Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. december 2., szerda Gondolatok a XI. országos grafikai biennálén Ma este a képernyőn; Kortársunk: Hubay Miklós A Kortársunk cimű irodalmi portrésorozatban ma este 21.55-kor az első műsorban Hubay Miklóst mutatja be a televízió. Az Íróval Bodnár György kritikus beszélget, s képernyőre kerül Hubay két darabja. Mindkettő az antik Rómában, Néró császár világában játszódik. Az első cime Pávatoll, a másodiké Néró, a legjobb fiú. (Ez utóbbiból való képünk, amelyen Madaras József és Hámori Ildikó látható.) A műsort Katkó István szerkesztette, a rendező Málnay Levente. Ó, azok a szép napok! avagy Kell-e a f Az országos grafikai biennale másodévenként nyíló kiállításai képzőművészeti ■ életünk egészének szerves részévé, és szülővárosuknak, I Miskolcinak, vonzó sajátossá- j gává váltak. Méltán, mert itteni nyitányuk idején, húsz év előtt, grafikánk — a fes- . tészet és a szobrászat ár- . nyékában — afféle csodagyerekként bukkant fel ifjúi, de máris érett arculatával. Már a miskolci kezdet körvonalaiban is kibontakozott a biennále-koncepció nagyarán yúsága, amidőn — a ) klasszikus és modem rajz- ! művészet páratlan mestere, j Barcsay Jenő patronálásával í — megindult a grafikai me- I zőny biennálei feltárása, s a ] tehetség erőinek koncentrá- 1 lása művészetünk korszerű : és jelentékeny nyelvezetének j kialakítására. Szükségszerűen hárult e nyelvújítás oroszlánrésze az akkori ifjú nemzedékre, mi- 1 vei ők szembesültek először i e ténnyel, hogy grafikánk j viszonylag gyér hagyomá- ! nyai nem elegendőek az új I feladathoz. A kezdeménye- ' zők — később nagydíjasok — sorából ehelyütt Kondor Bélát és Csohány Kálmánt említjük elsőkként, mint akiknek fájdalmasan rövid i pályája forradalmi jelentő- ' ségű életművel zárult. Megszólalásuk eredetisége és mélysége új fejezetet nyitott a realista stílusalakítás történetében a szocializmus hajnalán. — Hatásuk továbbgyűrűzik, s alighanem szivük szerint, mert nem cpigonokat szül, hanem műveikben emlékezőket. A pályatársak csoportkiállításain, s az emlékkiállításokon Kondor Béla szuggesztív egyénisége és látnoki életműve fárosaként jelez az utókornak. Míg Csohány Kálmán tavalyi halála, friss sebével egy-egy emlékképsorozat megalkotására inspirálta a miskolci barátok közül Fe- ledy Gyulát és Len key Zol- I tant — akik művészetük I legérettebb vonásaival rót- I ták e lapokra az ö égő hiá- I nyát. i Stílusuk téveszthetetlenül egyéni sztenogramjában az ábrázolói elv és az absztra- háló formalátás azonosul, mert műveik expresszióját kezdettől fogva egyetlen igézet, a tartalom poézise vezérli. Ez lcbbantotta fel tehetségük lángját, s ez magyarázza alakító hatásukat és szerepüket a biennálék- ban, s azon belül is kiemeli Feledy Gyula alapítói érdemét. E közös kiállításukat így a biennále fontos eszmei tartozékaként vontuk be szemlénkbe is, annál inkább, mivel ezen, éppen az enilék- . kiállításra való felkészülés miatt nem vehettek ezúttal részt. Döntő ponton érintkezik művészetük az országos kiállítással azért is, mert ez a fajta költőiség az, ami grafikánk magas színvonalának, de általában is a magyar vizuális képzeletnek egyik fontos ismérve, éltető eleme. Űgyannyira, hogy arra a külföld is többízben felfigyelt, ' sőt — horribile dic- tu — olykor a non figura- tív törekvések felfrissüléséhez is ilyenféle belső inspi- ráltságtól remél tápot. Ez arra hívja fel a figyelmünket, hogy a figurális és a nem figurális absztrahálás elvi ellentéte a gyakorlatban azáltal is veszíthet merevségéből, ha mindkét oldalról a magas kvalitás kezeskedik az egymáshoz közelítés meggyőző és etikus voltáról. Ilyesmit példáz a kiállításunkon külön egységként szereplő szentendreiek sokrétű csoportképe is, ahol a teremtőképzelet megannyi elágazását találjuk együtt az absztrakció égisze alatt. Ha it4 a főbb karaktervonások alakítóinak személyes stílusjegyeit vetjük egybe, akkor a daresay, Bálint Endre, Bubáig, Deim, Dienes, Keserű, Kocsis, Karnist, Lukomcky, Szántó, Wahorn névsorral — nagy vonalakban jellemzett — egyéniségskálából is kitűnik, hogy a különböző nemzedékek, s a legkülönfélébb irányzatok találkozásának lehetősége — nem pusztán illúzió. Hasonló perspektívát ígér más összetételű, tágabb keretben a biennálei körkép egésze a Miskolci Galériában és a József Attila Könyvtárban. Az. együttest az a fajta fiatalosság jellemzi és uralja, mely az itt érvényesülő kezdeményező szellem révén az ágazat friss erőit mindig is mozgósította. Az összbenyomás elevenségében egyaránt része van a törzsgárda és a közvetlen utódok nemzedékét képviselő művészeknek, és a biennále legifjabb, vagy éppen újoncgárdájának — másfelől a hagyományos technikának éppen úgy, mint az újabb fo- tografikus eljárásoknak. Mindkét kategóriában kiforrott egyéniségek, személyes stílusjegyek örvendeztetnek — ki ne ismerné fel a „mívesek” együtteséből Almásy, Muzsnay, Stettner, Sulyok, Szemethy, Tassy sajátos kézjegyét, vagy a szitanyomat, aquatinta. ofszet mezében is Pásztort, Sárost, Szabadost, Swierkiewiczet, Valkót, s a groteszkbe hajló eredetiségéről Ágothát, Bangát, Bálványost, Farsangot, Laczát, Pereit, Rékassyt. Csak gondolatiján egészíthetjük ki ezt a szükségszerűen hiányos felsorolást a többi, ugyancsak fontos kiállító művész nevével, s azokévaL, akik hiányzanak a kiállítók sorából, s akiknek sajátos képi világa belevésődött már grafikánk arculatába. Távolmaradásukat — más alkalmakkor — a torlódó kiállítási kötelezettségeik, elfoglaltságuk indokolja —, de annak mélyebb oka, úgy tűnik inkább az, hogy a pályájuk delén állók, vagy azon túliak egy részét érthetően számvetésre késztetik önnön eredményeik és további céljaik, s erre az áttekintésre alkalmasabbak az egyéni kiállítások. Ilyen alkalmat a biennále is kínál egy-egy művésznek, az előző biennále nagydíjasának — ezúttal Banga Ferenc nek. Alkotásai — sokrétű illusztrátort munkássága révén is — ideális közegbe kerültek a Borbod- Miskolci Múzeumba. A József Attila Könyvtár kiállítótermébe csoportosultak más művészek illusztratív jellegű munkái, s az irodalomhoz tartalmuk, megjelenésük szerint kapcsolódó egyéb művek, melyek az olvasó ember tűnődő-böngésző kedvére is apellálnak.- Itt vezérszólamot kap a rézkarc, a rézmetszet és a litográfia műfaja, mert ezekben a vonal kurzív jellege a leíró-elbeszélő ábrázolást gördülékennyé, a tartalmat leolvas- hatóvá teszi. Otthonos itt, a nyomtatott betű világában a grafikák fekete-fehére a papíron, s az intim hangvételnek, meg a művek kis formátumának is kedvez a könyvek atmoszférája. A Miskolci Galéria termei viszont az erősebb akusztikájú, tágabb lélegzésű válogatást és rendezést kívánják meg. Itt a néző a falfelületeket nagyobb látótávolságból, szélességükben is áttekintheti, ezáltal figyel fel a képŰj bélyeg-kisívet bocsátott forgalomba a napokban a Posta. A hazáikban élő szlovák, német, horvátés román nemzetiségek népviseletét bemutató — 10 forint névértékű — kisívet Kékesi László grafikusművész terve! alapján az Állami Nyomda csoportok; hangsúlyára is. Például műfajokba rendeződve az egymástól eltérő technikák karaktervonásai felerősödnek, összhangjukban az egyes alkotások mesterség! szépsége is megelevenedik. Gazdagodhat a kifejezés skálája a fekete-fehér, illetve a színes lapok kettőshangzásától, de maga a szinesség is hangnemet válthat a technikák sajátossága szerint: ércesebben hangzik a rézkarcé, ha közelségbe kerül a szitanyomat puhább színeivel. A grafika eredeti színképlete, a fekete-fehér csak a piktúra viszonylatában minősül „nem színesnek” — valójában e két színvégletet is „színessé” teszi ritmusuk és árnyalásuk módja. A kettő kontrasztját leginkább a fa-, és linómetszet tagoltabb fői-máiban, fokozódó mélységüket pedig az ofszet eljárásban érzékeljük. A galériában mindkét terem egy- egy falának végig fekete-fehérben tartott hangja ezt a jelleget kívánja kiemelni. A második terem levegője, szuggesztiója ezzel együtt más, az elsőtől látványában és tartalmában eltérő. Itt — zömben a fotografikai eljárások tolmácsolásában — a legifjabb grafikusnemzedék művészi és mesterségi problémaköre tükröződik. Egy részük a fényképezés kezdeteinek megejtő amatőrt báját, s abban a szecesszió ódonul- modem jellegét idézi, mások a fotó optikai lehetőségeit a látomásaik szürrealista megjelenítésére fordítják, mindenkor azzal a kifinomult stílusérzékkel, mely a fiatalokat eligazíthatja az új világképhez kellő új látásmódjuk kialakításában is. Rájuk vár ugyanis — a korábbi nemzedékek konkrétabb, ábrázolhatóbb — és hazaibb témáivá! szemben, a kevésbé meghatározott tartalmak művészi megfogalmazása. Ezek leginkább az emberiség mai, általános közérzetéről szólnak, vagy a tudományok és a technika vívmányain tűnődnek, s azok kétélűségét jövőképekbe, sejtésekbe, költői metaforákba vagy geometriai képletekbe foglalják. Nyelvezetük — az univerzális témáknak megfelelően — a grafika nemzetközi jelrendszeréhez közelít —, de nem fedi el az egyéni sajátosságokat. Ezek a művészt a grafikák kedélyi színezetével is jellemzik, a groteszk humortól a fanyar irónián, s az élcelődésen át az éles szatíráig, szemléletüket a tét nagysága — fennmaradásunk avagy a világvége között — borongósan festi alá. Am az érzületi jegyek felett e terem egészén mégis az intellektuális jelleg uralkodik —, s ha olykor a technika csábítása vagy a dekoratív hatás fölébe is kerekedik a tartalomnak —, a hangvétel maga olyan, ami elgondolkodásra készteti a nézőt, főleg arról, ami a civilizáció áldásai közepette létünket nyugtalanítja. A művészek személyes és általános mondanivalóját a biennále egésze végül is egyetlen közös cél szolgálatában a béke mellé állítja, hiszen a művészetek útján boldogsngjussunkat is szá- monkéri a fegyverektől. készítette. Az egyforintos bélyeg banki (szlovák), a kétforintos hartai (német), a háromforintos szalóntai (horváti, a négyforintos pedig Békés megyei román népviseletbe öltözött párt ábrázol. A négy bélyeg külön is megvásárolható. Hosszú szünet után ismét felolvasó színpadi bemutató volt Miskolcon. A Rónai Sándor Művelődési Központ klubhelyiségében Sámuel Beckett Ó, azok a szép napok! című színművét Csiszár Imre rendezésében Tímár Éva (Jászai-díjas) és M. Szilágyi Lajos, a Miskolci Nemzeti Színház művészei tolmácsolták. Bevezetőt a rendező mondott, felvázolva a beckett-i magatartás, a szerzői alapállás lényegét, s a felolvasásra választott színmű „erővonalait” ... ... és innen már meglehetősen nehéz a híradás folytatása. Illene méltatni a hajlottakat. És mit lehet mondani? A színház két művésze igen fegyelmezetten, s amennyire ezt a kívülálló megítélheti, a rendezői elképzelést maradéktalanul megvalósítva teljesítette kötelességét. És hogyan fogadta ezt a közönség? Már a felolvasás első húsz percében többen elhagyták a nézőteret; az első és a második felvonás közé ékelődötí (színészeknek szükséges) szusszanásnyi időben a kezdéskor jelenlevők jó fele ugyancsak távozott. És akik kitartottak? Véletlenül elkaptam egy idős hölgy megjegyzését — már kinn az utcán —, szinte szánakozón mondta ismerőseinek: ..Szegény színészek . s ezt követte egy másik félmondat is. de ez már inkább a maguk várakozásáról volt jelA klímájáról, festői ten- geröbleiről, természeti szépségeiről nevezetes Kubai Köztársaság szebbnél szebb városai között előkelő helyet foglal el a romantikus műemlékváros, Trinidad. A szigetország déli partja közelében fekvő Trinidadot 1514-ben alapították. Nevének eredete máig sem tisztázott. Egyes vélemények szerint az. elnevezés onnan származik, hogy a városalapítás napja éppen a szent- háromság ünnepére esett. Mások úgy vélik, hogy a város az első kormányzója. Diego - Velazquez. Trinidad nevű hajójáról kapta a nevét. • Trinidad igazi felvirágzása a XVIII. században következett. el. amikor a környék cukornád termése, az őrlőmalmok gyarapodása dús iö- vedelemhez juttatta a földesurakat. A Malmok Völzés: „Jobb szerepet is mutathattak volna ...” Szegény színészek? Szegény közönség? — ez lenne hát a bemutató adta továbbgondolkodás motívuma ? Dehát akkor hol van az eredeti szándék, a felolvasó színpad újjáélesztésével is megfogalmazott: hogy magas színvonalú tolmácsolásban, olyan műveket ismertessenek meg a közönseggel, melyek egyébként nem jutnak el „igazi színházi” úton Tegnap, Miskolcon, a Tanácsház téren új boltot nyitottak meg. amelyben a Hol- ióházi Porcelángyár termékeit árusítják. Az üzlet vezetője, Szendrey Piroska elmondotta, hogy a gyár termékeinek széles skáláját kínálják, és a különböző készletek ínellett kaphatók az úgynevezett stúdióáruk is. Ezek kis szériában, maximum 10 darabos mennyiségben készültek. — Márkaboltunkban jelenleg mintegy másfél millió forint értékű porcelánáru van. Már az eiső nap nagy forgalmat bonyolítottunk le, s gyének nevezett táj birtokosai sorra építtették palotáikat. Trinidadban. A patinás óváros főtere a Plaza Mayor. Innen ágaznak el a régi városrész különös nevű utcái: a Feledés Sarka, az Emléksarok a Csalódás utcáia. A főtér 1857-ben nyerte el mai alakiát. A teret szegélyező és a szomszédos utcákban épült házak a XVIII. századi kubai építészet. remekei. A műemlékek helyreállítására jelentős ösz- szegeket bocsátott a kormány rendelkezésre, s a tér és kör- nvéke 1979-ben visszanyerte régi fényét. A régi trinidadi házak általában egyemeletesek voltak. Eavikből sem hiányzott a díszes fogadóterem, az ebédlő, a hálóhptt'lságck sora. A díszesen faragott kopogtatók. e kovácsoltvas díszítések. a mór stílusú menv- nyezetek a spanyol gyarmati a nézőkhöz; de amelyek egj^ egy szerző életművére való ligyelemfelhívás céljából érdemesek a megszólaltatásra ... A mostani felolvasás közönsége így festett: nyugdíjasok (és e korhatárhoz közel állók) egy csoportja; tizenévesek (egy iskola vagy kollégium láthatóan szervezetten összefogott) csóportja. Vajon tudták-e. mire számíthatnak; vajon egyéni igény-érdeklődés hozta-e őket erre a felolvasásra? Vajon van-e valóságos igény ebben a kétszázezres nagyvárosban a felolvasásra? S ha van — kik köré.ben él az; s mit szeretnének hallani? Érdemes és szükséges len-- ne az illetékeseknek felülvizsgálni a felolvasó színpad eddigi tapasztalatait... már most vannak kereseti} slágercikkek. Ilyen a modern vonalú gyertyatartó és a vadászmintás mokkáskész- let. Az áru egyébként közvetlenül a gyárból érkezik. Újdonságokat is bemutatunk, illetve árusítunk. Ilyen cikkünk a különálló darabokból összeállítható szoba tér- plasztika, és a matyó mintás mokkáskészlet. — Mitten forgalomra számítanak? — December az ajándékozások hónapja, úgv gondoljuk, sikerül majd elérni az egymillió forinton felüli forgalépítészet szépségét dicsérik. A belső terek kialakítása is igen pompás. A falakat néhol aranjí- és ezüstlemezek borítják, másutt értékes freskók díszítik A fogadó- és hálóhelyiségek padlózatához Carraraból hozatták a hires márványt, a bútorok nedig drágif" mahagóni fából készültek. A házak elmaradhatatlan tartozéka a díszes belső udvar, a ..patio solar”. Bár az. óváros mint szabadtéri múzeum is meaállia a helyét 1979-ben a helvl építészeti stílus és a korabeli lakáskultúra emlékeinek bemutatására múzeumot alanftottak. Ma Trinidad ' turistnköz- nont A közeli ten gprahK'ben szállodasort építenek, Elkészültével 13 szálloda varia mindazokat akik ellátogathatnak Trinidadba. B. Supka Magdolna Új bélyeg-kisív mat. Kuba: Trinidad, a műemlékváros (t. n. j.) A polcokon: hollóházi porcelán
