Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-04 / 2. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. január 4., hétfő Katonai lar'cs Saqladesbei 'Abdusz Szattar bangladesi elnök tíztagú nemzetbiztonsági tanácsot nevezett ki vasárnap. Hírügynökségi értékelések szerint, ezzel engedményt tett Ersad tábornok, hadsereg-főparancsnok követelésének, hogy biztosítsanak nagyobb szerepet az ország vezetésében a katonáknak. Az elnök mellett a tanács tagja lett a három haderőnem parancsnoka, az alelnök, a miniszterelnök, valamint a belügyminiszter, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter és az iparé gyi miniszter. A nemzetbiztonsági tanács feladata, hogy együttműködjék a kormánnyal a külpolitikát, a nemzetgazdaságot és a belső rendet és biztonságot érintő tevékenységben. A hadsereg vezetői korábban azzal indokolták követelésüket, hogy Banglades eddigi történetének tíz éve alatt két elnököt gyilkoltak meg, és 16 sikertelen puccskísérletet kezdeményeztek — ezért ..szükség van a katonák fegyelmező módszereinek érvényesítésére a politikában is”. A kormányon levő nacionalista párt vezetői közül többen szemére vetették Ab- dusz Szattar elnöknek, hogy aláássa a parlament szuverenitását, amikor enged a katonák nyomásának. A legnagyobb ellenzéki párt —, amely a hetvenes évek elején Banglades függetlenségét kiharcolta Pakisztántól —, az Awami Liga tiltakozott az ellen, hogy a hadseregnek lehetővé tegyék az ország ügyeinek közvetlen intézését. Iraki kőolavezelék Gfianai f§ifgmér;ek (Folytatás az 1. oldalról) Az AFP loméi tudósítója ugyanakkor megbízható forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a csütörtöki hatalomátvétel számos halálos áldozatot követelt, mert a Li- mann elnököt megbuktató erőkkel szemben erős ellenállást fejtettek ki a hadsereg egyes egységei. Ugyanezen források szerint a kijárási tilalom és az ország határainak lezárása ellenére sikerült a megbuktatott rendszer mintegy húsz neves személyiségének a szomszédos országokba szöknie. A menekültek között állítólag van egy miniszter, több képviselő, és a hadsereg több magas rangú tisztje. A Ghánából kicsempészett újságok pénteki számai beszámolnak ugyan a katonai államcsínyről, de részletes beszámolót nem közölnek. A „Daily Graphic”, a „Mirror” és a „Ghanaian Times” csak néhány kisebb lövöldözésről és az accrai üzletek bezárásáról tudósít. Nem közöltek híreket sem az országnak a puccs utáni belső helyzetéről, sem a megdöntött elnök és kormánya sorsáról. Továbbra sincs határozott hír a megbuktatott ghanai kormányzat vezetőinek sorsától. Képünkön: Hilla Limann elnök, kormányfő, akit az év fordulóján fosztottak meg hatalmától katonai államcsínnyel. Amerikai katonai támaszpont Kínában Libanoni kérésre leállították a hat évi szünet után december 14-én felújított iraki kőolajszállítást, amely csővezetéken halad Szírián keresztül az észak-libanoni Tripoli finomítójába. Mint az AFP francia hír- ügynökség jelentette, vasárnap Tripolitól 40 kilométerre robbanás rázta meg a vezetéket, majd tűz ütött ki. Bár egyelőre a robbanás oka ismeretlen, a hírügynökség megbízható forrásokból szárAtalakították a dél-koreai kormányt, jelentette be vasárnap a köztársasági elnök szóvivője. Csőn Tu Hvan elnök felmentette a miniszterelnököt, és változás történt egy miniszterelnök-helyettesi és 4 miniszteri poszton is. Az eddigi miniszterelnök, Nam botázscselekményről van szó. Ugyanakkor az AP amerikai hírszolgálati iroda beszámolója szerint Észak-Libanon- ban egy iraki tulajdonban levő olajfinomítót ért vasárnap rakétatámadás és ezért keletkezett a tűz. Az anyagi károkról egyelőre nem érkezett jelentés. Megfigyelők szerint a szabotázsakciók hátterében a Libanon területén tevékenykedő Irak-, illetve Irán-barát csoportok versengése áll. kormány Dük Ju hivatalát a 63 éves Ju Csang Szun, a dél-koreai kereskedők szövetségének elnöke Vette át. Ju Csang Szun 1963-ban — még Pák Csöng Hí idején — betöltötte a miniszterelnök-helyettesi és gazdaságtervezési miniszteri posztot. Az Egyesült Államok a múlt év nyara óta a katonai felderítés és távközlés céljait szolgáló haditámaszpontot üzemeltet a Kína nyugati részén elterülő Hszincsiang- Ujgur autonóm területen, a Lop-Nor tó közelében — jelentette vasárnap tokiói kormányforrásokra hivatkozva a legnagyobb japán napilap, a Jomiuri Simbun. A japán kormány az erre vonatkozó értesüléseit egy harmadik országon keresztül, nem hivatalos diplomáciai csatornákon szerezte. A kabinet és a nemzetvédelmi hivatal (hadügyminisztérium! szerint a szovjetellenes tevékenységet folytató katonai bázis' berendezéseit amerikai műszaki személyzet üzemelteti. Miközben Kína tavaly augusztusban megcáfolta egy amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatos jelentését, a kínai hatóságok a japán fél kérdésére reagálva nem voltak hajlandók sem cáfolni, sem pedig megerősíteni a támaszpont létezését. Ezért a japán külügyminisztérium bizonyítottnak tekinti a bázis felépítésének tényét. A katonai felderítő és távközlési központ eredetileg az észak-iráni fennsíkon működött, de a berendezést az iráni forradalmi kormány követelésére el kellett távolítani. Ekkor először Pakisztánba akarták áttelepíteni, az ország belső helyzetére és földrajzi adottságaira való tekintettel azonban ettől elálltak, és Kínával kötöttek megállapodást. . ................... U gyancsak japán kormányköröktől származik az a másik értesülés is, amely szerint — mint a Jomiuri Simbun jelenti — az Egyesült Államok és Kína titkos tárgyalásokat folytat a Sárgatenger partján fekvő Liao- tung-félszigeti Talien kikötő esetleges amerikai katonai felhasználásáról. Állítólag azt tervezik, hogy a csendes-óceáni 7. amerikai hadiflotta ; egységei itt vételeznének élei- j miszert és vizet. Japán kormánytényezők mindazonáltal i nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a terv össze- I függ közepes hatótávolságú i amerikai atomfegyverek tá- I vol-keleti, vagyis kínai és ja-! páni elhelyezésének szándé- ' kával is. i Két Iiír a Közel-Ketel i Egy fegyveres csoport va- [ sárnapra virradóra megtá- i madta Dél-Libanonban az 1 ENSZ békefenntartó erők | (UNIF1L) ghanai egységét. Az i ismeretlen fegyveresek egy [ gnanai katonát megöltek, egy i másikat súlyosan megsebesí- [ tettek. i A fegyveres akció akkor i történt, amikor az UNIFIL j által ellenőrzött terület kö- i zépső körzetében a ghanai J kontingens új állásba vonul- i tatta fel katonáit. 1978 óta, ■ azaz az ENSZ békefenntartó , erők dél-libanoni állomásoz- i tatásának kezdete óta 71 [ „kéksisakos” esett a külön■ böző fegyveres támadások ál- j cozatául. i Mubarak egyiptomi elnök i döntése alapján visszanyerte I állásét azoknak az értelmisé- i gieknek egy része, akiket Szadat volt elnök „a közvé-! lemény káros befolyásolása miatt” tavaly szeptemberben hozott intézkedése következtében bocsátottak el állásukból. Az új rendelkezés értelmében a Szadat által elhallgatta- lott 64 értelmiségi közül mos! a sajtó, a rádió és a televízió 30 | dolgozója, továbbá 27 eevete- i mi tanár került vissza eredeti foglalkozásába. „Csirkéket a James Watt amerikai belügyminiszter Vasárnaponként James Watt a szentekhez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Államok Wyoming államában saját hívőcsoportja van. Egykori tanítója állítja, hogy „különleges kapcsolatban áll az Istennel” S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy próféta, hanem betegeket is gyógyít. Kétezer kilométerre] arrébb, az amerikai fővárosban viszont egészen másként vélekednek erről az emberről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem dohányzik, nincsenek káros szenvedélyei. Udall képviselő: „Egy katasztrófa”. Peterson egykori delawari kormányzó: „Ördögi ...” Turnidge, egy nagy környezetvédő egyesület elnöke: „Vészes ...” James Watt ugyanis, amikor éppen nem „Isten szolgája”, belügyminiszterként működik Reagan kormányában. Ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, amelyek az Egyesült Államok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az összes indián rezervátumért, s valamennyi termé szetvédelmi körzetért. Így aztán legalábbis meglepőnek tűnhet, hogy a Washington’ kabinetben senki nem gyűjtött össze anny* ellenfelet éppen a környezetvédők népe« táborából, mint ő. Persze, az Amerikában is aktív környezetvédők amúgy sem vártak sokat egy olyan kormánytól, amely fő feladatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakosságának túlnyomó többsége támogat” — foglalta össze a San Franciscó-i „zöldek” vezére. Watt 1981 januárjában „villámháború” meghirdetésével foglalta el hivatalát. Először is a Carter-kormányzat legtöbb vezető hivatalnokát kihajította a minisztériumból és a hozzá tartozó hivatalokból, aztán megvonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegőszennyezést büntető rendelkezéseken jelentékenyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szintjét szabályozták, érvényen kívül helyezte azokat a rendszabályokat, amelyek a környezet védelmére kötelezték a szénbányászatot stb. Mindez természetesen nagy örömet szerez az ipari vállalkozóknak: nem kell olyan összegeket fordítaniuk a környezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tudnak felsorolni azokra a károkra, amelyeket Watt működése okozott. A szigorú környezetvédelmi szabályok lazítása, vagy egyenesen eltörlése Watt ellenfelei (sőt, elfogultnak éppen nem nevezhető európai sajtóorgánumok, mint például a nyugatnémet Stern magazin) szerint nagyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagyvállalatainak kedvez. Nem véletlenül A keménykezű belügyminiszter hosszú ideje kiváló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mint az Amoco, a Gulf vagy a Phillips Petroleum. Hogy aztán éppen az effajta nagy cégeknek van a legtöbb hasznuk a körnvezetvédelmi rendelkezések lazításából? Hogv például Watt ’egelső intézkedései nyomán lehet isme' olajat vagy földgázt keresni a természet- védelmi körzetekben, vagy a nagy kaliforniai strandok közelében? Mindez akár vé- etlen is lehet. Bár a meeátalkodottan gya- takvó amerikai környezetvédők nem hisznek ilyen véletlenben. Ahogy mondják:,.Ez olyan, mintria s csirkék őrzését a rókát? bíznák!” A. K. mazo értesülései szerint szaDél-horeai L assan túljutunk a számvetésen és az ünnepeken, elénk sorjáznak a hétköznapok. Ezeket világszerte előszeretettel nevezik „szürkéknek”, és e minősítésben kétségtelenül benne rejlik némi lekicsinylés. Olyan időkben, amikor világviszonylatban túlságosan is sok a drámai esemény, alaposan megnő a „szürke” hétköznapok ázsiója. 1981 ilyen időszak volt, és ma egyetemes óhaj öt kontinensen, hogy 1982-ben a világnak minél több nyugalmas-szürke hétköznapja legyen. Ez az óhaj a jól ismert okokból az átlagosnál is jobban vonatkozik Lengyelországra, a most zárult esztendő egyik „főszereplőjére”. Az ottani helyzetről sok szó esett a vezető testületek és államférfiak újesztendei üzeneteiben — és. ahogyan szó esett arról, az több szempontból is tipikusnak tekinthető. A Reagan-kabinet például, amelynek nem volt kifogása az ellen, hogy az anarchiába zuhanó Törökországban a hadsereg állította helyre a rendet, lengyel- és szovjetellenes szankciókkal reagált, amikor a lengyel fegyveres erők cselekedtek ugyanígy. Ugyanakkor, mint a rakétatele- pítési és az egyéb ügyekben, ebben a vonatkozásban is kiderült, hogy Washington szövetségesei nem mindenben értenek egyet a Fehér Ház politikájával, intézkedéseivel. Az amerikai szankciók bejelentésével egy időben fogadta például Bonn Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettest, és Schmidt kancellár újévi köszöntőjének kulcsmondata így hangzik: „Az NSZK legfőbb feladatának az új esztendőben is a béke megőrzését tartja majd”. Ez a célkitűzés szinte szó szerint egybevág a szovjet vezető testületek újévi köszöntőjével: „Pártunk és kormányunk mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a szovjet emberek békés életét; következetes békepolitikát folytat és együttműködésre törekszik a világ minden népével.” Aligha kétséges, 1982 kilátásai egyértelműen attól függnek, hogy amerikai részről is megnyilvánul-e ilyen óhaj. A jelek pillanatnyilag, sajnos, nem erre mutatnak. Reagan hidegháborús lépésekkel fejezte be az óesztendőt, és ugyanilyen lépésekkel kezdte az új évet. Köszöntőjében „súlyos próbatételeket” jósolt 1982-re, és az új év harmadik napján egy tokiói lap azt jelentette, hogy amerikai katonai bázis létesül Kína északnyugati részén, a szovjet határ közelében. Olyan év kezdődik, amelyben a legfőbb feladatokkal még- a „nem-profik”, az úgynevezett egyszerű emberek is tisztában vannak: fegyverkezés helyett leszerelés, hidegháború helyett párbeszéd. Ez a legfontosabb. Ha ez sikerül, a többi már szinte magától megy... (Folytatás az 1. oldalról) szükségszerűen gyáva megbékélés mindenkinek a helyzetét javíthatják. így például a szibériai gázvezeték építése energiát adhat Nyugat- Európának, elsősorban az NSZK-nak. Reagan úgy véli, hogy ez függőségi helyzetet teremthet, és ellenzi a vezeték építését. Most a hét szankció közül az egyik éppen az építéshez szükséges felszerelések szállításának tilalma. Ezek a szankciók mindeddig csak egyetlen eredményhez vezettek: elmélyítették a megosztottságot Reagan és szövetségesei között. Lawrence Eagleburger, az európai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár vasárnap egy tv-nyilatkozat- ban magabiztosan kijelentette, hogy a nyugat-európai kormányok rövidesen felsorakoznak Washington új, szovjetellenes és lengyelelle- nes kampánya mellé, amelyet a lengyelországi szükségállapot ürügyén indított. Eagleburger nemrég tett nyugat-európai kőrútján ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta ugyan, most mégis tyigy reményeket fűzött a washingtoni nyomás eredményéhez, bár egyelőre csupán azzal tudta alátámasztani várakozását, hogy az olasz kormány felfüggesztette részvételét a szibériai földgázvezeték üzletében. Az amerikai reményekkel ellentétben a legfontosabb szövetségesnél, Bonnban az új év első napjaiban is olyan nyilatkozatok láttak napvilágot. amelyek elutasítják a gazdasági megtorló akciókat. Az ellenzéki uniópártok vezérei buzgón helyeselték ugyan Reagan elnök bejelentett intézkedéseit, Hans-Jürgen Wischnewski, a kormányzó SPD elnökhelyettese viszont óvatosságra és megfontoltságra intett. A Spiegel című magazinnak adott nyi- ’átkozatában úgy vélekedett,5 hogy Bonnban és Washingtonban „ugyanúgy látják a problémát, csak a belőle levont következtetésben térnek el”. Az NSZK szerinte prag- matikusabb, mint az amerikaiak és „a Vatikánnal együtt úgy véli. hogy nem szabad megszakítani a párbeszédet Lengyelországgal”. Wisch- newski arra is rámutatott, luigy az NSZK sokkal jobban rá van utalva a külkereskedelemre és a szocialista országokkal fennálló gazdasági kapcsolataira, mint az Egyesült Államok, ezért „érdekeltebb az enyhülési politikában”. isi tarlón a KPVBSZ 01« tooilsáp A miskolci Unió Áfész munkaügyi törvényességének helyzetéről, az 1981. évi bérpolitikai intézkedésekről tanácskoztak a napokban a KPVDSZ Borsod megyei Bi- -ottsáeának ülésén. Az értekezleten tájékoztató hangzott el a jogsegélyszolgálat működésének megye’ tapasztalatairól, fejlesztés’ koncepciójáról valamint az előző megyei bizottsági ülés óta végzett munkáról. Ezenkívül javaslatot tettek ? megyei bizottság 1982. első félévi üléstervére is. amelyben — többek között — szerepel: értékelő jelentés a szocialista munkaverseny 1981. évi tapasztalatairól. a munkahelyi, vállalati, szövetkezeti és megyei ifjúsági ’-lament»' tapasztalatairól. valamin az alanszervezetek elmúlt évi gazdálkodásáról. A tavaszi rrogramok közül az agitáci- ós és ororagandamunka időszerű feladatainak értékelése emelkedik ki. és szó lesz még a szerződéses gazdálkodási formában üzemelő egységekben foglalkoztatott dolgozók szervezeti é 1»'»r»1 órdokvé— del műkről. érdekképviseletükről. élet- és munkakörülményeik alakulásáról is.
