Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

1931. szeptember TO., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Lehetőségeink az export fokozásában A z eflmútt ötéves terv gazdasagpoiitikai cél­jainak megvalósítása érdekében a kormány a het­venes évek közepén — a min­den piacon értékesíthető, kon­vertálható exportárualapokat bővítő fejlesztések céljá­ra — 45 milliárd forint ösz- szegű hitelkeretet hagyott jóvá. Mindez azért vált szükségessé, hogy az export célú fejlesztések eredménye­ként javuljon a népgazdaság fizetési mérlege. Vagyis a hetvenes évek első felében bekövetkezett cserearányrom­lás fokozatos megszüntetése olyan exportstruktúra kiala­kítását követelte meg, amely­nek révén mind minőségben, mind a piaci ár- és értékvi­szonyokat tekintve verseny- képessé válhatnak termé­keink. A kedvezményes hitel igénybevételével pénzügyi vonatkozásban megteremtőd­tek a feltételek arra, hogy vállalataink a meglevő gyárt­mányszerkezetüket, a kül­piaci viszonyok figyelembe­vételével rövid idő alatt megvalósítható és gyorsan megtérülő fejlesztésekkel ru­galmasan átalakíthassák. A hitelkonstrukció a kezdet kezdetén alapvetően a kon­vertálható exportárualapok növelésére irányult, s csak kivételes, egyedi esetekben használhatták fel a banktól kapott hitelt a tőkés im­portot helyettesítő beruházá­sokra. A nagyszabású hitelkonst­rukció iránt — amelyet 1975- ben hirdettek meg — a gaz­dálkodó egységek élénk ér­deklődést tanúsítottak. Egy- re-másra érkeztek a hitel- kérelmek, s 1978 végére a Magyar Nemzeti Bank már a teljes 45 milliárdot kime­rítette az addig vállalt hitel­folyósítási kötelezettséggel. Az összeg nagy részét az V. ötéves terv első felében vet­ték igénybe a vállalatok, ami kedvező volt, hiszen az új exportkapacitások zöme még a tervidőszakban megvaló­sult, s ez növelte exportké­pességünket. Az évek során számotte­vően növekedett országszer­te, így megyénkben is az ex­portfejlesztő hitel iránti igény. Ezért a kormány hoz­zájárult az eredeti 45 mil­liárd forintos hitelkeret mintegy tízmilliárddal való emeléséhez. A hitelnyújtás természetesen ebben az öt­éves tervben is folytatódik, ami azt jelenti, hogy az or­szág teherbíró képességének megfelelően a konvertálható exportárualap-bővítő hitel összege 1985-ig eléri a 65 milliárd forintot. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a bank minden igényt, min­den kérelmet teljesít. Nagy­fokú szelekciót hajtanak végre az elbírálásnál, s csak az exportot növelő, gyorsan megtérülő és kedvező deviza­hozamot ígérő fejlesztéseket támogatják. Következetesen számonkérik a hitelnyújtás­kor megszabott feltételeset, amelyek ma már lényegesen szigorúbbak, mint a hitel- konstrukció bevezetésekor. Kezdetben még olyan beru­házások is támogatást élvez­tek, amelyeknek megvalósí­tását a kérelmezők öt évre garantálták. További szigorí­tást jelent, hogy az 1978. évi módosított hitelpolitikai irányelv kimondja: az ex­portárualap-bővítő beruházá­soknak a korábbi öt év he­lyett három év alatt kell a nettó devizahozamból meg­térülniük, s a kötelező saját erő biztosítását — minimá­lisan 30 százalékot •— a kon­vertálható exportnövelő hitel esetében is előírták. Lénye­ges feltétel még. hogy csak az olyan beruházások finan­szírozhatók a rendelkezésre álló keret terhére, amelyek­nek építési hányada viszony­lag alacsony, ezért a fejlesz­tés gyorsan befejezhető, s rövid időn beiül devizatöbb­letet eredményez. Megyénk gazdálkodó egy­ségei is éltek a felkínált le­hetőséggel, s az elmúlt hat év során sok százmillió fo­rint értékű, hitellel támoga­tott beruházás valósult meg. Az iparon belül a vegyipari ágazathoz tartozó vállalatok exportárualap-bővítő fejlesz­tései voltak túlsúlyban, s ez jellemző napjainkra is. Pél­dául az év első felében a bank által kihelyezett 578 millió forintból a vegyipar 557 millióval részesedett. Nagy az igény a hitelek iránt a mezőgazdasági üze­mek részéről is. Igaz, a hi­telek nagyságát tekintve messze elmaradnak az ipar- vállalatoktól, hiszen a ter­melőszövetkezetek legfeljebb néhány millió forintra tarta­nak csupán igényt. Megyénk termelőszövetkezetei 1979 vé­géig 340 millió forint értékű beruházást valósítottak meg ebből a hitelkonstrukcióból, amelynek 80 százaléka a nö­vénytermesztés korszerűsíté­sét célozta. A beruházások értékét, hatékonyságát azon­ban nagymértékben rontotta, hogy termelőszövetkezeteink egy része adós maradt a hi­telezési feltételek teljesítésé­vel. Így az Ígért exportköte­lezettségnek csak a 80 szá­zalékát teljesítették, mégpe­dig oly módon, hogy 40 ter­melőszövetkezet közül csupán 20 gazdaság érte el, illetve szárnyalta túl az előirányzott exporttöbbletet. Nem egy esetben adódott olyan visszás helyzet is, hogy a jóváhagyott hitelt egyes mezőgazdasági üzemek nem a szerződésben megjelölt fej­lesztésre fordították. Ilyenkor a bank a kedvezmény meg­vonására kényszerült, vagyis nagyobb kamatot számolt fel a hitel visszafizetésénél. Ez viszont nem eredményezett újabb exportárualapot, ugyan­akkor a gazdaságok könnyű­szerrel kifizették a három­százalékos többletkamatot. Manapság az exportfejlesz­tő hitelt nem csupán a ki­vitel fokozását célzó beruhá­zásokra fordítják, egyre több azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a tartós im­portmegtakarítást eredmé­nyező fejlesztésekhez kérnek támogatást. Persze, mindez nem mond ellent annak a hitelpolitikai elvnek, amely elsődleges célként az export fokozását jelöli meg. A z illetékes pénzügyi szervek a jövőben is szigorúan szelektálják a hozzájuk beérkezett hitei - kéreimeket. és csak azokat a , beruházásokat támogatják, amelyek megfelelnek a gaz­daságpolitikai célkitűzések­nek, hatékonyak, jovedeime- zöek, gyorsan megtérülnél:, minden piacon érték esi thetó árualapokat hoznak létre, s mindezek exportlehetőségein­ket javítják. Lovas Lajos A keverőtelep távlati képe r Ä Miskolci Közúti • Építő Vállalat nyék-' ládházi aszfaltkeverő telepén naponta 700 tonna, útburkoláshoz használt, ki­váló minőségű aszfaltot ál­lítanak elő. Az aszfalt fő al­kotóelemeit, a kavicsot, a zúzalékot, a bitument, a mészkőlisztet a megadott technológiai előírások szerint keverik, vizsgálják a 3 mű­szakban üzemelő telep dol­gozói. Készterméket elsősor­ban megyénk útjainak javí­tásához, korszerűsítéséhez használják fel, A 8 darab, Kamasz-típusú 10 tonnás Volán-teher gépkocsi a fel­vételeink készítésekor a 33- es számú főút és a 3-as fő­út Nyékládháza—Mályi sza­kaszának felújításához szál­lította a kész aszfaltot. A kési asifoltot nagy teljesítményű teherautók szállítják a felhasz­nálás színhelyére Kovács Mátyás felvételei KÉoricaisemiitatő Hogy vált ** az úi rendszer? A Gabonatermesztési Ku­tató Intézet szegedi nemesí­tőtelepén k ukoricabemu ta­tok háromnapos sorozata kezdődött. A szakmai láto­gatásokon a termelési rend­szerek, s gazdaságok szak­emberei megismerhetik az új hibrideket, azokat a kukori­caújdonságokat, amelyek az , idén kaplak állami fájtáéi- I ismerést. I Ha valahol, bármely isko­lában Leninvárost megemlí­tenék, nincs olyan diák, aki kipattanva a piádból, ne fúj­ná annak nagy üzemeit. A Tiszai Vegyi Kombinát, az erőmű, az olajfinomító ... De hallotta már valaki a környékbeliek és az illeté­kes szerveken kívül, a nagy­csécsi Sajómenti Termelő- szövetkezet nevét? Aligha. Pedig a két települést egy­mástól hét kilométer távol­ság választja el. Pár évvel ezelőtt „leírták” a szövetkezetét. Így utólag, érthetően. Öt darab trakto­rának életkora elérte a hat­van évet, értéküket legfel­jebb azok tartották számon, akik mindennap dolgoztak velük. Jó véleményük alig­ha volt. Az egy darab (!) kombájn, s három tehergép­kocsi jelentette még a gép­parkot. A szövetkezetnek egyetlen felső végzettségű szakembere nem volt, a nyugdíj előtt álló vezetők távlati elképzelések nélkül vezették a szövetkezetét. Rá­fizetéssel, veszteségesen. Ek­kor választotta meg a tag­ság Frankó Istvánt elnök­nek: — Bizonyítani akartam — mint gondolom, helyem­ben mindenki tette volna ■—, bizonyítani azit, hogy sa­ját erőnkből lábra tudunk állni. Nem ítéltem túl kri­tikusnak a helyzetet, bár meg kell vallanom, az első fél évben szakemberek hí­ján nekem kellett irányíta­nom mindent. Hiába ismer­tem a területet. — hiszen egy évig főagronómus is voltam —, a megváltozott, körülmények között sokszor kapkodtam. Azután jöttek a fiatalok. Az első két-harom szakemberi nehéz volt lete­lepíteni. Mert mit válaszol­hattam volna ilyen kérdé­sekre: — Szolgálati lakás? Fizetés? Hány szakember dolgozik itt? Hallgattam, s az összes meggyőző erőm­mel próbáltam rábeszélni őket, maradjanak itt, s együtt próbáljuk meg: mi­ként tudunk kiépíteni egy szilárd gazdaságot. Tízen hallgattak is ram. — A szomszédos gazdasá­gokat kerestük fel, hogy le­selejtezett gépeiket ne a MÉH-nek, hanem nekünk adják el. így ócskavas áron, lelkiismeretes munkával, ki­építettük erő-, s munkagép- parkunkat, amely ha piapí­ron nem is ér semmit, a gyakorlatban azért ülőképes volt. Beruházás nélkül, fel­újítással — a termelési költ­ség terhére —, megoldottuk a géppark rekonstrukcióját. — Már mosolygunk raj­ta, de első melléküzemágun­kat úgy építettük ki, hogy vettünk négy kapát, s négy gereblyét. A Tiszai Hőerőmű Vállalat, amelynél munkát vállaltunk, megelőlegezte az összes anyagot, kifizette az eszközöket, mi csak négy assaony munkáját adtuk, akik éí mertek vállalni ezt a munkát. Hol lennénk mi nagyüzemek nélkül? Hiszen annyi pénzünk volt, hogy egy kalapácsot megvegyünk, a többiről más vállalatok gondoskodtak. Hogy meg tudtunk erősödni, azt az ipiarnak köszönhetjük. Az iparnak. De rá keltett, jönni arra — amit húsz éven át nem vettek észté —, hogy hét kilométer a távol­ság Nagyesécs és Leninvaros között. És ez a távolság kö­zelséget jelent. Nemcsak munkaerőt vesz el, hanem munkát is ad. — így kezdődött. Szmte ráfordítások nélkül építettük ki a melléküzemágakat, a parkfenntartó, az építő, s az üzemkarbantartó részlegün­ket. A fiatal szakembereink javaslata, ötlete alapján szü­letett az egyik részleg a má­sik után. Varroda itthon, karbantartó, s építőrészJeg Miskolcon és Budapesten Természetesen nem felejt­keztünk el kavicsbányánk­ról sem. Biztos, hogy lenne valaki, aki megkérdezné — mint ahogy én is megkérdeztem —, miért a melléküzemágak fejlesztéséről beszélgetünk, amikor az üzem mezőgazda- sági termelőszövetkezet? Frankó István nem tért ki a válasz alól: — A gyors megerősödés­be«, a fcalpraalláshoz a-kellő nyereséget az afaptevékeny- seg jelenleg nem tudja hoz­ni. Az elmúlt évben a já­rásban mi értük el a leg­nagyobb hektáronkénti ku­koricahozamot. Hatvanhá­rom mázsát. Ez a kultúra idén is jó termést ad. A többiek gyengébbek. A kö­vetkeztetés ebből adódik: alaptevékenységből annyi nyereséget nem tudunk fel­mutatni, amely a fejlődés­hez elég. Kis méretben, amely az állattartás színvo­nalát, s mennyiségét meg­határozza, egyik évről a má­sikra olyan hozamnövelést nem tudunk elérni, ameiy szilárd nyereséget teremte­ne. Nagyobbhoz viszont nincs pénzünk. — De kavics van. Azt is ki lehet termelni. Igaz, nem a föld rovására. Most rendeltünk nyolcmillió tori ntért egy úszókotrót, amely mélységben bányászik, s nem szélességben. Kevés a földünk, ami van, azt be­csülni kell. Ezelőtt ké4 évvel még csak 18 millió forintot ter­meltek meg a szövetkezet­ben. Idén 52 milliót. Három­millió forint tiszta nyeresé­get várnak, amely elég ah­hoz, hogy beruházásokra is vállalkozzanak, megalapoz­zák a jövőt. — kármán — Mindössze négy hónap telt el azóta, hogy a Borsod me­gyei Autóközlekedési Tanin­tézetnél bevezették a saját gépkocsin való oktatást. En­nek az oktatásnak a lényege az, hogy az ATI állományá­ban levő gépjárművezető oktató saját gépkocsiján vál­lal tanítást. Az eltelt négy Hónap tapasztalatai megle­pőek, hiszen az ilyen okta­tási formában részt vevő ta­nulók jóval könnyebben te­szik le a gépjárművezetői vizsgát, mint társaik. Hogy miért, arra vonatkozóan Hor­váth István, az ATI megyei igazgatója a következőket mondta: — Az oktató, aki saját gépkocsijának fenntartásáról gondoskodik, jóval figyelme­sebben végzi munkáját. A tapasztalatok szerint a gya­korlati vizsgán száz vizsgá­zó közül 50—60 felel meg a hagyományos gyakorlati ok­tatásban résztvevők közül. A saját gépkocsikon ta­nulóknál ez a szám lényege­sen magasabb, mert itt már átlagosan nyolcvanan sze­rezhetnek első nekifutásra személygépkocsi-vezetői jo­gosítványt. Amellett, hogy a saját gépkocsin oktatok job­ban odafigyelnek, mikor re­cseg a sebességváltó a kez­dők keze alatt, igyekeznek közvetlenebb kapcsolatot is kialakítani a tanítvánnyal. A másik lényeges dolog, hogy az ebben az oktatási rendszerben vizsgázóknál a vizsga alkalmával az oktato is benn ül a gépkocsiban, ami pszichikaüag is megha­tározza a vizsgázó közérze­tét. Az egyre népszerűbb ok­tatási rendszer tovább is bővül. Jelenleg a megyében 12 saját gépkocsin oktatnak, de az év végére további hat személygépkocsin tanulhat­nak ilyen formában a jogo­sítványra várók. Ami pedig a jövőt illeti: januártól elő­reláthatólag rendelet szabá­lyozza majd a vezetni tanu­lók közúti forgalomban való részvételét. A rendelet sze­rint csak azokat a tanulókat lehet az oktatóknak kivinni a közútra, akik eredményes vizsgát tettek KRESZ-bői. A rendelet célszerűségét szük­ségtelen bizonygatni. — pusztafalvi — Őszi ügyeleti szolgálat Szeptember 15-től a ME­ZŐGÉP Tröszt valamennyi vállalatánál. gyáránál és gyáregységénél ismét meg­kezdődik az ügyeleti szolgá­lat. A termelőszövetkezetek telefon- vagy telexhívására a szolgálat , szakemberei min­den szükséges műszaki se­gítséget megadnak a betaka­rításban dolgozó gépek, be­rendezések javításához. A korábbi tapasztalatok sze­rint a közös gazdaságok él­nek is ezzel a lehetőséggel. A közelmúltban véget ért nyári betakarítási időszak­ban a MEZŐGÉP műszaki ügyeleti szolgálata több, mint ezer hibabejelentésre vonult ki, szerelői 12 300 órát dolgoztak, hogy minél kisebb legyen az időkiesés a gépek meghibásodása miatt. A műszaki ügyelet szak­emberei nemcsak a hibák kijavítását vállalják, készek a gépek és berendezések üzembe helyezés előtti fe­lülvizsgálatára, beállítására is. Amelyik gazdaságban igénylik, ott elvégzik a ga­bonakombájnok átszerelését a kukoricabetakarításhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom