Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

1982. január 16., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 SelfSzíEii bejárás a gyermstabililáciíis központ éfífésén rr „Őrizzük az eleinkét...” Bot Versenytárgyalás volt de­cember 17-én a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalatnál: 28 boltot kínáltak szerződéses üze­meltetésre. Nem volt nagy az érdeklődés, egyedül Ko­vács Zoltánná tette le a tízezer forintos „bánat­pénzt”. A Tanácsház tér 3 sz. alatti édességboltra pá­lyázott — sikeresen. Január 4-én nyitotta ki a kis boltot, ám közben há­rom napot a tatarozásra, átalakításra szánt. — Teljesen meg akarom változtatni az üzlet jellegét — mondja. — Mindig is tetszett nekem ez a bolt, sokszor bejöttem körülnéz­ni, csak egyvalamit hiányol­tam innen, a fényt. A meny- nyezetet fehérre festettük, fölszereltünk néhány vilá­gítótestet. Máris világosabb. A kirakatot is úgy szeret­ném berendeztetni, hogy a sok áru ne vegye el a belső tértől a természetes féhyt. Egy édességbolt legyen na- gyon-nagyon vidám! Még néhány hét és olyan lesz, amilyennek elképzeltem, remélem, a vásárlóknak is tetszeni fog. — Hogyan mert ilyen fia­talon belevágni ebbe a vál­lalkozásba? — Nagyon szeretem a szakmámat, gyerekkorom óta kereskedő szerettem volna lenni. Sajnos, mégsem vettek föl először a keres­kedelmi szakmunkásképző­be. Később már sikeres volt a felvételim, öt éve dolgo­zom a vállalatnál, négy évig fűszerboltban, egy évig húsboltban voltam eladó. Van már tapasztalatom. Je­lenleg a Földes Gimnázi­umba járok és párhuzamo­san végzem a boltvezetői tanfolyamot is. Mindig is az volt a vágj'am, hogy egy­szer majd egy kis boltban egyedül dolgozhassak, hogy ott minden olyan legyen, ahogyan azt én elképzelem. Nekem megfelelt volna úgy is, hogy a vállalatom nevez ki egy ilyen üzletbe. 'Most, amikor jött ez a lehetőség, elhatároztam, hogy ha tö­rik, ha szakad, megszerzem magamnak ezt az édesség­boltot. A fém a gyűjtögetés formái Már állnak a falak, s a ke­mény téli napokon is folyik a gyermekrehabilitáció épí­tése a Szentpéteri kapui kór­házban. Tegnap, pénteken délelőtt az építkezés szerve­zői, irányítói és kivitelezői a helyszínen tekintették meg az eddigi munka eredményét, majd a gyermekkórház ta­nácstermében megbeszélték az elkövetkező hónapok ten­nivalóit. A megyei pártbizottság, a megyei tanács egészségügyi osztálya, a kivitelezésben részt vevő vállalatok képvi­selőit dr. Bucskó Mihály, a megyei beruházási vállalat Igazgatója üdvözölte és tájé­koztatta konkrétan a munka eddigi eredményéről. Mint már annak idején hírt adtunk róla, a megyei beruházási vállalat, az ÉSZAKTERV, BAÉV, ÉÁÉV. BVM Alsózsolcai Gyára és a Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság augusztusban szocialista együttműködési szerződést kötött. Most ezen a tanácskozáson áttekintették azt is, hogyan sikerült eddig lépést tartani a szerződésben vállaltakkal. Megbeszélték a költségeknél beállt változáso­kat, s megegyeztek abban. Köcsögök, tálak, tékák és menyasszonyi ládák ... Pár évvel ezelőtt hatalmas régi­ség, népi eszközök gyűjtési hulláma söpört végig ná­lunk ... — Minket szerencsére el­került — nevet Varga Ti bor­ne vilyvitányi lakásuk gyö­nyörű konyhájában. — A fér­jem nem engedte, lrogy bár­mit odaadjunk sok-sok éve gyűjtött darabjainkból. Azt ami édesanyámé, nagyanyá­mé, dédanyámé és az ük­anyámé volt... Bármelyik gyűjtő, értő szeme felcsillanna Vargáélc házában. Már maga az, hogy a ház a múlt század közepén épült, majd’ egy méter szé­les külső és belső falai akár egy váré. Filmekben látni ilyen konyhát; régi. épített tűzhellyel, sok-sok tállal, tá­nyérral a széles falakon, köz­tük nagyon régi telkibányai­ak ... — Nemcsak a sok generá­ciós elődök kötnek ide min­ket — avat be családjuk tör­ténetébe Vargáné —, szere­tünk itt élni, nehéz lenne másutt megszokni... Próbál­tuk, de nem ment. Azt mond­ják, milyen kicsi község Vily- vitány. Ide jött haza tizen­két év obsitos katonaság után a dédapám az ükapám- épftette házba. Örökségem a nagyanyám készítette szőttes mellett a táj, a vidék szere- tete is. A ház bejáratánál faragott tornác, majd az érdekes konyha után belépve a fa­gerendás szobába kiderül, hogy nemcsak a régiségek a ház díszei, a férj vadásztró­feái ugyanilyen megbecsülés­nek örvendenek. — Mondják, hogy a fiata­lok elkívánkoznak innen — melyek a legsürgetőbb ten­nivalók annak érdekében, hogy a gyermekrehabilitációs központot augusztus 20-ra át tudják adni rendeltetésének. A vállalatok képviselői el­mondották, hogy sokszor ne­héz szót érteni az egyes al­vállalkozókkal, a határidő tartása érdekében. Ebben se­gítséget kértek. Ugyanakkor minden, a kivitelezésben részt vevő vállalat tételesen be­számolt arról, hogyan állnak időarányosan a vállalt mun­kákkal. Ilyen koordinációs megbe­széléseket eddig havonta tar­tottak, de most elhatározták, hogy a jövőben kéthetenként találkoznak, s egyeztetnek. Dr. Szabó István megyei osztályvezető főorvos elmon­dotta, hogy a dolgozók fel­ajánlása során eddig 19 mil­lió forint gyűlt össze az épít­kezés támogatására. A rok­kantak évében megnyitott számlára még az idén feb­ruár végéig lehet befizetni. A létesítménv megvalósítá­sához eddig több. a kivitele­zésben részt vevő vállalat is ajánlott fel társadalmi mun­kát. A DIGÉP 6000 munka­órát ajánlott a lakatosszer­kezetek legyártásához. A 114. fűzi tovább a beszélgetést a ház asszonya. — Hát ki így, ki úgy, mert a fiam — a ki­sebbik — is itt él, nem men­nek el innen ... Bár már az ő idejükben nem divat az, amit a nagyanyám már át­élt, hogy névre szóló tálakat, köcsögöket festenek a vásá­rokon. Mint ezek itt ni! Nem sok mindennel gyarapodik mostanában a gyűjtemény, de szeretettel őrizzük a régit, az eleinkét.., sz. Szakmunkásképző Intézet 1500 órát a festéshez. Az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság képviselője ezen a tanácskozáson jelentette be, hogy 20 százalékos árenged­ményt adnak a beépítéshez szükséges faanyagokhoz. Itt tudtuk meg azt is, hogy a Magyar Vöröskereszt részt vállalt az épület berendezé­sében. Elmúlt a rokkantak nem­zetközi éve, s az emberi lel­kiismeret, segítőkészség olyan objektumot teremtett meg ez idő alatt, amely önmagában garancia rá, hogy a rokkan­takkal való foglalkozás nem kampány, hanem állandó és magas szintű tevékenység marad. Bár az épület csak au­gusztusra készül el. de az anyagi fedezete már biztosít­va van. Közben az építkezési árak, anyagárak emelkedtek, ezért dr. Bucskó Mihály külön fel­hívta a jelenlevők figyelmét rá. hogy az anyagi lehetősé­gek behatároltak, ügyeljenek a költségekre. Mint említettük, a befize­tési számlaszám még febru­árban érvényes. Barátságos ház. Nem cso­da, hogy a vadász férj is szeret ide hazajönni, meg az unokák is a lejjebb levő la­kásból, a másik utcából. Megtartó erő? Gyökerek? Mindenesetre az unokák már a hetedik generációt képvise­lik, akik ide kötődnek a fa- luhpz, Vilyvitányhoz. •,!*•>*■* ... ■ íj’ J Küpöczi Edit Eotó: Fojtán László r É rtekezletre gyülekez­tünk a minap, és mi­közben vártuk a napi­rend előadóját, egyfajta elő- tanácskozásképpen nemcsak az időjárásról és kedvenc labdarúgócsapatunk vérsze­gény teljesítményéről beszél­gettünk, hanem összejövete­lünk témájáról is. Voltakép­pen ebben semmi rendelle­nesség nincs, hiszen jószeré­vel az ember felkészülve ér­kezik oda, ahová a hivatni vagy a megbízás szólítja. A csendes készülődésben azon­ban máris fórumot teremtet­tek maguknak az úgyneve­zett notórius hozzászólók. Arra gondoltam, aggódnak, hogy nem lesz idő a hivata­los összejövetelen gondolata­ik kifejezésére, így elébe mennek a dolognak és na ki­sebb közönség előtt is, de közkinccsé teszik adandó­jukat. Azután annak rendje és módja szerint, elkezdődött az értekezlet. A tárgyszerű, gon­dolatébresztő bevezetőt — kevésbé gondolatgazdag vita követte. Rácsodálkoztam, hogy immár a harmadik fel­szólaló sem arról beszél, ami az összejövetel tárgya, hanem sajátos témagyűjteményben tallózva azt mondja el, ami­ből készült. Régvolt diákéve­im történelemórája jutott eszembe, amikor is padtár­sam, — miután nem tudta s leckét, nem arról beszélt, amit halk szavú tanárunk kérdezett, hanem amit egy­szer megtanult. Igen ám, de az iskolában közbeszóltak, mondván; kérem, beszéljen a témáról. Az értekezleten nem. Talán a demokratizmus félreértése, netán valamifajta finomkodás az oka, hogy el­mondhatnak — és meghall­gatunk mindent. Miközben hamvas naivsággal figyeljük a panelszerű tételmondatokat — az idő kegyetlenül halad, az idegsejtek száma pedig csökken. Miután magam is rutinos értekezletre járó vagyok, módom volt megfigyelni azokat, akik félelmetes pre- cízséggel és csendes szorga­lommal gyűjtik össze hetek­kel korábban megtörtént események pozitív vagy ne­gatív témáit, hogy azután az értekezleten csokorba gyűjt­ve, közkinccsé tegyék azokat. Aggaszt, hogy van idejük ki­várni egy-egy fórumot, ott azután kitálalnak, akár oda­való, akár nem a téma. sót az ügyesebbjei 2—3 helyen is elmondják ugyanazt. Tulaj­donképpen az egyszerű és gyors intézkedés helyett vál­lalják a bonyolult és fárasz­tó önmutogatást. Ezáltal nemcsak a szóban forgó fó­rumok tekintélye devalváló­dik, ahogy manapság monda­ni szoktuk: hatékonvsása csökken hanem a kimondott szavak sem találnak célba. °ersze. mindez nemcsak sze­replésvágyból, vagy a de­mokratizmus sajátos értelme­zéséből fakad, hanem ese­— Kik segítik az első lé­pésekben? — A régi vezetőnő. Nagy Józsefné és a helyettese sok gyakorlati tanácsot ad. Az édesapám szállítja a kocsi­ján az árut. No és a bolt­vezetői tanfolyamon is sok hasznosat tanulok. — Milyen gondjai van­nak? — Néhány vállalat elzár­kózik. Vannak helyek, ahol egyszerűen nem kapok árut, vagy nem olyan árut ka­pok. Ez gondolom adódik abból is, hogy túl fiatalnak tartanak. Néhány raktáros pedig éppenhogy csak ki nem mondja: no ez is meg akar gazdagodni. Igen so­kan úgy hiszik sajnos, hogy a szerződéses üzemeltető nagy pénzeket keres. Na­gyon sok számítást végez­tem és már van néhány na­pos tapasztalatom a forgal­mat illetően. Úgy látom, 5 ezer forint körüli lesz a jö­vedelmem. Sokkal több, mint az előző munkahelye­men, no, de ezért nagyon sokat kell dolgoznom. Há­romnegyed hétkor már az elosztók és lerakatok előtt sorakozom, hogy a fél 8-as nyitásra ideérjek az áruval. A bolt mindennap fél 8-tól este 7 óráig üzemel. — Mindennap? — Igen, én nyitva tartok szombaton és vasárnap is. — Ezek szerint egyetlen szabadnapja sem lesz? — Mivel nagyon szeretem ezt a munkát, remélem, nem fáradok el. A vásárlók, gon­dolom. örülnek a szombati és a vasárnapi nyitvatartás- nnk, hiszen olyankor egyet­len bolt sincs nyitva ... — Mit szól ehhez a csa­ládja? — A férjem és a szüleim is tudják, hogy a gyerekkori vágyam teljesült ezzel, tud­ják, hogy a „boltőcskázás* számomra öröm. Velem örülnek. A kisfiámat pedig majd elhozom magammal egy-egy csöndesebb vasár­napon ... Lévay Györgyi Fotó: Laczó Jómét tenként a tájékozatlanságból, hatásvadászatból, netán az egyéni sérelem közügy rang­jára emeléséből. Csakis ezzel magyarázható az, amikor jobb sorsra érdemes testüle­tek elé lopakodnak oda nem illő témák, következésképpen így elmaradnak a megfelelő döntések is. Mindezt nem a közelmúlt­ban végigült értekezletek után — hanem a most követ­kező megbeszélések elé mon­dom. Meg azért, hogy miként) az életben oly sok mindent, a mondandónkat is próbál­juk meg rangsorolni. Meg bészédünk tárgyát: a témát is. Bármennyire is közhely­szerűen hangzik, de a téma nem mindig hever az utcán. Végül ide kívánkozik, éppen bölcsebb elődökre hivatkoz­va. miként nincs egyetlen annyira elkoptatott téma,' melyet nem lehet tovább koptatni. hasonló módon nincsenek olyan témák sem; amelyekkel hetek múlva ősz- szebívható értekezletekre kell várni. A maeam részéröl ab-! ban sem hiszek, hogv van,' amit mindenhol és minden­kor elmondhatunk. Elnézést r gondolattársításért, de errt'f az jut eszembe, aki mindent megtesz, az a legtöbbször semmit sem csinál. Mert a téma éppen úgy konkrét,’ mint a munka! Faulovits Agas Um JANUAR 18-TÓL 30-IG ró éli vásár ^OEUti * 30 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL A BIK JÁTÉK, SPORTSZER- ÉS VEGYESIPARCIKK BOLTJAIBAN MOSZKVICS JÁTÉKAUTO 920 FORINTRÓL 550 FORINTÉRT KAPHATÓ A JÁTÉKBOLTJAINKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom