Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 20., péntek Bános Tibor Pályák és sorsok kötetét olvasva Bemutatás előtt A Varsói melódia próbáién Szinte a lehetetlenre vállalkozott Bános Tibor, amikor színészportrék írásához kezdett. A színészet sajátos dolog, a reflektorok fényében felvillanó alakítás egyszeri és megismételhetetlen. Ha a színész akár százszor, vagy kétszázszor formálja meg ugyanazt a szerepet, az száz, vagy kétszáz alakítás. Minden alkalommal újra, meg újra át kell lényegülnie, az előző esti szerepformálás már eltűnt, közben a színész újra maga volt, figuráját újra kell teremtenie, újjá kell szülnie, a színészet a megismételhetetlen, a múló pillanatok művészete. így volt évezredeken keresztül, amíg nem jött a mozgókép-rögzítés, a film. a televízió, meg a hangrögzítés több módja. E technikai újdonságok között a színházi, az élő művészet továbbra is egyszeri maradt. Lehet-e érzékeltetni másfél évszázad múltán Déryné szer&oformá- lásait, érzékeltethető-e Bajor Gizi első színpadi szereplése, Rátkai Márton. Kabos Gyula, Gőzön Gyula, s mások századfordulós szereplése, kor- társaink sok-sok színpadi alakítása? Az utóbbi fél évszázad technikai segítségével, sok-sok formában rögzültek művészeink alakításai, de a színpadi remeklések többsége ma is tovatűnik, csak a nézők, a kritikusok, a barátok emlékezete őrzi azokat. Bános néhány évvel korábban a Magyar Televízió értékes sorozatában, a Színes z- múzeumban vállalkozott rá, hogy nagyjaink emlékét a w Csajkovszki j-baletteket láthattunk és hallhattunk november 16-án a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében, olyan műsort tehát, amelyre elég ritkán kerül sor Miskolcon, legutóbb jó féléve, a diósgyőri várban rendezett szabadtéri előadáson hódolhattunk a tánc múzsájának, Terpszikho- rénak. Zárt, stilizált szépségeszményt testesítenek meg Csajkovszkij darabjai, a kifinomult romantikájú zene, és az úgynevezett klasszikus orosz balett koreográfiájának jellegzetes kódrendszere egy végsőkig leszűrt mozgásnyelvet, egy művészeti ág sajátos desztillátumát hozták létre. A hétfői program ennek a világnak legismertebb kompozícióiból adott ízelítőt: a Hattyúk tava, a Diótörő és a Csipkerózsika egy-egy részlete szerepelt műsoron. Érezhetően sok energiát emésztett fel a helyszín bemérése, az ahhoz való alkalmazkodás, ezért amolyan teret faggató, kissé óvatos mozgás uralta a nyitó darab, a Hattyúk tavának tánckari részleteit Ennek ellenére nagyon szép, oldott jeleneteknek lehettünk tanúi, s hasonlóképpen érzékeny előadásban. bár itt-ott szögletes átkötésekkel megoldott szólókat és kettősöket láthattunk. Nagy sikert aratott a pás de quatre, a négy táncost mozgató, szellemes koreográfiájú jelenet. Két remekbe szabott pás de deux (tánckettős) volt a folytatás — mindkettő a Diótörőbői —, egy zenekari szám, a Vonósszerenád Elégiája, majd a Csipkerózsika teljes III. felvonása következett. A baletthez ritkán jutó közönség igen hálásan fogadta az impozáns műsort, különösen a Csipkerózsika pás képernyőre idézze részben a fellelhető dokumentum értékű anyagok — filmek, fotók, hanganyagok, újságok, egyéb írásos emlékek —, részben pedig a kortársak emlékezései segítségével. Kinél több, kinél kevesebb film és egyéb dokumentum állt rendelkezésre, így hol több, hol kevesebb „tanúvallomás” kíván- tatott. Jóllehet, az emlékezések nem ritkán elfogadottak, megilletödöttek voltak, összegészében mégis igen értékes portrék rakódtak össze, híven mutatták fel az utókornak az eltávozott művész munkásságának legfontosabb vonásait. Bános Tibor most önmagának emelte a mércét. Pályák és sorsok címmel. Színészportrék a huszadik századból alcímmel — nagyrészt a Színészmúzeum anyagához kapcsolódva — tizenkét, immár halhatatlanná lett színművészt mutat be — írásban, a Kozmosz Könyvek sorozatában megjelent kötetében. Itt már nem áll rendelkezésére a filmszalag, a hanglemez, a pályatárs szuggesztív emlékezete nyújtotta segítség. Mégis tizenkét igen érzékletes pályakép bontakozik ki előttünk, s ha néhánynak a fordulatai rímelnek is egymásra, annak oka nem a megírásban, nem is a megidézettekben, hanem a korban keresendő, amikor a mégoly értékes művésznek, a becsületes embernek is rettegnie kellett, amikor sokuknak nemcsak pályáját, hanem de deux-i, a Kékmadár és Florinda, valamint Auróra és Florimund kettősei arattak osztatlan elismerést. A főbb szólókat Pártay Lilla, Szaba- dy Edit, Szőnyi Nóra, Erényi Béla és Havas Ferenc tolmácsolásában láthattuk, közreműködött az Állami Balettintézet növendékeiből összeállított tánckar. A Miskolci Szimfonikus Zenekart Fráter Gedeon vezényelte. A zenekar közreműködését illetően talán azt kellene mondanunk, hogy ezen az estén indiszponált volt az együttes, de legyünk ezúttal pontosabbak. Már a Hattyúk tavának zenekari bevezetőjében némileg zaklatott és vérszegény benyomást keltettek, a koreografikus részeknél pedig világosan kiderült az is, hogy a társulat mennyire ru- tintalan a balettjáték területén. A helyzet sajnos később sem javult, a hangszerszólók is igen bizonytalanul keveredtek elő a zenekari árok mélvéről. A karmester intéseit figyelni sohasem szégyen, balettnél, színpadi műveknél pedig különösen előnyös. Fráter Gedeon pálcája viszont igen sokszor lebegett magára hagyatva a zene és tánc közötti (elvileg nem létező) űrben. Azt is hihettük volna, hogy mindez csak a balett területére jellemző tapasztalatlanság következménye. de sajnos a Vonósszerenád Elégiája sem volt különb. melyet fegyelmezetlenül. hamisan és minden koncepció nélkül adtak elő. Fráter Gedeon csak a tétel vége felé igyekezett úiTa lenni a helyzeten, megpróbálta összerázni a vonóskart, de mire ez sikerülhetett volna, véget ért a darab. D. Szabó Ede puszta létét is közvetlen veszély fenyegette. Sorrendben Bajor Gizi, Törzs Jenő, Rátkai Márton, Tőkés Anna, Rajnai Gábor, Gózon Gyula, Kabos Gyula. Kiss Alanyi, Sárdy János, Básti Lajos, Dómján Edit és Latinovits Zoltán élete, művészpályája rajzolódik fel előttünk olvasmányosan, de nem regénr/es könnyedséggel, hanem dokumentum-hitellel. mindenkor érzékletes társadalmi háttérrel mutatva fel a kort. amelyben a művész oálvája így, vagy úgy alakult. Nincs szó ebben a kötetben színházi pletykákról, benn fen tességről, a tovatűnt alakítások elemzése is inkább korabeli kritikák töredékeiben jelentkezik; nincs feltétlen elfogultság, hanem értékes és érzékletes pályarajz, amely emléket állít a művésznek, tanulságokkal szolgál mindazoknak, akik a színészpályáról mindenféle csillogással teli híreket ismernek és vélnek. Hatalmas a Bános megrajzolta ív, századunk első háromnegyede vázolódik fel a tizenkét portréban — Rátkai 1903-ban lépett színpadra, Latinovits 1976-ban távozott el —, s a színészek portréin túl a magyar színházi valóság, a magyar kulturális politika irányulásai is felvázolod nak. A bemutatott tizenkét művész rangját, helyét a magyar művelődéstörténelemben már kijelölte az élet. Bánosnak ezt már nem kell újra, meg újra bizonyítania, portrésorozatában érdekes, izgalmas pályákon keresztül színháztörténelmi adalékokkal szolgál. A színészek iránti érdeklődést tartalmasán elégíti ki. Egyetlen apró tévedését kell kiigazítanom: Tímár József halála után elsőként nem La- tinomts játszotta először Willy Loman szerepét 1971-ben Veszprémben, hanem azt megelőzte Az ügynök halála 1969. április 25-i miskolci bemutatása, ahol Willy Némethy Ferenc volt Ez a kis igszíta- nivaló azonban Bános kötetének összértékéből mit sem von le. Benedek Miklós A rendező. Szűcs János már intétt. hogy állj. Molnár Zsuzsa pedig, visszazökkenve Helgából újra csak Molnár Zsuzsává, a színésznővé, kicsit Helga-lénásan széttárja a kezét, s úgy mondja. „most. mintha csak lötyögnénk a színpadon ...” A nézőt a produkció érdekli, s ha kíváncsi is mindarra, ami a bemutató előtt történik, többnyire rejtve marad előtte. Leonyid Zorin szovjet drámaíró lírai történeiének, a Varsói melódiának nem ez az első hazai, de — ha nem tévedek — az első miskolci bemutatása. A Játékszínben álmodják színpadra... Az álmodás egyébként ottjár- tunkkor vaskosan reális volt: éppen technikai próbát tartottak. — Nézd meg magadnak ezt a helyet! És a színésznő megnézte. Sőt, a biztonság kedvéért még egy félkört is rajzolt cipője orrával... — Szóval háromszor ide . . — Háromszor. Azután váltás, s mintha mi sem történt volna, mintha a közjáték meg sem történt volna, évődött tovább kacé- ran és szemérmesen, kihívóan és kissé zárkózottan Viktorral, azaz Mihályi Győzővel. Zorin darabjának bemutatója november 26-án lesz a Miskolci Játékszínben. Tenyérnyi színpad, tenyérnyi nézőtér. Itt nincsenek jótékonyan mindent összemosó távolságok. Nemcsak a darab témája intim és időtlen, a játéktér is. A történés itt nem cselekmény a szó hagyományos érteimében, s a kérdés, amelyre Zorin, s a színpadon Helga és Viktor — választ keres, talán a legegyszerűbb és a legbonyolultabb, a leghétköznapibb és a legemelke- dettebb. vagy egyszerűen csak a legemberibb: meddig izzik a szerelem, s mikor kerekedhet felül két különböző szerelmesben az érzelmi megalkuvás, s mi az, ami továbbélhet — mint hamu alatt a parázs — egy férfi, s egy nő életében, tetteiben, amikor már külön járják útjukat? A Varsói melódia, mint darab: ismert. Aligha kíván „elmesélést”. Ami titok még. s alighanem izgalmas titok; mennyire lesz hiteles, időt - lenül-időben élő a miskolci előadás? Két tehetséges és fiatal művésznek, Molnár Zsuzsának és Mihályi Győzőnek szavazott bizalmat a rendező. Szűcs János. Egy hét. és nyit a Játékszín . . . Addig még van hátra India művészetéről való ismereteink egyik fő forrása az 1963-ban elhunyt világhírű orientalista író, Bak- tay Ervin munkássága. Bak- tay a húszas években több esztendeig tanulmányozta Indiában a kultúrát, tanulmányainak eredményeit tizenhat. kötetben dolgozta fel, majd 1956—57-ben újabb tanulmányutat tett a hatalmas országban. Sok indiai témájú munkája közül kiemelkedik az először 1958-ban. majd 1963- ban másodszor megjelent India művészete című népszerű ismeretterjesztő munkája, amely most a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában — a Képzőművészeti zsebkönyvek sorozatban — újabb kiadásban jelent meg, két kötetben, közel hatszáz oldalon. Bak- tay imponáló tájékozottsága biztonságosan vezeti az érdeklődő olvasót ebben a számiunkra távoli és egzotikus világban. A szerző kiterjesztette vizsgálódásait a művészettörténet területén túlra is, mivel az átlagos európai olvasó számára az indiai filozófia, vallás, történelem jórészt idegen. Ezek némi ismerete nélkül pedig az indiai művészet remekei tartalmilag érthetetlenek. A mű tantalmi hitele és a szakmai alaposság mellé lebilincselő előadókészség, kitűnő stílus járul. A leírásokat átnéhány próba, s alighanem rengeteg megoldásra váró feladat. .. Gondolom, ezért jegyzetelt szorgalmasan Gergely István — ő tervezte a díszletet —, s ezért került sok kis, apró feljegyezni való a rendezőasszisztens, Rudas Vali füzetébe. A jelmezek egyébként Szakács Györgyi tervei alapján készülnek. A produkció zenei munkatársa Herédy Éva . .. (cs. a) izzítja a személyes élmény heve, ami az olvasói szinte a látvány részesévé teszi. Jól válogatott képanyag, bibliográfia, szakirodalomjegyzék teszi teljesebbé a j művet. A kerámiaművészet kezdetei a címe Domanovszky György munkájának, amely ugyancsak a Képzőművészeti zsebkönyvek sorozatban jelent meg. A művészettör- | ténész és néprajzkutató szer- j ző kötete jelentős és nagy- igényű vállalkozás. Az em- | bér egyik legjellemzőbb te- ; vékenységének, a tárgyala- | kításnak kezdeteit igyekszik j feltárni, így a szerző elsőd- \ leges célja — a kerámiamű- vesség eredetének bemutató- j sa mellett és azon túl — a művészet gyökereinek felkutatása; adalékokkal szol- ! gál magának a művészetnek : megszületéséről, az emberi munka, munkamegoszlás differenciálódásáról. A könyv nemcsak néprajzi, iparmű- vészet ^történeti ismereteket nyújt, de bevezeti olvasóját az időszámítás előtti évezredekkel kapcsolatos régészeti vizsgálatokba, s a kutatást kísérő vitákról is tájékoztat. további tudományos vitákhoz is alapot adhat. Mindkét mű a művészet iránt érdeklődő olvasóközönség fokozott érdeklődésére számíthat. (b) Pompás nyári nap volt, amikor megérkeztem Orly- ra. Hat hónapot töltöttem Hollywoodban, ahol a „Kaktusz virágá”-t forgattam Walter Matthauval. A film világsiker lett. De most újra otthon voltam — és Lars Kristináról mesélt nekem, egy másik asz- szonyról. Az én bűnöm volt. Nem ítélhettem el Larsot. De nem tudtam beletörődni. Dühös voltam. Válásról beszéltünk. De ez csak a beszélgetés szintjén maradt. Nem tettünk semmit. A másik nő is maradt. Folytattuk az életünket, és boldogtalanná tettük egymást. Színházi ajánlatot kaptam Londonból, és elfogadtam. Mialatt Londonban játszottam. sokat olvastam a mellrákról az újságokban: Betty Fordnak, az amerikai elnök feleségének az operációjáról, Mrs. Rockefelleréről és arról, hogy milyen fontos időben megvizsgáltatnunk magunkat. Mikor legközelebb erről a témáról olvastam egy cikket, ösztönösen megvizsgáltam a mellemet. Hirtelen megálltam, és arra gondoltam; „Istenem, ó Istenem! Ez ném lehet, ez nem történhet meg! Ez csak másokkal fordulhat elő!” Azonnal felhívtam Larsot Párizsban. Azt mondta, menjek el orvoshoz, rögtön másnap. De játszanom kellett. Elnyomtam a félelmemet. Tovább játszottam. De közben felkerestem egy specialistát, aki megnyugtatott. Azt mondta, ha lenne is valami, nem kell sietni. Nem kell izgatnom magam. Amikor Londonban levették a darabot a műsorról, New Yorkba repültem a lányomat, Piát meglátogatni, aki éppen akkor szült. Amerikában ismét felkerestem egy orvost. Azt akarta, hogy azonnal operáltassam meg magam. Elutasítottam, azt mondtam, hogy június 11-re Lars születésnapjára kell utaznom. Az orvos nagyon dühös lett. Szidott, amiért köny- nyelmű vagyok. Még aznap alá kell vetnem magam az operációnak. Vonakodtam. Az orvos ragaszkodott egy azonnali angliai operációhoz. Felhívta az orvosomat Londonban, és az azt mondta nekem, az lesz a legjobb, ha azonnal visz- s zajövök. Megünnepeltük Lars születésnapját. és egy napra Svájcba utaztunk. Aztán Londonba mentem, hogy megoperáltassam magam. Roberto elküldte mind a három gyereket hozzám. Pia is átrepült Amerikából. Lars is oda utazott. Nem voltam olyan rosz- szul. mint eleinte gondoltam. Természetesen szomorú dolog, ezt nem vitathatom. , Nem akartam tükörbe nézni. De azt hiszem, többet szenvedek, ha fiatalabb vagyok Gyenge voltam, eleinte még a kanalat sem tudtam tartani. Gimnasztikái gyakorlatokat végeztem. Vonalakat festettem a szekrényajtóra. hogy követni tudjam, milyen magasra tudom felemelni a karomat. A jelek az ajtón egyre magasabbra értek. Két hónap múlva már majdnem normálisan tudtam mozgatni a karomat. Következik: TOVÁBB JÁTSZANI sziijz Kabátvására bizományiban! Tekintse meg ön is csütörtöki és pénteki napokon KABATVASARUNKAT. Szövet-, bőr- és szőrmekabátok és bundák nagy választékával állunk rendelkezésére a Tanácsház tér 22. szám alatti boltunkban BIZOMÁNYI ARUHÁZ VALLALAT
