Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

I K& t9Sl, ofttóbet 4W «osöriKip» a történelem? őket szórakozni, és hasonló Éí-e ä Ä€jwiai)ä9s9g Ez taten* című sorozatában eleveníti -fel az 1956-os ellenforrada­lom előzményeit és magát a tizenhárom napot, cáíolha- itatlan dokumentumokkal tá­masztva alá minden egyes megállapításit, és következte­tést. A Magyar Rádió nem­régen kezdte el Élő történe­lem című, roppant essejű do- kumentü msor ozatát, amely 1944 végétől 1962-ig, teháfcaz ellenforradalmat követőkon- szolkláció kiteljesedéséig, il­letve a hazánk életének egy új szakaszát nyitó pártkong­resszusig, ugyancsak doku­mentumok füzéréből állítja elénk a megélt történelmet. E sorozat napjainkban is­mertette éppen az 1956-os el- lenforradalom történetét és a rádió hangarchívumában fel­lelhető anyagok minden k-ót- séget kizáróan bizonyítják e krónika hitelét. Miközben e két, igen szé­les tömegekre ható orgánum a történelmi ismeretterjesztés ilyen hatásos módját vá­lasztja, és fiatalok és idősek emlékezetébe kívánja idézni -legújabbkori történelmünk meghatározó mozzanatait a maguk hiteles valóságában, megvilágítva ezzel sokféle eseményt, láttatva összefüg­géseket, hátteret, ugyanakkor lépten-nyomon tapasztalható egy bizonyosfajta elfordulás a történelemtől, a történel­mi ismeretek elutasítása — elsősorban a fiatalabb kor­osztályok részéről. Feltétlenül el kell gondol­koznunk azon, valóban élő-e a történelem, valóban több-e mindenki számára, mint meg­tanulandó iskolai tananyag, aközött is nem a legkedvel­tebb. Nem kevés aggasztó jel arra mutat, hegy történelmi tudatunk szakadékai, törté­neti ismereteink hiányos-’ ságai egyáltalán megkérdő­jelezik: nem is kis társadal­mi rétegekben, hogy él-e/ma- ga a történelem. Igen jó a Népszabadság so-; rozata. Időszerű, szükséges, precíz. A Rádió sorozata, amelyet Asperján György ki­tűnően szerkesztett, pedig egyenesen ragyogó. Jóllehet,’ még csak épp túljutottunk a sorozat felén, ezt a megálla­pítást alighanem egészére előlegezhetjük. Amikor e so­rozatban a tárgyalt bő más­fél évtized krónikáját úgy kapjuk, hogy a korra jel­lemző politikusok és egyéb személyiségek hangját hall­juk — nem mások idézik őket —, Rákosi Mátyás, Sza- kasits Árpád, Nagy Imre, Mindszsenty József, illetve Kádár János, Münrrich Fe­renc és ki tudná még felső-; rolni, leiknek a megnyilatko­zásaiból áll össze mozaik- szerűen, igen jó átszövések­kel a történelmi kép, nem le­het a történelem hatása alól szabadulni, a nyomasztó idő­szakok terhétől egyszerűen odébblépni, nem lehet a hal­lottakkal nem együtt gondol­kodni, és korábbi ismerete­inket összevetni a most fris­sen hallott adalékokkal, hát­téranyagokkal, összefüggé­sekkel, a cáfolhatatlan doku­mentumokkal. Bizonyára százezrek hallgatják ezt a so­rozatot. Sokszor elmondtuk már, hogy irodalmunkban, film- és tévéművészetünkben igen nagy teret hódít a fiction ro­vására a non fiction, azaz a művészek által kitalált tör­ténetekkel szemben a való­ságra épülő történetek sora lesz egyre kedveltebb, a tényirodalom lesz egyre ol­vasottabb. Gondoljunk csak a Tények és tanúk című könyv- sorozat páratlan sikerére, a különböző memoárok kere­settségére, a közelmúltat elemző könyvekre, legyenek azok tudományos művek, vagy meraoärokra alapuló szépirodalmi feldolgozások. És mégis vissza kell térni ahhoz az előbbi keserű meg­állapításhoz, hogy sokan el­fordulnak a történelemtől, a történelem nem él a társa­dalom egészében. Különös­képpen nem él a fiatalok kö­zött Sok oka van a történelem és a társadalom közötti laza kapcsolatnak, illetve szaka­déknak./Sok felnőtt, aki már felnőttként érte meg a fel- szabadulást, éppen a Horthy- Magyarország fasisztoid be­rendezkedésére, önmaga ilyen-olyan élményeire vagy éppen szerepére való tekin­tettel nem szívesen emlék­szik erre a történelmi idő­szakra. A fiatalok pedig, mert részben a felnőttektől ilyen hozzáállást látnak a történelemhez, részben, mert történelemtanításunk is év­tizedeken keresztül valamifé­le nagyon bizonytalan lába­kon álló szükségszerű cse­lekvés volt az oktatás sok­ágú családjában, s így sok egymást követő generáció nőtt fel hiányos történelmi ismerettel, szinte természet­szerűen idegenkednék új történelmi ismeretek befo­gadásától. A közelmúltban részt vet­tem egy olyan beszélgetésen, amely egy új magyar film kapcsán a magyar történe­lem egy kevéssé jelentős, igen kevesek által ismert mozzanatából kiindulva, a második világháborús Ma­gyarország társadalmi életé­nek néhány vetületét kellett volna, hogy megbeszélje. A tanácskozáson hat-nyolc fel­nőtt kivételével fiatalok — szakmunkástanulók, kö­zépiskolások, főiskolások — vettek részt. Az egyik diák­lány kategorikusan kijelen­tette, hogy elutasítja a film történelmi vonatkozásait, hi­szen „a történelmet már jól ismerjük”, egy másik meg­toldotta azzal, hogy ,-a tör­ténelem a könyökünkön jön ki”, egy harmadik elmondta, hogy az ilyen történelmi be- lejátszás egy filmbe jó len­ne egy iskolai történelem- órán, de a moziban hagyják szervezetek mintegy „bemu­tatót” rendeznek új tudomá­nyos eredményeik megismer­tetésére és sűrítik közműve­lődési programjaikat. A borsodi múzeumi hó- «nap legkiemelkedőbb vonása lesz az idén a természettu­dományi kiállítás és tanács­kozás október 16-án, ami egyben azt is jelenti, hogy a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság eddig is sokszí­nű tevékenysége újabb tu­dományággal gazdagodott. Már az elmúlt évben meg­megnyilatkozások hallatszot­tak el mások részéről is. Saj­nos, nem egyedülálló eset. A hivatalos beszélgetés után még hosszan együtt voltunk a fiatalokkal és gondolatcse­rénkből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a nyu­gati diáktüntetéseknek az a korábbi jelszava, amely a vietnami háború idején, szin­te minden haladó ifjút meg­fogott, és amely szabadon for­dítva, körülbelül úgy hang­zott, hogy szeress inkább és ne háborúzz, mai hazai fia­talságunk körében úgy értel­meződött át, hogy kizárólag a szerelem, az élet örömei, felé forduljunk és csukjuk be szemünket és fülünket a máshol folyó háborúk, a szü­léinknek élményt adó, ko­rábbi hazai háború, a politi­kai élet elmúlt évtizedei, egyszóval a történelem előtt. Roppant sajnálatos, és kö­vetkezményeiben, esetleg sú­lyos dolog ez. Ne adja a sors, hogy történelmi fordulópon­tokat jelentő eseményekkel kelljen szembenézni annak a generációnak, amelyik a tör­ténelmet elutasítja. Oktalan dolog lenne eb­ben az újságcikkben ismét történelemtanításunk kanya­réira, a felnőtt társadalom­nak, az utánunk jövő gene­rációk történelemtudatáért való felelősségére hivatkozni. Inkább ismételten a Rádió Élő történelem sorozatára utalunk, mint rendkívül ta­nulságos, kitűnő ismeretter­jesztő dokumentumadásra, amely segít az eseményeket értékelni, helyükre rakni, s alapvetően megismerni. De ha ezt a sorozatot nem hall­gatjuk, ha a történelmet is sugárzó művészeti alkotáso­kat elutasítjuk, mind tovább haladunk az eseményektől, annál halványabbak lesznek társadalmi méretekben az ismereteink. Mert csak iri­gyelni tudnám azt a diák­lányt, aki magabiztosan je­lentette ki, hogy a történel­met már jól ismerjük. De ez sajnos, nem Igaz! teljes polgárjoga beilleszke­dését is jelzi. A hagyományokhoz híven a holnapi nyitó ünnepség, ami délelőtt 11 órakor, a Herman Ottó Múzeum elő­adótermében lesz, egyben az idei, immár huszadik alka­lommal megrendezett Ist- vánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályázat értékelése és díjkiadása is. Ezt az önkéntes néprajzi és helytörténeti gyűjtőmozga­lomról folytatandó tanács­kozás követi. Markánsan je­A következő hét televiziöműso- raban hangzik fel majd október 9-én, pénteken este 22.40-kor az első csatornán a „Diriamit a vé­rem" kezdetű zeneszóm a Dina­mit együttes műsorában, az együttes és muzsikája írem kis számú tisztelőinek és rajongói­nak örömére. Képünkön az együttes szólistája. MraÉa ten Múzeumba került a Sziget­köz utolsó működő féltetős méhese. A vesszőfonaitos földdel tapasztott meszelt méhkasokból az idén pusz­tult ki az utolsó méhcsalád. A féltétífe méhes, a 180 éve méhészkedő Gross família három generációjának keze munkáját őrzi. A méhssízi a századfordulón készült. A gazdapoefca lakói a kectealatt termett fűzvesszőből saját maguk fonták a 80 centimé­ter magas kasokat, sárga- földdel tapasztották, hogy a méhek ne fázzanak benne. Falaikat évente ki meszelték. A kasos méhészet jellegzetes formája volt a méhtartásoak ezen a tájon. Az ésastózados mesterséges tárgyi emlékeit a szentendrei szabadtéri Néprajzi Mózeson» kisalföldi tájegységében mematjakmajd be. egymáshoz közelítésében, a tudományos eredményeknek közművelődési eszközökkel való bemutatásában ez a holnap kezdődő múzeumi hónap megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel, és ha prog­ramjai a nagyközönség ré­széről érdeklődést váltanak Id, úgy a muzeológusok tu­dományos munkássága köz- művelődési erővé válik. És ez is a célja a múzeumi hó­napnak. Benedek MIRTOs Múzeumi hónap előtt Holnap délelőtt ünnepé­lyesen megnyitják Miskol­con, a Herman Ottó Múze­umban az idei múzeumi és műemléki hónap Borsod me­gyei eseménysorozatát Mint szeptember 30-i számunkban már jeleztük, e program mértéktartó, ám annál tar­talmasabb ígéretű. Október már hagyományo­san múzeumi és műemléki hó­nap hazánkban, s ha a nagy- közönség és a múzeumok kapcsolata gyakorlatilag egész éven át szinte válto­zatlan, ebben a hónapban mégis megkülönböztetett fi­gyelemmel fordulunk a tu­domány és a közművelődés e közös intézményei felé, mert ilyenkor a múzeumi természettudományi osztály munkája és a névadó termé­szettudóshoz, Herman Ottó­hoz méltóan a régészeit, a történelem, a néprajz, a képzőművészet mellett kitel­jesedhet a természettudo­mányok művelése, az e té­rien folyó tudományos kuta­tás és az attól elválasztha­tatlan kiállítási, illetve köz- művelődési tevékenység is. A természet három országa cí­mű, Észak-Magyaronszág ás­ványait, állatait bemutató kiállítás, valamint a termé­szettudományos tanácskozás október 16-án ezt a kitelje­sedést, a természettudo­mánynak a Herman Ottó Múzeum munkájában való ti Jen van tefcäfc a müsaeami hónapban a helytörténet, a néprajz társadalmi nagyság- rendű művelése és igen ér­dekesnek ígérkezik a Nóg- rád megyei Múzeumi Igaz­gatósággal létesítendő ta­pasztalatcsere múzeumi nap. A megye számos helyén lesznek előadáscár, kiállítá­sok, 20 állandó és 9 idősza­kos kiállítás, valamint a mú­zeumi szervezeten kívül egyéb, hasonló jellegű intéz­mények kiállításai, különbö­ző múzeumi séták, szerve­zett látogatások, üzemi kiál­lítások várják az érdeklődő­ket. Ügy tűnik, ha számsze­rűségben nincs is, emelkedés a korábbi évhez képest, a múzeum és a nagyközönség A Miskolc városi közmű­velődési bizottság a közel­múltban tűzte napirendre a Városi Művelődési Központ tevékenységéről összeállított beszámoló megvitatását. Az írásos anyag egyik fejezeté­ben olvashatók az alábbiak: yrAz objektum nélküli, nagy lakótelepek jelentik pillanat­nyilag a legnagyobb gondot. Ügy érezzük azonban, hogy a tanács művelődésügyi osztá­lyának következetes elvárása, amely az iskolákat közműve­lődési tevékenység befogadá­sára inspirálja; az iskolák nagy részének segítőkészsége; a vendéglátóipari vállalattal és az egységekkel kialakult sokrétű munkak,a pcsolat; a helyi pártszervezetek együtt­működési hajlandósága; a la­kásszövetkezetek készsége fe­dezetet nyújt az itteni mun­kánk sikeréhez.” Mindez puszta reménykedés­nek, szokásos jelentésfordu­latnak is felfogható lenne, ám éppen az említett bizottsági ülést megelőzően jutottak a Városi Művelődési Központ munkatársai olyan konkrét, cselekvéssel párosuló ígéretek birtokába, melyek hitelesítik a leírtakat. Az avasi lakóte­lep és a diósgyőri városköz­pont képviselőit hívták talál­kozóra (külön-külön), hogy megbeszéljék a közművelődé­si ellátottság — vagy éppen ellátatlanság — helyzetéből adódó legfontosabb teendő­ket. E találkozók tapasztala­tairól, az együttesen kialakí­tóit elképzelésekről, a várha­tó „lépésekről” beszélgettünk a Városi Művelődési Központ munkatársaival. Az indítta­tásról Halmai László igazga­tó mondta: — Sokai erősödünk a Iáé kistelepeken. Alkalomszerű­en lehet is látványos dolgokat produkálni, de hogy mi fo­lyik, mennyi erőfeszítés törté­nik a hétköznapokon, azt csak azok érzékelik, alak ott laknak, akiket ez közvetlenül érint. Mindaz, ami eddig tör­tént, amolyan sugalUctszerű- en ment, nem veit szervezett. És elég sok konfliktus is adó­dott abból, hogy melyik cég, milyen készséggel fogadta be <a rendezvényeket; közismert ■ugyanis, hogy a diósgyőri Ady Művelődési Ház kiválásával mindkét lakótelep intézmény nélkül maradt Munkatársa-, im nagy ötlete az volt, hogy most összetalálfcoztatták mindazokat, alak tudnak se-, gíteni, akarnak partnerek len­ni. Ezek a találkozók tehát a szervezeti tisztázást szolgál­ták; nem arról van szó, hogy a művelődési központ megint betolakodik más intézmény­be, hanem arról, hogy a lakótelepeken már funkcio­náló intézmények készek a nyitásra. Mielőtt a konkrétu­mokról beszélnénk, szeretném elmondani, hogy a várakozá­sunknak megfelelő volt az ér­deklődés e találkozókon. A két lakótelepen a közmű­velődési munka szervezése és „karbantartása” a Gárdonyi Géza Művelődési Házban dol­gozó népművelőkre (a Városi Művelődési Központ munkás­művelődési és ismeretterjesz­tési osztályának munkatár­saira) hárul. Kecskés Tiborné osztályvezető az avasi lakó­telepen várható továbblépés­ről beszélt: — Az Avas-délen a lakás- szövetkezet önzetlen segítsé­ge révén már több klub mű­ködik jelenleg is (eredeti cél­ra nem használható garázsok­ban), s a közeljövőben lehe­tőség nyílik majd játékszo­bák nyitására barkácsműhely felszerelésére is. Ami a ren­dezvényeket illeti, a gyere­keknek szóló programokkal nincs baj, az iskolák eddig is megnyitották fcapuíW Ugyancsak az ő segítségük* tudunk majd helyet biztoí ama tani különböző tanfolyam nak, szeretnénk például asz ó 1.1c részére szervezni egyet a új matematikaoktatásról. ®: Nagyobb gondunk van aí* nőiteknek szóló rendez* r nyekkel, a vendéglátósok! ® kívánjuk ennek lehetőséi ^ megteremteni; a fonna . módjait még pontosan db k kell határozni. Nagy öröm? E vettük, hogy a találkozónk , ajánlották a Testvérváros5 £ útján levő pártházat is re dezvényelc lebonyolításais; októberben két műsort is-# 1 vezünk ide. A közelben J? 8 óvoda képviselője pedig t ? ajánlotta fel, hogy ilyen (, kalmükkor — a szülők ná í godt szórakozása érdekéíj , — foglalkozást szerveznek! j, gyerekeknek. Mindezek nőj f lett szeretnénk elérni, bG ^ az Ifjúság étterem szomsr"8 ságában helyet kapjunk információs iroda ben sére; ez elképzelésünk kulturális programokról 1 jékoztatna, s jegyirodaként működne __ A művelődési központ mt katársai azt is tervezik, he felmérést készítenek az avi lakótelepen élők igényeid számítanak ötleteikre, javf lataikra is. Itt még sok mi den új, ismeretlen, „ki kl t kóstolni” mindent... Más, helyzet a diósgyőri városi?' pontban, ahol az Ady Mű* lódési Ház jelenléte már ' lúgosabbá tette a helyzet Csakhogy az Ady másfél é bezárt, s ígéret szerint is cá 1982. őszétől nyitja meg * ra kapuit. A körülményekj hát itt is „újak” lettek. Ezi is volt szükséges a mos# találkozás. Az itteni helyi* ről Kovácsáé hódi Kataüni jékoztatott: — Amikor a művelődési # f bezárt, az volt a nagy kérd hogyan tudjuk működő szí köreinket, kiscsoportjain! megtartani az újranyitás Elsősorban az oktatási inti menyek siettek segítségül* ; re hely biztosításával, de ttf , 1 tudjuk, hogy így sem sikert minden csoportunkat meg# tani; már hiányoznak a fo* i sainfc, a bábosaink, az éné j karosaink—. A nagyobb té , dezvények esetében is le 1? lett mondanunk példa olyanról, mint a hangvf senysorozat... Jelenleg : alábbi „objektumokra” s* míthatunk: a 21-es, a 24-eS, j berekaljai iskola, az óvod» a Vár és a Kuruc utcai páí alapszervezeti helyiségek éí Diófa étterem... Itt talált* otthont szakköreink, klubi ink, tanfolyamaink. A szór koztató, műsoros estek, be? ti találkozók (a valah „szomszédolás” alkalmai) Diófa étteremben szervezd nek. Üj programokkal, újai kiscsoportok szervezésé*1 tehát nem nagyon tudói „megjelenni” a városka pontban; itt az ,Ady mef nyitásáig a megtartásra és* átmentésre rendezkedhető!1 csak be — Halmai László igazgató: — Szükséges és hasai? volt mindkét találkozó a 1* kótelepeken élők képviseli vei. Tisztázódtak az egy üt működés lehetőségei és kef( lei, tudjuk, kitől mit várt? tunk, ki, miben tud segíted1 Eltűnhetnek tehát e kötőid5 lú kapcsolattal a bizonytalan sági tényezők, s ki teljesei hetnek a lehetséges közműv* lődési programok. Minden* megkönnyebbülését feje/ ki.:.* A tetteken a sor. T én agy József Küffökfj társas utazás: BECS : Részvétef? díj: kb. 2400 Ft -f- útlevél -f- költőpénz. Jelentkezés és felvilágosítás: 3 napos társasutazás atrtóbusszol Miskolcról; félpenziós ellátással. Időpontok: november T7-T9. november T9—21. IBUSZ Utazás? Iroda, Miskolc, Széchenyi út 56.. valamint ózdi,, leninvárosi, kazincbarcikai, mezőkövesdi, sárospataki és sátoraljaújhelyi irodánkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom