Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. október 25., vasárnap to2.Ak-MAuV AnuuiAg / Együtt az acéllal — A szabolcsi faluban Pit valamikor egy Bot Pál nevű uraság, a házak között meg egy Palád nevű patak csörgedezett. Azt mondják, igy kapta a nevét az én szülőfalum, Botpalád. 1945-ben születtem, négyünk között én vagyok a legidősebb. Apám traktoros volt, édesanyám háztartásbeli. Tizenhárom éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, városba költöznek és az iparban^ keresik a kenyerünket. Apám először zsákoló volt a Borsodi Vegyi Kombinát műtrágyaüzemében, anyám takarítást vállalt. Nem sokkal később édesapám vegyipari szakmunkás-bizonyit- vanyt szerzett... — meséli eteie történetét Varga La- jns, * ken in Kohászati Művek elektr oacélm ú vének fő- otvasztára. — Ha Botpaládon maradunk, nem tudom, milyen pályát választok, Kazincbarcikán ahogy megkóstoltam az ipar levegőjét, elhatároztam, hogy nagyüzemi munkás lesztek. Nem volt gondom a tanulással, mindig kitűnő volt a bizonyítványom, bármilyen szakmát választhattam — Már nem is tudom miért döntöttem az etek tv o- acél-olvasztár szakma melléit. Így alakult. Másodév ntán az NDK-ba küldtek jutalomútra. Élmények tömkelegével és öt kis ajándékcsomaggal érkeztem hasa. Igen jó kedven» volt. Nem sejtettem, hogy ez lesv életem legszwmorúbb napjaJ Becsengettem, aztán eíbúj- tema, gondoltam, megtréfá- k>tm a családot. Apám nyitod. ajtót, leültetett mmt valami vendéget... Míg odavoltam, meghalt asr. édesé anyám. Munkája közben, a vegyi kombinátban belélegzett valamilyen gyilkos gázt. Mérhetetlen kínomban elátkoztam az ipart, a sorsot. apám rossz óráját, azt, amikor a mi kedves Botpa- ládunkat a várossai cserélte fel. — Ám, ahogy mondják, a kocka el volt vetve, a mi családunk eljegyezte már magát az iparral. Vigaszt nyújtottak az új élmények, a szakmunkás-bizonyítvány, az első munkahely. Módot adtak rá, hogy azonnal folytathassam tanulmányaimat. Beiratkoztam a Gábor Áron Kohóipari Technikumba. Ott ismerkedtünk meg Jolival, a feleségemmel. Ö nappalira járt. Házasság, albérlet. Aztán megszületett a fiunk, Lalika. Nagy fiú már, ötödik osztályos. A kicsi, Peti óvodás. Most már, szép otthonunk van az Avason. A munkámat továbbra is ugyanúgy szeretem, műszakos főművezető- helyettes vagyok. Tegnap példáid nyolcvanhat ember munkájáért voltam felelős. Ügy érzem, az acél és én megszoktuk egymást, össze- ismerkedtün k. A jó képességű fiatal olvasztárra rövid időn beltH felfigyelt a környezete. Az ifjúsági mozgalomban szerzett tapasztalatait hamarosan a pártban érvényesíthette. A szakszervezeti tagság is bizalmat szavazott Varga Lajosnak, bizalmivá választották. — A Tátra utcán laktunk akkor, az egyik albérletünkben, amikor megállt egy elegáns autó a ház előtt. Mondták, a vállalatom vezetőségének javaslatára kooptálnak a Borsod megyei Népi Ellenőrző Bizőtlság- ba. „ Meglepődtem, kértem, adjanak egy kis gondolkodási időt. Egy óra múlva visszajöttek. Én közben a tetőt javítgattam és tényleg nagyon gondolkodtam. Végül úgy elöntöttem: vállalom, mert .sok értelmét látom ennek a feladatnak. Igazi közéleti tevékenység. A megyei tanács dísztermében tettük lé az esküt. Eszembe jutott Botpalád, áss addigi életem és bizony még is hatódtam egy kicsit. Sokáig ő volt a legfiatalabb a Népi Ellenőrzési Bizottság megyei testületében. — Csakúgy mint a kohászatban öreg mesteremtől, Malecz Károly bácsitól, itt is sok segítséget kaptam az idősebbektől, a tapasztaltabbaktól. ügy éleztem, az elnök is megkülönböztetett figyelemmel osztja rám a feladatokat. 1972-ben kaptam egy nagy munkát, mi úgy mondtuk, vizsgálatvezető gyakornok voltam. Egy vizsgálat nem könnyű dolog, az embernek bele kell élnie magát a témába. Nem igaz, hogy csak a színészek élik át a szerepüket. Én búcsút vennék a szakmámtól, ha nem tudnék együtt élni az acéllal. Nos, így van e» a népi ellenőrzéssel is. — Az idén nyáron azzal bízta meg a megyei NEB, hogy irányítsa azt a vizsgálatot, amelyik a munkahelyi demokrácia érvényesülését volt hivatott tisztázni. — Kényes téma, de vámnak személyes tapasztalataim. Harminchét helyen kérdeztünk rá a dolgokra, ismerik-e valójában az üzemi demokrácia fogalmát. Nem szeretném most „kiadni” azokat a munkahelyeket, ahol a beosztottak csak hírből ismerik, olvaslak róla... Siralmas képet kaptunk. Vállalataink, intézményeink — mármint a megkérdezettek — dolgozóinak egyhannada van csak tisztában a fogalommal. A többiek vagy nem ismerik, vagy azt mondják, tabu téma ez, nem akarnak újat húzni a főnökkel. Az az én véleményem, hogy az emberek többsége keveri a fogalmakat. Nem isménk a jogaikat, úgy vétik, eBen*- mord ar, egyszemélyi vezetésnek a beleszólás. Bedig a vezetők, akiket én ismeret, azt mondják, gondtalanabb az életűk, ha a munkatársak, a kollégák, szakik besegítenek, hiszen több szem többet lát, több agy többes képes. Varga Lejre tiwgúnéheWt a zene teszi teljessé. Szülői örökség. Tizenkét éves kora óta játszik. — Mindent, amit szépnek tartok. Mégis a népdal, az áll a legközelebb hozzám. Lévar Cyérgyt helyet találnom a Külhoni Aerodinamikai Intézetben. Az életem rendesen folyt tovább. Az idő múlásával egyre inkább elfeledkeztem azokról az álmaimról, melyeket a Zeppelin iránt tápláltam. Az idő — lényegét szolgáltatta és nem hazudtolta meg önmagát: új problémák, ■ új feladatok új távlatok. Egyszer csak eszembe jutott az égi otthon. Nekivágtam a megváltozott mezőnek, és már messziről láttam a ház füstölgő kéményét. Hajdani kolléganőm hagymát duggatobt a kertben. Mikor észrevett, igen megörült. — Nohát, csak eljött hozzánk — csapta össze a kezét. — Tessék, kerüljön beljebb, harapunk valamit, és megismertetem a férjemmel. — Óh, csak tán nem változott meg a családi állapota? — kérdeztem képmutató frivolsággal. — De bizony! Petkó billenccsel jár és bulldózereknek szállít. Bent minden olyan volt, mint annak rendje és módja: televízió, mögötte subaszőnyeg, gyermekágy, az egykori tűztér fölött füstölődé birkakolbász, befőttek, mazsola — kedves és meghitt, gazdag és barátságos. mikor odakünn hideg van. Beszélgettem a jó emberekkel, és egy üveg lekvárral a kezemben tértem vissza a városba. Mikor már elég tá- • vol voltam, még egy utolsó pillantást vetettem az égi otthon felé: szilárdan állt a földön, kéménye pedig életem egy részét, a léghajót rajzolta az égre. Feltámadt a szél és a léghajó elszállt a semmibe. Adamecz Kálmán fordítása Este már jó lesz... A fiatal traktoros fázósan gombolja össze magán a keli munkáskabátoi, amikor kilép házának kapuján. Felnéz a lelhötelen egre. azt vizsgálja, milyen idő vár rá a mai nap. Hajnalban már dér lepi a földet, a fákat, a füveket, a háztetőket a kerítéseket A der fehérsége segít, a kelő Napnak világosabbá tenni a világot, amit a Nap úgy halai meg a megdermedt harmatnak. hogy később sugaraival magába szippantja. A folyo felöl hideg, viz- szagú szél fúj. „Ma sem lesz eső” — gondolja magában, a*níg a tsz-kőzpont felé ballag a meg kihalt uécán. Pirosra festett: traktor, meg szürke pótkocsi varja a központ udvarán. Es a munkatársai, a többi traktoros, meg a faros, vagyis a mun- kagépkezeló. „Jó reggelit!” — köszönés, egy cigaretta, néhány mondat beszélgetésképpen, de szeme-keze közben a traktor hideg vastömegét tapintja. Már két esztendeje dolgosak ezzel a goppel, s még soha nem hagyta cserben. Nem igényes. Olaj, víz, gázolaj kell csak neki, aztán lehet nyomni a gázt Amikor az első betevőin lós, vetőmaggal teái zsákokat felrakják a pótkocsira, még fázik a körmük. De aztán a munka megfris- siti az ember vérkeringését, s mire végeznek a rakodással, ki is pirulnak, szinte melegük lesz. Ezen a vetési napon már csak 20 hektárra való vetőmagot visz magával. A tárcsás- csoroszlyás vetőgép ott várja őket, ahol tegnap este befejezték a munkát; ez idekinn töltötte az éjszakát Miután megetetik vetőmaggal, engedelmesen indul a traktor nyomában, teszi a dolgát Ügy reggel 8 óráig negyet kerülnek a nagy táblában. Aztán megállnak. A táskából előkerül a reggeli. A traktoros háziszalonnát eszik kenyérrel, meg szőlőt, almát az alapgázzal duruzsoló traktor árnyékában. Aztán rágyújt Míg szívja a cigarettát, eszébe villan, mit is álmodott éjszaka. Lehunyja fáradt szemhéját és arra gondol, hogy talán folytatódik az álom. Az álom, amely valahová messze sodorta, Valószínűleg az eddigi legteljesebb Zichy-katalógus került a közelmúltban az Országos Széchenyi Könyvtár birtokába. Zichy Mihály festő, grafikus, az illusztrálás és a rajzművészet nagy mestere 20 éves korától haláláig — rövidebb-hosszahb megszasoba sem hatott. idegen tájra. Buja zöld növények között sétált teher ingben, fehér nadrágban és könnyű fehér cipőben. A Nap sütött fölötte, mintha csak az ö fejét célozta volna meg. Nagy, lomha, rózsaszínű madarak keringtek a vakítóan kék égbolt alatt. Érett narancs és citrom kmalta magát a fákról, csak a kezét kellett volna kinyújtania érettük. Szemei. bántó fehér hazak köze éld, fűszeres illat csalogatta egy sokablakos épület felé. Belépett és illedelmesen köszönt, s bár sokan ültek a barna asztaloknál, senki sem fogadta. Latta, hogy élénkén beszélgetnek, de a hangjukat nem hallotta. Leült az egyik üres asztad mellé és várakozott Idős, elegáns, ősz hajú férfi hajolt meg szertartásosan előtte, két kezét mellén-ke—■ resztbe téve. Amikor, gá.né- , zeit, megdöbbent. Régen halott szépapja állt előtte és mosolygott. A bajusza eppen olyan huszáros volt, mint mindig életében, de a ruha ja Nem volt rajta a szépen gondozott rámáscsiz- mája, csak valami leheiet- vekony saru, a szürke lovaglónadrágja helyett élesre vasalt, rászabott, könnyű fehér nadrágot viselt. Az mg ugyan fehér volt rajta, mint mindig, de felső két gombjánál nyitott volt, a fehér zakó pedig aranyszínű díszítéstől csillogott. O megszólalt, beszélt a szépapjához, de nem hallotta a saját hangját. Egyáltalán valami üvegbura alatti tiszta csendtől csengett csas a füle ... És akkor felébredt. Felkattintotta a kislámpát és ránézett a vekkerre. Hajnali négy óra volt. Cigarettát vett elő az éjjeliszekrényről, aztán kiment a konyhába rágyújtani. Az ébresztőórát is magával vitte. Elzárta a csörgőjét, aztán letelte a viaszosvászonnal letakart asztalra. Nem lesz rá szükség, tudta, már nem alszik. Elővette a kávéfőzőt, álmosan bajlódott vele, aztán csak ült a sá- medlin, hallgatta az óra ketyegését, arra várt, hogy felszisszenjen a kávéfőző ... Ezt élte most át ismét a traktor árnyékában. Felnyitotta szemhéjait, felállt, “““T—————— kításokkal —. Oroszországban dolgozott. Négy cár testűjeként számtalan rajzot készített az udvari életről, az ottani emberekről. Emellett neves írók, költőív műveit illusztrálta. Odaérkezésétöl kezdve a XX. század elejéig valamennyi műalkotásának cia szaraz földbe taposta a í cigarettavéget, aztán beült 1 a gepbe. Elővette a tér- j, moszt, tedelebe töltötte a F párolgó kávét. Ránézett a j karórájára, öklével megdől - : zsöltc fáradt szemét; aztán,! gázt adott á gépnek. A kő- ! zelben tanyázó varjak lusr tán arrébb libbentek. A | traktor neki feszült a föld- | nek. A deli harangszóig r nem is csökkent a hang- j eleje. . Del ben fényesen süt a j Nap, de meleget már nem | ad. Csak arra jó, hogy meg S feketébbnek lássék a föld 1 és a varjak fényes tolla. Á i hajnali vizszagú, hideg szél í is clült, nem zörgeti a szom- 1 szédos szüreteiében táblán j. a kukorica száraz leveleit. Az ebéd ugyanúgy — tas- js kából — és ugyanaz —sza- J lomra, kenyér, alma, szőlő ! —, mint a reggeli. Utána | egy kannafedö víz és egy { cigaretta-,..A; traktoros fá- i rádí szemhéja alól figyeli , a . tájat.. Arra gondol, hogy es- V tig jól elrázza még a trak- f tor, épp elég lesz ezt a mai tizenkét órás munkaidőt is lerántani. De este, este már jó lesz. Estére befejezik a i vetést. Leteszi a gépet, meg- j' fürdik, hazamegy az asz- í szonyhoz, meg a két gyerek- J hez. Aztán elmegy a Düfé- i be egy-két korsó sörre. Aztán meg leül a tevéhez. Este, este már jó lesz. A nagy fekete táblában egyenletes duruzsolással halad a piros traktor háta ■■ mögött a vetögéppel, an- j nak állókáján-járókáján * munkatársával, a farossal. Ilyenkor már korán szűr- ■ kül. A traktoros arra gon1- . dől, hogy talán lámpa mellett fognak dolgozni, mert addig ma nem hagyja abba, j amíg az egész táblával nem í végeztek. Es később való- , ban meg is gyújtotta a lámpát. A szomszédos táblákon 1} is fények gyúlnak, fények , vonulnak. Ott is dolgoznak. , És az utolsó forduló. Az- tán csend .. Még nincsen teljesen sö- , tét. A folyó felől felhők árnyékolják az ég világosságát és ismét életre kél a ., vizszagú, hűvös szél. A kö- | zeli fények pislognak, hi- , vogatnak. Ember, gép, ma- j dár hazatér. Eltelt egy j munkanap. Semmi különö- j sebb nem történt Itt is j földbe került a mag. Oravec Janó« ^ __________________________I m ét folyamatosan vezette | egy könyvben. E könyvről | Oroszországban másolatot i készített Pintér Ákos. mis- í kolci származású, fiatalon | elhunyt hírlapíró, akit Zi- chy nagyon megkedvelt és " támogatott. A Pintér készí- | tette határidö-naplószerű ' könyvmásolat egy hazai an- s tikváriustól került a könyvtár ritkaságai közé. Zichy-katalógus
