Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
ESZAiUMAGYAftORSZAG 4 1981. október 16., péntek Uvegdíszek és elektromos játékok A csökkent mun kakepesse cüekért r Az Állami Fejlesztési Bank képviselői nemegyszer írtak már alá szerződést óriási hitelekről, amelyek legtöbbször egy-egy, a népgazdaság szempontjából fontos beruházás megvalósítását tették lehetővé. A milliárdos tételek mellett eltörpül az a szerződés, amelyet Borsodszirákon írtak alá, de amelynek jelentősége embersége miatt elvitathatatlan. Két bőrkötésű mappa helyet cserélt, s megkezdődhet annak a 16,5 millió forintos beruházásnak a megvalósítása, amely a csökkent munkaképességű emberek javát szolgálja. Hogy hogyan? A közelmúltban a rokkantak éve kapcsán egy pályázat született, amelynek feltétele olyan munkahely kialakítása, ahol a munkában megrokkant, eredeti munkahelyükön már nem foglalkoztatható dolgozók alkalmazását teszi lehetővé. A különböző vállalatoknál, csak Miskolcon négyszáznál több olyan emberről tudnak, akik baleset, vagy betegség miatt eredeti szakmájukban csökkent munkaképességűek. A foglalkoztatásuk megoldása feszítő gond, hiszen ipari, mezőgazdasági üzemeinkben a legtöbb esetben olyan munkakört tudnak csak nekik ajánlani, ahol keveset keresnek. Viszont más szakmában — akár a betanítás után is — teljes értékű dolgozók lehetnének. Az egészhez nem kell más, mint egy üzemorvosi javaslatra kialakított, betegségüknek megfelelő munkahely, ahol termelhetnek. A borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet a megyei pártbizottság, és a Miskolci városi Tanács hathatós támogatásával erre a tényre alapozva akar a megyeszékhelyen a csökkent munkaképességűek alkalmazásával egy sok profilú üzemet kialakítani. A tanács lemondott a hajdani TIGAZ- telep egy részének a város- rendezési tervekben is szereplő szanálásáról, s így az üzemet itt alakítják ki. A fejlesztési bank, amelyről tényleg elmondhatjuk, hogy kereste a lehetőséget a hitel megadásához, a lehető leggyorsabban meg is kötötte a szerződést a szövetkezettel, 'amelynek élteimében 4,5 millió forint saját erő letétele mellett ötmillió forint hitelt, s hétmillió forintos költségvetési juttatást kap a nagyüzem. Ebből a pénzből meg tudják vásárolni azokat a speciális gépeket, amelyek a csökkent munkaképességű dolgozók munkáját könnyítik. Üzemorvosi javaslat után több munkahelyet tudnak ajánlani a munkavállalóknak. A műanyagsorjázás, festéstől kezdve az üvegtechnikai feladatokon át, az elektromos, s elektrotechnikus játékok, bűvös 'kockák szereléséig több szakmában válogathatnak a jelentkezők. A tervek szerint idén már kilencven csökkent munkaképességű dolgozó tud elhelyezkedni az üzemben. A későbbiekben a létszám csak nőhet, hiszen három év múlva az új üzemtől már több mint 15,5 millió forintos árbevételt várnak. A szövetkezetnek az így kialakított munkahelyen nincs haszna, vágy elenyésző nyereségre számolhat. Viszont az itt dolgozók hat-hétszáz forinttal eleve többet kereshetnek, mint eredeti munkahelyükön, hiszen értékes szakmunkát végeznek. Talán így lehet legjobban visszaadni azoknak az embereknek a hitét, akik eddig betegségüknek csak hátrányait érezték. A szakmailag igényes munka megkönnyíti a visszatérést a közösségbe, a csökkent munkaképességűek érezhetik, hogy ennek a társadalomnak megbecsült tagjai. Annak a szerződésnek, amelyet dr. Kádár László, a fejlesztési bank' igazgatója, s Botya Péter, a szövetkezet elnöke írt, alá, ez a legnagyobb értéke. Édes anyanyelvűnk E hét végén, október 16-án, 17-én és 18-án rendezik meg Sátoraljaújhelyen a középfokú iskolák tanulóinak hagyományos anyanyelvi versenyét. Az országos döntőben 62 gimnazista és szakközép- iskolás, illetve 59 szakmunkástanuló vesz részt. Az Édes anyanyelvűnk verseny írásbeli fordulóját ma, pénteken, délután 2 órai kezdettel tartják meg a sátoraljaújhelyi Kossuth Kollégiumban. Az írásbeli fordulót követően a résztvevők ismerkednek Sátoraljaújhellyel, s részt vehetnek egy irodalmi és nyelvészeti vetélkedőn is. A nyilvános szóbeli verseny szombaton, délelőtt fél 9-kor kezdődik a városi pártbizottság előadótermében. A hagyományoknak megfelelően a résztvevők előtte megkoszorúzzák Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos szobrát. Az országos döntőt Porkoláb Albert. a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese nyitja meg. Külön versenyeznek a gimnazisták és a szakközép- iskolások, illetve a szakmunkástanulók. Az ünnepélyes eredményhirdetés — ez is hagyomány — vasárnap lesz Kazinczy Ferenc széphalmi mauzóleumánál. A gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók teljesítményét dr. Ben- czédy József, a szakmunkás- tanulók versenyét dr. Deme László nyelvészek értékelik. A díjakat Kövér László, Sátoraljaújhely város Tanácsának elnöke adja át. Az Édes anyanyelvűnk versenyén részt vevő fiatalok szabadidős programjáról is gondoskodnak. Szombaton délután a Hegyközzel ismerkedhetnek meg, este pedig Bálint András színművész Boldog szomorú dal című előadóestjére kapnak meghívást. Szombaton egyébként sor kerül a szaktanárok hagyományos tanácskozására is. írás vagy rajzolgatás flláriy Károly képei Szapora vendégkönyvi bejegyzések tanúskodnak róla, hogy az Agárdy Károly emlékének szentelt kiállítás — mely éppen félidejénél tart —, sokak érdeklődésére tartott számot Kazincbarcikán. Az itt élők, akik megszokhatták már, hogy a városi kiállítóteremben folyamatosan színvonalas képzőművészeti tárlatoknak lehetnek részesei, máskor is szép számban látogatják a kiállításokat. Most azonban olyan ember alkotásai kerültek összegyűjtve a nyilvánosság elé, akit nagyon sokan személyes ismerősüknek, a fiatalok százai pedig tanáruknak tudtak. Tudtak . .. mert Agárdy Károly élete, alkotói munkája 48 éves korában befejeztetett; 1980-ban hunyt el. A mostani kiállítás ezért viseli az „emlék” előtagot;' s a látogatókban nem csupán munkái-festményei mozgatják a gondolatokat, a fantáziát; íelidéződnek .bennük az alkotó emberi vonásai is. Agárdy Károly mindenekelőtt pedagógus volt, s Kazincbarcikán nem is felejtik el tudtul adni, milyen nagyra becsülik az 1957-től ott dolgozó pedagógus-alkotó tantárgypedagógiai tevékenységét, mozgató szerepét az általános iskolai szaktantermek kialakításában és fejlesztésében. A kiállításhoz készített katalógus előszavában írja a városi művelődési központ igazgatója: „Nem felejtjük, felejthetjük az országos, megyei és városi kiálli- tások rendezése alkalmával bölcs intelmeidet, tanácsaidat, javaslataidat. Mi már tudjuk, hogy ezek beépültek munkánkba, ezek bennünk, továbbvi vökben fejlődnek, érnek tovább”. A kiállításon — az egyébként a Kun Béla nevét viselő Általános Iskolában levő faintarziát, és néhány személyes tárgya mellett — Agárdy Károly közel hatvan képe, festménye látható egybegyűjtve, ezek részint magánszemélyek birtokában vannak, részint oktatási és művelődési intézményekben. Egy alkotó pedagógus emléke előtt tiszteleg a kazincbarcikai városi kiállítóteremben még október 25-ig látogatható kiállítás. (t. n. j.) Hajdanában szigorúan tilos volt a golyóstoll használata az iskolában. Az írni tanuló kisdiákoknál a tinta és a vágott hegyű toll járta. A kezdeti tintapacnikat leszámítva alighanem ez is közrejátszott abban, hogy a régiek írása valahogy szebbnek tűnik. Elég volt ugyanis megfelelő dőlésszögben tartani a tollat, s az vastagabban fogott, amikor lefelé húzta a vonalat a kisdiák, s vékonyabban, amikor felfelé „írta” a betűt. Kaligrafikusabb volt az írás .. . A golyóstollat persze már aligha fogjuk száműzni az iskolából. Már csak azért sem, mert a vágott tolf kevés. Virágvölgyi Péter betűművész, az Iparművészeti Főiskola tanársegédje szerint azonban mégsem törvényszerű, hogy csúnyán írjanak a gyerekeink. A csúnya írásban ugyanis a mai, a közhiedelemből magyar találmányként szereplő zsinórírás a ludas. Kicsit drasztikusan fogalmazva ugyanis; ez az írás nem írás, hanem rajzolgatás. Túlságosan hosszan kell azonos íven ellenkező irányokban húzni a vonalat. Lendületesen pedig így nem lehet írni! Könnyen s hamar elfárad a kéz, vagy pedig eltorzulnak, a kerek, formák- A manapság használatos zsinórírás „bűnlajst- romára” írható az is, hogy túlságosan is azt sugallja, hogy az írás alapvető eleme a kerekded forma. Alighanem eaael magyarázható, hogy később az a-ból ó lesz a kézírásban. Lassítja az írás ritmusát — s megtöri a lendületét — az is, hogy a zsinórírás lefelé futó vonalai merőlegesek. A természetes Írás egy kicsit mindig jobbra dől. Virágvölgyi Péter javaslata: jobbra dőlve kell írni. A jelenlegi zárt betűk helyett nyitottakat- Azaz: olyan betűírást lenne jó bevezetni, ahol az összekapcsolásoknál a lehető legkisebb az azonos pályán haladás. Így csak néhány íráselemet kell megtanulnia a gyereknek, s ezek összekapcsolása könnyebben begyakorolható, már csak azért is, mert a lendületes kézvezetésre épül . . . Annak idején diplomamunkaként készítette el íiásre- form-javaslatát az Iparművészeti Főiskola tanársegédje. Ennek alapján néhány budapesti iskolában kísérlet is indult. Mint a József Attila Klubkönyvtárban megtartott előadásán kiderült: a kísérletek elhaltak. A pedagógusok érdeklődése változatlan, de nincsenek hozzá munkafüzetek. A kiállítóteremben, a József Attila Klubkönyvtárban jelenleg betűmüvészeti kiállítás látható. Megtekinthető Virágvölgyi Péter reformjavaslata is. Ésszerű és célszerű ez a javaslat. S ha az érintett pedagógusok is véleményt mondhattak volna, alighanem maga az előadás is célszerűbb lett volna. Mert most a rajztanárok voltak jelen. S igaz, a betűírás-tanítással nekik is gondjaik vannak, de az ő gondjaik egészen másmilyenek. Az alsótagozatos tanítók viszont ezen a héten délutanosak voltak. Természetszerűen nem lehettek jelen. Megfontolandó lenne hát megismételni az előadást, hogy a leginkább illetékesek is megismerhessék. Nem lenne haszontalan. Akkor sem, ha egyik napról a másikra nem jósolható bevezetése. A ma használatos zsinór- irás nehézkes. S némi túlzásA Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Irodalomtörténeti és a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Borsod megyei és a Sátoraljaújhelyi városi Tanács, valamint a TIT megyei és sátoraljaújhelyi városi szervezete rendezésében háromnapos tudományos ülés kezdődik ma, október 16-án Sátoraljaújhelyen Kazinczy halálának 150. évfordulója alkalmából. A mai napon két sál: ha valaki felnőtt korában szépen ír, az jószerivel az iskola ellenére ír szépén. A szépírás íredig nem öncélú dolog. Bár igaz, hogy az írás úgy sem öncélú, hogy önmagaért fegyelmezzen. (Ez volt a baj a régi, klasszikus kézírással!) De a szép írás fegyelmez is. Éppen azzal, hogf rendezett. A gyerekek ma csúnyán írnak. Ahogy nőnek, egyre csúnyábban. Tulajdonképpen nem törvényszerű, hogy így legyen! Erre persze ellenvetésként lehetne mondani hogy az iskolát, a pedagógusokat amúgy is sok új feladat terheli. Ami igaz. De alighanem éppen ők azok, akik arra szavaznának, hogy az Írástanításban is érdemei lenne előbbre lépni. Mert ők azután igazán saját „bőrükön” tapasztalják, hogy a jelenleg használatos zsinór írár megtanítása milyen nehézkes, s milyen bonyolult, összehangolt, rendezett vonalvezetést kíván. S milyen tiszavirág-életű az eredmény! De véleményt csak arról mondhatnak, amit ismernek. Ezt a reformjavaslatot — véleményünk — érdemes megismerni. S érdemes lenne napirenden tartani. Az illetékeseknek is. Lehet persze ennél jobb javaslat is. Nincs kizárva. Ezt megítélni szakemberek dolga. Az azonban bizonyos: jelenleg mumus ak írás a kisiskolásnak, s a soksok kínlódás eredményeként sem sikeredik szépre, tetszetősre. Csuterás Annamária előadás és hat korreferátum hangzik el, szombaton pedig három előadást és tíz korreferátumot tartanak. Az előadásokon és a korreferátumokon Kazinczy irodalomtörténeti jelentőségét, ízlés- és nyelvújító hatását vizsgáljak többek között. A tudományos ülést egyébként délután 2 órakor nyitja meg Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese és Tolnai Gábor irodalomtörténész. Kaziiczyra eÉékeziek 4. Ezt akarom csinálni... Apám festő volt, de anyám kedvéért „polgári” foglalkozásba kezdett: fotóüzlete volt Stockholmban. Biztos volt benne, hogy a lányából nagy operaénekesnő lenne. Valószínűleg csalódik, ha teljesítem a kívánságát, mert az énekmfi- vészetem minden volt, csak nem jelentős. Ezenkívül túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy akceptáljam az c bohém életét. Megmondtam neki, hogy nem lenne helyes, ha abbahagynám az iskolát. Apa minden évben magéval vitt Németországba, ahol anyám szüleit és két nénikémet látogattuk meg. Apa egy darabig velünk maradt, majd elutazott Angliába, vagy Európa más helyeire. Nagyszüleim gondozásában maradtam, és ezek a hetek borzalmasak voltak számomra. Ahogy apám elutazott, bementem a W. C.-be és sírtam. Ha a nagyanyám észrevette, hogy sokáig elmaradok, kiáltott: ..Mit csinálsz olyan sokáig? Mi történt?” Megpróbáltam a csuklásomat elfojtani, mert tudtam, hogy meghallhatja Haragudott volna rám, amiért' sírok, hogy nála kell maradnom. Az az igazság, hogy féltem tőle és a nagyapámtól, aki nagyon szigorú volt, és soha nem voltam boldog náluk. Az a gyanúm, hogy abban a nevelésben részesültem náluk, ami abban az időben a német gyerekeknél szokásos volt: valószínűleg ezért vagyok ma is olyan rendszereto. Nagyanyám egyszer az. éjszaka közepén ébresztett fel, mert a ruhámat ledobtam a székre, ahelyett, hogy rendesen összehajtottam volna. Fel kellett kelnem — körülbelül tízéves voltam akkor —, hogy a ruhámat és a fehérneműmet rendesen a székre tegyem. Azután nagyanyám szemrehányóan a cipőmre mulatott. Azt mondtam: „De a szék alá tettem, nagymama és tiszta!” „Igen, gyerme kém, de nem áll rendesen. Pontosan egymás melleti kell állmok, a cipők orrának egymás mellett, és egy irányba kell mutatniok.” Tizenegy éves lehettem mikor apám először vitt el színházba. Korábban már láttam különböző operaelőadásokat, de nemigen maradtak meg az emlékezetemben. Az első színházlátogatás alkalmával azonban felnyílt a szemem. Vannak felnőtt emberek, akik ugyanazt teszik, mint amit én otthon egyedül, csupán játékból. És ezért még fizetik is őket! Ebből élhetnek! Egyáltalán nem ertettem, miért tehetik a színészek ugyanazt, amit én: az álomvilág valósággá válhat, és ezt munkának nevezik! Apámhoz fordultam — valósz-ínűleg az egész színház hallott engem —, és hangosan azt mondtam: „Papa, én is ezt akarom majd csinálni!” Ez az érzés, ami akkor fogott el, soha nem hagyott el. Hat órakor kelek, elmegyek a stúdióba, és ez olyan munka, ami örömet szerez nekem és amit szeretek. Boldog vagyok. Elmegyek a színházba, ülök az öltözőmben, felteszem a sminket, felveszem a kosztümömet és azt mondom: „És ezért még fizetnek is neked!”. Következik: A FEHÉR BORÍTÉK nyomóspróbózott tömlők, csapok, csapszekrények, egyéb felszerelések és tűzoltó készülékek KAPHATOK A VASUDVARBAN 'Miskolc, Zsolcai kaou 12.1 Telefon: 14-003
