Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

ESZAK-MAGYAKORSZÁG 4 ^.......-■■•”-■ .... 1 ..................88^ 1981. december 5., nombat _ TL Mh 9 3 0 évesek... Vük Az Avas Táncegyüttes F Csak nem sikerült teljesen kívülállóként tudósítanom tegnapi számunkban a mis­kolci Csortos Gyula színpad ünnepi bemutatójáról; a ren­dező nevét fejből citáltam, s így valóban Bence. Hiva­talosan-papíron azonban így dukál ez: Czikó Benjámin. Remélem, nem nagy azért a baj, s nem az, ha most a Rónai Sándor Művelődési Központ másik, szintén 30 éves jubileumát ünneplő, s december 3-án este gálamű­sorral bemutatkozott Avas Táncegyüttesről szólva eleve feladom a „kívülállóságot”. Kicsit mindig irigykedtem is néptáncosokra: nekik min­dig van közönségük (most is teltház volt a Rónaiban), ne­kik kijár a taps-siker; ők külföldet is járják __ Elég s ok időt eltöltöttem azonban közöttük — az Avas Tánc- együttes tagjai között is — ahhoz, hogy tiszteljem eze­ket a fiatalokat. Hallatlan kemény munka, sok-sok le­mondás van minden sikerük mögött. Élen járni meg min­dig is nehéz. Az Avas Tánc- együttes pedig az élenjárók közé tartozott és tartozik. Fennállása alatt háromszor nyerte el a Kiváló Együttes címet; kaptak nívódijat, KISZ-dtjat, Arany l fokoza­tú szakmai minősítéssel ren­delkeznek, 25 külföldi sze­replés áll mögöttük — két nagydíjjal; az egyiket éppen az idén hozták haza Fran­ciaországból. Méltán hivatkozott ezekre a sikerekre, eredményekre most, az ünnepi bemutató előtti köszöntőjében Kováls György, a Rónai Sándor Mű­velődési Központ igazgatója. De azt sem hallgatta el, hogy voltak az együttes életében hullámvölgyek. A legutóbbi ^megrázkódtatásból” éppen most áll. talpra az Avas, az új művészeti vezető — Fal- vay Károly SZOT-dí jas tánc­művész, koreográfus — irá­nyításával hallatlan akarat­tal és összefogással jutottak el odáig, hogy októberben a franciaországbeli nemzetközi fesztiválon elnyerték az „Első nagydíj”-at. Mindezek után a nézőtéren ülőkben is fokozott várako­zás volt az ünnepi bemutató előtt; szakemberekben és „egyszerű nézőkben1' egy­aránt. Az ünnepi műsor tíz táncszámából öt az új mű­vészeti vezető koreográfiája volt; négy az előző együttes- vezető — Stoller Antal — munkája; s láthattuk újra Galambos Tibor Jártatósat, az együttes egyik nagysikerű repercoárszámát. Az ünnepi műsor nem törekedhetett ar­ra, hogy éles kontrasztban vonultassa fel azokat a szá­mokat, amik az előző és „ jelenlegi művészeti vezető szakmai elképzeléseinek el­téréseit demonstrálnák. Az együttes ismerői, ismerősei azonban így is elégedetten nyugtázhatták; az Avas Tánc- együttes tagjai nagyszerű al­kalmazkodó képességről tó .- tek tanúbizonyságot. S eb­ben élen jártak az „öregek”, az együttes kiváló tudású ré­gi táncosai, akiknek még ar­ra is maradt energiájuk, hogy az újabb-frissebb tagok még esetlegesen botladozó színpadi jelenlétét magukhoz „emeljék”. Méltán kísérte hát a kétórás műsort a nézők vastapsa; benne volt ebben az a fellélegzés, hogy ismét a régi formájában él az Avas Táncegyüttes, amelyet az a megtiszteltetés ért, hogy a művelődési miniszter, fenn­állásuk harmincadik évfor­dulóján a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést adomá­nyozta a kollektívának. S nagyszerű pillanatai voltak a mostani gálaműsornak a vé­gén is: a virágkosár mellé „jött” a városi pártbizottság első titkárának és a város tanácselnökének üzenete, jó­kívánsága; s jöttek a „test- vércsoport”, a Csortos képvi­selői mellett debreceni, pesti táncosok képviselői is virág­gal, jókívánságokkal. Az ünnepi bemutató «tárai házi ünnepségen az Avas Táncegyüttes tagjai közül a Szocialista Kultúráért kitün­tetést vehette át Barna Ág­nes asszisztens, Dcresné Kó­nya Erzsébet szólótáncos és Lévai Ernő zenekari tag. Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesült Nemes Árpád- né jelmez- és kelléktárt« és Farkas Zoltán műszaki veze­tő. ft. n. J.) Ugye, ismerős ez a kis róka? A Fekete István regényéből készült Vük című tévéfilmet — folytatá­sokban - százezrek látták. Most december 10-töl a mozikban lát­hatják kicsik és nagyok Vük kalandjait. A folytatásos törté­net a moziban - természetesen — egybefüggően látható. Bábéi tornya Megkezdte legújabb filmjé­nek hazai forgatását Rajnai András a Magyar Televízió­ban. A Bábel tornya című fantasztikus történet egy si­vatagi városban játszódik, ahol megjelenik az égen egy különleges alakú, megköze- lí the te (lennek látszó, mozgó test, egy „űrhajó”. Ésár, a nagy építész elhatározza: tornyot épít, hogy közelebb­ről is megnézhesse a titok­zatos valamit. A film külső felvételeit a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság­ban készítették. Zempíéni Az általános iskolás diákok körében igen népszerű mű­sora a rádiónak a Litera - tú­ra címmel sugárzott irodal­mi kirándulás hazánk egy- egy történelmi és irodalmi emlékekben gazdag tájára. A napokban Sárospatakon, az Esze Tamás Általános Is­kolában került sor ilyen jel­lege műsor felvételére. Or. Hársing Lajos szerkesztőnek A Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjában találkoztak a minap az Akadémiai Kiadó vezetői, az új kiadványok szerkesztői a sajtó képviselőivel, hogy a kiadó néhány új kötetét be­mutassák. Bemutatták — többek között — az új Mű­vészeti Lexikont, a Magyar Néprajzi Lexikon negyedik (Né—Szó) kötetét, Trencsé- nyi-Waldapíel Imre Vallás- történeti tanulmányok című munkáját, az Ürhímzés című kötetet, valamint a Magyar Művészet című sorozat 6. kötetét és a Magyar Életraj­zi Lexikon harmadik köte­tét. E két utóbbit kívánjuk kicsit részletesebben megis­mertetni az olvasóval. A Magyar Művészet című munka csaknem 1300 olda­lon — két kötetben — egy sorozat hatodik kötete, ami a kronológiai sorrendet ille­ti, a megjelenést tekintve azonban az első. A sorozat főszerkesztője Aradi Nóra művészettörténész, a hatodik kötet szerkesztője pedig Né­meth Lajos művészettörté­nész, alak a találkozón el­mondták, hogy ez a sorozat a magyarországi művészet fejlődéstörténetének eddigi legnagyobb szabású feldol­gozása, amely a legújabb ku­tatások kritikai értékelésén alapszik. A nyolc kötetre tervezett sorozat a honfog­lalás korától napjainkig kí­vánja feldolgozni a magyar művészetet és ebben a ha­gyományos művészeti ágakon ■— festészet, szobrászat, grafi­ka, építészet — kívül he­lyet kap példáid a népmű­vészet, a népi építészet, a divat, a környezetkultúra stb. is. Tíz éve dolgoznak a sorozaton, s a most megje­lent, hatodik kötet az 1890 és 1919 közötti időszakot tár­gyalja. (Egyébként: a később megjelenő első kötet a 14. század elejéig, a második Irtera-íCira” a kérdéseire — fővárosi mű­vészek által bemutatott ver­ses és prózai szemelvények alapján — ügyes feleleteket adtak a kisdiákok a zemplé­ni tájnak, elsősorban Sáros­pataknak a magyar történe­lemben és irodalomban ját­szott szerepéről. A színes, érdekes összeál­lítást a közeljövőben tűzi műsorra a rádió. Szakmát ismertetni... —■ - BSfég tudnátok-e mon- dam, mi különbség van egy Diesel-mozdony motorja s az autóé között? — kérdezte a gyerekektől a csoportot ve­zető fiatalember. A MÁV miskolci oktatási főnökségé­nek tanműhelyében éppen pályaválasztási üzemlátoga­táson vett részt egy 15 fos nyolcadikos csoport. A kérdésre csend volt a válasz, így a fiatalember folytatta. — Nem sok. Csak a mére­tek mások. S bizonyságul mutatott is egy mozdony-, s egy autómo­torba való tengelyt.’.. — Na látjátok, hangzott még a csendet feloldó be­szélgetés, kicsit egyoldalúan, aki a motorokat szereti, itt is kiélheti magát. S nem is akármilyen a feladat, a leg­modernebb mozdonyok ára túl van a 20 millió forinton... S a motorok vonatokat húz­nak ... 1 Volt egy kérdés még. In­kább amolyan tájékozódó ... Ki kacsingat valamilyen vasutas pálya felé. Egy kéz emelkedett a levegőbe, szak- középiskolába készül a fiatal I fiú, az 1-es számú szakkö­zépiskolába. Autószerelőnek viszont többen is ... Á történetet csak azért meséltem el, mert számomra legalábbis volt'egy igencsak tetten érhető tanulsága. A meglátogatott üzemben — ez esetben egy tanműhelyben — arra készültek, hogy a Diesel- és a villamos moz­dony szerelői szakmákat mu­tatják be elsősorban, a kép­zés lehetőségeivel és körül­ményeivel együtt, s így még a fűtőházba is szerveztek „kirándulást”. Az érdeklődés viszont enyhén szólva lagy­matag volt, a résztvevők többségének \esze ágában sem volt ezekre a pályákra je­lentkezni. Szándék és akarat nemigen találkozott. Akad persze fordított hely­zet is. Amikor az üzemek markolnak túl sokat. így vé­gül szinte semmit sem ad­nak. Éppen azért nem, mert mindenről beszélni szeretné­nek, s így lehetetlen a« ala­pos tájékoztatás. Air, üzemlátogatások a pá­lyaválasztást irányító mun­kában fontosak. Ezt senki sem tagadja. A helyszínen való ismerkedés, egyáltalán a megismerés szinte semmivel sem pótolható. S ezt egyre inkább felismerjük — úgy általában. Mert a gyakorlat­ban azért még meglehetősen nagyok a döceenők. A már említettek miatt. A szakmaismertető üzem- látogatások ugyanis nem ha­gyományos üzemlátogatások. Azoknak máskor és más cé­lokkal van idejük. lit és most arra van szükség, hogy alaposan tudjanak tájéko­zódni. Hogy ne csak általá­nosságban, hanem a maga konkrétságában mérhessék fel: melyek egy-egy szakma szépségei és nehézségei. Nem véletlen, hogy általában a kevésbé vagy a rosszul is­mert szakmákra szervezik. S ez nem függ össze közvetle­nül azzal, hogy az adott szakma a divatosak, vagy a kevésbé divatosak közút való. Egy felkapott, divatos szak­ma is lehet ugyanis félreis­mert, később csalódásokat hozó, s jónéhány olyan, ke­vésbé frekventált szakmát is számon tartunk, amelyek igazán igényes felkészültsé­get, változatos, alkotó mun­kát jelenthetnek. Az érdemi beszélgetések­nek azonban sokszor a fél­reértések vetnek gátat. Be- idegződött rossz szokásaink: miszerint azt az üzemlátoga­tást tekintjük sikeresnek, amely tömegeket mozgat. Pe­dig kisebb körben, de érdek­lődő, vagy még ingadozó gyerekek között hasznosab­ban, tartalmasabban lehet beszélgetni. A pályaválasz­tást nemigen segíti, ha a ki­tűnő tanuló, orvosi pályára kacsingató gyereket visszük a gépek közé. Ö, ott csak létszám marad __ C satolás Annamária 1300-tól 1470-ig, a harmadik 1470-től 1630-ig, a negyedik 1630-tól 1780-ig, az ötödik 1780-tól 1890-ig vezeti el a kötet olvasóját, majd követ­kezik a most megjelent ha­todik kötet. A hetedik kö­tetben maid az 1919. és 1945. közötti időszakot, az utolsó­ban pedig a felszabadulás utáni magyar művészetet ta­láljuk.) A sorozatot azért kezdték a hatodik kötettel, mert a szerkesztők szerint a századforduló kora bizo­nyult legalkalmasabbnak a szerkesztői koncepció kipró­bálására. A kötet előkészíté­sében az MTA Művészettör­téneti Kutató Csoportjának munkatársain kívül igen sok külső szakember is részt vett. A kötelek — mint ezt a most megjelent bizonyítja is — korszakmonográfiák kí­vánnak lenni. A most a bol­tokba kerülő kétkötetes rész megkísérli enciklopédikus gazdagságában bemutatni a 'magyar művészetnek század- fordulói, rendkívül összetett és egyetemes érvényű érté­keket teremtő korszakát és körvonalazza helyét az eu­rópai fejlődésben. 32 színes tábla, 213 szövegközti kép és 1222 reprodukció (a második kötet ezt tartalmazza) egé­szíti ki a Magyar Művészet 1890—1919 című kötetet, amely a művészet iránt ér­deklődők megkülönböztetett figyelmére számíthat. A Magyar Életrajzi Lexi­kon harmadik kötetét a fő- szerkesztő, Kenyeres Ágnes mutatta be. E lexikonban csak befejezett életpályák ta­lálhatók, élő személyek nem szerepelnek, ugyanekkor nem is valami magyar panteon kíván lenni e lexikon, ha­nem helyet kaptak benne azok is, akik szerényebb mó­don gazdagították az egyete­mes magyar társadalmi, gaz­dasági, szellemi. politikai életet. A művelődéstörténetet Tnftelyek, Ünnepség volt tegnap a miskolci Biáthy Ottó Erős­áramú Szakközépiskolában. Sok-sok száz társadalmi mun­kában eltöltött óra eredmé­nyeképpen egy laboratóri­ummal es két műhellyel gya­rapodott az iskola. Ügy is mondhatnánk : a megyei és a Miskolc városi Tanács, va­lamint az iskola tanárainak és tanulóinak jóvoltából na­gyot léptek előre, hogy meg­teremtsék az új tantervek tanításához az objektív fel-, tételeket. Mindez puszta tény: Ügy is mondhatnánk: száraz ada­tok. Elkészült a másodikosok mérési laboratóriuma, a ká­bel- és szabadvezeték-szere­lő műhelyterem, s rövidesen birtokba vehetik a tanulók az ipari elektronikai méré­sekre alkalmas műheiyter- met is. Ebbe az utóbbi te­rembe mindent elkészítettek — ami rajtuk állt. A mérő- asztalok hiányoznak még, v beszerelésüket az év végére ígéri a Ganz-MÁVAG. A megyei és a Miskolc vá­rosi Tanácstól egymillió fo­rintot kaptak összesen a fej­lesztésre. Társadalmi mun­kában legalább 1 millió há­romszázezer forintot tettek hozzá. A délutánok a terve­zésé, a munkáé voltak; s a kivitelezésben ugyanúgy részt vállaltak a diákok, mint a tanárok. A. kábel- és szabad­vezeték-szerelő műhelyben már tanórát tartottak, s a tegnapi nyílt nap látogatói megtekinthettek egy máso­dikos laboratóriumi mérési órát is. A huszonkétféle rné­AJÁNDÉKOZNI ÖRÖM! Q KERÁMIÁK, ÜVEGÁRUK, ÉTKÉSZLETEK, PORCELÁNOK, MŰANYAGOK NAGY VÁLASZTÉKBAN Avas-cSéli háztartási boltunkban EGYES CIKKEK 30-40 SZÁZALÉK ENGEDMÉNNYEL. $ NYITVA: 9-T7.30-IG, SZOMBATON: 8~T3 ÓRÁIG. széleskörűen értelmező szer­kesztés révén az olvasó meg­találja a Magyar Életrajzi Lexikonban a művészetek kiemelkedő alakjait, a társa­dalomtudományok és a ter­mészettudományok nevesebb művelőit, mindazok életpá­lyáját, akik szerepet játszot­tak a közéletben, a magyar munkásmozgalomban, vagy kezdeményezői voltak a ha­zai ipari-műszaki fejlődés­nek. Ugyanakkor megtalál­hatók a lexikonban a nega­tiv életpályák is, azok a sze­mélyiségek, akik negatív sze­replésükkel hagytak nyomot a történelemben, mert az velük teljes; szereplésük, bárha negatív is, tény. A Magyar Életrajzi Lexikon el­ső két kötete az 1967. június tő­ig elhunyt, személyek ada­tait foglalta magába, a most első ízben megjelent harma­dik kötet viszont elsősorban azokat tartalmazza, akiknek életútja 1967. és 1978. szep­tember 30-a közölt zárult le. E harmadik kötet szereplői­nek pályája sok esetben visszanyúlik a múlt század utolsó negyedéig (két 102 éves korban elhunyt szemé­lyiségről is találunk adato­kat), s szerepelnek a harmadik kötetben azok, akik az előző kötetből azért maradtak ki, mert annak idején nem állt rendelkezésre róluk elégsé­ges adat. Közel négyezer cím­szót tartalmaz ez újabb kö­tet, amelyben Antal Boza Jó­zseftől Zámbó Pálig — Sár­közi Andor, hajdani főszer­kesztőnk is e sorban — több, az utolsó 12 évben eltávo­zott borsodi jeles személyi­ség adatai is megtalálhatók.' Az Akadémiai Kiadó a kö­zeli hetekben jelenteti meg az Új Magyar Lexikon újabb kötetét és a felszabadulás utáni magyar irodalomtörté­netet. (hm) rési gyakorlatból traet épfc’ tettek ki. Az iskola tanárai a gya­korlati oktatás hangsúlyozott szei'epét emelték ki, a leg­többet dolgozó diákok a kö­zös munkát. Mert a tegnapi napon a legjobb kollektívák, s a legtöbbet, dolgozó diákok is megkapták a Bláthy-em- lók plakettet. Zakar Ferenc, a III. b. osz­tály KISZ-alapszervezetének titkára többek között egy ti­zenötezer forint értékű ta­karékbetétkönyvet vett át. Az osztálypénztárat gyara­pítja az összeg — közös ki­rándulásra fordítják. — Egy kicsit KlSZ-véd- nökséggel építettük, Azt hi­szem. a többiek is úgy gon­dolták, nem rossz érzés, ha valamivel hozzájárulunk az iskola gyarapodásához. Olyan, mintha emléket hagynánk magunk után ... — De nem csak munkát jelentett? — A laboratórium elsősor­ban a másodikosoké. Dehát éppen ezért, mi jobban is tudtunk segíteni. Jobban tud­tuk. mit miért kell csinálni.' S az az igazság, hogy tanul­tunk is belőle. A valóság­ban állítottuk össze, amit el­méletben már ismerünk ...' Makkai András, aki a leg­több. 200 társadalmi munka­órát dolgozott a laboratóri­um éní lésén: — Nemcsak hasznos, jó is volt itt dolgozni. Ahogy épült, úgy lelkesedtünk. Á magunk munkájának láttuk az eredményét. (cs. ».) . 'S»

Next

/
Oldalképek
Tartalom