az új jelenségekre mindig nyitott politikáját. Korántsem voltak eseménytelenek ezek az évek: á mezőgazdaság szocialista átszervezése, a gazdaságirányítás reformja, a megváltozott világgazdasági környezethez való alkalmazkodás követelte új gazdaságpolitikai stratégia, a szocialista demokrácia kibontakozása — csak néhányat említünk a fontosabb események közül S hogy úgy tűnik, gyorsan elszaladt ez a negyedszázad, abban szerepe van annak, hogy nagyobb társadalmi megrázkódtatás nélkül, viszonylag békés és az élet minden területén lendületes fejlődés 25 évét hagytuk magunk mögött. (Kossuth Könyvkiadó) Oratóriumbemutató J. S. Bach János passióját mutatja be február 25-én, csütörtökön Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központban a Miskolci Bartók Kórus és a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A 18 órakor kezdődő hangverseny szólistái Kovács Brigitta. Németh Zsuzsa. Keönch Boldizsár, Tóth János és Kenes- sey Gábor lesznek, vezényel Reményi János. Ezt a műsort hallgathatja meg március 1-én, 19.30 órakor a miskolci közönség a Miskolci Nemzeti Színházban. Építkezők, figyelem! ári 1982. február 23-tól telepeinken- M—400,- 350 KSPC—20,- 350 KSPC—40,- 350 PPC—10 j'elű cement 139,70 Ftfq helyett 109,70 Ft/q áron kapható, AMÍG A KÉSZLET TART! **11av.^
