Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

1982. február 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ÖSSZEFOGÁSSAL TORNATEREM ÉPÜLHET!... Már a korábbi években is szorgalmazta a társadalmilag hasznos munkálatok elvég­zését a pálházi perlitüzem munkáskollektívája. Közel tíz éve, hogy nagyreszt társadal­mi összefogással felépült az ovoda, s mintegy három éve, hogy felhívásuKban kezde­ményezték a sátoraljaújhelyi járási úttörőtábor felépítését. Ezt is siker koronázta, hi­szen évente Í)ü0 úttörő üdü­lését, pihenését szolgálja. Rendszeresen közreműködtek ezenkívül más üzemekkel együtt — erdészet, fűrész­üzem, termelőszövetkezet — a lakóterület szépítésében. Most újabb kezdeménye­zésként felhívással fordult a perlitbán.ya kollektívája a nagyközség területén 'műkö­dő üzemekhez, s a község lakosságához, amikor torna­terem építését javasolja, En­nek felépítése ugyanis nem­csak a sportmozgalmat fej­lesztené, hanem hozzájárul­na az iskola bővítésének, kor­szerűsítésének megalapozá­sához. A perlitőrlő és bánya­üzem dolgozói ezért vállal­ják, hogy ez évtől kezdődén három éven át évente egy- egy kommunista műszakon keresett bért felajánlják a tornaterem építésére, s hogy az 1983-as évben induló épít­kezés alapozási és egyéb munkálataihoz társadalmi munkát biztosítanak. A per­litüzem dolgozóinak felhívá­sa, kezdeményezése közös összefogással minden bizony­nyal eredményes lesz, s így egy újabb létesítmény szol­gálhatja majd itt a gyerme­kek egészséges fejlődését. Író Béla Pálháza GYÓGYULÁSOMAT SEGÍTIK ELŐ Januárban volt egy fél éve, hogy a Miskolci Patyolat Vállalatnál állást vállaltam, mint takarítónő. Nem sok/cal ez idő előtt jöttem Debrecen­ből Miskolcra, így szinte alig volt ismerősöm ebben a vá­rosban. Szerencsémre azon­ban ennél a vállalatnál egy olyan közösségbe kerültem, ahol az embert, legyen az bármilyen beosztásban, őszin­tén becsülik, segítik. Huszon­öt éve dolgozom, így hát tu­dok különbséget tenni mun­kahely és munkahely között. Most, hat hónapi munka után. január 5-én meg bete­gedtem és olyan állapotba kerültem, hogy rövid időn belül beutaltak a füzérrad- ványi szanatóriumba. Itt az első örömteli meglepetés ak­kor ért, amikor a vállalat egyik dolgozója meglátoga­tott, s csomagot, levelet ho­zott a kollektívától. Kupecz Józsefné, fíózsika néni, aki nyugdíjasként közvetlen mun­katársam, még pogácsát is sütött nekem. Azóta már több csomagot is küldtek, csoko­ládét, gyümölcsöt és kedves, biztató leveleket. Figyelmes­ségük, a szeretetük ilyen módon is történő megnyilvá­nulása olyan nagyon jó ér­zéssel tölt el, hogy még a gyógyulásomhoz is erőt ad. Teljes szivemből köszönöm törődésüket, s azt, hogy bár csak rövid időt tölthettem ezen a munkahelyen, igye­keznek betegségem alatt is segíteni. Ahol ilyen kollektí­va van, oda öröm lesz visz- szatérni, s újra dolgozni. Pacsainé Kertész Rozália Füzérradvány SEGÍTIK AZ MHSZ-LÖVÉSZEKET A korábbi években Sze­rencs és járása MHSZ-klub- jaiban nem egy olyan sport­lövész nevelődött, aki rangos hazai és nemzetközi verse­nyeken is sikeresen szerepelt. Az utóbbi időben azonban megtorpant a versenylövé­szek eredményes nevelése, aminek oka a megfelelő lő­tér hiánya. Ennek megszüntetése vé­gett az MHSZ járási vezető­sége elhatározta, hogy a já­rás székhelyén korszerűsíti a meglevő, ám elavult beren­dezésű lőteret. A szándék megvalósítása végett a na­pokban Zavodnyik János és Iván Lajos, a járási vezető­ség titkára, illetve előadója, valamint Homa András, a csokoládégyár honvédelmi klubjának titkára, a főváros­ban felkereste az MHSZ Köz­ponti Lövészklubjának Mar­ci bányi téri lőterét. Együtt­működési megállapodás alap­ján tették látogatásukat. En­nek során a Borsod megyé­ből elszármazott — annak idején a szerencsieket pat­ronáló — Simkó Zoltán, a KLK titkára kalauzolásával tüzetesen tanulmányozták a lőtérrel és több lőcsarnok- kal rendelkező objektum be­rendezését. Kiderült, hogy — ami a legjobban érdekelte őket — a gyorstüzelő pisz­tollyal való versenyzéshez szükséges lőpálva nem egy korszerű kellékét Szerencsen is el lehet készíttetni. Ami­nek az előállításához ott nincs lehetőség, annak be­szerzéséhez segítséget nyújt a KLK titkára és szocialista brigádja, amellett, hogy a korszerűsítéshez szükséges egyéb szakmai tudnivalókkal is megismertetik a szeren­csieket. Viszonzásul csupán azt kérik, hogy minél több minőségi versenyzőt képez­zenek a nagyközségben és járásában. A tervek szerint a lőtér korszerűsítésének munkáját ez év júliusában fejezik be. T. I. MIÉRT KELL HÓNAPOKIG VÁRNI?... Múlt év októberében kez­dődött a kálváriánk, ugyanis olajbojlerünk kilúkadt, már nem leheteti megjavítani. Ügy döntöttünk, veszünk egy Hévíz-bojlert. Már nagyon megbántam, hiszen azóta csak bosszankodom, ideges­kedem, mert használni nem tudjuk. Reméltük ugyanis, hogy bekapcsolása nem ke­rül hónapokba, hiszen há­rom gyermekünk van, mind­három iskolás. Először az edelónyi Gelkához mentem kérésemmel, innen Miskolc­ra küldtek, onnan Kazinc­barcikára, majd újra vissza Miskolcra, a Kandó Kálmán utcában levő Gelkához. A vé­gén már sírva, fakadtam, amikor megígérték, hogy de­cember elején kijönnek, mert közben leltár volt. En már ennek is örültem, s jöt­tek is, de csak megnézték, mennyi cső kell hozzá, mert mint mondották; még nincs alkatrészük, mivel 1981 ja­nuárjától vették csak át ezt a tevékenységet a TIGAZ-tól. Megígérték, amint lesz alkat­rész, jönnek. Vártam türel­mesen, s melegítettem öttagú családomnak a vizet tízlite­res fazekakban a gáztűzhe­lyen. Január elején telefo­náltam, azt mondták: két hét, de legkésőbb, január vé­gén be lesz kötve. Ismét hiába vártam. Február ele­jén személyesen bementem, de azt. mondták, nincs bent a főnök, hívjam majd tele­fonon. így tettem, A főnök azt mondta: megért, de én is értsem meg, hiszen most jár tanfolyamra a hegesztő szak­emberük, mivel eddig még bojlerbekötéssel nem foglal­koztak. Kérte, legyek türe­lemmel, míg ez az ember el­végzi a tanfolyamot, s akkor március elején bekötik a boj­lerem. Tehetetlen vagyok, hi­szen hiába vettem 4100 fo­rintért. bojlert, abból csak hi- dgj víz folyik, s a családom níMr közel egy fél éve még­sem tud tisztességesen meg- fürödni, a mosásról már nem is szólva. Lakatos Andrásné Boldva * A TIGÁZ miskolci üzem­egységétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 1981. január el­sejei átadás alkalmával a za­varmentes tevékenység foly­tatásához anyagkészletét a Gelka rendelkezésére bocsá­totta. Az első fél évben azon­ban a Gelka kérésére még a TIGÁZ végezte a pb-palac- koknak a gázbojlerrel ösz- szefüggö szerelési munkála­tait. A Gelka Kandó Kálmán utcai szervizének helyettes vezetője elmondotta, hogy szerelőket kaptak a TIGÁZ- tól, de hegesztőket nem. Azo­kat ők iskolázták be, azon­ban a tanfolyam elvégzése után szükség volt szakmai gyakorlatra is, amit a szere­lő e hónapban szerzett, meg a TIGÁZ-nál. Ismerik a le­vélíró problémáját, s ígérik, hogy márciusban elvégzik a bojler bekötését. Á Zöldért és a piac Az élelmiszeripar egyik legjobb, legkézzelfoghatóbb mércéje — bármilyen fur­csának tűnik is — a házi­asszonyok kosara. Ha ebbe minden belekerül, amire nap mint nap, vagy kevesebb- hosszabb időközönként szük­sége van a családnak, akkor elmondható: van felhozatal és lcinálat, amellett a vá­lasztékkal sincs baj. Ha egy bevásárlókörúton ennek az ellenkezője történik, arra feltétlenül figyelni, sőt! in­tézkedni kell... Különösen ilyenkor, tél végén, tavasz küszöbén szo­kott általában kritikussá vál­ni a helyzet, hiszen a télre tárolt készletek sem tartanak örökké. Előfordul, hogy — esetleg •— döcög a szállítás, netán valamilyen áruféleség­ből kevesebb kerül a pul­tokra, a piaci standokra, ami érthetően, nyomban érezteti • hatását is. Felfokozódik a kereslet, esetleg az árak is magasabbra szöknek. Kell-e most ilyesmivel számolni?! Van-e elegendő árukészlet a raktárakban ahhoz, hogy a háziasszony ezután se legyen kénytelen üres kosárral ha­zatérni ? Pollner Gusztáv, a Zöldért kereskedelmi igazgatóhelyet­tese elmondja: — Burgonyából, vörös­hagymából, fejeskáposztából, zöldségféléből, téli almából bőséges a készlet. Amiből gyérebb a kínálat, az a kel­káposzta, a karalábé... A karalábét egyébként cikkek­re vágva árusítjuk, aminek az előnye: ha valakinek csak egy negyed, vagy fél kara­lábéra van szüksége, kivá­laszthatja a neki megfelelőt. Ha valaki végigjárja a piacot, vagy betér a Zöldért boltjaiba, tapasztalhatja, hogy krónikus hiány semmiből sincs annak ellenére, hogy az utóbbi napokban igencsak megnőtt a gyökér-zöldségfé­lék iránti kereslet. Ennek egyik oka, hogy a háztáji­ban a höbbikertekben meg­termelt,. a tulajdonos saját szükségleteinek a kielégíté­sére megtartott készletek is jócskán elfogytak. így a kert­tulajdonosok, a kistermelők is a piacról szerzik be ezt az áruféleséget. A másik ok, hogy a primőr árukkal való ellátás — különféle okok mi­att — lassúbb a megszokott­nál. Emiatt elmarasztalni bárkit is hiba lenne. A „lu­das” ebben a kemény hideg, ami a melegházi növények fejlődését is visszavetette, amellett a szállításban is gondot okozott. Az a hely­zet ugyanis, hogy 15—20 fo­kos hidegben még termosz­kocsiban sem szállítható a primőr. Ennek ellenére gyö­kér-zöldségből sem lesz hi­ány: a Zöldért ugyanis jól is szérííoti pite Befejeződött a szárított gomba csomagolása az Erdei Termék Vállalat miskolci üzemében. Két hét alatt ösz- szesen hatvanezer csomagot adtak át a kereskedelemnek. A gomba nagy részét Bor­sodban Pálházán, Kemence­patakon, Vágáshután, Erdő- bényén, Telki bányán szedték és szárították. Az előkészítés, válogatás után került a bol­tokba a jó minőségű szárí­tott gomba. Ezekben a napokban a málna, a szamóca, az erdei gyümölcsök feldolgozását végzik a vállalat miskolci szörpüzemében. A napi ter­melés 200 mázsa és ez a mennyiség jelenleg mind a hazai boltokba kerül. A csongrádi, szolnoki élelmi­szer-kereskedelmi vállalatok ezekben a napokban vásá­rolták meg a húsvéti szörp­szükségletüket. Vetélkedők 25 éves a KISZ címmel, vetélkedősorozatot hirdetett meg a Borsodi Szénbányák Vállalat KISZ-bizottsága a fiatalok részére, az ifjúsági szövetség megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából. A résztvevők­nek a szervezet hatvanéves múltjáról, küzdelmeiről, fon­tosabb állomásairól szerzett információiról kell számot adniok a vetélkedő során, amelynek üzemi elődöntőit márciusban kezdik meg. felkészült a meglepetésekre is. Ennek jegyében kötöttek szerződést a szentesi terme­lőszövetkezettel, ahonnan fo­lyamatosan küldik a friss árut. E hét elején az Óbuda Tsz is közölte, ha van rá igény, tud primőr árut szál­lítani. A vállalat készséggel elfogadta az ajánlatot. A Zöldért, amikor gon­doskodik a folyamatosan za­vartalan ellátásról, arra is van gondja, hogy 1982 öszé- re-telére is körültekintően felkészüljön. A szerződéseket már megkötötték a termelő gazdaságokkal. S mint azt a kereskedelmi igazgatóhelyet­tes elmondta, burgonyából például — a megyén belüli gazdaságokkal — 7000 tonná­val többet kötöttek le a múlt évi mennyiségnél. Zöldség- és gyümölcsfé­lékből tehát továbbra sem lesz hiány, amiben jelentős szerepe van annak, a Zöldért Vállalat elsőrendű feladatá­nak tekinti a biztonságos el­látást. Tóth Ferenc Március 10. és 25. között tartják meg Borsodban, hat járásban az ifjúsági szövet­kezetpolitikai vetélkedőket. A versenyre 42 termelőszövet­kezet küldte be a nevezését. Az első szellemi erőpróbák után a megyei vetélkedőre április második felében ke­rül sor. A Hazafias Népfront, a TESZÖV és a KISZ me­gyei bizottsága abból az al­kalomból hirdette meg a versenyt, hogy húsz éve ala­kultak a termelőszövetkeze­tek. A vetélkedősorozat így arról ad majd képet; mit tud megyénk ifjúsága a kö­zös gazdaságok alakulásának körülményeiről, a gazdasá­gok fejlődéséről. A közérzetről S zűk körű eszmecserén vettem részt az elmúlt napokban, ahol a résztvevők egyfajta kötetlen véleménynyilvánítással tekin­tettek vissza a maguk mögött hagyott 12 hónapra. Hason­lóan a való élethez, sokszínűén árnyalt, néha egymásnak is ellent­mondó vélemények hangzottak el — az önzetlen segítőszándék és a tárgyilagos őszinteség aspektusából. Járási és városi pártbizott­ságok vezetői nemcsak testületek véleményét tolmácsolták, hanem nagyobb közösségek örömeit, gondjait ismertették. A merítési te­rület tágítása, és az a módszer, ahogy a véleményeket összegez­ték. majd továbbadták, megfelelő garanciának tűnt arra, hogy az információk áramlás közben is megőrizzék az eredeti tartalmat. A dolog természetéből adódik, hogy ezen az összejövetelen a termeléstől a fogyasztásig, a művelődéstől a magatartásig sok min­denről szó esett. Egy dologról azonban mindenki említést tett: ez pedig a közérzet. A résztvevők rossz emlékű ragadványok nélkül, ugyanakkor min­denfajta udvariaskodó kozmetikázástól mentesen, a szókimondás be­csületére hagyatkozva mondták el tapasztalataikat. A kócos fogal­mazás mégsem volt sértő, hogy stílszerű maradjak: nem rontotta a közérzetet. Miként a valóságban, ezúttal is szembetűnt, hogy a közérzet formálásában egyidejűleg hatnak az optimista és a pesz- szimista elemek — változó arányban és indulattal. Az általános „nyomvonalat" azonban a közérzetet kedvezően befolyásoló jelen­ségek és intézkedések határozzák meg — következésképpen meg­levő gondjaink ellenére is kielégítő a közérzet. Nem magától és nem is véletlenszerű jelenségektől érzik jól magukat áz emberek, hanem számos közérzetet kedvezően befo­lyásoló ráhatástól. Sárospatakon például mindenképpen hozzá­járult a jó hangulathoz, hogy bővitették a foglalkozási lehetősé­geket, ipartelepítésekre hoztak határozatot. A pailagföldek csök­kentése révén a városban sokan jutottak kiskertekhez. Ezzel a „mi­ni parcellákkal" azonkívül, hogy a család gazdálkodását segítik, hasznos elfoglaltságot biztosítanak a patakiaknak. Sokfélekép­pen segítik a magánlakás-építést, szívügyük az idősekről való gon­doskodás. Az encsi járásban a falvak jobb ellátása érdekében úgynevezett mozgó boltokat hoztak létre, és sokat tettek a közle­kedés javításáért, valamint az alkalmi munkások téli foglalkoztatá­sáért. Miskolcon társadalmi összefogás révén ^ javították az or­vosi ellátást, és enyhítették a tanteremhiányok okozta gondokat, hogy csak villanásnyit időzzek azoknál a feladatoknál, amelyek korántsem világrengető kitalálások, hanem olyan látszólag apró­ságok, amelyek kisebb vagy nagyobb csoportok közérzetét befo­lyásolják. Segítenek abban is, hogy a vágyakat ne keverjük össze a lehetőségekkel, miután az a bizonyos takaró, amely alatt haj­lamosak vagyunk önfeledten nyújtózkodni - nincs gumiból. Persze közérzetünket nem kevésbé befolyásolja a konkrét mun­kahelyek légköre, a munkatársak magatartása, a lélmondatos ok­talan fecsegés kiszűrése, a jól értesültség mögött meghúzódó san- daság legyűrése, a főnök és beosztott viszonya, a belső szerve­zettség, a jól értelmezett önértékelés, a közösség segítőszándéka, a határozottság, amely soha nem téveszthető össze az agresszi­vitással, az egyenletes teherviselés, a differenciált jutalmazás, egy­szóval az olyan légkör, ahol azok szava hallatszik hangosabban, akiknek példás a munkájuk és követésre érdemes a magatartásuk. A közérzet tehát jószerével nemcsak egy munkahely dolgozói­nak értékítélete, hanem a vezetés sajátos minősítése is. Ott, ahol következetes, átgondolt, emberséges a vezetés módsze­re, megfelelő alapja van a demokratizmusnak, mely egy úton halad azzal, hogy jól érezzük magunkat. Hogy nyugodtak legyünk az el­végzett munkával magunk mögött - viszont idegeskedjenek azok, akik saját, vagy az irányításukra bízott munkatársaik idejével és teljesítményével sem a közösségnek, sem saját lelkiismeretüknek nem tudnak elszámolni. Paulovits Ágoston

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom