Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981, október T8„ vasárnap 'iiélkülfííifícs^jelen Toínai Gábor akadémfkos Kazinczy jelentőségéről f Tolnai Gábor akadémikus nyitotta meg Sátoraljaújhelyen a Kazinczy Ferenc halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülést. Ebből az alkalomból kértünk tőle beszélgetést, hogy a jubileum kapcsán a széphalmi remete munkásságáról, jelentőségéről, a magyar szellemi életre gyakorolt hatásáról kérdezzük. — Professzor úr, véleménye szerint mi Kazinczy Ferenc mámák is szóló értéke? j — Azzal kezdeném, amivel a I tudományos ülésszak meg- ; nyitóját is. Petőfi Sándor fe- ' lejthetetlen szavaival, ame- ; lyeket akkor vetett papírra, amikor 1847. júliusában ezen a tájon járt, s megfordult Széphaimon is. „... nevét j megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az Öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű •magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, ryiint a mohamedánnak Mekkába.” Nem idézem Petőfi szavait tovább, csak ismétlem : mindannyiunknak kötelessége, hogy ápoljuk és átéljük azt a hatalmas öröksé- . get, amit Kazinczy reánk hagyományozott. Kazinczy nélkül nem lett volna Vörösmarty Mihályunk, sem Petőfi Sándorunk úgy, s olyan, mint amilyen volt. Nélküle, -s' a nyelvújítók nélkül nem lehetett volna ilyen nagyszerű magyar irodalom. De, ! hogy Kossuthot is idézzem, 1 biztosan tudjuk, hogy arz ; 1,789-es eszmék nélkül — s * Martinovi cs-féle szabadság- mozgalom harcosai közé számította Kazinczyt is — a reformkor sem ilyen lett volna. Mert Martinovicsék azoknak az eszméknek a „pacsirtái” voltak, amelyeknek ötven év múlva ők, Kossuthék adtak testet. — A Kasrnezy- megemtiftíezéseknek mindig is volt jelentőségük. — A múltbeli megemfékev.esek közül az 1859-ben megtartottat 'talán nem is szükséges külön kiemelni. A Bach- korszak idején a magyarságérzés. a magyarságtudat erősítését szolgálta. A századik évfordulóra, 1931-ben jó néhány izgalmas tanulmány jelent. meg. Ekkor jelent meg a Fogságom naplójának teljes szövege is. Irodalomtörténeti tény: hatalmas hatást gyakorolt e mű a magyar kulturális’ élet baloldalán levő személyiségekre. Most csak Radnótit említeném, aki 1935-ben e mű hatására írta Írás közben című versét. Mindennél többet mond a vers befejezése. „Ó, veled gondolok most tollas, jobb kezemmel / s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.” — E mostani tudományos ülésen milyen elvárásokat fogalmaztak meg önmagukkal szemben? — A magyar szellemi élet reprezentánsai igen nagy igényességgel készültek a megemlékezésre. Soha, egyetlen jubileum alkalmával sem fordult még elő, hogy a legkülönbözőbb művészeti ágak tudományos kutatói együtt kíséreljék meg az értékelést. Most, itt, Sátoraljaújhelyen ■ ez történik. S ebben Pándi Pálé az érdem. Az előkészítő bizottság elnökeként hihetetlenül sokat fáradozott azért, hogy ne csak az irodalom és a nyelvtudomány művelői, hanem a legkülönbözőbb művészetek szakemberei is véleményt mondjanak. Szinte elemeire bontjuk Kazinczyt. Így szeretnénk véleményt alkotni személyiségéről, munkásságáról, a korról. — S mit várhatunk öttől *z „ízekre szedéstől"? — Anatómia néflcM nem fejlődhet az orvostudomány. Nos, mi itt ilyen anatómiai vizsgálódást végzünk. S ez akkor lesz eredményes, ha végül a részekből összeáll egy új, hiteles Kazinczy-port- ré. Nem sziluettrajz, bár zárójelben hadd legyem hozzá, hogy nagyon szerette az árnyékrajzot, hanem kibontakozik előttünk egy hús-vér ember. Az a személyiség, aki valójában volt — Mostanában sokan vitatják is, — Aki felett vite» van, as már megérdemli a figyelmet. A magam részéről remélem is a vitát. Úgy gondolom, csak némelyek állnak értetlenül vita esetén, keresve, hol az igazság. Mert az igazság éppen e vitákban érlelődik ki. S ha Kazinczy meggondolkoztatja a tudományos élet képviselőit, akkor élő és eleven. S ha már itt tartok: jó dolognak tartom, hogy az öregek és a középkorúak mellett jó néhány irodalomtörténész a fiatalabb nemzedékből is beszáll a vitákba. Jónak tartom, mert bizonyos vagyok benne; a fiatal kutatók bátor és új dolgokat is kimondanak. S Iskolabővítés Boldván remélem, mód«** lesz az itt elhangzottakat valamilyen formában közreadni is. — E vitáik nem születhetnek a manapság kissé divatos deheroizálási szokásunkból? — Fájdalmasan fíyen kor ban élünk. De én, személy szerint nem tudom elképzelni a magyarságot deheroizált hősökkel. Se élni, se halni nem tudok múltunk és közelmúltunk nagy alakjainak tisztelete nélkül, ha úgy tetszik, Kazinczy tisztelete nélkül sem. Múltunk nélkül nirajs jelen ... S így van ezzel az itt jelenlevő összes előadó. — Az évfordulók persze a fokozott tiszteletet is kiváltják. Ennek is megvannak a maga veszélyei. A Bartók- évforduló kapcsán azt hiszem ezt is tafxtsztaljuk. — Jó, hogy említi. Tudjuk, hogy a magyar kultúra nemzetközi értékeket is adott a világnak. S ezt a világ is tudja. Nyelvünk izoláltságánál fogva a világ még ma sem ismerheti igazán Balassi Bálintot, Csokonait, s a többi nagyot. Bartók és Kodály, e század két óriása, a •zene egyetemes nyelvén kifejezhette a magyarság világát. De a világ jól tudja: nem véletlenül, s nem a semmiből születnek ilyen óriások. Mögöttük és párhuzamosan velük — ezt érzékeli, elképzeli, észleli — egy igen magas színvonalú kultúra létezett, s létezik. S a jubileumtól függetlenül; ennek a magyar kultúrának nemcsak egyszerűen része, hanem főnk« részé volt Kazinczy Ferenc. Azl hiszem, senki sem vitathatja; az ö érdeklődése, műveltsége rendkívül gazdag, sokrétű voH, Alkotásaival pedig a rákövetkező idők egész hazai műveltségét meghatározta. Nos, ha úgy tetszik, kötelességünk is megméretni ezt a teljes személyiséget. Adósságunk vele szemben. Csntorás Annamária titán [ irrt pénteki lapszámunkban már tudósítottunk róla, október 15-én, csütörtökön a miskolci Táncsics moziban tartott záró ünnepséggel befejeződött a munkásfilmnapok idei borsodi rendezvénysorozata. Pontos látogatottsági statisztikai adatok természetesen még nem állhatnak rendelkezésre, néhány tény azonban máris regisztrálható, mint arra a záró ünnepségen dr. Kovács László, a Miskolci városi Pártbizottság titkára visszatekintésében utalt is. Ezek szerint a szeptember 21-én elkezdődött és október 15-ig tartott munkás- filmnapok három és fél hete alatt ötven helyen harmincöt filmet mutattak be, 93 előadásban, hétezerénél több néző előtt. Talán lesz az olvasók között, aki összeveti az előadások számát és a nézőkét, és ebből olyan következtetést von le, hogy kicsi volt a látogatottság. El kell mondani, hogy ennek oka nem az érdeklődés hiányában keresendő, hanem abban, hogy igen sok bemutató klubokban, kisebb közösségek előtt, de annál bensőségesebb légkörben zajlott. Alapvetően az volt a célja a munkás- filmnapoknak, hogy a munkásközönséghez közelebb Hozza a legújabb magyar filmalkotásokat, a baráti országok és nyugati gyártók munkástémájú filmjeiből is megismertessen néhányat a nagyközönséggel. Több kiemelt bemutatót tartottak, kilenc helyen igen sikeres ankétről is számot adhatunk. Például a Kazincbarcikán tartott nyitó ünnepségen — az országos bemutatást megelőzően — került a közönség elé Kovács András Ideiglenes paradicsom című filmje, s a bemutató utáni vita rendkívül élénk volt: a résztvevők a történelem filmbeli ábrázolásának mikéntjét vitatták elsősorban, valamint a fiatalabb résztvevők azt, hogy a moziban várt szórakozási kell-e „elegyíteni” a történelmi ismeretterjesztéssel. Igencsak sikeres voit Sárospatakon Szabó István immár világsikerű Mephisto című filmjének országos bemutatást megelőző vetítése, illetve vitája, valamint a Tékozlók című, csak a későbbiekben bemutatandó, Gábor Pál rendezte film kurityáni an- kétja, továbbá a Solo Sunny című NDK film sajószentpé- teri-bányatelepi bemutatását követő gondolatcsere, ahol a magányos nő érvényesülésének lehetőségeiről beszéltek a résztvevők. De feltétlenül említést kíván még ugyanennek a filmnek a Pamutfono- daban, a Tékozlóknak a Miskolci 101-es számú Szakmunkásképző Intézetben, a Köszönöm, megvagyunk !-nak az encsi művelődési központban és az Autóversenyzőknek a Tokaj vendéglálóházban tartott bemutatása, illetve an- kétja; feltétlenül fontosnak tekintendő a Hevesy Iván Filmklubban tartott bemutató, ahol a résztvevők már a közelgő szovjet filmek fesztiválja kiemelkedő darabját, a Moszkva nem hisz a köny- nveknek című filmet láthatták és hallhattak előzetes információt a tervezett fesztiválról. A teljes képhez hozzátartozik, hogy két tervezett ankét meghiúsult; az egyik a Miskolci 3-as sz. Szakközép- iskolában, a másik Perecesen. Egyik a vendéglátók hibájából, a másik szervezésitechnikai okokból. De tartottak még ünnepi díszbemutatót a tiszaiúci és a taklahar- kányi bejáró klubban A Pogány Madonna című magyar filmből, Ózdon a Solo Sunny- ból, Mezőkövesden pedig hasonló keretek között mutattak be a Néhány interjú magánügyben című szovjet filmet. És feltétlenül a kiemelt bemutatók közé kell sorolni a miskolci záró ünnepségen a Norma Rae című amerikai munkásmozgalmi témájú filmdráma vetítését. Mennyire érte el célját a munkásfilmnapok borsodi sorozata a statisztikailag mérhető értékeken túl, — aa csak a későbbiekben mutatkozik meg, de bizonyos és a korábbi hasonló frtm- napok tapasztalatai is tanúsítják —, hogy az ilyen ünnepi keretek között történd bemutatások maradandó érdeklődést keltenek; az ankétok, találkozók, amelyeken részben alkotók is jelen voltak, részben kritikusok és egyéb szakmabeliek segrtet-; lek a művek jobb befogadó-' sában, értelmezésében, mindig felkeltik az érdeklődés« az elkövetkező filmé Imé- nyek iránt is. Ezért kell hasonlókat a jövőben is szervezni. a két sikertelen rendezvény tanulságaiból pedig a jövőbeni szervezést illetően okulni. Feltétlenül meg kell emlékezni viszont — mint azt dr. Kovács László is tette a záró ünnepségen — a munkásfilmnapokat előkészítő szervező és propagandamunkáról, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsba és a Borsod megyei Mozrüzemr Vállalat e munkában részt vett munkatársainak dicséretes és példamutató tevékenységéről. B evezetőben azt írtam: befejeződött a munkásfilmnapok idei borsodi rendezvénysorozata. Vajon tényleg befejeződött-e? A rendezvénysorozat talán Igen, de a munkásközönség és a filmek találkozása aligha, hiszen az nem szorítható időszakok keretei közé, tovább tart a szürke hétközi napokon is és minden bizonynyal folytatódik a közeljövőben kezdődő szovjet fűinek fesztiválján, amely ngvw- csak várja a mozik nézőterére a munkásokat. Benedek WWfetow Őszi Bisfyei ünyvheíek Á Fogyasztási Szövetkezetek Borsod megyei Szövetsége, a KISZ és a Hazafias Népfront megyei bizottsága október 21-én, délután négy órakor Kazincbarcikán tartja az őszi megyei könyvhetek megnyitóját. Köszöntőt dr. Veres Lajo* **Ar*ri toil ácséin ok-helyettes, megnyitót Szabó Pál, a KISZ megyei bizottságának első titkára mond, író-vendégek: Gulyás Mihály, Kalász László, Papp Lajos, Serfőzö Simon, Sumonyi Zoltán. ? A jelenlegi ötéves tervidőszak egyik legjelentősebb feladata Boldván a községi iskola bővítése. A nagyszabású munkához a, megyei tanács 11 millió íorint támogatást biztosított. Á fövő évben megkezdődő bővítés során négy 'tantermet és egy tornatermet építenek meg, s ezen kívül három napközis egységet is kialakítanak. 6. Az első randevú Ofyatl botdog vottam, hogy bevallottam, nem tudtam, miért volt olyan elutasító velem szemben a vizsgabizottság, mikor a színpadon álltam. Csak évekkel később, nükor Itáliában találkoztam Alf Sjöberggel, aki akkoriban a vizsgabizottság tagja volt, tudtam meg magatartásuk igazi okát. „Abban a piflanetban, mikor a színpadra ugrottál, és vonzóan ránk nevettél, egymáshoz fordultunk, és azt mondtuk: —.Megcsinálta, ahogyan ott áll, ahogyan a színpadon viselkedik, Ezt a pimaszságot. — Ügy ugrottál a színpadra, mintegy tigris. Egyáltalán nem volt, lámpalázad. Legalábbis úgy látszott. Tovább már nem volt rá szükség, hogy rád figyeljünk, és utánad még nagyon sokan várakoztak. Éhért szakítottunk félbe. Ez a fellépés felejthetetlen volt, és talán azóta sem csináltad ilyen meggyőzően.” A színiiskola csodálatos volt. Napról napra szabadabb és könnyebb lettem, mert végre azt tehettem, amiről mindig álmodoztam. Minden olyan egyszerűnek tűnt Megszabadultam félénkségemtől és bátortalanságomtól. És azonnal megértettem, miért történt így. Ügy éreztem, hogy csali a színházi világhoz tartozom. Akceptáltak 1 Emlékszem, amint a Királyi Drámai Színház kis színpadi bejáratánál álltam, egyszerűen csak ott álltam, és boldog voltam, hogy odatartozom. Ez volt a hazám, az otthonom. És erre nagyon büszke voltam. Röviddel a tizennyolcadik születésnapom után volt az első randevúm: Az unoka- testvéreim meghívtak egy vacsorára negyediknek. Egy jóképű fogorvos, név szerint Petler Lindström jönne velünk. Már nagyon öreg, ugyanis elmúlt már huszonöt éves, de nagyon kedves, és saját kocsija van! Eleinte vonakodtam, egyik kimentést a másik után találtam ki, azt mondtam, hogy nincs mit felvennem ... Pont a Grand Hotelben ... ott még soha nem voltam ... Egy lokálban, ahol este isznak és táncolnak ... nem, nem, nem! Vonakodtam. Ugyanakkor kíváncsi is voltam. Így végül is nem kellett nagy rábeszélőkészség, míg kegyesen beleegyeztem. Petter mellém ült. Az első, amit mondott, ez volt: „Tetszik a haja.” Egy idő múlva hozzáfűzte: „És a hangját is szeretem.” Nem rossz, gondoltam. Tetszik a hajam, tetszik a hangom, és már sokkal jobban éreztem magam. Azután táncoltunk, nagyon szép este volt. Később együtt mentünk haza. Pár nappal később Petter mindhármunkat meghívott. Mély benyomást lett rám. Ezután rendszeresen találkoztunk. Felhívott, meghívott vacsorázni, beejézett, biztonságban éreztem magam a jelenlétében. Barátság volt, mely lassan szerelemmé fejlődött. Ottó bácsi és Hilda néni természetesen támogatták ezt a kapcsolatot. Szerellek Pétiért. Komoly volt, tisztességes foglalkozása volt, melyben már meg is becsülték, ezenkívül nagyon sportos, vidám jelenség volt. Mindenki kedvelte, és én egyre jobban és jobban vonzódtam hozzá. Következik: A FILMKARRIER KEZDETEI TARÉTAVASA R a kesrtölci „JQ5ZERENCSÉT” Mgtsz tapéta boltja ben — Miskolc, Avas-dél, Engels utca 39—41. sz. alatt és poszterek. nagy választékban kaphatók hazai gyártmányú tapéták KERESSE EEl BOLTUNKAT, NEM JÁR ROSSZUL!
