Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
■tat ■ s __JE E 5ZAK-MAGYAROR5ZAG 6 1981. október 25., vasárnap r r esa Filmek-télre b' SK: idstiä » WKEP » hideg, a tá és az eeé «ISI a fűtött mozikba betérő nézőknek? Erre ■ kérdésre kíván választ adni az a tájékoztatás, amely 2» év hátralevő időszakának filmkínálatából emel ki néhány művet. Hármat köziüwk már b« te mutattak a premiermozik, . s egy azok közül az Yves Montand főgaorcplc- sével készült L, mint Ikarusz különösen értékes élmény a politikai bűn ügyi filmek kedvelőinek. Most kerül még a másodhetes mpzikba Dürrenmatt A bíró. cs a hóhér című kisregényének . filmváltozata, és a napokban kezdte meg üt] át az amerikai—NSZK koprodukcióban készült Vér vonal című bűnügyi film, amely különösebben jól sikerültnek egyáltalán nem mondható, nagjMné nagyon kefi szeretni a bon ügyi történeteket, és nagyon le kell szállítani az igényeket, 1» ezt választja magának a néző. A közeli időkben kerül közönség elé a Jesse James balladája című amerikai wes- temfilm, amely a polgár- háború idején játszódik. A tudományos-fantasztikus filmek kedvelőinek igényeit kívánja szolgáim A 3. számú úrbázis című amerikai fikn, a katasztrófa filmek kedvelőinek igényére pedig jön a Hurrikán című amerikai film. Az elektromos eszkimó című fűm gyermekszereplője teranésaetffftötti talay- danságokfaai uendelkezák és így varadon szituációkat teérdekel. A mocska rejté- k$es halála címmel olasz vígjáték is jelentkezik sar eflssbveöseaő hetekben. November eteő Hetében kezdődik a szovjet ßtmek fesztiválja; ennek kínálatával a későbbiekben külön foglalkozunk. A magyar filmkínálatból már elkezdte világszerte díadal- űtját Szabó István Me- ■phistó című filmje, most látható a Fekérlófia. című, egész műsort betöltő rajz- játékfilm, amely magyar népmeséken alap«!, és november végén kerül a mozikba Jenesé Miklós és Hernádi GyvHa új filmje; A zsarnok szive, amely egy hoeeaccíőí történet feldolgozása, magyar környezetben, Jancsé és Hernádi sajátos kifejezési eszközei vei. Végül az évét A honéért című zenés film zárja IWéa-epsfSttes, valamint a Fonoffráf eppőttas és tee- mésmetesem ige» aafc fift.-ssesrefx&J Amikor Orosz András elsőszülött fiát, Lászlót elkísérte az' ózdi közgazdasági technikumba, még jobbára csak szakmát tanulni adták fiaikat a szuhogyiak. Mi tagadás, neki is az járt a fejében, legyen valamilyen „szakmája”, a fiúnak az érettségi mellett, biztos kenyér, ha nem sikerülnek álmai. De hát László jófejű gyerek volt, azóta régen maga mögött tudja a köz- gazdasági egyetemet is, s van néhány éve annak, hogy a szülői ház ajtaján meghívóval kopogott a postás: fiuk doktorrá avatására invitálták őket, kedves szavakkal. | A fiúk különben is szeretnek élni a meglepetéssel. Merthogy négy fia van az Orosz házaspárnak, sorrendben László, András, .Gyula és József. Így érkezik néha orvosi szaklap a borítékban Andrástól. Ö egyébként most túlonnan van az országhatáron, Po- j zsonyban, egy nemzetközi orvosi szimpóziumon tart I előadást. A nagyobbak már „befutottak”; s szó ami szó — mondja az édesapa —, jő hogy voltak a nagyobbak. Ha a kisebbek néha „leeresztettek”, könnyebbe« vették a tanulást, ott vott a példa, meg a testvéri szó i*. S ahogy a többiek sorakoztak, nőtt a bizodalom Is; a szülők ráhagyták az iskolaválasztást a gyeoefcefe- ne. — Mégy gyerekül* voll — mondja az édesapa — pedig akkoriban más- errefcM egyke volt a divat, legfel- jebb a keltő. Mi heten, a feleségemé-k négyen voltak testvérek. Nagy családhoz szoktunk. Talán éppen a nagy családot akartuk ej- lensűtyoam valamiképp, asaSnor azt mondtuk; kényeztetni, babusgattad nem tudjuk őket, de ha jól tanainak, megadjuk, ami tökünk tét*. Oven egyszerű •nőit, mert ha nehéz is vett,- 1- , I.l.r- I VHT- ...... YJ, TEMB JBBt 8EfwSÖOSeg, a lehetőség... Apámék, szegények, örültek, hogy a mindennapit megadták nekünk. A gondolata se merült fel, hogy tanulni menjünk ... S ahogy visszagondolok, Szuhogyon talán egyetlen egy olyan eset volt, hogy az egyház kitaníttatta... Maguk már ráintenek, ha szóba kerül. Régi nóta, hol van az már! Pedig micsoda szó volt, micsoda szerencse — évekre beszélni - való ... Én is szerettem tanulni, nem mondom, hogy a legjobb voltam, de a feleségem, az igen. Neki mindig jó esze volt. De még a gondolatát is leintette a tanulásnak ... De hát ezek tényleg régi történetek, szeretjük a kereskedőszakmát, s a fiaim mellett arra vagyok büszke, hogy harmincöt év alatt, egyszer se vott lettárbi án y om. Különben is, mondta, ast- trtan egy fordulattal, hogy • fiók révbe értek, most már az unokáké az elsőség. Olyan fiús család az övék, a hat unokából csak egy a lány. A lsét iskolás becsülettel helytáll, s ha látogatóba mennek, csak papá val térnek adudul. — Néha etoéaem, hogy foglalkoznak velük, öltöztetik őket. & megkérdeztem más- magamtól, vajon nem neheztelnek-e ránk a fiúk. Laci meg Bandi már egyetemista volt, de nyáridöben velem arattak, ötven fon nívóit a kollégium, nem sok. Ösztöndíjat is kaptak szépen, Bandi a Szovjetunióban járta az orvosit, de azért kellett a pótlás. Ruhára, könyvekre,.. Részes- aratúink, együtt a gyerekekkel. Néha teljesen leizzadtak, de becsületükre legyen mondva, egy se állt ki... A kisebbeknél már köny- nyebb votfc, a nagyok saját hibákra álltak. S mondja: bekalkulálták, hogy elmenmek a gyesekek. Felnevelik őket, de már nem lesznek az övéik. S így van rendjén. így természetes. A maguk útját járják, de nem tagadják meg gyermekkorukat. A falut, a szülői házat A „Bandi fiú” is végig vitte őket a tapolcai kórházon, s ki nem hagyta volna, hogy a kórházigazgatóval is megismertesse őket... Különben, ha erre gondol, megnyugszik egy kicsit, nem nevelte rosszul a gyerekeket ... A munka tiszteletéi tanította nekik ... Hogy nagy dolog-e? Talán kezdetben az volt, mert akkortájt még messzebb kellett menni az iskoláért Most, ott van az edelényj gimnázium, ha valaki gimnáziumot akar. Szakmát tanulni mindig is mentek a szuhogyi fiúk, legfeljebb a lányok maradtak otthon. Sajátos faiu ez; együtt él a bányász meg a földműves, keverednek is a foglalkozások, s a szakmának, a tanulásnak megvan a rangja.’ Most már a lányoknál is. Ráki Ernöné tanítónő mondta, évek óta senki sem marad otthon, aki elvégzi a nyolc osztályt. Mennek szakmunkásképzőbe, szákközépiskolába meg gimnáziumba és tovább. Most is van vagy tíz falubeli gyerek, aki valahol még tovább tanul. Tanítóképzőbe, műszaki egyetemen, meg Debrecenben, a tudományegye- temen. A Baffy gyérek meg a Szovjetunióban. Apjuk, anyjuk munkásember ... — Kezdetben szóbeszéd ■nőit a faluban, tanul a gyerek .... Ma is tudjuk, hogy a Pisti fiú, meg a Mari lány jót vizsgázott. És' ez így' van rendjén, akármennyire “ elcsépelt; a gyerekeinkben élünk. És ebben természetes, hogy a gyerekeink magasabb iskolát járnak, hogy megtanulják a szakmát. Csutora« Annamária- ' remt; bizonyára sokakat ^ jenJvesvterkor, s ebben aír. ff Akkortájt tudom á-i 9 nyes munkatárs vattám • a Légha józári - Intézetben. Azt a feind.,/tol kaptuk, hogy hazad Zeppelineket állítsunk e*ő. Épületünk Szófia mellett volt Rendelkezésünkre állt egy repülőtérnek alkalmas sima mező, pilon a jövendő léghajók fogadására, valamint dolgozószobák, melyek egy kellőképpen átalakított egykori kaszárnyában helyezkedtek eL Stábunk nem volt túlságosan nagy, így mindegyikünknek jutott egy-egy kis, furnérral leválasztott szoba: apró iroda, melynek ablaka a mező feáé tekintett.-■ A munka elosztása során rám a személyszállító-kabin megtervezése esett, és lelkesen fogtam a problémák megoldásához. Az egyetlen komolyabb nehézség az üvegfelületek kialakítása volt. Elképzeléseimben hajlított üvegre lett volna szükség, ám ilyesmit nehéz önteni. Ezenkívül az első, még nem tökéletes repülőeszközök esetleges lezuhanása után rettenetesen sokba került volna az ' űyegele- mek cseréje. Én azonban a tudomány-,;: nak szenteltem életemet, és éjt nappallá téve leküzdöttem az akadályokat. A lehető legkülönbözőbb eljárásokat eszeltem ki: nem keserítettek el az üveg kedvezööen hajlítási és nyújtási paraméterei, es még nagyobb elszántsággal folytattam a kísérteteket. Segítőtársam te akadt Szalma sárga hajú, copies, kék szemű, elég egyszerű, de dolgos lány. A szamokon falvak egyikében született. Bácsinak hívott. Arra gondoltam, hogy az előző rendszerben valószínűleg egy gazdag családnál szolgált, tűrve a háziúr lelket gyalázó megaláztatásait, és a gazda fiainak gorombaságát •A lány az esfi gimnázium kilencedik osztályait végezte, és nemegyszer ott maradtam munka után, hogy segítségére legyek néhány (számára nehéz) matematikai egyenlet megoldásában. Elmondhatom, hogy a matematika iránti szerrvé- délyünk összekötött bennünket, és igazán örültem, mikor az utolsó, félig üres autóbusszal a nagyváros felé utaztunk. Nem kell azért rosszra gondolni — még csak nem Is csókolóztunk. Felsőfokú iskolai végzettségem, levelező úton letett aspirantúrám, orosz nyelvismeretem és asztalo- 'ncíptr, heverő könyvem, Ron Mayferson, a haladó amerikai novellista „Gömbvillá- mok”-ja nem engedte egymáshoz közelíteni sza-., mokovi málnára emlékeztető skarlátpiros ajkát és crgswettátedf «nfigfeesereda#» «zamat Kapcsolatai* mán to*>- mészetű voít. A köksönou szimpátia és a köksonös tisztelet éltette. Ezért lepődtem meg «tg határtalanul, amibor íntérj zefcünk igazgatója, az »telein nagyrabecsült tudós magához hivatott, és bizonyos kényelmetlenséggel a hangjában tudomásomra hozta, hogy kívánatos lenne, ha legalább a munkaidőben megőrizném tekintélyemet, továbbá, ha nem maradnék öt után az irodában segítőtársammal, és hogy a kutatások területére korlátozott kényszerű kapcsolatunk megköveteli —, mint ahogy így is illik — a magázódást. Megértik, bizonyára azt a keserű szájízt, amellyel fogadtam az említett beszélgetést, és arpit utána is éreztem. Nemlétező kapcsolatokért torkolnak le a legmagasabb helyről: ki az, aki nem fortyanna fel ezen? Jámbor ember lévén, nem tettem ellenvetést, és bekérettem a lányt. Közöltem vele. hogy viszonyunknak gyökeresen meg kell változnia. Ö felhúzta a szemöldökét és kiment. A következő naptól kezdve magázódtunk. — Tessék elképzelni, tegnap néztem a televízióban Shakespeare „Rómeó és Júliá”-ját és azt a..,.tanulságot vontam le, hogy mindig akad egy-egy idióRoszen Boszev: ta, aki tönkreteszi a fiatalok munkáját — mondta, nme én a következőképpen válaszoltam: — Igen, a leggyengédebb emberi érzések meg nem értése minduntalan tragikus kollúáóval jár, bár az ember a munkában is találhat, igaz nem liyen jellegű — vigasztalódástA kabin pedig haladt a megvalósulás felé. (Ekkor még nem tudtam, hogy a hordozó test közel sem áll így.) Egyszer az intézet igazgatója megnézte legutóbbi vázlataimat, és kijelentette, hogy nemsokára hozzáfoghatunk a kabin megépítéséhez valóságos méretekben. És segítőtársam, a lány, ekkor úgyszólván megbolydult. Követte a famegmunkálást, ügyelt a belső tapéták minőségi felragasztásra, ellenőrizte a fűtőrendszer hatékonyságát. A kabin elkészült, és az átvevő bizottság, miután megvizsgálta a függő- ágyakat, benézett a raktárba' és az egészségügyi helyiségbe, helyet foglalt a leendő léghajó irányító részében és aláírta az okmányokat. Türelmetlenül vártam a léghajó többi egységéről érkező eredményeket, de hiába. Kolléganőm időközben engedélyt kapott, hogy távoli vizenyős lakásából áttelepedhessen a kabinba. És a puszta mezőn megjelent egy furcsa, szivar- alakú, fénylő ablakocskákkal teleszórt ház, kedves függönyökkel, előtte lábtörlővel. Nőn tagadhatom, sikerem után igazgatónk megenyhült, úgyhogy tisztelt és becsült vendég lettem ebben a házban. Le-leültem az egyik függőágyra, és míg vártam, hogy felforrjon a kávé, szóba elegyedtem ismerősömmel. — Magának — mondta — már családra is gondolnia kéne. A férfi egymaga nem férfi, hisz nincs mellette senki, kinek megmutathatná férfiasságát. Nincs igazam? — Van benne valami — teletem —, bár a tudóOil many embere az előtte tornyosuló problémákkal vívott harcban is bebizonyíthatja férfi voltát. — Eredjen már, mindig csak a problémák, a problémák! Nincs még elege belőlük? — Vannak dolgok, melyek nem tudnak unalmasak lenni — vetettem közbe. — Na, de azért más egyebek is léteznek, amik szintén nem válnak unalmassá — válaszolta sejtelmesen. így cimboráskodlam vele ebben az égi otthonban, felkészítettem az érettségi vizsgára, megpróbáltam besuszterolni az Építész- mérnöki Egyetemre, de valahogy nem jött össze. Teltek-múitak az évek, de a hordozótest nem tudott a magasba emelkedni. A vége az lett, hogy az intézetet bezárták — a léghajó gondolata pedig szertefoszlott. Valamennyi kollégám kerített magának űj munkát, nekem is sikerült jó