Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

ESZAK-MAGYAROR5ZAG 4

1981. október 21., szerda

Jelenkortörténet

A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi intézete tudományos ülésszakot rendezett a közelmúltban „Válság és megújulás; gazdaság, társadalom és politika Magyarországon; az MSZMP 25 éve" címmel.

Porkoláb Albert megyei tanácselnök-helyettessel

T

örténelmi léptékitel mérve, a felszabadulásunk óta eltelt időszak meglehetősen rövid. Közelmúltunk történelmi folyamata lényegében a jelenünkhöz tartozik. Kz a jelenkori folyamat különösen izgalmas azok számára, akik végigélték, de azok számára sem érdektelen, akik beleszülettek, s a folyamai elejét éppúgy a tankönyvekből ismerik, mint bármely más korszak történelmét. •

Kétségtelen, hogy mai , társadalmunk fejlődéstörténeti kiindulópontja 1945, s nem véletlenül nevezzük történelmi sorsfordulónak népünk életében felszabadulásunk tavaszát. Ügy is mondhatjuk, hogy ekkor léptünk a múltból a jelenbe, hiszen ettől kezdve szabhattunk új utat a történelemnek, tulajdon életünknek. Tudjuk, hogy ez az új út nem vezetett nyílegyenesen a jövő felé, tudjuk, hogy ezen az úton a múlt híveivel csatázva vívtuk meg a magunk demokratikus forradalmát, s jutottunk el a fordulat évéhez, megteremtvén a szocializmus építésének hazai feltételeit; a párt vezette munkásosztály hatalmát, szövetséget a többséggel, irányadó, előremutató programot, népi demokráciát. És azt is tudjuk, hogy bár a továbbhaladáshoz — legalábbis a negyvenes évek végéig — minden feltételadva volt, mégis időlegesen mély kátyúba jutott a szocializmus szekere.

Jelenkortörténet. Ezt kutatni, jelenünk történeti folyamatát tanulmányozni részint jóval nehezebb, részint pedig jóval aktuálisabb feladat, mint bármilyen más történelmi korszak vizsgálata.

Hogyan és miért jutott válságba a szocializmus Magyar- országon, s hogyan sikerült ezt a gazdasági, társadalmi, politikai,' valamint tudati és morális válságot leküzdeni? Ezekre a kérdésekre válaszoltak a közelmúlt történelméről rendezett tudományos ülésszak résztvevői, akik a szocialista megújulás negyed- százados magyarországi tapasztalatait is elemezték. A háromnapos tanácskozáson elhangzott előadások és az előadásokhoz kapcsolódó viták az adott korszak történeti áttekintését, tudományos igényű megismerését és értékelését szolgáló kutatások eredményeit tükrözték. Lényegében olyan feldolgozási kísérletek kaptak nyilvánosságot, amelyek jelenünk tanulmányozásán alapultak.

A marxista—leninista társadalomtudomány ismert tétele, hogy egy történelmi kort épp oly kevéssé lehet abból megítélni,' amit önmagáról gondol, mint ahogy egy bíró sem ítélheti el a vádlottat annak alapján, ahogyan az a saját cselekedeteiről, mulasztásairól vélekedik. Csakhogy a társadalomtudomány, ha nem is bírája, de szüntelen vizsgálója a saját korának. A tá rsa dalom továbbfej les ztése érdekében kell tanulmányoznia a kritikus helyzeteket, a megújulási utakat, a kritikai elemzés igényével kell feltárnia a saját jelene ellentmondásait. Bármily nehéz is a feladat, korántsem lehetetlen. Bizonyíték rá maga a konferencia, amely mind a gyakorlat, mind a tudomány irányában ösztönzést adott a helyes cselekvésre. Annak pedig külön örülhetünk, hogy a negyedszázados szocialista megújulás olyan politikai, társadalmi körülményeket és

légkört teremtett, amelyben az ilyen nyilvános ösztönzés természetes.

Bizonyára nem véletlen, hogy a tudományos ülésszakon felolvasott tanulmányok legtöbbje a társadalmi, politikai folyamatokat mindenekelőtt közgazdasági megközelítésben elemezte, hiszen a gazdaságpolitikai stratégia- váltás ma is tart, s éppen gazdaságunknak • kell a külső hatásokra a legrugalmasabban reagálnia. Mindemellett a tanácskozáson részt vevő tudományos kutatók elemzéseikkel nem csupán nemzeti feladataink megoldásához kívántak segítséget nyújtani, hanem a történelmi tanulságok általánosításával, a marxizmus elméleti gazdagításával nemzetközi érdeket is 'szolgáltak.

Kimutatták — mégpedig a nemzetközi folyamatok összefüggéseit is elemezve —, az ötvenes évek válságának kialakulását, amely az ellen- forradalomba torkollott. Értékelték az 1949-ben már minden politikai ellenőrzéstől elszakadt magyar pártvezetés szubjektivizmusát; a nyilvánosság teljes kizárásával diktált, ugyanakkor a társadalmi egyetértést megkövetelve végbe vitt újabb, ám ezúttal rejtett és antidemokratikus fordulatot, amely végső fokon ötvenhathoz, a szocializmus magyarországi válságához vezetett. Nyilvánvalóan elméleti jelentősége is van annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt milyen módon volt képes hazánkat — a szocialista közösség egyik országát — ebből a gazdasági, társadalmi, politikai válságból kivezetni, teljes egészében szakítva a voluntarista gazdaságvezetést, hibákat, bűnöket eredményező módszerekkel és mechanizmussal. Továbbmenve, elméleti — és éppen ezért nemzetközi — jelentősége van annak a konferencián részletesen elemzett negyedszázados történelmi folyamatnak, amely szervesen kapcsolódik az 1945—48-as időszak forradalmi vívmányaihoz, s amely lényegében az MDP 1948-as programnyilatkozatában meghatározott célokat adaptálva Magyarországot a szocialista közösség politikailag és gazdaságilag is szilárd tagjává tette. Ez a megújulás, ha időszakonként nem is volt egyenes vonalú, mentes volt az illúzióktól, s a realitásokhoz igazodva tette általánossá hazánkban a szocialista termelési viszonyokat.

ß konferencián éppen e legutóbbi negyedszázad szocialista fejlődésének tapasztalatairól, e fejlődés megoldott, és még nem megoldott ellentmondásairól, a kiépített politikai mechanizmus hibáiról, ezek elkerülésének lehetőségéről esett talán a legtöbb szó. Megfogalmazódott a demokratizmus tartalmának és intézmény- rendszereinek fejlesztési igénye is. Mindez nemcsak abból a szempontból- fontos, hogy a tudományos ülésszak az elmúlt évtizedek magyar valóságának feltárásával segíthet megfogalmazni a megújulás folytatásához szükséges következtetéseket, hanem abból a szempontból is, hogy ez ülésszakot követően — a hallgatóság nagy részét kitevő történelemtanárok révén —, hitelesebb és tartalmasabb képet kaphat szocializmust építő jelenünkről, az ezt tovább építeni hivatott nemzedék.

A. G.

Beszélgetés

Egy évvel ezelőtt beszélgettünk Borsod közművelődési feladatairól Porkoláb Albertiéi. a Borsod megyei Tanács elnökhelyettesével, s most — figyelemmel arra is, hogy éppen öt éve fogadta el az országgyűlés a közművelődési törvényt — újra számba vettük a legfontosabb feladatokat, illetve azt, hogy mi változott egy esztendő alatt.

— Az elmúlt évben a legfontosabb leendők között említette Porkoláb elvtárs, hogy élövé váljék a kapcsolat a közművelődéssel foglalkozó más szervezetekkel, szűnjenek meg a párhuzamosságok, növekedjék a módszertani műhelyek kisugárzó hatása. Egy év után, hogyan látja e feladat megvalósulását?

— Határozottan kijelenthetjük, hogy a közművelődés különböző szervei között jobb lett a kapcsolat. Elsősorban- vonatkozik ez a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsával fennálló, mindennapos, élő kapcsolatra, amelyhez hasonlót a közművelődés érdekében Borsodban még sohasem tapasztalhattunk. Igen jó a hozzáállás az SZMT-elnöksége részéről, ez nemcsak olyan konkrét intézkedésekben mutatkozik meg, mint a betegkönyvtárak szervezése, vagy az Ózdi Népművelési Intézmények fejlesztése,- könyvtárának átépítése, a Liszt Ferenc Művelődési Ház átépítése, hanem tartalmi kérdésekben is tapasztalható. Hatékonyabb lett a pártirányítás és ez nagyban segíti a tanácsi és a szakszervezeti szervek jobb együttműködését a közművelődésben. Az elmúlt év során a megyei tanács apparátusának közművelődési csoportja is mind ütőképesebbé lett, és ez az együttműködésben nagyon sokat jelent. Jók a tapasztalataink az. SZMT-n kívül á nagyüzemek szakszervezeti bizottságainál is; elsősorban a bányászoknál és a vasasoknál vannak a legjobb együttműködési lehetőségek és azokat ki is használjuk.

Ügy tűnik, hogy a jó munka- megosztással csökkennek a közművelődési munkában levő párhuzamosságok, s például Miskolcon a három művelődési központ, a Rónai Sándor, a Vasas és városi jó munkamegosztással más és más rétegekhez juthat el. A módszertani műhelyek kisugárzó ereje még nem teljes. Kellene egy komplexebb .megyei művelődési Központ, és nagyon kellenének hatékonyabb járási művelődési központok. A könyvtárak működése kisugárzó ereje a járásokban határozottan jobb, mint a művelődési központoké.

— Vannak kettős „arculatú” járások Borsodban, ahol a közművelődés részben szakszervezeti, részben tanácsi irányítással történik.

— Igen, elsősorban az ózdi és az edelényi járásra jellemző ez. Az ózdi járásban már foglalkozunk bizonyos integrációs tervekkel, azaz a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsával együtt, szeretnénk az ózdi járást közművelődési szempontból teljesen egybevonni, közös tanácsi es szakszervezeti irányítással es fenntartással, és így megszűnnének az egy járáson belüli egyenetlenségek.

— Gondolom, ez példa lehetne az edelényi járásban elkövetkező hasonló szervezéshez is. Tavaly beszélgettünk arról, hogy a hatodik ötéves tervben új közművelődési beruházások nem várhatók. Gondolom, ebben nincs változás.

— Nincsen. Ismeretes, hogy nagyarányú építések folynak Sárospatakon, ahol a korábban megkezdett művelődési központ építése mégwíart, és ugyancsak tart még a sátoraljaújhelyi művelődési központ igen nagyarányú rekonstrukciója. Ezek várhatóan a következő évben befejeződnek. és az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház teljes rekonstrukciójának befejezését is szeretnénk előbbre hozni. Ismétlem, új beruházásra nem kerül sor, de művelődési központokban és a járási könyvtárakban felújítások és átalakítások járási keretben várhatók. Funkcionális korszerűsítés, valamint tárgyi fejlesztés és korszerűsítés többfelé folyik és még várnato.

— Változtak-e Borsod megye közművelődésének személyi feltételei?

— Az előző évhez képest számbelileg lényeges változás nincs. De a személyi feltételek javításában igen nagy segítség számunkra, hogy a megyei pártbizottság ez év augusztus 26-án megtárgyalta a megye közművelődési helyzetét. Ott feladatul rótta lei számunkra, hogy az. állami irányítás teremtse meg a feltételeit az eredményesebb továbbképzésnek, a tapasztalatcseréknek és a jó működési formák elterjesztésének. A megyei pártbizottság igen nagy figyelmet fordít a köz- művelődésre és annak fejlesztésére. A párttól kapott feladatnak megfelelően, még ez év végén felvételi előkészítőt indítunk egyetemi és főiskolai népművelési szakon való képzésre jelentkezők számára; a jövő évtől más megyékkel közösen kívánjuk megoldani a közművelődési dolgozók továbbképzését. Szabolcs megyével már megvan a megállapodásunk, de Heves, Nógrád és Hajdú megyével is kooperálni kívánunk ebben. Feltétlenül tanulni kívánunk azoktól a megyéktől. amelyekben már néhány olyan közművelődési kérdést megoldottak, amelyekkel mi még küzdünk, vágy legalábbis előbbre járnak azok megoldásában. Éppen a napokban indult a közművelődési felügyelők egy nagyobb csoportja tapasztalatcserére, Bács és Zala megye viszonyainak tanulmányozására. Elsősorban az aprófalvas települések közművelődési munkáját fogják tanulmányozni, de elmennek megyeszékhelyre, önálló városba és egyéb településekre

is. A négynapos tapasztalat^ csere során 11 település munkáját kívánják tanulmányoz-, ni.

— Miben lehetne summázni a megye elkövetkező leg-, fontosabb közművelődési fel-, adatait?

— Ezt tömören mégha tá-j rozla a mar említett idei augusztus 26-i megyei párt-! bizottsági ülés, amely szerint elő kell segítenünk a társa-' dalmi célokkal való azonosulás készségét és képességét, aj munkásmüvelődésben pedig jobban kell integrálni az ál-! talános. a politikai és a szak-j mai műveltséget. Végül tőre-! kednünk kell a közművelődési intézmények .ntegráció- jára és ez visszatérés gyakorlatilag beszélgetésünk első gondolatköréhez, a különböző közművelődési szervek és intézmények kapcsolatának mind élőbbé tételéhez, a párhuzamosságok megszüntetéséhez, a jobb munkamegosztáshoz.

— Borsodban az úgynevezett nagy rendezvények hosz- szú-hosszú évek óta hagyományos rendben folynak. Gondolom, a gond egy része, a mindennapok felé fordul. Ott jelentkezik a feladatok többsége. Mégis, van-e a nagy rendezvényekkel kap-\ csolatosan valamilyen terv, változtatási szándék?

— Küszöbön van a következő országos grafikai bien- nálé. Ennek már folyik azj előkészítése. Csakúgy közele- j dik a 22. miskolci tévéfesz- j tivál és az egyéb nagy ren-i dezvénynek számító, vissza-1 térő ünnepi alkalmak sorra elkövetkeznek. Szeretnénk viszont bővíteni ezt a kört. Mint terv nem új, de feltétlenül céljaink között első \ fontosságú helyen kell számon tartani egy miskolci | nyári színház szervezésének tervét, idegenforgalmi szervekkel kooperálva, a diós- j győri várra és elsődlegesen j helyi művészi erőkre építve.

Benedek Miklós

: • - - r-- r

léöifr-ő- V;v ■ ,

•j'íÍLv' ''V. - .. •'

INGRID BERGMAN

V '

íVÍ-. v>. • '

Mietern

■

W-' r A'4 ■ i ■

. -A:, • ,

8. Az ezüstróka

Ragaszkodtam hozzá, hogy a kórházba magammal vigyem az ezüstrókámat. Sínbe tették a lábamat, és ágyba dugtak; a rókát magamnál tartottam. Nem tudom, mit gondolhatott az orvos, amikor meglátott — egyenesen ültem az ágyban, hálóingben, vállamon az ez.üstró- ka.

1936 júliusában jegyeztük el egymást, a hetedik hónap hetedik napján. A hetes édesanyám szerencseszáma volt. és meg voltam róla győződve, hogy

ez az én szerencseszámom is. Elutaztunk Hamburgba, és megnéztük azt a kis templomot, melyben a szüleim esküdtek: ott váltottunk gyűrűt. Platinagyűrűk voltak, iszonyúan romantikusak. Két párhuzamos, bevésett hullámvonal futott bennük föl-le, melyeknek minden magassága és mélysége azt szimbolizálta, amit az ember a házasságtól vár, párhuzamosok, melyek soha nem veszítik el egymást.

Es természetesen egy évvel később a hetedik hónap hetedik napján akartam esküdni. De a film. a „Dollár”, melyet Gustaf Molanderrel forgattam,

csak a tervezett forgatási idő után készült el, és így csak július 10-én tudtunk összeházasodni.

Az esküvő napján adódott néhány probléma. Petter nem szeretett a nyilvánosság rivaldafényében állni. Nyugodt, privat esküvőt akart. Azonban színésznőt vett feleségül. És valóban, valaki elbújt a kertben, hogy titokban lefényképezzen minket. Petter nagyon mérges volt. és a jövevényt — egy fiatal nő volt — mindenáron el akarta űzni, mikor megjelent az apja, akinek az volt a véleménye, hogy az embernek az esküvője napján mégiscsak kedvesnek kell lennie egy hölgv- gyel. Meghívta a riporter- nő. a házba.

Berendeztünk magunknak egy lakást Stockholmban. Mollie Faustman. egyik barátnőm egy kis macskát ajándékozott nekünk, ez kezdte szétkarmolni a bútorokat. A konyha soha nem nagyon

érdekelt, házvezetőnőt tartottunk. Csak később. Hollywoodban szereztem első tapasztalatomat a főzés terén, mikor lányom. Pia. hazajött az iskolából, és azi mondta, azt a feladatot kapta, hogy főzzön egy tojást. Vásároltam egy szakácskönyvet, és közösen elkészítettük a feladatot.

A takarításban mindig jó voltam. A mosás és si- kálás mindig örömet szerzett, skandináv lelkemet megelégedéssel töltötte el. Egyik barátom egyszer az1 mondta; „Hogy tudod az, idődet a színjátszásra pazarolni. mikor te lennél a világon a legjobb és legkeresettebb takarítónő.”

Petter és én szorgalmasán készítettük elő karrierünket. Petter nagyon sikeres fogorvosi gyakorlatot folytatott és ezenkívül a doktori munká'án dolgozott. Én tovább forgattam a filmeket. Keményen dolgoztunk mindketten

nagyon szerelmesek voltunk egymásba, boldogsá- gunk tökéletesnek tűnt.

Következik: F1LMSZERZÖDÉS AZ UFA-VAL

árusítással egybekötött bútor- és porcelan-kiallhas

:er 23-31. között Sárospatakon, a üúiornoítban

A SZATMAR BÚTORGYÁR, AZ AMFORA VÁLLALAT ÉS AZ ÁFÉSZ KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN