Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. február 21., vasárnap h SZIP i laíázÉ r t r (Folytatás az 1. oldalról) gazdasága, biztosították vala­mennyi nép és nemzet jogi és gyakorlati egyenlőségét. Létrejött egy új történelmi közösség: a szovjet nép. A határozat részletesen szól a fejlett szocialista társada­lom helyzetéről, feladatairól, megállapítva, hogy a Szov­jetunió erős ipari hatalom, magasan gépesített mezőgaz­dasággal, élenjáró tudomány­nyal, kultúrával. A pártnak a XXVI. kongresszuson elfo­gadott irányvonala valameny- nyi köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának fejlő­désére irányul, s ugyanakkor azt is előirányozza, hogy mindezt maximálisan hasz­nálják fel az egész ország harmonikus fejlesztésére. A határozat rámutat: to­vább közeledik egymáshoz a szovjet társadalom valameny- nyi osztálya, társadalmi cso­portja, ami a fejlett szocia­lizmus körülményei között elvezet az alapvetően osz­tálynélküli társadalmi szer­kezet létrejöttéhez. Részlete­sen szól a dokumentum az SZKP-nak és a szovjet ál­lamnak a fejlett szocialista társadalomban mind széle­sebb alapokon össznépivé váló szociális politikájáról is. A dokumentum a szocialis­ta demokrácia elmélyülésével foglalkozva méltatja a Szov­jetunió, illetve az .egyes köz­társaságok új alkotmányá­nak jelentőségét. Az alkot­mány tükrözi a szovjet tár­sadalom gazdasági, társadal­mi és szellemi életében be­következett változásokat, a szovjet állam mélységes de­mokratizmusát. „Á Szovjet­unió tapasztalata bebizonyí­totta: minél szélesebb körben fejlődik a szocialista de­mokrácia, minél demokrati­kusabb a társadalom élete, annál nagyobb erővel nyilvá­nul meg minden nép és nem­zet dolgozóinak önkéntes, kölcsönös közeledése egy­máshoz.” A határozat részletesen foglalkozik azzal a vezető, irányító és szervező tevé­kenységgel, amelyet a Szov­jetunió Kommunista Pártja fejt ki a szovjet népek és nemzetiségek fejlesztése, test­véri szövetségük megszilár­dítása érdekében. Szól a ha­tározat annák fontosságáról, hogy a párt- és állami szer­vekben megfelelően tükrö­ződjék az egyes köztársasá­gok nemzeti összetétele, fi­gyelembe vegyék nyelvi, kul­turális, mindennapos igé­nyeiket. Ugyanakkor a párt harcol a nemzeti szűklátó-, körűség ellen, a lenini taní­táshoz híven arra tanítja a dolgozókat, hogy bármiféle nemzetiségi problémákat osz­tályalapokról közelítsenek meg. A határozat a továbbiak­ban a Szovjetunió létrejötté­nek nemzetközi jelentőségé­vel foglalkozik. Az élet iga­zolta azt a lenini jóslatot, hogy az új társadalmi rend teljesen új nemzetközi kap­csolatokat hoz létre, olyano­kat, amelyek mentesek a tő­kés társadalomra jellemző megkülönböztetéstől, uralko­dástól és elnyomástól. A határozat méltatja azt a szerepet, amelyet a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai töltenek be. Tevékenységük révén válik lehetségessé, hogy összehan­golják a szocialista országok közös és nemzeti érdekeit, si­keresen oldják meg a fejlő­déssel járó ellentmondásokat és nehézségeket, biztosítsák minden egyes ország és az egész szocialista közösség elő­rehaladását. Ezt a célt meg­bízhatóan szolgálja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerző­dés szervezete — hangoztat­ta a dokumentum. „Az SZKP következetesen állást foglal amellett, hogy a szocialista közösség erősítse tovább szolidaritását a nem­zetközi kommunista, mun­kás- és felszabadító mozga­lom minden osztagával.” A határozat erről szólva hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió együttműködik a felszabadí- tási mozgalmakkal, az impe­rializmus ellen küzdő felsza­badult országokkal, harcol a gyarmatosítás, az újgyar­matosítás, a fajüldözés, a gazdasági és politikai diktá­tumok ellen, következetesen támogatja az el nem kötele­zettek mozgalmának impe­rialistaellenes hagyományait, gyakorlati segítséget nyújt a fejlődő országoknak ahhoz, hogy demokratikus alapokon alakítsák át a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. „A Nagy Október által megnyitott úton ma a Szov­jetunió népeivel együtt a vi­lág különböző országaiban sok száz millióan haladnak. Nincs és nem is lehet olyan út a szocializmushoz, amely megkerüli a marxizmus—le- ninizmus által feltárt, a Szovjetunió és a létező szo­cializmus országainak ta­pasztalatai, a forradalmi küzdelem és a szocialista al­kotómunka nemzetközi gya­korlata által igazolt általános törvényszerűségeket, de nem lehet ezen az úton előre ha­ladni úgy sem, hogy nem ve­szik sokoldalúan számításba minden egyes ország nemzeti sajátosságait” — hangoztatja a határozat. „Most, amikor az imperia­lizmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus poli­tikája következtében kiélező­dött a nemzetközi helyzet, az egész emberiség sorsára néz­ve elsőrendű fontosságú, hogy aktívan valósítsák meg azt a lenini békestratégiát, amelyet pártunk és államunk képvisel” — szögezi le az SZKP KB állásfoglalása, amely az SZKP XXVI. kong­resszusán a nyolcvanas évek­re kidolgozott békeprogram­ról szól. „A Szovjetunió senkire sem kényszeríti az államrend bár­miféle olyan sablonját és mo­delljét, amely, számításon kí­vül hagyná az egyes orszá­gok sajátosságait — folyta­tódik a határozat. — A Szov­jetunió létezésének tényével, az újtípusú társadalmi és nemzetiségi gyakorlatával, a kapitalizmus számára meg­oldhatatlan bonyolult prob­lémák megoldásának példá­jával gyakorol mindinkább növekvő hatást a történelem menetére. A határozat befejező része részletesen szól a Szovjetunió létrejöttének 60. évfordulójá­val kapcsolatos feladatokról, teendőkről, külön kiemelve az évforduló tiszteletére in­dított szocialista munkaver­seny fontosságát. Feladatul szabja meg, hogy fejlesszék tovább az eszmei-politikai, a hazafias és internacionalista nevelőmunkát, árnyaltan és világosan propagálják a szo­cialista építőmunka történel­mi eredményeit, vívmányait. Részletezi a politikai munka feladatait, külön kiemelve a nacionalizmus ellen vívott harc fontosságát. A kommu­nisták feladata, hogy állhata­tosan erősítsék a szovjet nép egységét és összeforrottságát — állapítja meg a többi kö­zött a dokumentum, amely arra szólítja meg a kommu­nistákat, a Komszomol tag­jait, az ország minden né­pének és nemzetiségének dol­gozóit, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak, eredményes megvalósításával köszöntsék a Szovjetunió lét­rejöttének évfordulóját. George Washington Az Amerikai Egyesült Államok népének George Washington, a tizenhárom amerikai, angol gyarmat függetlenségi háborújának vezére, majd az új állam- szövetség első elnöke törté­nelmük legfontosabb sze­mélyisége, legnagyobb alak­ja. Ottani tiszteletét talán úgy érthetjük meg, ha kép­zeletben egy személybe egyesítjük államalapító István királyunkat, a Habsburgok ellen sikerrel harcoló, majd Erdélyt föl- virágoztató Bethlen Gábort, a sokéves szabadságharcot vezérlő és az országért vagyonát föláldozó Rákó­czit, a nemzeti független­ségért folytatott fáradha­tatlan tevékenységéért és a jobbágyság fölszabadításá­ért „apánk”-ként tisztelt Kossuth Lajost és az elke­rülhetetlen kompromisszu­mokat megkötő és egy or­szággal elfogadtató Deák Ferencet. Washington mindezt jelenti Ameriká­nak. Az újonnan fölfedezett kontinens keleti partvidé­kén a 17—18. században létrejött angol telepes­gyarmatok lakossága az ott­honi nehéz életkörülmények elől menekülve, vagy val­lási meggyőződésének sza­badabb gyakorlását keres­ve, esetleg a törvény által erre ítélve, a vagyonszer­zés reményében, esetleg a puszta kalandvágytól sar­kallva kelt át az óceánon. Az 1770-es évekre két és fél millióra duzzadva büsz­kén állapították meg ezek a gyarmatosok, hogy sikerrel küzdöttek meg a zord ter­mészettel, a szülőföldjüket primitív fegyverekkel si­kertelenül védelmező in­diánokkal, a rivális fran­cia és spanyol gyarmatosí­tókkal. Viszonylag civilizált életkörülményeket és biztos megélhetést teremtettek maguknak, egy részük meg is gazdagodott, s mindnyá­jan nagyjából szabadon, saját maguk által válasz­tott elöljárók vezetése alatt, lényegében saját törvényeik szerint éltek. 1763-ban, a hétéves há­ború végén még együtt ün- nenelték az anyaországgal a Franciaország fölött ara­tott nagy győzelmet, ami többek között Kanada meg­szerzését is jelentette. III. György angol király és mi­niszterei elkövették azon­ban azt a hibát, hogy a há­borúban kimerült állam- kincstár feltöltését és az új területek kormányzásának költségeit elsősorban az amerikai gyarmatok népé­nek munkájából akarták biztosítani, ráadásul az ér­dekeltek megkérdezése nél­kül. Amikor a londoni kor­mányzat erőszakhoz .folya­modott. a gyarmatok népe is fegyvert fogott. Megkez­dődött a „lázadók” önvé­delmi harca, egyelőre jo­gaik védelmében, az angol kormány meghátrálását re­mélve. Ahogy a szabad­ságharcoknál ez már tör­vényszerű, rövidesen nyil­vánvaló lett, hogy félmeg­oldásokra nincs lehetőség, s a 13 gyarmat küldötteiből álló Kontinentális Kong­resszus 1776. július 4-én el­fogadta az elszakadást ki­mondó Függetlenségi Nyi­latkozatot, létrehozva az Egyesült Államokat. Hét évig tartott a küzdelem, amíg a nyilatkozatból va­lóság lett, de az 1783-ban aláírt békében a világ leg­nagyobb gyaímatbirodal- mával, győztes háborúkban rnegedződött hivatásos katonaságával és hatalmas hajóhaddal rendelkező Ang­lia elismerni kényszerült a szabad polgárok és föld­művelők önkéntes hadse­regének győzelmét, volt gyarmatai önálló államisá­gát. Ennek a függetlenségi harcnak volt a fővezére a Virginia gyarmaton szüle­tett és ott eredményesen gazdálkodó, jómódú ültet­vényes, George Washing­ton. Megfontoltsága, példa­mutató jelleme, hadvezéri képességei és szívós kitar­tása a népszerűség mellett a győzelmet, a sikert is meghozták számára. A győ­zelem után szívesen pihent volna birtokán, Mount Vermontban, de végül az új állam megszervezése és irányítása is jórészt rá há­rult: a kezdeti politikai nehézségek és pártharcok után az ő elnöklete alatt dolgozta ki az alkotmányo- zó konvent az Egyesült Ál­lamok alkotmányát, majd ő lett annak első elnöke 1789-ben. Nyolc sikeres év két ciklus letöltése után visszautasította harmad­szori jelölését, búcsúüzene­tében pedig kijelölte az Államok külpolitikájának hosszú időn át követett út­ját, az Ovilág rivalizálásai­tól való távolmaradás prog­ramját. Az amerikai angol gyar­matok sikeres küzdelme nem csupán szabadságharc, függetlenségi hábdrú volt. de politikai és társadalmi forradalom is. Létrejött a világ első modern köztár­sasága, széles körű szabad­ságjogokkal (amelyek azon­ban a négerekre és az in­diánokra nem terjedtek ki), megteremtődött a gazdaság korlátoktól mentes, igen gyors fejlődésének lehető­sége. A harcban Angliával tartó „loyalisták” (zömük­ben nagybirtokosok) tulaj­donának elkobzása és kis egységekben történő elár­verezése hozzájárult a me­zőgazdaság „amerikai utas”, farmertípusú szabad fej­lődésének kialakulásához. Nem lebecsülendő az amerikai függetlenségi há­ború nemzetközi hatása. Az anyaország elnyomó intéz­kedéseivel szembeni bátor kiállás világszerte lelkese­dést keltett a szabadság hí­vei sorában, sereglettek az önkéntesek Európából, akik között a francia Lafayette és a lengyel Kosciuszko a legismertebb, de a magyar Kovács Mihály ezredes ne­vét és tetteit is nagy tisz­telettel idézik. A Függet­lenségi Nyilatkozat nemes elvei, az 1788-ban elfoga­dott Alkotmány ési ennek 1789-es kiegészítése, az em­beri jogokat fölsoroló „Bili of Rights” ösztönzést és példát adott mind a kor­társaknak, mind az utó­kornak, mindenütt, ahol társadalmi és politikai vál­tozásokat, jogokat, nemzeti függetlenséget követelő erők jelentkeztek. A fran­cia polgári forradalom, a latin-amerikai spanyol és portugál gyarmatok füg­getlenségi harca, de a ma­gyar reformkor és szabad­ságharc, majd később szá­mos nép felszabadító moz­galma is Washington és a többi „alapító atyák” — Marx és Lenin által is nagyra értékelt — szelle­mét. sok esetben szavait idézve és követve kísérel­te meg a polgári rend és a nemzeti függetlenség meg­teremtését. J. G. Alkotmánymódosító tervezet Február 26—27-én ülést tart a lengyel parlament — jelentették be szombaton Varsóban. A tanácskozáson kilenc napirendi pont szere­pel, ezek többsége számos törvénytervezet előterjeszté­séből tevődik össze. Az egyik legfontosabb na­pirendi pontként három szejm-bizottság együttesen előterjeszti a kormány által kidolgozott nyolc törvényter­vezetet, amelyek kivétel nél­kül a gazdasági reformmal kapcsolatosak. Külön-külön tervezet szól a társadalmi­gazdasági tervezésről, az árakról, a vállalatok pénz- gazdálkodásáról, az állami vállalatok adóztatásáról, a bankjogról, a Lengyel Nem­zeti Bank alapszabályzatá­ról, az állami statisztikai rendszerről és a vállalatok külkereskedelmi jogáról. Egy kilencedik, ehhez a téma­körhöz kapcsolódó rendelet- tervezet azokat az árukat és szolgáltatásokat jelöli meg, amelyek órát a gazdasági re­form körülményei között is központilag határozzák meg. A szejm elé kerül a Len­gyel Népköztársaság alkot­mányának módosításáról és az állambíróság létrehozásá­ról szóló törvénytervezet is. Varsóban hangsúlyozzák, hogy az összes napirendi pontok közül a gazdasági re­formmal kapcsolatos tör­vénytervezetek az elsődleges jelentőségűek, amelyek vég­leges szövegéről hosszú hó­napokon át tartó konzultá­ciók, vita eredményeként pénteken állapodtak meg az illetékes szejm-bizottságok. A bizottságok elé eredetileg nyolc törvénytervezetet ter­jesztett a kormány, de a par­lamenti testületek szükséges­nek tartották egy kilencedik tervezet kialakítását, amely­nek értelmében külön ár- ügyi miniszteri posztot hoz­nának létre. KRESZ-verseny ez ÉPFÜ-éI A technika fejlődése, a jár­művek specializálódása egy­re bonyolultabb feladat elé állítja a járművek vezetőit. A gépkocsipark bővülése szintén igényli a jól felké­szült, összetett feladatok meg­oldására is alkalmas gépko­csivezetőket. A követelmé­nyeknek megfelelni viszont csak úgy lehet, ha a gép­kocsivezetők rendszeresen képezik magukat. Ezt a törekvést segíti a 3- as számú ÉPFU vezetősége is, amikor a gépkocsivezetők között évenként megrendezi a KRESZ-versenyt, ahol a pilóták számot adhatnak tu­dásukról. A vetélkedő ez évben „Se­gítsük egymást a közleke­désben” országos kezdemé­nyezés jegyében került meg­rendezésre. Az elődöntőket munkahelyenként bonyolítot­ták le, amelyen 734 gépko­csivezető vett részt. Az itt legjobb eredményt elért ver­senyzők bejutottak a döntő­be, amelyre tegnap — szom­baton — került sor a 3-aa számú ÉPFU miskolci köz­pontjában. A verseny első részében KRESZ- és műszaki tesztla­pok kitöltése volt a feladat, majd menetokmányok veze­téséből vizsgáztak a verseny­zők. Az elméleti részt rutin­pályás gyakorlati vezetés kö­vette, ahol egyben a legmi­nimálisabb üzemanyag-fel­használással kellett a jármű­vet üzemeltetni. A döntőn részt vevő 26 ver­senyző jó felkészülésről, szak­mai tudásról adott számot. A vetélkedőn a legjobb ered­ményt Nagy Gy. István, Hoffman János, Szabolcsi Jó­zsef és Csernik János érte eb A versenyzők az erkölcsi el­ismerésen túlmenően pénzju­talomban részesültek. A leg­jobb eredményt elért négy versenyző egyben jogot ka­pott arra, hogy a március 12- én Miskolcon megrendezendő országos döntőn a 3-as szá­mú ÉPFU-t képviselje. M. L. „0”-ás villamos, & villamospótló buszok KizlekJési vátozások a Marx tér kirofékjn Hídépítés miatt változás lesz a Miskolci Közlekedési Vállalat Vasgyár környéki villamosainak útvonalában. Mától, február 21-től ugyan­is átadják a forgalomnak a Ballagi Károly utcai Szinva- hidat és ezzel egyidőben megkezdődik a Herczeg Fe­renc utcai híd átépítése. Ezért a Marx tér—Vasgyár között közlekedő „0”-ós vil­lamos ingajárat útvonala megváltozik, a tömegközle­kedés pedig az alábbiak sze­rint módosul. „0”-ás jelzéssel villamost közlekedtetnek ,a Vasgyár végállomás—Üjgyőri piactér között (régi Il-es megállóhe­lyéről). Munkanapokon, szombaton és ünnepnapokon a Vasgyárból az első járat reggel 4.35-kor indul, az utol­só pedig 0.12-kor. Az újgyőri piac megállóhe­lyétől az első járat reggel 4.25-kor, az utolsó pedig éj­félkor indul. A járatok me­netideje 5—6 perc lesz. A Marx tér—Vasgyár vil­lamos-végállomások között villamospótló autóbuszok közlekednek majd Marx tér végállomás, Herczeg Ferenc út, Vasgyár villamos-végál­lomás, illetve Fürdő út és Marx tér végállomás kö­zött. Ennek megállói a jelenlegi 29-es autóbusz megállóhelye a Marx téren, valamint a Vasgyár villamos­végállomás. A Marx téren a 29-es autóbusz indítóállása a 19-es járat mögé kerül áthe­lyezésre. Az első járat a Marx térről 5 órakor, a Vasgyárból 5 óra 4 perckor indul. A járművek átlagos köve­tési időköze a munka-, illet­ve szombati napoktól, vala­mint az ünnepnapoktól, il­letve a napszakoktól füg­gően 6—15 perc időtartam lesz. Az utolsó járat a Marx térről este fél li-kor, a Vas­gyárból pedig fél II után 5 perccel indul. A „0”-ás villamospótló au­tóbuszokon érvényesek a vil­lamosbérletek és egyes villa­mosról történő átszállás ese­tén a villamos menetjegy is. A Herczeg Ferenc utcai híd átépítésének időszakában Marx tér végállomás—LKM I-es kapu megállóhelyek kö­zött a 9-, 19-, 29-es autó­buszjáratokon mindkét irány­ban továbbra is érvényesek a villamosbérletek. A híd re­konstrukciója várhatóan má­jus elsejéig elkészül. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat addig is kéri az utazóközön­ség megértését az építési munkálatok miatti átszállási kényelmetlenségekért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom