Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

1981. december 2., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Nemcsak az egészségügy feladata Kerekasztal-beszélgetés az alkoholizmusról r Az alkoholfogyasztás olyan méreteket öltött hazánkban — és sajnos megyénkben is —, hogy ma mór csakis tár­sadalmi összefogással és egyetértéssel lehet ellene fel­lépni. Erről a fontdfe kérdés­ről beszélgettünk a napok­ban a megyei Vöröskereszt­nél. az erre az alkalomra meghívottakkal: dr. Burján Ágnes főorvosnővel, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának helyettes vezetőjé­vel, dr. Erdős Lajossal, az SZMT osztályvezetőjével, Krasznai Gábornéval, a Vö­röskereszt megyei titkárával, dr. Guba Sándorral, a me­gyei ideggondozó vezető fő­orvosával és dr. Tóth Judit osztályvezető főorvossal, az egészségnevelési osztály ve­zetőjével. Újságíró: A közeli napok­ban megyei alkoholizmus el­leni nagyaktivát rendeznek Miskolcon. Mi teszi szüksé­gessé egy ilyen rangos fó­rum összehívását? Krasznai Gáborné: Ma­gyarországon. s megyei mé­retekben is, sajnos, emelke­dett az egy főre jutó alko­holfogyasztás. A kimutatás szerint hazánk a hetedik he­lyen áll, 11,5 literrel, de a tömény szesz fogyasztásában a harmadik helyre tornásztuk fel magunkat. Ez a statisz­tika. de a gyakorlatban is tapasztaljuk, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok körében is nő az alkoholfo­gyasztás. Újságíró: Az elmúlt idő­szakban emelkedett az alko­holtartalmú italok ára. Van ennek érezhető pozitív hatá­sa a fogyasztás, alakulásá­ban? Krasznai Gáborné: Ezt a hatást nem érzékeljük. Saj­nos a nálunk kialakult szem­lélet szerint nem múlhat el születésnap, névnap, bánat és öröm alkoholfogyasztás nélkül. A felnőtt lakosság ilyen magatartása igen ne­gatívan hat az ifjúságra is. Újságíró: Már kormány­határozat is foglalkozott ez­zel a kérdéssel. Mit tettünk eddig? Krasznai Gáborné: Létre­hoztuk az alkoholizmus elle­ni bizottságokat. Ma már 118 ilyen bizottság működik a megyében, járási, városi szinteken, nagyközségekben, örvendetes, hogy ezeknek a bizottságoknak az összetétele valóban társadalmi szintű. Létrehoztunk alkoholmentes klubokat is a gyógyult alko­holisták részére, Miskolcon, Ózdon és Sátoraljaújhelyen is. Mindezt természetesen az egészségüggyel karöltve, mert mi egyedül képtelenek len­nénk ennek a feladatnak az ellátására. Újságíró: Továbbra is fog­lalkoztat a kérdés, hogy mi­ért éppen most és miért ná­lunk, Borsodban kerül sor egy ilyen nagyaktíva meg­rendezésére? Dr. Erdős Lajos: A megyei vezetés az alkoholizmus ká­ros és súlyos társadalmi ha­tására ezzel is fel akarja hívni a figyelmet. Mondhat­nám úgy is, hogy egy nagy felkiáltójelnek szánjuk e fó­rumot. Dr. Tóth Judit: Azért is kezdeményeztük, mert az al­koholizmus túlságosan egész­ségügyi kérdésnek számít még annak ellenére is, hogy az 1977-es minisztertanácsi határozat fontos társadalmi feladatokat is .meghatározott. A gyakorlatban, a minden­napi tettekben még a mun­kahelyeken sincs olyan ta­pasztalatunk, hogy hatéko­nyan fékeznék az alkoholiz­mus teriedését. A közvéle­mény még mindig azt vallja: a magyar ember italozó. Mondhatnám, sokszor az érzi kellemetlenül magát egy tár­saságban — de olykor a mun­kahelyen is —, aki nem fo­gyaszt alkoholt, vagy egy- egy alkalommal visszauta­sítja. Dr. Burján Ágnes: Me­gyénk ipari centrum. Az al­koholizmus elterjedése sú­lyos gond, mint már az előt­tem szólók is említették. Nagy problémáink vannak az üzemekben, tsz-ekben. válla­latoknál, különféle intézmé­nyeknél. Nem akarunk a szűk szakma keretei között maradni. Az orvos elő­adók is az alkoholizmus tár­sadalmi aspektusairól beszél­nek majd. Több, mint hat­van vállalat és intézmény ve­zetőjét hívtuk meg a de­cember 7-én sorra kerülő megyei aktívára. Reméljük, ott lesznek a szociális igaz­gatók, a pártszervek vezetői, a szakszervezeti vezetők, KISZ-megbízottak, vöröske­resztes aktívák, s ahol mű­ködnek az alkoholizmus el­leni bizottságok, azoknak a képviselői is. Meghívtuk az üzemi főorvosokat, a tanácsi vezetést, városi, járási főor­vosokat, ugyanis az utóbbi­aknak hatósági tevékenysé­gük is van az alkoholizmus elleni küzdelemben. Ezen túlmenően, azokat, akik leg­többet tehetnek ebben az ügyben, a szocialista brigád­vezetőket. Továbbá szövet­kezetektől, állami gazdasá­goktól mindazokat, akik se­gíthetnek. Újságíró: Az ideggondozó főorvosa mit vár, mit remél egy ilyen nagy társadalmi összefogástól, amely most a megvénkben kibontakozóban van? Dr. Guba Sándor: Talán már frázisként hangzik, hogy az alkoholizmus népbetegség, de ez tény. Ennek leküzdése csak társadalmi szinten le­hetséges. Az egészségügy en­nek csak egy részét képes és tudja vállalni. Véleményem szerint is az életmódon kell változtatni. A szabad idő el­töltésének a legdrágább és a legkárosabb módja az alko­holfogyasztás. Különösen lé­nyeges tehát erről beszélni' az ötnapos munkahétre való áttérés időszakában. A tu­datformálást, a helyes élet­mód kialakítását és a kultu­rált ivási normák kialakítá­sát látom a legfontosabbnak társadalmi szinten. Újságíró: ön szerint tehát lehet kulturáltan inni? Mit ért ez alatt? Dr. Guba Sándor: Ennek vann'ak kritériumai. Nem rendszeresen, nem nagy mér­tékben. tehát nem lerésze- gedni. az alkoholfogyasztást étkezéshez kötni. Lényeg, hogy tudjon az illető abszti- nens lenni, ha a körülmé­nyek megkövetelik, például munkahelyen, ha gépjármű­vet vezet, ha esetleg gyógy­szert szed. Újságíró: Mennyi az azal- koholmennviség, ami egész­ségkárosító? Dr. Guba Sándor: A fel­mérések szerint biztosan egészségkárosító hatása van már 120 grammnyi alkohol elfogyasztásának, amely 3 deci pálinkát, vagy 3 2 deci bort, vagy öt üveg sört je­lent. Veszélyes már a 60 gramm is. Azt kell megta­nulni az embereknek: hol, mikor, s mennyit ihatnak. Az utóbbit az ewéni érzé­kenység is befolyásolja. Nagy gond. hogy a kiiózaní- tóban feltűnően sok a 20— 25 éves nő. A fiatalok alko­holfogyasztása ugrásszerűen megnőtt. A gondozottak kö­zött ugyancsak 10 százalék­ban szerepelnek női alkoho­listák. de ennél lényegesen több van. csak a család iob- ban tolerálna mert otthon isznak, nem okoznak közbot­rányt. Újságíró: Tgaz. hogy a gye­sen levők is veszélyeztetettek ilyen szempontból? Dr. Guba Sándor: Sajnos igaz, különösen a bányászvi- dékeken és a városi bérhá­zi lakók között. Borsodban sok a veszélygóc: a borvi­dék, az építőipar és az in­gázók. Újságíró: Szóltunk az al­kohol egészségkárosító hatá­sáról. Megmutatkozik-e ez a táppénzes helyzet alakulá­sában? Dr. Erdős Lajos: Külön ilyen statisztikánk nincs, hi­szen csak áttételesen mérhe­tő. Azonban sok jel utat rá, hogy az alkohol befolyásoló tényező. A táppénzes statisz­tikában a megbetegedések között az üzemi balesetek a második helyen állnak, s ezen belül nagyszámú az alko­holos befolyásoltság alatt álló baleset, s ennek utólagos kö­vetkezménye a táppénzrevé­tel. De az üzemnél maradva hangsúlyozom, hogy a szo­cialista brigádoknak nagy szerepük lehetne. Dr. Guba Sándor: Hadd te­gyem hozzá, hogy az élelmi­szerre fordított összegből 36 százalékot költünk alkoholra. Újságíró: Beszélgetésünk során szó volt az alkoholiz­musról, a fogyasztási kultú­ráról, társadalmi hatásokról, következményekről. Meg le­het-e tehát egyértelműen ha­tározni, hogy mi az alkoho­lizmus, ki az alkoholista? Dr. Guba Sándor: Orvosi szempontból alkoholista az, alá elvesztette ellenőrzését alkoholfogyasztása felett, ami azt jelenti, hogy ha elkezd inni, akkor nem tudja ab­bahagyni. Az- ilyen ember már rabja az alkoholnak, olyan fajta függőség ez, amely felismerhető testr és lelki egészségkárosodást okoz és ez károsítja az egyén em­beri kapcsolatait, társadal­mi, gazdasági tevékenységét. Újságíró: Az alkoholizmus elleni küzdelem sok éves fo­lyamat. Bár tagadhatatlan, hogy az alkoholfogyasztás nő, ez társadalmi kérdés is, amint már leszögeztük. Mit tud tenni az egészségügy? Dr. Guba Sándor: Az el­múlt öt évhez viszonyítva megyénkben lényeges fejlő­dés tapasztalható, az alkohol- betegek ellátásának tekinte­tében, sokkal jobb, mint az országos átlag, öt évvel ez­előtt három alkoholgondozó napi hét orvosi órában vé­gezte el az alkoholos bete­gek járóbeteg-ellátását. Kór­házi ágy nem volt. Az el­vonókúrát az elmeosztályok végezték. 1980. január else­jétől megváltozott ez a hely­zet. Jelenleg 122 speciális kór­házi ágy van erre a célra, a megyei kórház IX. idegosztá­lyán, Izsófalván, s hét alko­holgondozó végzi a járóbe­teg-ellátást, napi 20 orvosi órában. Ez igen nagy. ered­mény. Felmérést végeztünk azon betegek körében, aki­ivel az osztályon egy, másfél éve ellenőrzünk. A javulás, ami azt jelenti, hogy abszti- nens. vagv kulturáltan iszik, 34 százalék. Ez nagyon szép siker. Megjegyzem még, hogy nincs nagy különbség,, a kö­telezően. gyógykezeltek és az önként jelentkezettek között. Dr. Erdős Lajos: Kik kez­deményezzenek? Vissza kell térni a szemléletre, ezen be­lül is a példamutatásra. Nem is a brigádtagokon kezde­ném a sort. hanem sok üzem­ben. vállalatnál, intézmény­nél a vezetőkön. Munka előtt, munka közben a teljes megtartóztatás szükséges, s ebben legyenek példamuta­tók a vezetők minden szin­ten. a brigádvezetőtől kezd­ve a szakszervezeti bizalmia­kon keresztül felfelé, min­denki. Adamovics Ilona Nem pöfög ki az országból „Sín” n a nlsiplralem sorsa A 35-ös út mellett, a nvék- ládházi kavicsbányák telep­helyén áll egy öreg, kiszol­gált mozdonyn A 326 321-es gép tömzsi formája, tölcsé- res kéménye a vasút őskorát idézi. Nem is olyan régen még füstölt a kéménye, von­tatta, tolatta a kaviccsal meg­rakott vagonokat a területen Három éve, hogy véglegesen pihenőbe állították. Azóta áll közvetlenül a főút mellett, a gazzal benőtt sínen. Vasutasok és kavicsbányá­szok mondják, hogy az öreg gépet sokszor csodálják meg az erre járók. Éppen az idei nyáron történt, hogy egy NSZK-beli autó állt meg az úton. Vezetője kiszállt, körül­járta a mozdonyt, felmászott fülkéjébe, majd a kazánt vette szemügyre. Hozzáértő ember lehetett, mert közölte a kavicsbányászokkal, hogy megvenné ő ezt a használaton kívüli gépet, nem számít a pénz.... A történet szájról szájra szállt, s egyesek már egy fur­csa amerikai milliomost em­legettek, aki repülővel akar­ta elszállíttatni a régi moz­donyt. Mások meg úgy tud­ták, hogy' egy különc millio­mosnak pontosan ez a gép hiányzik világraszóló gyűj­teményéből. Nos, a történet, annyiban igaz, hogy eg.v német gyógy­szerész érdeklődött — meg­bízásból — a mozdony sorsa után, ám, jóllehet, kemény valutát kínált érte, a moz­dony nem hagyhatta el az országot, lévén ipartörténeti ritkaság. Mint minden becsületes mozdonynak, a nyékinek is megvan az any’a-, azaz a mozdonykönyve, amelyben az áll, hogy a 326 321 számú mozdony a MÁV Gépgyárban készült, Budapesten, 1894-ben. A mozdonykönyv C-füzeté- ben pedig a következő olvas­ható: „1883-ban Segl Gy'örgy, bécsújhelyi mozdon,vgyrárában 2810 gyári szám alatt neu- bergi és judenburgi vasleme­zekből, valamint chanvir-féle vörösrézlemezekből készült a kazán. 1936-ban a Magyar Királyi Államvasutak szol­noki műhelyében ózdi íolyt- vaslemezekkel kijavított, va­lamint ózdi folytvas lemezek­ből készült, vastüzszekrény- nyel ellátott...” A mozdonykönyv állomás­nyilvántartójának első be­jegyzése 1919. december 22-e. Ekkor a csühös Salgótarján­ban szolgált, majd 1923 és 1946 között a főváros különböző pályaudvarain teljesített szol­gálatot. Sorsa a háború évei­ben ismeretlen, ám az újjá­építés időszakában már a megye sínpárjait járja. A be­jegyzések szerint. 1947-ben 43 397 kilométert tesz meg, — addigi történetének valószí­nűleg légstrapásabb éve __ A zután Kazincbarcikán, majd Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben tolat-vontat. A Kavicsbányák Vállalat 2-es bányájába 1966-baniérkezett, s itt szolgálta ki hátralevő ide­jét. A mozdony és a kazán gya­korlatilag még üzemképes, csak fel kellene újítani. Igaz, nehéz lenne, hiszen kényszerű pihenője alatt, szinte minden mozdíthatót kiszereltek, elvit­tek belőle. Régi dicsősége azért nem a múlté, s a huza­vona, ami á mozdony körül kialakult az eltelt években, hamarosan megszűnik. A Ka­vicsbánya Vállalat a híresz­telésekkel ellentétben nem adja el külföldre a gépet. Nem is tehetnék meg, mivel a Közlekedési Múzeum ehhez nem járul hozzá. A múzeum munkatársa, Koltai György- né muzeológus elmondta, hogy a 326 321-es gép létezé­séről tudnak, s hamarosan elszállíttatják. Valószínűleg egy régi közlekedési eszközö­ket bemutató skanzenbe ke­rül a felújítás után. Sínen van tehát a mozdonymatu­zsálem sorsa ... Pusztafalvi Tivadar Fotó: Fojtán László A miskolci rádió Fórumán kérdezték Válaszai: a bírónő A Magyar Rádió Miskolc körzeti Stúdiója novemberi Fórum-műsorát a veszélyez­tetett gyermekek életével, sorsával kapcsolatos kérdé­seiének szentelte. Az igaz­ságszolgáltatás „gazdája" a műsorban Mucsi József né dr.. a Miskolci Járásbíróság fia­talkorúakkal foglalkozó bün­tetőtanácsának bírája volt, aki az adásból kimaradt, ér­dekesebb kérdésekre az aláb­biakban válaszol. — Milyen büntetéseket szabhat ki a bíróság a fia­talkorúnkra, és hogyan bí­rálják el a felbujtó felnőt­tek szerepét? — Fiatalkorú elkövetőnek az számít, aki bűncselekmé­nyének időpontjában már el­múlt 14 éves. de még nem töltötte be 18. életévét. A cselekmény súlyosságának megfelelően a bíróság velük szemben alkalmazhat intéz­kedést, illetve büntetést. Az intézkedések körébe tartozik a bírói megrovás, a megha­tározott időre szóló próbára bocsátás, továbbá a javító­intézeti elhelyezésre való kötelezés. Amennyiben ezek az intézkedések várhatóan nem hozzák meg a kívánt eredményt — a fiatalkorú beilleszkedésének segítését a társadalomba —, akkor bün­tetünk, amely szabadságvesz­tést jelent Végrehajtására a fiatalkorúak fogházában és börtönében, Tökölön kerül sor. A szabadságvesztés leg­rövidebb ideje 3 hónap, a felső határ — ha a fiatal­korú bűncselekményének el­követésekor betöltötte a 16. évet — 15 év, halmazati, il­letve összbüntetés esetében 20 év. A felnőtt fel búj tóitat a törvény a tettessel azonos büntetéssel rendeli elítélni. „LEJMOLAS" mmmmum — A fiatalkorúak milyen bűncselekményeket követnek el a leggyakrabban, s mi­lyen előidéző okokat találha­tunk a cselekmények hátte­rében? — A bíróság a legtöbb esetben a köznapi nyelven „lejmolásnak” nevezett bűn- cselekmények miatt ítéli el a fiatalkorúakat. A jog ezt rablásnak nevezi, és termé­szetesen szigorúan bünteti. A tapasztalatunk az, hogy a bandákba verődött fiatalok náluk jóval kisebb gyerme­kektől követelnek pénzt, és sajnos sok esetben erőszakot is alkalmaznak. Ilyen ese­tekben — ha ez a bíróság elé kerül — szabadságvesz­tés kiszabására kerül sor, s ennek időtartamát nem hó­napokban, hanem években szoktuk meghatározni. Egyéb­ként már az is rablásnak, te­hát. bűncselekménynek szá­mít, ha valaki, csak egy „bé­lést”, azaz két forintot tu­lajdonít el erőszakkal. A másik divatosnak számító bűncselekményfajtának a jár­mű önkényes elvétele szá­mít. Nemrégiben tárgyaltunk egy ügyet, amelyben egy 15 éves fiú több, mint ötven gépkocsit tört fel, és használt jogtalanul. Az előidéző okok közül kettőt emelnék ki. Az egyik a szülői felügyelet hiá­nya, a másik az, hogy ezek a tizenéves gyerekek gyak­ran nem is érzik cselekede­teik súlyát — gyakran csak itt, a bíróság előtt döbben­nek rá, hogy a bűnbe sod­ród talc. ELLENÜK WBBWMa — Nemcsak a fiatalkorú­ak követnek el törvénybe üt­köző cselekményeket, hanem velük szemben is elkövetnek bűntetteket. Egy levélíró pa­naszolta el, hogy szomszéd­jában egy több gyermekes édesanya élettársa gyakran jár részegen hasa, s ilyenkor üti-veri a kicsinyeket. Mi a teendő ilyen esetben? — A bíróság önmaga nem kezdeményezhet büntetőeljá­rást. Ez a szerep a gyám­hatóságra hárul, amely gyak­ran él is ezzel a jogával. Tanácsom: a levélíró fordul­jon hozzájuk, s ha igaz a panasz, akkor minden bi­zonnyal foganatja lesz — megindul az eljárás. (udvardy) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom