Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-02 / 231. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T981. október 2., péntek f A rmod gyakrabban és mi ad több helyen felbukka- I nő népművészeti kirakodó : vásárokon járva lépten-nyo- mon találkozhatunk olyan népművészeti motívumokkal (vagy azok talmi átfogalma- ; zásaival), amelyek azon a tár- ; gyón, amelyen éppen látni — i enyhén szólva —, idegenül hatnak. Látjuk az ilyeneket a kereskedelemben népművészeti termékként kínált áru- í kon, szövetkezeti „termelvé- ! nyékén”, tömeggyártó kisiparosok készítményein és még sokfelé. A népművészet iránt hihetetlen mértékben megnövekedett érdeklődés és igény kielégítésére születnek ezek a tárgyak. Néhány hete hírül adták a lapok, hogy egyik porcelán- gyárunk matyómintás étkezési készleteket készít és hoz forgalomba, ki tudja, hány ezres, vagy tízezres szériában. A húsvéti tojások millióira festett matyó hímzések után már a rideg porcelánra égetett matyó minta is besorakozik a népművészeti igényt kielégítő ipari produktumok közé. Hímzésminta a tyúktojás kemény mészbur- kolatán, meg a porcelánon1 Itt valami eltérés mutatkozik a népművészeti motívumok anyagszerűsége és azok tö- measzerű felhasználása közölt. A téma hivatott szakemberét, dr. Fügedi Márta muzeológust, a Herman Ottó Múzeum néprajzi osztályának' vezetőjét kerestük fel, hogy erről a visszásságról gondolatot cseréljünk. Nem oktalan talán azt is megjegyezni, hogy dr. Fügedi Márta Mezőkövesd szülötte, tősgyökeres matyó származék, akinek sokirányú néprajzi kutatásai között éppen o matyó népkultúra vizsgálata foglalja el az első helyet. — Mi a véleménye a lép- ten-nyomon különféle anyagokra alkalmazott matyó hímzésmotívumokról, illetve a legkülönbözőbb jellegű használati és dísztárgyak népművészeti mintákkal való oktalan építéséről? .— Elöljáróban meg kell mondanom, meglehetősen szigorú a véleményem, még akkor is, ha ezzel sokan nem értenek egyet. A népművészeti motívumoknak egyik anyagról a másikra való átvitele nem fogadható el, mert tulajdonképpen kultúrtörténeti hamisítás féle pereg le előttünk, amikor hímzésmintát fémre, porcelánra, egyébre alkalmaznak. Hiszen a hímzésminta éppen úgy alakult ki, hogy textíliára, vagy bőrre hímezni lehetett. Tehát nem festeni. Ezzel a jelenséggel, sajnos, igen gyakran találkozunk nemcsak a matyó minták esetében. És nagy baj, hogy egyre szélesebb körben terjed. A néprajzkutatóknak. a népművészet igaz ápolóinak és barátainak, a hivatott népművészeknek, testületeknek nincs módjuk ezt a rossz törekvést meggátolni. — Olykor talán olyanok is akadnak, akik nem akarják meggátolni. — Nem alaptalan föltevés. Ugyanis a hasznosítás, a mcrkantilizmus, az álnépművészeti divat könnyen csábítja az ügyeskedőket „nép- művészeti” tárgyak készítésére, árusítására. Ezt a most divattá lett népművészet-rajongást igen sokan kihasználják. A mind gyakrabban rendezett. és merőben más célzattal kezdeményezett nép- művészeti "ásárok gyakorlatilag kifordultak a sarkukból. A népművészet afféle „meglovagolt divattá“ letL Kisipari szakma lett belőle. Szeretnénk hinni, hogy le fog futni, véget fog érni ez a divat. De vajon mikor? — A vásárokon szakmai zsűri tagjaként szokott közreműködni A zsűri sem tehet semmit? — Sajnos tehetetlenek vagyunk. jfiem állhat minden sátor mellett valamilyen hatósági erővel felvértezett néprajzos, és az ügyeskedő kereskedőkkel amúgy sem tudna megbirkózni. De nem hanyagolható el az előbbi megjegyzés, azaz, hogy sokan nem is akarnak ez, ellen a jelenség ellen tenni. A szövetkezetek is nyereségre törekvő szervek. Sokat vitázom a mezőkövesdiekkel: a hímzők, akik ezeket a csodás mintákat életükön keresztül textilre hímezik és így hozzák létre a méltán világhírű matyó kézimunkákat, hogyan tehetik ugyanezen hímzésmintákat porcelántánycr- ra, meg tojásra? Többször ajánlottam fel múzeumi szak- irodalmat, keménycserép- mintákat, de nem kell. Ugyanis van hagyományos, régi matyó tojásminta, de az nem azonos a hímzéssel. Geometrikus formákból, foltokból áll. A kereskedelmi érdek sajnos az irányító. A textíliára és bőrre hímzett matyó minta vándorol ugyan egyik használati tárgyról a másikra, csakúgy mint az országban máshol fellelhető népművészeti motívumok, de ugyanezek porcelánra és keménycserépre alkalmazva idegenek. Már csak azért is, mert például a porcelán a polgári kultúra terméke, azon eleve idegen a paraszti motívum. A textíliára hímzett matyó mintának van plasztici- tása, de a rideg porcelánon ez nem jelentkezhet. — És mi a helyzet a népművészeti mintákkal festett bútorokkal? — Tulajdonképpen hasonló. Bár hozzá kell tenni, hogy ahol felismerhető az erezet, az kevéssé idegen a hímzés- mintáktól, és ilyen irányban többféle kísérlet is folyik, de a különféle korszérű festékanyagok nem mindenkor alkalmasak arra, hogy a matyó hímzésminták ne anyagidegenül hassanak a bútorokon. Érdemes lenne kutatni a mind jobb megvalósítás módját, azonban az itt is parancsoló tömegtermelés ezt nehezíti. — Többször szóba került beszélgetésünk közben, hogy idegen a motívum az új tárgyon. — A népművészet lényege az anyagszerűség. Ezért említettem már korábban is, hogy a hímzésminta mennyire helyénvaló a textílián és mennyire nem a porcelánon, s ezért nem lehet egyszerűen egyik használati tárgyról leemelni valamilyen népművészeti elemet és azt átrakni egy más, merőben idegen anyagú használati vagy dísztárgyra. Ez a népi kultúra történetének, a népművészeti motívumok kialakulása és továbbfejlesztése körülményeinek negligálásával, semmibevételével egyenlő. A szabadidős elfoglaltságok között is, sajnos, nagymértékben jelentkezik ilyesmi, de különösen veszélyes a tömegméretekben forgalomba hozott tárgyaknál. — Don Quijote harcát vívják hát ezek szerint a népművészet igaz védelmezői? — Napjainkban valami olyasmit. De születőben van egy olyan országos szervezet, amely talán meg tudja védeni a népművészetet, az igaz népművészet kedvelőinek örömére, az elburjánzott vadhajtások, a merkantilizmusnak való további áldozatul esés ellen. Benedek Miklós i Egészségnevelési napok címmel, egyhetes rendezvénysorozatot szervezett Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központban a Kazincbarcika városi Tanács, a városi kórház és rendelő- intézet, a városi alkoholizmusellenes bizottság, valamint a városi vöröskeresztes szervezet. Az október 1-től 7-ig tartó rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóját tegnap, csütörtökön délután tartották, Az élet is él, és élni akar című kiállítás megnyitójával összekötve. A több napos programban számos előadás és tanácskozás szerepel az alkoholizmusról, az alkohol- betegek gondozásáról .és az alkoholizmus elleni küzdelemből adódó üzemi feladatokról. Otszázadik névadó ötszázadik névadó ünnepségét tartja ebben az esztendőben Miskolcon ma, pénteken délután a Petőfi utcai dísztermiében a helyi Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda. Az ünnepi összejövetelen Simon Gábor és Kertész Erika kislányának, Eszternek tartják meg névadóját, akinek ez alkalomból külön ajándékkal kedveskednek a TÜSZI dolgozói. Lenkey levele Az 1848-as szabadságharc történetéhez A Széchényi Könyvtárban őriznek egy levelet, mely 1851. szeptefnber 22-én kelt, és a szabadságharc végnapjairól ad szomorú részleteket. A levél Erdélyből került a könyvtárba, és aláírója valamelyik Lenkey, a híres 48-as tábornok családjának eddig ismeretlen tagja. A Lenkey név szorosan hozzátartozik történelmünkhöz: Lenkey János százados, a mariampoli (galíciai) Würt- temberg-huszárok kapitánya, Kossuth hívó szavára katonáival együtt hazajött, hogy támogassa az újonnan megalakult magyar honvédséget nehéz harcaiban. (Az esetet Petőfi is feldolgozta 1848. augusztus havában írt Lenkei százada című ismert költeményében.) Itthon tábornokká nevezték ki, és ott volt a szomorú világosi fegyverletételnél is. Kivégzését csak azért kerülte el, mert megőrült, és az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. Lenkey halála után másfél évvel Írták Lenkey aláírással ezt az említett levelet, a családnak valamelyik olyan tagja, aki ismerte az akkori eseményeket. Leírja, hogy 1851. szeptember 22-én ott járt a hírhedt Neugebäude (Újépület) előtt, és nagy tömeget látott. Közelebb érve észrevette a tér közepén — a mai Szabadság téren — álló bitófát, amelyre krétával felírták annak a harminchat ismert magyar szabadsághősm U a nevét, akiket a császári vésztörvényszék távollétukben és jelképesen halálra ítélt. Az ítéleteket a másnap megjelent Magyar Hírlap és Pesti Napló is közölte, és ezek a következők voltak: • Almásy Pál, gróf Andrássy Gyula, Balogh János, gróf Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön. Csemátoni Cseh Lajos, Gorove István, Guyon Richárd, Hajnik Pál, Házmán Ferenc, Horváth Mihály, Irányi Dániel, báró Jósika Miklós, Kmetty György, Kornis Károly, továbbá tizenhatodikként Kossuth Lajos és így tovább. A levél írójáról nem tudjuk, melyik Lenkey volt. A várbörtönben raboskodó Lenkey János tábornok elméje megháborodoít, és a börtön orvosának jelentése szerint öngyilkossággal vetett véget életének. Bátyja, Károly, aki honvédezredesként szintén a halálraítéltek közé került, királyi kegyelem folytán tizenhat évi várfogsággal kerülte el a kivégzést. Mielőtt lefogták, álruhában az őröket megvesztegetve felkereste öccsét a várbörtönben. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy a tábornok nem ismerte meg. Ágyából a szalmazsák ki volt borítva, az ablak be volt törve, bár hideg szél fújt és a tábornok tele volt ütések, sebek nyomaival. Ez a leírás azt valószínűsíti, hogy nem elmezavarában verte szét fejét a börtön rácsain — mint a hivatalos jelentés közli, hanem valószínűleg agyonverték — * E levéllel kapcsolatban meg kell még említeni, hbgy a harminchat „jelképesen” és „távollétében” halálra ítélt szabadsághős közül néhány később visszakapta hazatérési jogát, de nem éltek vele, továbbra is külföldön maradtak. Kossuth sem jött haza, kinn élte le életét Turinban és hiába kereste fel Cegléd város száztagú küldöttsége, hogy hazatérésre bírja, és hogy vállalja el a város képviselőségét, Kossuth hajthatatlan maradt: „Hagyjatok engem békével, atyámfiai, mert illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenerr. . . ." R. J. Jmn aas" A Nemzeti Színházban szeptember 25-tői játsszák Bertolt Brecht „Háromgarasos operá”-ját. Az előadást Jurij Petrovics Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház vezetője rendezte. Bicska Maxi: Újlaki Dénes. Garas Dezső és Tö- rőcsik Mari vendégként játszik. Díszlettervező: David Borovszkij. A színpadi mozgásokat a berlini Metropol Színház két koreográfusa, Éva Reinthaller és Lothar Hanff állította be. Moór Marianna és Udvaros Dorottya Ljubimov Taiüvülés a Vakolt Szövelségénél A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Borsod megyei Szervezete taggyűlést tartott tegnap a miskolci úttörőházban. Simon Gyula, a szervezet elnöke nyitotta meg az éves taggyűlést, majd politikai tájékoztató követte a megnyitót. A megyei szervezet tevékenységéről Hornyák Lajos titkár tartott beszámolót: szólt a majd’ 1300 tagot számláló szervezet elmúlt évi tevékenységéről, a munkába állás lehetőségéről, s a látás- fogyatékos és többszörösen fogyatékos gyermekek felkutatásában végzett tevékenységükről, a 'taglétszám növekedéséről. a szervezet sokrétű feladatairól. A beszámolóval kapcsolatosan hozzászólások, javaslatok hangzottak el a taggyűlésen. Oláh Gábor filmrendező levéllel fordult az ormos'bá- nyai művelődési házhoz, s abban elmondja: tudomására jutott, hogy Qrmosbányán. illetve a hajdani Ormospusz- tán már a némafilm korszakában mozi működött, s ott az előadások | alatt népi zenekar játszott; ezt a témát szeretné doku mentu m f i lm ben feldolgozni. Segítséget kér a rendező olyan személyek felkutatására, akik muzsikáltak a mozibeli zenekarban, vagy akik a moziban dolgoztak — gépé.íz, tekercselő, jegykezelő, pénztáros, ruhatáros, pe- recárus stb. —, vagy egyáltalán emlékeik vannak erről a hajdani ormosi moziról, esetleg éppen vaiami tárgyi emlékei is őriznek vele kapcsolatban. Az érdekeltek jelentkezését az ormosbányai művelődési ház várta. irodalmi est Kétnyelvű zenés irodaim- estet rendezett szerdán a magyar és a csehszlovák rádió a prágai magyar kulturális központ székházában. Műsora „A barátság erődje a Moldván” címmel a két ország közös antifasiszta küzdelmeiről emléke ett meg szocialista költései ük kiemelkedő alkotásaival, többek között Laco Novomesky Jozef Capek. Ivan Skala, József Attila, Kassák ■Lajos és Juhász Ferenc műveivel. A verseket felváltva adták elő anyanyelvükön neves cseh és magyar színművészek. A Magyar-négyes fogathajtó derby október 2—3—4-én Szilvásváradon kerül megrendezésre reggel 9 órától IZGALOM! SZÓRAKOZÁS! PIHENÉS! \ Szeretettel várjuk Rendező bizottság
