Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
T9Ö1. december TT., csfftdrfiWt ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 várunk a kisvállalkozásoktól? Hl. Tartalékok hasznosítása A vállalkozáshoz két dolog szükséges: termelőeszköz és munkaerő. A tőkét a vállalatok. szövetkezetek úgy teremthetik elő, hogy saját eszközeik egy részét e célra elkülönítik, illetve térítés ellenében a dolgozóik részére átengedik. A másik megoldás, hogy a kistermelés résztvevői saját megtakarításaikat, eszközeiket adják össze. Mindkét változat tartalékokat mozgósít; a gazdaságfejlesztés így — más módon elő nem teremthető — pótlólagos forrásokhoz jut Nincs tehát szükség számottevő központi forrásokra,, beruházásokra. A társadalom számára különösen fontos, hogy a lakosság a személyi jövedelmek megtakarítható részét valóban megtakarítsa, ne pedig elfogyassza. A kis szervezetek fejlesztése lehetőséget nyújt a fogyasztóknak arra. hogy a jövőt megalapozó felhalmozások, értékmegőrző befektetések ne terheljék, hanem bővítsék az áru- és szolgáltatási alapokat. A szocialista gazdaság hatékonyságát, egyensúlyát javítja, ha a személyi jövedelmek egy része a mérlegnek abba a serpenyőjébe kerül, amely a kínálatot növeli, nem pedig abba, amelyik a keresletet fokozza. Ami a kis szervezetek munkaerőforrásait illeti, a cél szintén a meglevő tartalékok mozgósítása. Nyilvánvalóak — és nem lebecsülhettek — a szabad idő és a családi munkaerő produktív hasznosításában rejlő lehetőségek. A termelés szerkezeiének átalakítása, a nem gazdaságos tevékenység visszafejlesztése, megszüntetése nyomán számolhatunk azzal, hogy a kistermelésben hatékonyan foglalkoztatható munkaerő szabadul fel. Végül, de nem utolsósorban, jelenleg tartalékot képez a nagy szervezetek állományában levő, de nem kellő mértékben és hatékonysággal foglalkoztatott munkaerő ésszerű hasznosítása is. Remélhetjük a meglevő — 20—30 százalékra becsült — belső munkaerő-tartalékok egy részének mozgósítását is. A munkaerőért folyó versenyben azok a nagyvállalatok tudják megtartani ambiciózus, tehetséges szakembereiket, amelyek kezdeménye- zőek, rugalmasak, magasan szervezettek, s merész megbízatásokkal, hatásos anyagi ösztönzéssel érvényesülési lehetőséget teremtenek dolgozóik számára. Nehéz helyzetbe kerülhetnek viszont a merev, nehézkes, erősen hie- rarchizált rendszerek, amelyek korlátozzák az alkotó energiák kibontakozását, a személyi ség önmeg v al ósításá t. Különösen a fiatal szakemberek türelmetlenségét, kísérletező, fejlesztő kedvét, a kreatív munka iránti vonzalmát — tegyük hozzá: nem minden illúziótól mentesen — erősítheti az új lehetőség Ha a tehetség új munkahelyen, egy kisvállalatnál jobban érvényesül, ennek a népgazdaság egésze látja hasznát. Egyebek közt több olyan műszaki, gazdasági, kooperációs feladatot oldanak meg majd a kis szervezetnél. amely közvetlenül hozzájárul a nagyvállalatok hatékonyságának, versenyképességének fokozásához. Míg a teremtő energiák elherdálása, a rossz alkotói közérzet felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz. A tartalékok, az alkotó energiák nem szabadulhatnak fel spontán módon. Fontos, hogy a nagyvállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, a minisztériumok szervezzék, kezdeményezzék a kis vállalkozások megalapítását, egyengessék útjaikat. Mindenképpen el kell kerülni, hogy ne a kalandorok, a „pénzcsinálók” üzlete legyen a kisvállalkozás, hanem a dolgozni szerető és dolgozni tudó szakemberek alkotó tevékenységének színtere. A magánerős lakás-' — és főként a családiház- — építésekre például az állami és a szövetkezeti építőiparnak eddig vajmi kevés hatása volt. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen magánerős építőtevékenységet szervezzék, gépkölcsönzéssel. építőanyag-beszerzéssel stb. segítsék. Vagyis a szabad időben végzett építőmunka ugyanúgy a szocialista építőszervezetek integráns részévé válhat, ahogyan a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerves részét képezik a háztáji gazdaságok. Nincs szó a kis szervezetek és mégkevésbé a magánvállalkozások túlburjánzásáról. Elsősorban szocialista típusú, új kis szervezetek alapításával számolunk. A becslések szerint a következő két évben 100—150 kisvállalat és kisszövetkezet fog alakulni.' Ezeknek várhatóan egyhar- mada (30—501 lesz teljesen új képződmény. Kétharmada (70 —150) pedig a meglevő nagy szervezetekből válik ki, önállósul bizonyos meglevő feladatok végzésére az új igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. Az alakuló kisvállalatok és kisszövetkezetek csupán méreteikben, s egyszerűbb számvitelükben, irányításukban különböznek a nagyobb társszervezetektől, termelési viszonyaikban nem, hiszen a termelőeszközök itt is egyértelműen szocialista tulajdonban lesznek. Megemlíthetjük továbbá, hogy 400—500. főleg vállalati. kisebb részben magánjellegű gazdasági munkaközösség alakítása szintén várható. Számolhatunk a meglevő 30 ezer kisiparos több ezer fős gyarapodásával is. Mindez együttvéve is elenyésző arányt képvisel a szocialista szektor dolgozó millióihoz képest ! K. 3. Próbózik az üstfordító berendezés A hidegüzemi próbával befejezéséhez közeledik a Lenin Kohászati Művek” legújabb termelőegységének, a folyamatos öntőműnek a szerelése. Jóllehet, az üzembe helyezés határideje 1082. szeptember 30., a személyi és tárgyi feltételek, a kivitelezők egymás közötti és a beruházóval való szoros, jó kapcsolata eredményeként e határidő jelentősen lerövidült. Az építkezés történetének rövid áttekintéséből kitűnik, hogy a földmunkák idén februárban kezdődtek. Az alapozás. betonozás és az induló szintek elkészítése után, augusztusban kezdődött a technológiai szerelés. Az eltelt négy hónap alatt — többek között — 1850 tonna gépet (melyből 1000 tonna hazai gyártású), 300 tonna villamosgépet és szerelvényt építettek, szereltek be. A szervezett, összehangolt munka alapján lehetővé vált, hogy a folyamatos acélöntőmű hidegüzemi próbái december 15-én megkezdődjenek. A próbázást három egységben hajtják végre. Elsőként az egyedi gépeli próbáira kerül sor, utána az összetartozó gépészeti egységeket, a különféle rendszereket vizsgálják meg, majd az öntőmű gépészeti és villamos rendszerének együttes próbája következik, melyet később összehangolnak a számítógépes folyamatirányítással. A hidegüaemi próbák értékelése, a szükséges korrekcivek szerint —, 1982 január^ jának harmadik hetébeh kez- dődnek majd a melegüzemi próbák, amit várhatóan jövő év márciusában követ a FÁM teljes üzembe helyezése. A diósg5'őri folyamatos acélöntőmű építészeti és szerelési munkáit — a feladat nagyságához mérten példátlan gyorsasággal —, 10 hónap alatt végezték el a kivitelezők. így a Minisztertanács által megszabott határidőnél 6 hónappal korábban állhat majd munkába a diósgyőri kombinált acélmű legújabb egysége, a folyamatos öntőmű. (Szemes) Valaki már előttem leírta; a magyar paraszt, gazdálkodó a leggyakorlatiasabb közgazdász. Csak azt termel, amit érdemes, s kizárólag csak akkor foglalkozik vele. ha munkájának anyagi, erkölcsi elismerését biztosítva látja. * Az Edelény és Vidéke Áfész keretében 1975 végén alakult meg a Rozmaring Zöldségtermesztő Szakcsoport. A 13 alapító tagot a kertészkedés sze- retete hozta össze, hiszen a foglalkozásokat tekintve volt közöttük bányász, villanyszerelő, sőt nem egy nyugdíjas is. E szakcsoport megalakítását nyilvánvalóan az igények sürgették. Konkrétabban az edelényi bányavidék lakosságának friss zöldség iránti igénye. A realizálásban pedig segített az alapító tagok vállalkozó kedve. Akik elhatározták, könyvekből és saját tapasztalataik kicserélésével úgy elsajátítják a fólia alatti zöldségtermelés fortélyait, hogy tudásuk, szorgalmuk eredménye a lakosság szempontjából jelentős mennyiségű friss zöldségben, saját szempontjukból pedig megfelelő anyagi haszonban realizálódik. Kezdetben rendben is volt minden. Az áfész által létrehozott és gazdagon felszerelt mezőgazdasági bolt például a szükséges növényvédő szerekkel, műtrágyákkal és egyéb a kertészkedéshez szükséges eszközzel jól és rendszeresen ellátja a kertbarátokat. Az eredmények láttán a szakcsoport létszáma is nőtt, s 1980-ban már 23- an foglalkoztak fólia alatti zöldségtermesztéssel. A palántákat maguk állították elő, • úgynevezett hideghajtatásZöldségröí a Rozmaringban ók eivégzése titán — a terf’otó: Irmai István termelnének, ha... Az SZMI elnökségének ölese sál az első szakaszban zöldhagymát, hónapos retket, salátát, korai karalábét, míg a második szakaszban zömmel paprikát és paradicsomot állítottak elő. A fejlődést azonban megtorpanás követte. A szakcsoport létszáma erre az évre újra 13-ra esett vissza. Hogy mi volt az oka? Nos, mi is ezzel a kérdéssel kopogtunk be a Rozmaring Zöldségtermesztő Szakcsoport elnökéhez, Cziczlavicz Józsefhez. — Zöldségtermesztő szakcsoportunk, nyilván ismert önök előtt, a helyi áfész égisze alatt jött létre. Szerződést is velük kötöttünk, a megtermelt áru átadására, illetve felvásárlására. Amikor megalakultunk, mi úgy képzeltük, hogy a szakcsoport egyedül a zöldség megtermelésével foglalkozik, az áfása pedig —, ahogy előzőleg megállapodtunk velük — átveszi a megtermelt meny- nyiséget. Sajnos, az áruértékesítés. pontosabban annak zavarai jelentik a szakcsoport legnagyobb gondját. Többen azért léptek vissza, mert nem hajlandók vállalni azt a kockázatot, hogy a drága pénzen, sok vesződség- gel megtermelt áruról szinte csak az utolsó pillanatban derül ki, kell-e, vagy nem. — Ezek szerint — az országosan is oly sokat emlegetett — termelési biztonsággal van baj Edelényben? — Nézze, én például a tőlem át nem vett terméket a piacon értékesítem. Tapasztalom, hogy van rá igény. Egy nap, akár két mázsa paradicsomot is eladok. Az edelényieknek is kell a zöldség, szükségük van a vitaminra. Mi, a szakcsoport tagjai azonban elsősorban termelni szeretnénk! S a termék értékesítését, árusítását szívesen átengedjük az ezzel foglalkozó szerveknek. Hiszen legtöbb embernek sem ideje, sem kedve nincs a piaci kilózáshoz! És ez alatt az idő alatt ki gondozza a kertet, ki szedi le a másnapra szánt, termést? Az áfészünk — s ez természetes is — máshonnan, Szentes, Békéscsaba környékéről is vásárol árut. Ez jó akkor, ha ezzel a zöldséggel a helyben termelt áruk választékát igyekszik bővíteni, gazdagítani. De nem jó, ha mindez az Edelényben termelt értékek átvételét akadályozza. Különben sem biztos, hogy a délről hozott áru jobb. Eleve nem lehet olyan friss, mint az itteni, aznap szedett, s az sem biztos, hogy olcsóbb, főleg ha a szállítási költségeket is hozzászámoljuk. Emellett" — különösen a délről hozott áruk esetében — térítési problémákat is látok, hiszen azok zöme az edelényi boltokba kerül, ahol emiatt a mi áruinkat nem. vagy alig igénylik. De mi kerül a környező községekbe. Balajtra és máshová? Ha Edelényben „van” elég röld- ség, bár erről nem vagyok meggyőződve, akkor a szak-' csoport termékeit vigyék el azokba a községekbe! "Tdé^ 15' 000 forint volt a szakcsoport értékesítési terve. Ennek ellenére csak 90 000 forint árut értékesítettünk az áfész- nek. Pedig a 150 000 forint értéket játszva tudtuk volna megtermelni. — ön. mint a szakcsoport elnöke, lát olyan megoldást, amely az edelényi kertbarátok zöldségtermesztési kedvét fel tudná lendíteni? — Elsősorban is ki kellene jelölni, hogy melyik kertbarát, melyik bolttal tartja a kapcsolatot, annak a boltnak a vezetőjével kooperálna, s rendszeresen oda szállítana. Véleményem szerint ezzel kiküszöbölődne számos, ma még meglevő probléma, s meggyőződésem, hogy a termelési biztonságot érezve a nagyközségben újra fellendülne a fólia alatti zöldség- termesztés, s a környéken lényegesen gazdagabb zöldáru-választék várná a fogyasztókat. * A közelmúltban tartották Budapesten a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusát. Több küldött hozzászólásában hallottuk: — Kérjük, hogy a felvásárlás és a forgalmazás segítse még jobban a szakcsoportok érvényesülését... Dr. Szlamerriczky István, a SZÖVOSZ elnöke szóbeli kiegészítésében mondotta: — Jelentős anyagi veszteségek származnak abból, hogy a termelők és a felhasználók igényei több terméknél nem voltak és ma sem mindig vannak összhangban ... És egy sor a kongresszus határozatából: „Az áfészek szervezzék gondosabban az áruátvételt..." Rajén Imre Ülést tartott tegnap Miskolcon a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöksége. Első napirendi pontként Gajdosi Lajos, az SZMT osztályvezetője előterjesztésében megvitatták a teljesítmény szerinti bérezés megyei tapasztalatait. A tájékoztatóból kitűnt: az SZMT .elnöksége legutóbb 1979-ben foglalkozott e témával, és akkor megállapította: a teljesítménykövetelmények alapján bérezettek köre folyamatosan nőtt, azonban nem éri el a kívánt és lehetséges mértéket. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján megállapítható. hogy javult a fizikai dolgozók létszámaránya és nőtt a teljesítménvköve- telménvek szerint bérezettek köre. Javulás tapasztalható a minőségi munkavégzés ösztönzése terén is. A napirendi ponthoz hozzászólók hangsúlyozták: abér politikai kérdés, s ezért a Tegnap, december 16-án a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatói tanácstermében kiosztották az 1981. évi vállalati újítási versenyben és a munkavédelmi negyedévben a legeredményesebben résztvevőknek a jutalmakat Amin' azt köszöntőiében Herendi Rezső, az LKM vezérigazgs- tó-helvettese elmondotta, a vállalat vezetése igényli az újítómozgalomban való aktív részvételt, ami a rendelkezésre álló szellemi tőke gyakorlati hasznosításában realizálódik. Az idén bevezetett bérpolitikának a politikához kell igazodnia. Magasabb bért csak jobb. színvonalasabb munkáért szabad, érdemes kifizetni — ezt kivárna a szocialista elosztás, a munka szerinti elosztás elvéhez történő folyamatos igazodás. Ezt követően Kovács Kálmánná. az SZMT titkára terjesztett elő javaslatot ®z SZMT és a testület mellett működő munkabizottságok 1982. évi munkaprogramjára, az elnökség és a titkárság 1982. I. félévi munkatervére, amely — mint a vitában kitűnt — összhangban van á SZOT és a megyei párt-vb határozataival, ajánlásaival. Zombori Ferenc, az SZMT osztályvezetője javaslatot terjesztett elő s szakmaközi bizottságok működési szabályzatára és tájékoztatót tartott a szakmaközi bizottságok újjászervezésének ez évi tapasztalatairól. 431 újítás 35.4 millió forint megtakarítást eredményezett a vállalatnak, ami ielentős összeg egy önhibáién kívül gondokkal küzdő vas-és'acélgyárban. Üiítási díjként 2.2 millió forintot fizettek ki: ez az újítási tevékenység gazdasági mérlege. Ami az ű:n-ci és munka- védelmi versenyben való részvételt, közreműködést illeti, a legtevékenvebb egvéni újítók, szocialista brigádok és gyáregységek között 40. illetve 20 ezer forint jutalmat osztottak ki. Újítók jutalmazása az LKM-ken
