Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
f$8í, szeptember 6., vasárnap ÉSZAX-MAGYAROKSZÁG 6 ":V Halmi Tóth Endre: '"7 "'v; ^ Zágon doktor napközben a kertben szöszmötöit, gratuláló levelet írt fiának, aki bekerült egy országos vetélkedő televíziós döntőjébe, elfogyasztott egy bögre aludttejet, lehúzta a vécét, pizsamába bújt. Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de nagy külterületei faluban, ahonnét gyerekei kirepültek, ahol feleségét eltemette. Háromévi nyugdíj után még mindig nem élt gyógyszerekkel, ötvenkilós szikár- ságát irigyelték az ér- vagy emésztőrendszeri problémákkal küzdő aktív kollégák A faluban, a tanyákon mindenkit ismert, apraját- nagyját, gondját, baját. Bekapcsolva a tévét, keze ügyébe készített egy zamatos almát, amit többnyire akkor szokott elrágni, amikor a híradó a nemzetközi helyzet újabb konfliktusairól tájékoztatta. Amikor a bárgyú krimi elkezdődött, levette a hangot, leoldotta láncáról és enni adott a kutyának, bezárta az utcai kaput, a konyhában eloltotta a villanyt. Mert vérből, tragédiából volt elég. Az öreg Kárász Panpa néni, ki hat gyereket felnevelt, de egyedül élt, hetvenéves korában leesett a fáról, gerinctörése a kórházban tett pontot életére. Az átlőtt karú szökött katona negyvennégyben. Biczó papa, a téesz állatgondozója, akit megtaposott a bika. Bírta Pista tizenkét éves lánya, akit apja megerőszakolt. A kislányt a rendelőből vitték el a mentők, a tárgyaláson mint orvos, doktor Zágon volt a koronatanú. Bírta Istvánt több évre ítélték. Bent nem jutott szeszhez, jó magaviseleté miatt harmadolták. Mikor kiszabadult, tíz kilóval volt nehezebb, mint előtte. Az utcán találkoztak öszsze. — Nem ismer meg, doktor úr? Ugye nem? Pedig mikor lecsukatott, gondolhatta volna, hogy egyszer még találkozunk. Fogunk még, doki- kám. Fogunk. Ezt jegyezze fel magának — közölte vele a másfél fejjel föléje tornyosuló ember. A krimi után a vetélkedő első döntője következett. — Ki a szerzője, és mi a címe a könyvnek, amelyből a következő részlet elhangzik: „Lehár egy ideig elgondolkodva bámult maga elé, nem értette a kis kígyó szavait, de hirtelen felcsillant a szeme. — Eresszek magamból vért, kis kígyó? — Ne eressz, úgysem érnél vele semmit. — Hát akkor, mit kell tennem, kis kígyó? — Emeld meg azt a s*ák- latömböt.”* Ekkor csengettek. Az utcai kapun. Bosszúsan lépett az udvarra. A ház előtt mentőkocsi állt, a kapunál fehér * Lakatos Menyhért« A bosszú é jsaakáfc mesét köpenyes kolléga, és egyenruhás betegkísérő a járási kórházból. — Elnézést, kolléga, hogy pihenését zavarjuk, de nem volt más választásunk. Doktor Soóst, a körzeti orvost nem találjuk. Telefonon hívtak bennünket egy assszony- hoz, aki megmérgezte magát. De a nő már egzitált. Hullaszállítót kell küldenünk, de az sem viheti el addig, amíg a rendőrség nem látta a helyszínt. Az itteni rendőrt sem találtuk, a járási kapitányságról kellene járőrt küldeni. Kérem, szíveskedjék velünk jönni és biztosítani a helyszínt, míg a rendőrség megérkezik. Maximum fél óra az egész, és ők visszahozzák önt kocsival — közölte a főorvos egyszuszra. — Es kihez kell menni? — kérdezte doktor Zágon. — Bírta Xstvánék. A férj hívatott bennünket, de már részeg, mint a csap. — Egy kis türelmet, felöltözöm. A képernyőn látható fiára pillantott, kikapcsolta a készüléket, nadrágba, zakóba bújt, orvosi táskájáról letörölte a port, bezárta a bejárati ajtót. — Egyszer még találkozunk. Egyszer még találkozunk — zakatoltak agyában Bírta szavai. — Egy pillanat még, valamit elielej tettem. Vissza a házba, villany fel, táskából szike a zakózsebbe, zsebkendőbe, hogy a szövetet ki ne vágja. — Mi van doki? Fázik? Fázik? — böfögi rá a pálinkabűzt Bírta, mikor a lakásba lépnek. A mentőorvos kezével félretessékeli a házigazdát. Az nekitántorodik a falnak, és csuklani kezd. A szobát savanyú hányadékszag tölti be. A betegkísérő kinyitja az ablakot. * A mennyezeten negyvenes égő gyér fénye világítja meg a szoba koszos falait. — Megmérgezte magát... ott az üveg ... az asztalon — botladozik Bírta nyelve. Az asszony az ágyon fekszik, ruhája gondosan begombolva, elsimogatva. — Jöjjön csak, kolléga... — szól a mentőorvos, és félrehúzza a hulla frissen fésült haját. A nyakon karcolások, vér- aláfutások árulkodnak a foj- togatásról. A gége roncsolt, a szájüregben sérülések. Birta az asztalnál ül, egy vadásztőrrel játszik. — Mikor találta meg a feleségét? — teszi fel a kérdést Zágon doktor, nyomatékül táskája csattan az asztal közepén. Egyik keze zsebben, a betegkísérőre pillantva szemöldöke sürgetően megrándul. Birtát a határozott mozdulat meglepi, bambán bámul az orvosra, nem veszi észre, hogy a betegkísérő mögé lép. — Mikor ért haza? — vonja magára a férfi figyelmét a mentőorvos. Egy villanás, és a kés Zá- gon doktor kezéből a táskába hull. Kattan a zár, Birta szemében gyűlölet csillan. 22 óra 7 perc: a mentőorvosék mögött becsukódik a bejárati ajtó. — Harminc porc — gondolja Zágon doktor, és a szobaajtó mellett egy székre ül. Az ütött-kopott szekrény tetején borosüvegekbe eltett paradicsom. A szekrény oldalába vert szögön lóg egy pecsétes télikabát. Az ablak nyitva. 22 óra 31 perc: az ágy alatt sáros bakancsok, magas szárú női cipők, kilógó béllel. Bírta az asztalnál ülve alvást mímel, félig hunyt szemmel figyeli az orvost. A nyitott ablakon távoli kutyaugatás hallatszik. 23 óra 21 perc: a falon Birtáék esküvői képe. Mellette a kislány mint elsőáldozó. — Igen, huszonkettő lehet most — számol az orvos. A szobában távolodó motor zúgása oszlik semmivé. 23 óra 22 perc: — Átöltözöm — közli Bírta és mozdul. — Nem! Maradjon ott, ahol van! — vágja rá az orvos, miközben zsebre vágott keze a szikét szorítja. A távolban kutyák csaholnak egymásnak. 0 óra 12 perc; — Hugyozni megyek? * emelkedik fel Bírta. A sarokban kupacnyi szennyes ruha. A konyhában koszos edények, vagon- nyi üres üveg. Felszakad a felhőzet, az égen feltűnik a hold. 0 óra 34 perc: két rendőr lép a lakásba. A kereszthuzat az asztalról földre sodorja az orvos véres ingét. A konyha földjét vérbe alvadt üvegcserepek borítják. Köztük egy nagydarab férfi fekszik eszméletlenül. A másik mellette térdel, karján gézkötés, atlétatrikója, nadrágja alvadt vértől szennyezett. Doktor Zágon nem veszi észre a rendőrök érkezését, szorítókötést teker Birta felkarjára. A Megyei Bíróság megállapította: Birta István délután feleségével a falu italboltjában szeszt fogyasztott. Este hazatérve, szóváltás közben megfojtotta élettársát A halál beállta után a tetem torkába fakanállal gyógyszert dugdosott, hogy tettét ön- gyilkosságnak álcázza, majd a postáról mentőért telefonáltatott. A mentők által lakására szállított Zágon doktor ellen előre megfontolt szándékkal emberölést kísérelt meg. Hogy nem sikerült, az csak az orvos lélekjelenlétén múlott. A bíróság a vádlottat első fokon kötél általi halálra ítélte. Másodfokon az ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta a Legfelsőbb Bíróság. Zágon doktor hazament, friss kötést rakott karjára... feladta fiának a gratuláló levelet __ helyettesítette a k örzeti orvost... megmetszette a gyümölcsfákat... törött csontokat rakott sínbe... gyógyszereket írt ki... szüléseket vezetett le... bort fejtett.,. penmeieaett... majd.Otm JÁNOS: «• Öreg gyümölcsös Egy fa lábánál ülök, összesúg fölöttem az öreg gyümölcsös, darázsnyelven a meggy- s a körtefák. Alattam a föld, fölöttem az ég — mintha ugyanegy ítéletre várnánk. HORVATH GYULA: Haza szeretnék jönni Remegésbe öltözve járok az utcán, vályogház-testem falát patkánykínok fúrják át. Haza szeretnék jönni, oda, ahdl az anyák szívének pusztaságát vándorboldogságok járják. Oda, ahol nem rínak az árvák, oda, ahol nem mar meg senkit a kígyómostohaság. dr E '■O ■It J> n i i i> GYŐRI LÁSZLÓ^ Nyír Zöld porszívó zümmög a rétén, a nyír instrumentuma hajladozik a levegőben, zeng-zúg, rázkódik a fa. Lélegzik a levelek a port. Az ág a levegőbe nyúlik, a földre, hajlik a lomb. A rét bejárónője. Idő árama hajtja. Bogár, rovar, pille, klorofil zúg a lombjaiban. A sugár sürög. Működik a nyír. Együgyű, jó cselédműködés, klorofil-, oxigénláng a nyír. De lobogj, míg el nem égsz, te mártír, szent cselédlány! A közelmúltban rendezték meg a munkásszínjátszók V. országos találkozóját Tatabányán, ahol részt vettek a salgótarjáni, budapesti, bog- láriellei, székesfehérvári, zalaegerszegi, pécsi és miskolci együttesek. A meghívást megelőzően a zsűri 50 együttes produkcióját értékelve választotta ki, és hívta meg a 13 együttest a tatábányai seregszemlére. Nagy elismerést jelent, hogy ezek sorában találhattuk a miskolci amatőr színjátszókat is. A munkásszínjátszók tradíciókkal rendelkeznek és a felszabadulás óta eltelt harminchat esztendő alatt rendszeresen szerepelnek az üzemi dolgozók körében, munkásvárosokban, perem- kerületekben és ezzel jelentős részt vállalnak a mun- " kásművelődésböl. A korábbi években nagy népszerűségnek örvendeztek a mun~ .1 í kásszfnjátszók, fesztiválokat rendeztek, a többi között a diósgyőri gyárak munkás- színjátszóinak seregszemléje napokon át tartott. A munkásszínjátszás azóta letisztult. megtalálta saját helyét. és csorbítatlan népszerűségnek örvendenek, számos gyári, munkahelyi rendezvényen lépnek fel a mun- kásszinjátszók. s adnak színvonalas műsort. A salgótarjani amatőr színjátszók találkozója sikeres volt. jól szerepeltek a miskolciak is. im Lajos bácsi, aki a műhelyben érzi igazán jól magát. A faluban csak úgy ismerik, Lajos bácsi, az ezermester. Szinte mindenhez ért. Amikor meglátogattuk, éppen egy szomszéd kislány — kissé már elnyűtt — szandálját reparálgatta. Máskor meg órát javít, fotelt, pam- lagot készít, parkettáz, fúr- farag. Még felsorolni is hosszadalmas, mi mindennel foglalatoskodik, ha kedve és ideje engedi. Az udvar végében levő műhelyben, a látszatra limlomnak tűnő parányi fadarabnak is megvan a funkciója. Három varrógép is benne sorakozik, de mindegyik más-más munkára alkalmas. — Ez itt, már legalább kétszáz éves — mutat Balia Lajos bácsi a sarokba állított, cizellált mintákkal ékesített régiségre. — Ilyenből ma már a suszteroknak sincs. Pedig a cipőtalpat és a kemény bőrt igazából csak ez a gép viszi. Lajos bácsi elmúlt hetvenéves. Rosszul is lát már, hiszen a sok éven át tartó hegesztőmunka kikezdi a legjobb szemet is. Merthogy Lajos bácsi hegesztéssel is foglalkozott. Egykor 6 javította ki annak a közeli malomnak a megrepedt kazánját is, amelyre a távoli községekből sem akadt vállalkozó. ötven métermázsa búzát kapott érte. Mindig szorgalmas embernek ismerték Volt villanyszerelő, műszerész, Svédországban szövetkezetben dolgozott, aztán újra itthon gőzekéket javított és kezelt. A környéken ötvenhét templom tornyára szerelte fel & villámhárítói. — Jól fizettek érte, nekem jneg szükségem volt a pénzre — emlékezik vissza az öreg. — Alig nriúltam tizenkét éves, amikor mái apámmal együtt dolgozni jártam a Diósgyőri Gépgyárba. Gyalog mentünk. Akkoriban így volt szokás, hiszen busz meg vonat nem járt. Fél napig tartott az út a munkahelyünk meg az otthonunk között. Nyolcvan pengőt kerestem egy hónap alatt. Sokan irigyeltek érte. — Nem csoda, mert nagyon ügyes ember volt mindig az én uram — mondja Klári néni, a feleség, akivel már több, mint harminc éve élnek együtt. — Két lányuk közül az egyik már asz- szony. Ö is itt lakik Ti- bolddarócon. A kisebbik még velük él. Egy egész szobagarnitúrát készített neki Lajos bácsi. Ágyat, fotelokat, meg asztalt. Még a parkettát is ő rakta le. PerII—»HIWI»—■— ■»——pap——— —— sze mi is segítettünk, de az igazi mestermunkát ő csinálta. Néha haragszom is rá, mert nem vigyáz az egészségére. Éjszaka gyakran ébredek arra. hogy üres az ágya. Kimegyek az udvarra, hát látom, ég a műhelyben a villany. Megint bütykürész valamit. De nem veszekszem vele. Ilyen ember. A munka élteti ... A munka, amelyből az öreg, kora ellenére most is sokat vállal magára. Sohasem mond nemet, ha a falubeliek segítségért fordulnak hozzá, hogy csinálja meg ezt vagy azt. Szívesen javítja az ősrégi órákat, varrja és foltozza a viseltes csizmákat, varázsolja újjá a megkopott székeket. Ezért is emlegetik őt úgy a tibold- daróciak, hogy: Lajos bácsi, az ezermester... Monos Márta— Latzó József
