Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. január 4., hétfő Katonai lar'cs Saqladesbei 'Abdusz Szattar bangladesi elnök tíztagú nemzetbiztonsá­gi tanácsot nevezett ki vasár­nap. Hírügynökségi értékelé­sek szerint, ezzel engedményt tett Ersad tábornok, hadse­reg-főparancsnok követelésé­nek, hogy biztosítsanak na­gyobb szerepet az ország ve­zetésében a katonáknak. Az elnök mellett a tanács tagja lett a három haderő­nem parancsnoka, az alelnök, a miniszterelnök, valamint a belügyminiszter, a külügymi­niszter, a pénzügyminiszter és az iparé gyi miniszter. A nem­zetbiztonsági tanács feladata, hogy együttműködjék a kor­mánnyal a külpolitikát, a nemzetgazdaságot és a belső rendet és biztonságot érintő tevékenységben. A hadsereg vezetői koráb­ban azzal indokolták követe­lésüket, hogy Banglades ed­digi történetének tíz éve alatt két elnököt gyilkoltak meg, és 16 sikertelen puccskísérle­tet kezdeményeztek — ezért ..szükség van a katonák fe­gyelmező módszereinek ér­vényesítésére a politikában is”. A kormányon levő nacio­nalista párt vezetői közül többen szemére vetették Ab- dusz Szattar elnöknek, hogy aláássa a parlament szuvere­nitását, amikor enged a kato­nák nyomásának. A legna­gyobb ellenzéki párt —, amely a hetvenes évek elején Banglades függetlenségét ki­harcolta Pakisztántól —, az Awami Liga tiltakozott az el­len, hogy a hadseregnek le­hetővé tegyék az ország ügyeinek közvetlen intézését. Iraki kőolavezelék Gfianai f§ifgmér;ek (Folytatás az 1. oldalról) Az AFP loméi tudósítója ugyanakkor megbízható for­rásokra hivatkozva jelentet­te, hogy a csütörtöki hata­lomátvétel számos halálos ál­dozatot követelt, mert a Li- mann elnököt megbuktató erőkkel szemben erős ellen­állást fejtettek ki a hadse­reg egyes egységei. Ugyan­ezen források szerint a ki­járási tilalom és az ország határainak lezárása ellenére sikerült a megbuktatott rend­szer mintegy húsz neves sze­mélyiségének a szomszédos országokba szöknie. A mene­kültek között állítólag van egy miniszter, több képvise­lő, és a hadsereg több ma­gas rangú tisztje. A Ghánából kicsempészett újságok pénteki számai be­számolnak ugyan a katonai államcsínyről, de részletes beszámolót nem közölnek. A „Daily Graphic”, a „Mirror” és a „Ghanaian Times” csak néhány kisebb lövöldözésről és az accrai üzletek bezárá­sáról tudósít. Nem közöltek híreket sem az országnak a puccs utáni belső helyzeté­ről, sem a megdöntött elnök és kormánya sorsáról. Továbbra sincs határozott hír a megbuktatott ghanai kormány­zat vezetőinek sorsától. Képün­kön: Hilla Limann elnök, kor­mányfő, akit az év fordulóján fosztottak meg hatalmától kato­nai államcsínnyel. Amerikai katonai támaszpont Kínában Libanoni kérésre leállítot­ták a hat évi szünet után de­cember 14-én felújított iraki kőolajszállítást, amely cső­vezetéken halad Szírián ke­resztül az észak-libanoni Tripoli finomítójába. Mint az AFP francia hír- ügynökség jelentette, vasár­nap Tripolitól 40 kilométerre robbanás rázta meg a vezeté­ket, majd tűz ütött ki. Bár egyelőre a robbanás oka is­meretlen, a hírügynökség megbízható forrásokból szár­Atalakították a dél-koreai kormányt, jelentette be va­sárnap a köztársasági elnök szóvivője. Csőn Tu Hvan elnök fel­mentette a miniszterelnököt, és változás történt egy mi­niszterelnök-helyettesi és 4 miniszteri poszton is. Az ed­digi miniszterelnök, Nam botázscselekményről van szó. Ugyanakkor az AP amerikai hírszolgálati iroda beszámo­lója szerint Észak-Libanon- ban egy iraki tulajdonban le­vő olajfinomítót ért vasárnap rakétatámadás és ezért ke­letkezett a tűz. Az anyagi ká­rokról egyelőre nem érkezett jelentés. Megfigyelők szerint a sza­botázsakciók hátterében a Libanon területén tevékeny­kedő Irak-, illetve Irán-barát csoportok versengése áll. kormány Dük Ju hivatalát a 63 éves Ju Csang Szun, a dél-koreai kereskedők szövetségének el­nöke Vette át. Ju Csang Szun 1963-ban — még Pák Csöng Hí idején — betöltötte a miniszterelnök-helyettesi és gazdaságtervezési miniszteri posztot. Az Egyesült Államok a múlt év nyara óta a katonai felderítés és távközlés céljait szolgáló haditámaszpontot üzemeltet a Kína nyugati ré­szén elterülő Hszincsiang- Ujgur autonóm területen, a Lop-Nor tó közelében — je­lentette vasárnap tokiói kor­mányforrásokra hivatkozva a legnagyobb japán napilap, a Jomiuri Simbun. A japán kormány az erre vonatkozó értesüléseit egy harmadik országon keresztül, nem hivatalos diplomáciai csatornákon szerezte. A ka­binet és a nemzetvédelmi hi­vatal (hadügyminisztérium! szerint a szovjetellenes tevé­kenységet folytató katonai bázis' berendezéseit amerikai műszaki személyzet üzemel­teti. Miközben Kína tavaly augusztusban megcáfolta egy amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatos jelentését, a kínai hatóságok a japán fél kérdé­sére reagálva nem voltak hajlandók sem cáfolni, sem pedig megerősíteni a támasz­pont létezését. Ezért a japán külügyminisztérium bizonyí­tottnak tekinti a bázis felépí­tésének tényét. A katonai felderítő és táv­közlési központ eredetileg az észak-iráni fennsíkon műkö­dött, de a berendezést az irá­ni forradalmi kormány köve­telésére el kellett távolítani. Ekkor először Pakisztánba akarták áttelepíteni, az or­szág belső helyzetére és föld­rajzi adottságaira való tekin­tettel azonban ettől elálltak, és Kínával kötöttek megálla­podást. . ................... U gyancsak japán kormány­köröktől származik az a má­sik értesülés is, amely sze­rint — mint a Jomiuri Sim­bun jelenti — az Egyesült Államok és Kína titkos tár­gyalásokat folytat a Sárga­tenger partján fekvő Liao- tung-félszigeti Talien kikötő esetleges amerikai katonai felhasználásáról. Állítólag azt tervezik, hogy a csendes-óce­áni 7. amerikai hadiflotta ; egységei itt vételeznének élei- j miszert és vizet. Japán kor­mánytényezők mindazonáltal i nem zárják ki azt a lehetősé­get sem, hogy a terv össze- I függ közepes hatótávolságú i amerikai atomfegyverek tá- I vol-keleti, vagyis kínai és ja-! páni elhelyezésének szándé- ' kával is. i Két Iiír a Közel-Ketel i Egy fegyveres csoport va- [ sárnapra virradóra megtá- i madta Dél-Libanonban az 1 ENSZ békefenntartó erők | (UNIF1L) ghanai egységét. Az i ismeretlen fegyveresek egy [ gnanai katonát megöltek, egy i másikat súlyosan megsebesí- [ tettek. i A fegyveres akció akkor i történt, amikor az UNIFIL j által ellenőrzött terület kö- i zépső körzetében a ghanai J kontingens új állásba vonul- i tatta fel katonáit. 1978 óta, ■ azaz az ENSZ békefenntartó , erők dél-libanoni állomásoz- i tatásának kezdete óta 71 [ „kéksisakos” esett a külön­■ böző fegyveres támadások ál- j cozatául. i Mubarak egyiptomi elnök i döntése alapján visszanyerte I állásét azoknak az értelmisé- i gieknek egy része, akiket Szadat volt elnök „a közvé-! lemény káros befolyásolása miatt” tavaly szeptemberben hozott intézkedése következ­tében bocsátottak el állásuk­ból. Az új rendelkezés értelmé­ben a Szadat által elhallgatta- lott 64 értelmiségi közül mos! a sajtó, a rádió és a televízió 30 | dolgozója, továbbá 27 eevete- i mi tanár került vissza ere­deti foglalkozásába. „Csirkéket a James Watt amerikai belügyminiszter Vasárnaponként James Watt a szentek­hez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Álla­mok Wyoming államában saját hívőcso­portja van. Egykori tanítója állítja, hogy „különleges kapcsolatban áll az Istennel” S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy próféta, hanem betegeket is gyó­gyít. Kétezer kilométerre] arrébb, az ame­rikai fővárosban viszont egészen másként vélekednek erről az emberről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem do­hányzik, nincsenek káros szenvedélyei. Udall képviselő: „Egy katasztrófa”. Peter­son egykori delawari kormányzó: „Ördö­gi ...” Turnidge, egy nagy környezetvédő egyesület elnöke: „Vészes ...” James Watt ugyanis, amikor éppen nem „Isten szolgája”, belügyminiszterként mű­ködik Reagan kormányában. Ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, ame­lyek az Egyesült Államok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az összes in­dián rezervátumért, s valamennyi termé szetvédelmi körzetért. Így aztán legalább­is meglepőnek tűnhet, hogy a Washington’ kabinetben senki nem gyűjtött össze anny* ellenfelet éppen a környezetvédők népe« táborából, mint ő. Persze, az Amerikában is aktív környezetvédők amúgy sem vártak sokat egy olyan kormánytól, amely fő fel­adatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakosságá­nak túlnyomó többsége támogat” — fog­lalta össze a San Franciscó-i „zöldek” vezére. Watt 1981 januárjában „villámháború” meghirdetésével foglalta el hivatalát. Elő­ször is a Carter-kormányzat legtöbb vezető hivatalnokát kihajította a minisztériumból és a hozzá tartozó hivatalokból, aztán meg­vonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegőszennyezést büntető rendelkezése­ken jelentékenyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szintjét szabályozták, érvényen kívül helyezte azokat a rendszabályokat, amelyek a környezet védelmére kötelezték a szénbányászatot stb. Mindez természete­sen nagy örömet szerez az ipari vállalko­zóknak: nem kell olyan összegeket fordí­taniuk a környezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tudnak felsorolni azokra a károkra, amelyeket Watt műkö­dése okozott. A szigorú környezetvédelmi szabályok lazítása, vagy egyenesen eltörlése Watt el­lenfelei (sőt, elfogultnak éppen nem nevez­hető európai sajtóorgánumok, mint például a nyugatnémet Stern magazin) szerint na­gyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagyvállalatainak kedvez. Nem véletlenül A keménykezű belügymi­niszter hosszú ideje kiváló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mint az Amoco, a Gulf vagy a Phillips Petroleum. Hogy az­tán éppen az effajta nagy cégeknek van a legtöbb hasznuk a körnvezetvédelmi ren­delkezések lazításából? Hogv például Watt ’egelső intézkedései nyomán lehet isme' olajat vagy földgázt keresni a természet- védelmi körzetekben, vagy a nagy kalifor­niai strandok közelében? Mindez akár vé- etlen is lehet. Bár a meeátalkodottan gya- takvó amerikai környezetvédők nem hisz­nek ilyen véletlenben. Ahogy mondják:,.Ez olyan, mintria s csirkék őrzését a rókát? bíznák!” A. K. mazo értesülései szerint sza­Dél-horeai L assan túljutunk a számvetésen és az ünnepeken, elénk sorjáznak a hétköznapok. Ezeket világszerte elősze­retettel nevezik „szürkéknek”, és e minősítésben két­ségtelenül benne rejlik némi lekicsinylés. Olyan időkben, amikor világviszonylatban túlságosan is sok a drámai ese­mény, alaposan megnő a „szürke” hétköznapok ázsiója. 1981 ilyen időszak volt, és ma egyetemes óhaj öt kontinen­sen, hogy 1982-ben a világnak minél több nyugalmas-szürke hétköznapja legyen. Ez az óhaj a jól ismert okokból az átlagosnál is jobban vonatkozik Lengyelországra, a most zárult esztendő egyik „főszereplőjére”. Az ottani helyzetről sok szó esett a vezető testületek és államférfiak újesztendei üzeneteiben — és. ahogyan szó esett arról, az több szempontból is tipikusnak tekinthető. A Reagan-kabinet például, amelynek nem volt kifogása az ellen, hogy az anarchiába zuhanó Törökország­ban a hadsereg állította helyre a rendet, lengyel- és szov­jetellenes szankciókkal reagált, amikor a lengyel fegyveres erők cselekedtek ugyanígy. Ugyanakkor, mint a rakétatele- pítési és az egyéb ügyekben, ebben a vonatkozásban is ki­derült, hogy Washington szövetségesei nem mindenben ér­tenek egyet a Fehér Ház politikájával, intézkedéseivel. Az amerikai szankciók bejelentésével egy időben fogadta pél­dául Bonn Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettest, és Schmidt kancellár újévi köszöntőjének kulcsmondata így hangzik: „Az NSZK legfőbb feladatának az új esztendőben is a béke megőrzését tartja majd”. Ez a célkitűzés szinte szó szerint egybevág a szovjet vezető testületek újévi kö­szöntőjével: „Pártunk és kormányunk mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a szovjet emberek békés életét; kö­vetkezetes békepolitikát folytat és együttműködésre törek­szik a világ minden népével.” Aligha kétséges, 1982 kilátásai egyértelműen attól függ­nek, hogy amerikai részről is megnyilvánul-e ilyen óhaj. A jelek pillanatnyilag, sajnos, nem erre mutatnak. Reagan hidegháborús lépésekkel fejezte be az óesztendőt, és ugyan­ilyen lépésekkel kezdte az új évet. Köszöntőjében „súlyos próbatételeket” jósolt 1982-re, és az új év harmadik nap­ján egy tokiói lap azt jelentette, hogy amerikai katonai bá­zis létesül Kína északnyugati részén, a szovjet határ kö­zelében. Olyan év kezdődik, amelyben a legfőbb feladatokkal még- a „nem-profik”, az úgynevezett egyszerű emberek is tisz­tában vannak: fegyverkezés helyett leszerelés, hidegháború helyett párbeszéd. Ez a legfontosabb. Ha ez sikerül, a többi már szinte magától megy... (Folytatás az 1. oldalról) szükségszerűen gyáva meg­békélés mindenkinek a hely­zetét javíthatják. így például a szibériai gázvezeték építé­se energiát adhat Nyugat- Európának, elsősorban az NSZK-nak. Reagan úgy véli, hogy ez függőségi helyzetet teremthet, és ellenzi a veze­ték építését. Most a hét szankció közül az egyik ép­pen az építéshez szükséges felszerelések szállításának ti­lalma. Ezek a szankciók mindeddig csak egyetlen ered­ményhez vezettek: elmélyí­tették a megosztottságot Rea­gan és szövetségesei között. Lawrence Eagleburger, az európai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár vasárnap egy tv-nyilatkozat- ban magabiztosan kijelentet­te, hogy a nyugat-európai kormányok rövidesen felso­rakoznak Washington új, szovjetellenes és lengyelelle- nes kampánya mellé, amelyet a lengyelországi szükségálla­pot ürügyén indított. Eagle­burger nemrég tett nyugat-eu­rópai kőrútján ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta ugyan, most mégis tyigy re­ményeket fűzött a washing­toni nyomás eredményéhez, bár egyelőre csupán azzal tudta alátámasztani várako­zását, hogy az olasz kor­mány felfüggesztette részvé­telét a szibériai földgázveze­ték üzletében. Az amerikai reményekkel ellentétben a legfontosabb szövetségesnél, Bonnban az új év első napjaiban is olyan nyilatkozatok láttak napvilá­got. amelyek elutasítják a gazdasági megtorló akciókat. Az ellenzéki uniópártok ve­zérei buzgón helyeselték ugyan Reagan elnök bejelen­tett intézkedéseit, Hans-Jür­gen Wischnewski, a kor­mányzó SPD elnökhelyettese viszont óvatosságra és meg­fontoltságra intett. A Spiegel című magazinnak adott nyi- ’átkozatában úgy vélekedett,5 hogy Bonnban és Washing­tonban „ugyanúgy látják a problémát, csak a belőle le­vont következtetésben térnek el”. Az NSZK szerinte prag- matikusabb, mint az ameri­kaiak és „a Vatikánnal együtt úgy véli. hogy nem szabad megszakítani a párbeszédet Lengyelországgal”. Wisch- newski arra is rámutatott, luigy az NSZK sokkal jobban rá van utalva a külkereske­delemre és a szocialista or­szágokkal fennálló gazdasá­gi kapcsolataira, mint az Egyesült Államok, ezért „ér­dekeltebb az enyhülési poli­tikában”. isi tarlón a KPVBSZ 01« tooilsáp A miskolci Unió Áfész munkaügyi törvényességé­nek helyzetéről, az 1981. évi bérpolitikai intézkedésekről tanácskoztak a napokban a KPVDSZ Borsod megyei Bi- -ottsáeának ülésén. Az értekezleten tájékoztató hangzott el a jogsegélyszol­gálat működésének megye’ tapasztalatairól, fejlesztés’ koncepciójáról valamint az előző megyei bizottsági ülés óta végzett munkáról. Ezen­kívül javaslatot tettek ? me­gyei bizottság 1982. első fél­évi üléstervére is. amelyben — többek között — szerepel: értékelő jelentés a szocialis­ta munkaverseny 1981. évi ta­pasztalatairól. a munkahelyi, vállalati, szövetkezeti és me­gyei ifjúsági ’-lament»' ta­pasztalatairól. valamin az alanszervezetek elmúlt évi gazdálkodásáról. A tavaszi rrogramok közül az agitáci- ós és ororagandamunka idő­szerű feladatainak értékelése emelkedik ki. és szó lesz még a szerződéses gazdálkodási formában üzemelő egységek­ben foglalkoztatott dolgozók szervezeti é 1»'»r»1 órdokvé— del műkről. érdekképvisele­tükről. élet- és munkakörül­ményeik alakulásáról is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom