Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. szeptember 6., vasárnap ÉSZAK-.MAGYARORSZAG 7 tónka? — kérdezte Brez dánné ezen a penteken is. Agyalapi Zoltán, született meteoropata megtapogatta jobb féltekéjét, ahol a tom­pa fájdalom székelni szo­kott. — Fülledt meleg, zivata­rokkal. — Akkor lemegyünk a Balcsira! — sikkantott fel Brezdánné. Agyalapi pedig felkeres­te osztályvezetőjét, s a szo­cialista bérezés alapelveire hivatkozva —, mintegy az osztály dolgozói meteoroló­giai előrejelzéseit munka- és szabad idejük eltöltésé­ben rendszeresen felhasznál­ják — fizetésemelést kért. — Majd ha fagy! — vá­laszolta az osztályvezető. — Akkor végezzen veled a létszámcsökkentés — mormolta Agyalapi.-t- Kikérem magamnak a tegezést! — háborodott fel az osztályvezető. Egy év múlva, az össze­vonást követő kádercserék után Agyalapi felkereste az előle akkor már hetek óla bujkáló új osztályvezetőt. — De értse meg, kedves kolléga, nem tudom milyen címen beilleszteni kérését a bérfejlesztési tervbe — sza­badkozott az. — Mindenesetre a jó szán­dékért valamit — és Agy­alapi a homlokát masszí­rozta. — A nagybácsija ezen a nyáron már nem állja ki a magas vérnyomás újabb Támadását, s örökség áll a házhoz. S nem ártana né­hány százalékkal emelni az exportot is, mert ma olyan idők járnak ... Az osztályvezető össze­omlott. Üjabb egy év múlva, mi­dőn a vállalat már túltelje­sítette eredeti exporttervét, s az osztályvezető pedig ma- gánház-építkezésbe fektette örökségét, Agyalapi új. im­portból származó gyógy­szert kezdett szedni, s ad­digi tünetei megszűntek. Mindenki megnyugodott. Marafkó László Görög taeskeiáz Tokaiban Tokajban megkezdték a hajdani görög kereskedőhöz helyreállítását. A városka főterén álló. XVIII. század­ban épült emeletes ház, va­lamint a görög származású szazsarát borkereskedő csa­lád tulajdonában volt. A helyreállítást megelőző épí­tészeti feltárások során megállapították, hogy az évtizedes meszelések alatt értékes freskók konzervá­lódtak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács az épületet megvásárolta és abban a hegyaljai borvidék történe­tét, borászatát, szőlészetét bemutató kiállítást rendez­nek be. Helyet kap a kiál­lításon a Hegyaljához tarto­zó egykori mezővárosok kéz- mű- és kisipara, valamint népművészete is. A korhű helyreállítási munkához, va­lamint. az egykori falfest­mények helyreállításához a megyei tanács mintegy 3 millió forinttal járul hozzá. Prognosztika — Milyen időnk lesz, Zol­Nem tetszik. Lehet, hogy a kedveskedésnek egyik szép foka lenne, de az sem biztos, hogy másnak tetszik. Számtalanszor elhangzik, sajnos olvasható is, hogy egy-egy szociális otthon meglátogatásakor, valami­lyen, szántukra készült meglepetés átadásakor úgy szólítják meg az otthon la­kóit, vagy úgy emlegetik őket, hogy „a mi kis öre­geink”. vagy „a kis öregek”. Nem tetszik. Nem mintha nem kedvesnek kellene len­ni azokhoz az idős embe­rekhez, akik körülményeik , miatt szociális otthonban laknak, vagy nem kellene ; minden idős emberhez, de ez a kicsinyítő kedvesség oktalanul kimondott gügyö­gésnek hat munkában meg­őszült tisztes állampolgá­rainknak. Mert ugyan ho­gyan esik a „kis” kategó­riában a több évtizedes ter­melőmunka után nyugdíjba ment,' szociális otthoniján élő martinász, mozdonyve­zető, bolti eladó, vagv pe­dagógus, gépírónő. és a Kicsinyítő kedvesség számos foglalkozást végzet­tek bármelyike? Vagy az a nyugdíjas, szociális ott­honban lakó, nyolcvan éven túli természetjáró, aki idős korában is olyan fizikai tel­jesítményre képes, mint a fiatalabbak közül sem so­kan? Vagy a közelmúltban, a budapesti -szociális ott­honban a tűz megfékezésé­ben olyan hősies erőfeszí­tést tevő idősebb nő, aki korát meghazudtolóan fia­talos lendülettel segített a lángok megfékezésében? Nem nekik való kategória a „kis öreg”. A szociális otthonokban sok mindennel foglalkoznak; hímeznek, varrnak, nagyokat kirándul­nak, igyekeznek tevékenyen élni az újfajta közösségben. Azokat sem hagyják, akik magányosságuk miatt hajla­mosabbak arra, hogy vissza­húzódók életét éljék; mert akkor Kovács bácsi a régi munkahelyéről kérdezgeti Szabó bácsit, Margit néni újfajta kötésmintát mutat Erzsébet néninek, hogy ne legyen ideje az őt magára hagyó gyerekére, rokonára gondolni, akit élete folya­mán beesülett^l felnevelt, de hát ugye ez a mai roha­nó élet... Szociális otthonban él­nek. Másfajta közösségben, kapcsolatok között, mint életük korábbi éveiben. Szé­pen és tartalmasán; kinek- kinek igénye szerint. Kere­sik az embereket, jobban megbecsülik az emberi kap­csolatokat. És ebben na­gyok. köpöezi Öreg M«tt taven noil» Vr v,. Ci:c:s;v ;; í Ecnyi László rajza Thiery Árpád: , Visz Valami keveset tudok az autókról. Az Ottó-motorok- töl a Rába—V katonai te­herautókig, amelyek lám­páiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az embe­riségért. A háborúkban, a szállításban, a turizmusban, a kényelem megszervezésé­ben. Az emberi teljesít­ményben. Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterson, Lauda, Hunt, Fittipaldi. Stecher az autózás nagy­szerű versenyzői, és Mon­za., Indianapolis, Nürburg­ring legalább cUyan szen­télyei a. versenysportnak, mint a Wembley, a Mara- cana vágy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modem ember nagy szerelme az autó, ez a sze­relem azonban gyakran egy­oldalú. A legszerencsétle­nebb dolgok sülnek ki eb­ből a viszonyból. Ma is hallom annak a szerencsétlen Ladának a szenvedését, amelyet púde- rozott, aranykarpereces tu- lajdonosnöje igyekezett „be­tömi” a nyaralóhely parko­lójába. Hörgött, jajgatott, dühödten zúgott (tiltako­zott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott állat. — Asszonyom... — mentem oda segítőkészen. — Mi kö­ze hozzá? Nem a maga au­tója — válaszolta gőgösen. Hazaérve a lépcsöházban meg szoktam nézni a hirde­tőtáblát. Fegyelemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház par­kolójában, feltehetően a sa­ját autójával megnyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdető- táblára rajzolt (vagy rajzol­tatott) egy-egy esengő fel­hívást. Abból gyanítom, hogy nem sok eredmény­nyel, mert más lépcsőhá­zakban még hetek múlva is láttam a kifüggesztett fel­hívást. A miénket letéptek a gyerekek. Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudálás hallat­szik fel. így szoktak jelezni egymásnak a házban lakó családtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szű­nik, sőt most már két autó dudája szól. Lenézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen l maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azon- j ban eltorlaszolta egy fehér « színű Skoda. Eltelik tíz jj perc, mire a lépcsöházból, amely előtt a Sokad áll, elő­jön egy alacsony, télkopasz férfi. Méltatlankodva inte­get a tülkölő autósoknak- Mit képzelnek?... Beül a kocsiba, tesz egy kört, mi­után elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda. anol volt. A kapu elé. Noha lá­tom az ablakból, hogy öt- ven-hatvan méterrel arrébb van üres hely. Bezárja a ko­csit, visszamegy a hetedik emeletre, ahol vendégségben van. Az autó lent áll. Várako­zik. Eltorlaszol. Ingerel. Fel­dühít. A kiosztott státus szerint; szerencsétlen, ki­szolgáltatott gépállat azem- . bér kezében. Izsófalva főterén rózsá­kért, benne a község híres szülöttének, a magyar nem­zeti szobrászat megteremtő­jének, Izsó Miklósnak if j. Szabó Gábor szobrászmű­vész által készített és 1968- ban felavatott szoborportré- ja. Ünnepre készül Izsófal­va, hiszen 150 éve annak, hogy nagy fia 1831. szep­tember 9-én az akkor Disz- nóshorvótnak nevezett köz­ségben megszületett. A köz­ségben, amely 1950 májusá­ban vette fel híres fiának a nevét, az idősebbek még emlékeznek a parányi szü­lőházra. amelyet aztán az idő úgy megroggyan tott hogy mára már csali a te­lek maradt meg belőle. Tanulmányait a sárospa­taki kollégiumban végezte Izsó Miklós, s azokat jósze­rével be sem fejezve. Rima­szombatba ment, hogy egy Jakovetz nevű mesternél kitanulja a kőfaragást. Ezt olyan tökélyre vitte, hogy egy ideig a kor leghíresebb szobrászánál. Ferenczy Ist­vánnál is dolgozott. Közben részt vett az 1848—49-es szabadságharcban, egy sor­ban a vörössipkás diákok­kal. Később Bécsben, Mün­chenben kiváló szobrászmű­vészek műhelyeiben töltött hosszabb időt. Münchenben alkotta első nagyméretű zsá- nerszobrát. a Búsuló juhászt, amely a budapesti kiállítá­son meghozta neki az igazi sikert Ezután főképp a nepélet egyes jeleneteinek és történelmi, irodalmi sze­mélyiségek (Zrínyi Miklós. Zrínyi Ilona. II. Rákóczi Ferenc. Arany János. Eg- ressy Gábor stb.) szobor­portréinak elkészítésével foglalkozott. A Fáy Andrást ábrázoló, gyönyörű cári-arai márvány mellszobra Sáros­patakon a Tudományos Gyűjtemények Múzeumában látható. Izsófalva méltóképpen ün­nepli meg híres fia szüle­tésének 150. évfordulóját. Amint Fi lek András, a mű­velődési ház igazgatója tá­jékoztatott. szeptember 9- től 19-ig ..Iz-só-napokat” ren­deznek. A megemlékező ün­nepséget a művelődési ház­ban tartják a Miskolci Nem­zeti Színház fiatal művé­szeinek közreműködésével. Ezenkívül ismeretterjesztő előadások hangzanak el Izsó Miklós életéről, művé­szetéről. Ezeket Végvári Lajos egyetemi tanár és Sos- hegyi Ferenc. a Magyar Nemzeti Galéria tudomá­nyos munkatársa tartja. A programban orgonahang­verseny is szerepel Kovács Endre orgonaművész és Bé­res Ferenc énekművész köz­reműködésével . Az évforduló napján a közsée vezetői és a Herman Ottó Mú zeum munkatársai a debreceni Dóri Múzeum képviselőivel együtt Buda­pesten. a Mező Imre úti te­metőben koszorút helyeznek el Izsó Miklós sírhelyén, Debrecenben is megemlé­keznek a város egyik leg­szebb legnevezetesebb szob­ra. a Csokonai-szobor alko­tója születésének 150. év­fordulójáról. s erre Izsófal­va vezetőit is meghívták. (h. j.) •i- O i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom