Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

T981. szeptember 20., yqsAmqp ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Harmincezer dolgozó egészségügye Kerekasztaí-beszélgetés az LKM és a DIGÉP üzemorvosi ellátásáról % A DIGÉP-ben 1961-ben, <iz LKM-ben 1979-ben vezették be, hogy a vállalat dolgo­zóinak egy részét az üzemorvosok veszik táp­pénzre. Fttöl azt várták, hogy javulni fog az alapeliátás, s csökken a táppénzes napok szá­ma. A gyakorlatban azonban ez nem követ­kezett be maradéktalanul. Kerestük az okát, ezért hívtuk meg szerkesztőségünkbe a témá­ban legérdekesebbeket: az LKM-böl Koszty Lajos személyzeti és szociális igazgatót, Gonda József szakszervezeti munkatársat; a DIGÉP- ből Kovács János igazgatási főosztályvezetőt, Hőrich József szociálpolitikai előadót; az egész­ségügy részéről dr. Mészáros Jánost, a megyei kórház főigazgató-helyettesét, megyei táppén­zes szakfelügyelő főorvost, dr. Matyi Mária megyei üzemi szakfőorvost, dr. Juhász Barna­bás főorvost, a városi tanács egészségügyi osztályvezető-helyettesét, dr. Ditrói Sándort, a Vasgyári Kórház igazgatóját, dr. Pósalaky László rendelőintézeti igazgatót, dr. Izsó Ist­vánt, a Semmelweis Kórház-Rendelőintézet igazgatóhelyettesét, dr. Lyócsa Jánost, a Vas­gyári Kórház igazgatóhelyettesét, üzemi fő­orvost és dr. Somorjai Józsefet, a DIGÉP üze­mi főorvosát. . Üjságíró: Ismerjük az üzemorvosi hálózat hagyo­mányt*, feladatait. Mióta a rendszer kiépült a két nagy- ' üzemben is, gyakran küzde- c nek orvoshiánnyal. Idősze- . rú volt-e, hogy most még a táppénzelési jogot is kérték a vállalatok? i DR. DITRÓI SÁNDOR: Már 1961-ben egészségügyi ...minisztériumi rendelet szü­letett, amely szerint a mun- ’[ kasok egészségügyi ellátása érdekében szükséges, hogy : az üzemi egészségügyi szol­gálat, a gondjaira bízott járóbeteg dolgozók gyógy­kezelésében, munka képessé­• gük elbírálásában és hely­reállításában, az eddiginél .„nagyobb feladatot és hatás­kört kapjon. Üjságíró: Az üzemek ra­gaszkodtak most ehhez a joghoz? DR. DITRÓI SÁNDOR: Sajnos, meg kell mondani, ' hogy' eppen az ellenkezője • tapasztalható az LKM-ben. A DIGÉP-ben nem volt el­lenállás. KOSZTY LAJOS: Az LKM valóban nem igényel­te addig, amíg úgy éreztük, hogy a feltételek nincsenek biztosítva, A következők miatt tiltakozott a vállalat az üzemi láppénzelés ellen: ■ -van egy társadalmi igazság­talanság ebben a rendszer­ben, mert dolgozóinknak csak egy bizonyos körére lehet kiterjeszteni, a 60—62 százalékára, akik Miskolcon laknak. Már csak ezt a kér­dést íf» érdemes feszegetni. Vidékről csak felülvizsgá­latra kell bejönni. Azért sem harcoltunk nagyon az üzemi táppénzelésért, mert mindig volt olyan érzé­sünk, hogy az igazán üzem­orvosi munka a prevenció, a betegségek megelőzése lenne. Ezt pedig ilyen fel­tételek között, amikor ke­vés az orvos és olyan túl­terheltek mint az LKM- ben. nem tudom, hogy ké­pesek-e ellátni. Ez a másik ok, amiért nem szorgalmaz­tuk az üzemi táppénzelést. Végül mégis támogattuk, de azzal a kikötéssel, ha a feltételek megvannak. Ta­pasztalataink szerint, az or­vosok nem nagyon pályáz­nak az üzemorvosi állások­ra. I Újságíró: Az ön vélemé­nye szerint miért nem? KOSZTY LAJOS: Nem szeretnék szakmai kérdé­sekbe beavatkozni. De az* meg kell mondani, hogy na­gyon kevés az olyan orvos, aki azt mondaná, hogy az igazán orvosi munka a pre­venció. Üjságíró: Hogyan látják ezeket a kérdéseket a Di­ósgyőri Gépgyárban ? KOVÁCS JANOS: A gép­gyárat az LKM-mel nem lehet összéhásonlítani, s a véleményünk sem azonos a dolgokról. A mi vállala­tunknál 1961 óta táppén­zeinek az üzemorvosok. Az igaz, hogy az üzemorvo­sok munkájának mintegy felét teszi ki a táppénze­lés. Ez igen nagy megterhe­lést jelent számukra. Ennek ellenére a táppénzelést az üzem területén szeretnénk megtartani továbbra is. Üjságíró: Adnak-e elég támogatást, a vállalatok ah­hoz, hogy javuljon a dol­gozók egészségügyi ellátása, hogy az orvosok szíveseb­ben vállalják az üzemi munkát? 1 KOSZTY LAJOS: Fel tu­dom sorolni — ha kell név szerint is —, hogy tíz év alatt legalább tizenkét orvosnak adtunk állást. Azok közül már egy sincs itt. Volt aki csak két évig dolgozott az üzemben, amíg a lakást megkapta, s amíg ebben a városban megfelelő pozíciót tudott magának biztosítani. Mélyebben kel­lene elemezni ezt a kér­dést, mert ez nemcsak vál­lalati. és üzemi főorvosi probléma. Tíz orvosból most is csak hét dolgozik. Üjságíró: Mi az, ami mégis köti az orvost a vál­lalathoz? KOSZTY LAJOS: Ha van a vállalatnak nyereségré­szesedése, abból adhat. Ha netán nem lesz nyeresé­günk. akkor hogy ösztönöz­zük azt az orvost? DR. LYÓCSA JÁNOS: Koszty elvtárs igen harco­san — remélem nem mér­gesen — mondta el a gon­dokat, amelyeket én is megfogalmaztam volna. Azt azonban állíthatom, hogy' az LKM-ben és a DIGÉP- ben most dolgozó orvosok nem szándékoznak elmenni. Tíz orvosból viszont hár­man gyesen vannak. Többen üzemorvosi szakvizsgát sze­rezlek, hárman most tanul- , ■-naku Üjságíró: Milyennek tart­ja ilyen körülmények kö­zött az alapellátást az LKM-ben ? DR. LYÓCSA JANOS: Az alapellátás határozottan ja­vult az elmúlt években. Ennek oka az integrációban keresendő. A kohászatban öt, a gépgyárban két üzemi orvos szerzett szakképesí­tést, ez is javítja az alap­ellátás színvonalát. Csak a prevencióval foglalkozni, az üresjárat szerintem. Ezért jó, hogy mi táppénzelünk. Az megoldhatatlan, hogy vidékiekkel is foglalkoz­zunk, de a 60 százalék így is a dolgozók többségét je­lenti a vállalatnál. Üjságíró: Jut-e idő a szű­résre? DR. LYÓCSA JÁNOS: Erre egyértelműen nemmel kell válaszolnom. Sajnos. Ennek az oka a két betöl­tetlen státusz és a három gyesen levő orvos, öt orvos hiányzik. Kigyújtettem a szűrést, s kevesebb, mint a táppénzelés előtt volt. De akkor az üzemorvosnak nem volt más feladata, mint a prevenció, a szűrés. Most viszont a vidéki dolgozó is csak akkor veheti fel táp­pénz után a munkát, ha először jelentkezik az üzem­orvosnál. Ez is lényeges pluszmunka. Üjságíró: Koszty elvtárs említette, hogy jobban kel­lene kötődnie az orvosnak a vállalathoz. Mi erről az ön véleménye? DR. LYÓCSA JÁNOS: Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg egy igen fá­jó gondunkat. Nem szere­pelünk a gyár kollektív szerződésében, így nincs törzsgárdatagságunk sem. Pedig ez utóbbi is bizonyos kötődést jelenthetne. Soks mindent megkapunk, amit kérünk, de vannak dolgok, amiken nehéz változtatni, bár igyekszünk. Üjságíró: Mit áldoz a DIGÉP az egészségügyre? KOVÁCS JÁNOS: Az ötödik ötéves középtávú tervben az orvosi rendelők korszerűsítésére, felszerelt­ségének javítására a válla­lat mintegy másfél millió forintot fordított, és a ha­todik ötéves tervben is ha­sonló összeggel kívánja a jelenlegi helyzetet tovább javítani. Ezen túl a mun­kakörülmények javítására, az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók jobb helyzetére 185 millió forintot kívánunk költeni. A vállalat kilencezer dol­gozót foglalkoztat, hat üzemorvos látja el a mun­kát. Üjságíró: Az alapellátás és az azt közvetve, vagy közvetlenül befolyásoló té­nyezők vizsgálata után tér­jünk át a másik nagy kér­déskörre; hogyan alakult a két nagyüzemnél a táppén­zes helyzet az üzemi táp­pénzelés bevezetése után? KOVÁCS JÁNOS: A táp­pénzfegyelmet az elkövet­kező időben szigorítani kell. Néhány adatot említek ez­zel kapcsolatban a gépgyár­ból: az elmúlt hat évben a vállalatnál a táppénzfegye­lem lényegesen javult. 1974- ben 6 százalék volt, 1980- ban 5.8 százalék. Mégsem vagyunk teljesen elégedet­tek, mert az elmúlt évben is 157 469 munkanap esett ki a'; táppénz, miatt, s ez 17 vállalati. munkanapnak fe­lel meg. A táppénzen levők közt igen magas a vidéki dolgozók aránya, rendszere­sen 100—150 ember. Azt tervezzük, hogy az üzem­orvosi szolgálattal mégjob- ban együttműködünk a táp­pénzfegyelem megszilárdí­tása érdekében. Vezérigaz­gatói rendelkezésre négy nyugdíjast foglalkoztatunk, akik személygépkocsival lá­togatják a táppénzen levő­ket, s ha szükséges taxit is igénybe vehetnek. DR. LYÓCSA JÁNOS: A táppénzes ellenőrzés emlí­tett módjára szeretném Koszty elvtárs figyelmét is felhívni. Javasoltam már korábban, hogy adok em­bert, ha kapunk mi is gép­kocsit. Az 1007-es miniszte­ri rendelet is kimondja, hogy a rendszeresen távol­maradók gyors, hatékony el­lenőrzése a vállalat felada­ta. DR. PÓSALAKY LÁSZ­LÓ: Hadd segítsek ebben a vitában: rendelet mondja ki egyértelműen, hogy egy vállalaton belül az első számú vezető felelős az egészségügyi, s a közvetle­nül ehhez tartozó táppén­zes helyzetért is. Ebben az ügyben már felvettem a kapcsolatot mind a két gyár vezérigazgatójával, így jött létre a gépgyári módszer. Ezenkívül szeretnék utalni rá. hogy Központi Bizott­ságnak van egy 1974-es ha­tározata, a munkásosztály helyzetének javításáról. A Miskolci Pártbizottság ezt követő határozatában konk­rétan fel vannak sorolva azok az üzemek, ahol a re­konstrukciót , okvetlenül meg kell csinálni a munka- feltételek javítása érdeké­ben. Hallottunk itt erre vo­natkozó adatokat a DIGÉP részéről. De szerepel a ko­hászat is abban. a határo­zatban. Mert mi hiába csi­nálunk bármilyen táppénzes felülvizsgálatot, ha munká­ba engedjük a dolgozót, ugyanolyan körülmények közé kerül, s visszaesik. Tavaly októberben gépi adatfeldolgozáson volt az egész táppénzhelyzet. Mis­kolc III. kerületében 2—3 nappal több volt a táppén-, zes napok száma az orszá­gos átlagnál. DR. MÉSZÁROS JÁNOS: Az eddigiek során mintegy szembeállítást éreztem, hogy az üzemegészségügy táp­pénzé lesz-e a jobb. vagy' a körzet táppénzelése. Ezt így nem tartom helyesnek, mert, ha az üzemorvosi ál­lások feltöltődnének, akkor sem várhatunk túlzott táp- pénzarány-javulást. Egyéb okok is számításba jönnek. Például az, amit már emlí­tettek,-hogy milyen munka­helyre megy vissza a dol­gozó. A kohászatban az or­szágos átlagnál rosszabb a helyzet. A modernebb ipar­ágakban viszont jobbak va­gyunk az országos átlag­nál. például a vegyészeiben. Pedig ott is ugyanolyan or­vosok működnek, ugyan­csak feltöltetlen állásokkal, de a munkások jobb körül­mények között dolgoznak. Másképpen kell megítélni, hol, mikor állhat vissza az ember a munkába. Az, hogy lakást biztosítunk az orvos­nak, nagyon olcsó dolog lenne — de ezt sem értük el teljesen —, sokkal je­lentősebb táppénz szem­pontjából a munka korsze­rűsítése. Mi hiába szigorít­juk a táppénzelést, ha a beteg ldkívánkozik a mun­kából. Bizonyos emberek után igen nagy a vállalat érdeklődése, akik fontos munkát végeznek. De nem minden dolgozó érzi, hogy neki muszáj munkába men­nie, mert az az érdeke. De vajon örülne-e a vállalat, ha minden dolgozó munká­ba állna? Érdeke-e? DR. LYÓCSA JÁNOS: Ez a dolog engem is érdekel. Koszty elvtárstól, mint a vállalat itt levő, legmaga­sabb szintű vezetőjétől kér­dezem, mi lenne, ha a je­lenleg táppénzen levő 1246 ember holnap munkába áll­na? KOSZTY LAJOS: Ez in- reális feltételezés. De vála­szolok rá. Ezek miatt kell több tízezer túlórát felhasz­nálnunk azokon a munka- területeken, ahol tényleg hiányoznak az emberek. Tudnék statisztikát hozni arról, hogy a hengermű ki­készítő üzemében, ahol leg­magasabb a táppénzesek száma, az öntő kikészítőben, a nagyolvasztóban, a nehéz fizikai munkát végző em­bereket kénytelenek va­gyunk túlóráztatni. azért mert magas a táppénzes ál­lomány. Üjságíró: A DIGÉP-ben sokpves táppénzelési tapasz­talat gyűlt össze. Megkérem Somorjai főorvost, tájékoz­tasson minket munkájuk­ról, helyzetükről. DR. SOMORJAI .JÓZSEF: Húsz éve táppénzelünk az üzemben. Ez teljessé teszi az orvos működését, nem­csak prevencióval, üzemlá­togatással kell foglalkozni, hanem • tényleges gyógyító munkával is. Az évek fo­lyamán sikerült ezt a gyó­gyító munkát összeegyeztet­ni a megelőzéssel — az idő­szakos orvosi vizsgálatokra gondolok. Ez zökkenőmen­tes volt az esetenkénti or­voshiány mellett is. A most megjelent rendelet, amelyik az időszakos vizsgálatokat szabályozza, olyan sok ten­nivalót ír elő, hogy nem tudom végre tudjuk-e majd . hajtani. Üjságíró: Megérte-e be­vezetni az üzemi táppénze­lést? DR. SOMORJAI JÓZSEF: Azt hiszem, ez nézőpont kérdése. A népgazdaság szempontjából nem vagyok benne biztos, hogy megér­te, mert a táppénzes szá­zalékunk ezáltal nem lett jobb. Ha a beteg szempont­jából nézzük, akkor megér­te, mert tapasztalataink szerint szívesebben mennek az üzemorvoshoz, még ak­kor is. ha a Martin-telepen laknak. Mi ismerjük mun­kakörülményeit, s így a betegség elbírálásánál elő­nyünk van egy körzeti or­vossal szemben. A helyze­tünket. illetően megragadom az alkalmat, hogy megem­lítsem a 10 1980. Eü. rende­letet, amely a helyettesítés­ről szól. Ez durva megkü­lönböztetéseket tesz a kör­zeti oYvos, az üzemi körze­ti orvos, a körzeti gyermek- orvos között a mi rová­sunkra. A rendelet nem teszi lehetővé, hogy a mun­kaidőben végzett túlmun­káért mi is megkapjuk az illetményt, mint ahogy egy körzeti orvos megkapja, ha egyszerre két körzetet lát el. Ez sem az LKM-ben, sem nálunk nem lehetsé­ges. Üjságíró: Továbbra is fi­gyelembe véve a beteg szempontját; ki látja el a fekvő beteget? DR. IZSÓ ISTVÁN: A fekvő beteg, a régi hagyo­mányos ellátásban része­sül, körzeti orvosaink keze­lik. Azt hiszem, ez a szi­tuáció nem rontja a két gyár táppénzes helyzetét. Ez azonban bizonyos párhuza­mosságot jelent- Ha az LKM-ben például naponta 1200 ember van táppénzen, ennek 10 százaléka a fek­vő, aki hozzánk kerül. Ne­héz a kecesőkepesség elbí­rálása,' mert gyorsan kell dönteni, de éppen az em­ber iránti felelősségből a beteg javára hozzuk meg a döntést. Táppénzes rend­szerünknek van egy hiá­nyossága, amelyen beiül esetenként a dolgozónak is, meg a vállalatnak is érde­ke, hogy ne csökkenjen a táppénzesek száma. Volt egy időszak, amikor minden szerv a tappénzeléssel fog­lalkozott- közzétették, hogy ez milliardokba kerül az ál­lamnak. Azóta ez a figye­lem visszaszorult, s újra nőtt a táppénzes arány. Ta­lán rájöttek a vállalatok, hogy a maradék létszám­mal is bőven tudják hozni a szükséges termelési érté­ket. A táppénzes kérdés nagyon összetett. Jó lenne részletesebben ismerni a táppénzesek adatait, mivel volt korábban kiírva, hány­szor volt kórházban, hogy gyógyult, kellett-e rehabi­litáció? Üjságíró: Ezt ki csinálná? DR. IZSÓ ISTVÁN: Az üzemi kifizetőhely nagyon egyszerűen megtehetné, ha egy kódlapot kidolgoznának. Meg lehetne tudni, hogy bi­zonyos munkahelyeken mi­ért fut fel a táppénzesek száma. Például megromlott a munkahelyi légkör, vagy éppen kitört egy ablak, s a huzat árt a mozgásszervi betegeknek. DR. PÓSALAKY LÁSZ­LÓ: Tárgyalásban vagyaink a gépi adatfeldolgozás ügyé­ben. Ami a betegeilenórzést illeti, az a kis vállalatoknál hatékonyabb. KOSZTY LAJOS: Igaz. hogy foglalkozni kell az ellenőrzéssel, de higgyék el. nem olyan módszerekkel lehet ezeket a kérdéseket megoldani, mint a kisebb üzemekben. Középszintű ve­zetésnél kell ezt nekünk érvénvre juttatni. KOVÁCS JÁNOS: Egy gondolattal kapcsolódnék még a témához. Ismertet­tem a gépgyár táppénzes helyzetét, de ki kell egészí­tenem azzal, hogy a meleg­üzemeinkben az átlagnál magasabb volt a táppénze­sek száma Az elmúlt évben vállalati szinten 5,8 száza­lék, a melegüzemben 7,5 százalék volt. A munkakö­rülményeket mindenképpen figyelembe kell venni. Újságíró: Hogyan látja a városi tanács egészségügyi osztálya az üzemegészség­ügy helyzetét a két válla­latnál? DR. JUHÁSZ BARNABÁS: Szeretném megerősíteni Pó­salaky főorvost abban, hogy a vállalatvezetők egysze­rűéi y ben felelősek a táp­pénzes helyzet alakulásáért. Az a tapasztalatunk, hogy általában qem tesznek meg mindent a csökkentés érde­kében. Mi az üzemegészség­ügyet a gyógyító megelőző munka szerves részének te­kintjük. Elvileg az üzemi táppénzelést helyesnek tart­juk. Minden probléma abból adódik, hogy egyelőre nin­csenek meg a tárgyi és sze­mélyi feltételek. Ha ez ren­deződik, nem lesz problé­ma. Újságíró: Mikorra várha­tó, hogy rendeződik? DR. JUHÁSZ BARNABÁS: Hamarosan nem. de hosszú távon varható. Az, hogy a Vasgyári Kórház-Rendelő­intézetet munka- és üzem­egészségügyi bázissá nevez- v ték ki, vagy az üzemegész- segügyi szakrendelésnek a megkezdése nagy minőségi fejlődést jelent. Szerepük van a lakosság alapellátásá­ban is. mert 1980-ban több mint tízezer az üzemorvosok által nyilvántartott gondo­zott beteg, 400 ezer vizsgá­latot végeztek az üzemek­ben. Figyelemre méltó az is, hogy az üzemorvosok fele üzemorvosi szakképesítéssel rendelkezik. HÓR1CH JÁNOS: Sok éve foglalkozom a táppénzes kérdésekkel a gépgyárban. Nekem az a véleményem, hogy a táppénzes helyzetet csak akkor lehet javítani, ha minden szerv egységesen törekszik rá. GONDA JÓZSEF: A táp­pénzes helyzetet mintegy utólagosan befolyásolja, hogy az üzemorvosok túl­terheltségük miatt képtele­nek precízen ellátni a mun­kaalkalmassági vizsgálato­kat. Felveszünk embereket, s egy-két éven belül — vagy már hamarabb is kiderül, hogy nem alkalmasak i\r. it­teni munkára, megbeteg­szenek. Üjságíró: Végezetül" meg­kérdezem a két nagyüzem főorvosát, hogy mennyi je­lenleg az egy üzemorvosra jutó betegforgalom, Juhász főorvostól pedig, hogy a vá­rosi körzetben mennyi? DR. LYÓCSA JÁNOS: Az LKM-ben 2500 dolgozóra jut egy üzemorvos jelenleg. A hét működő orvos napi forgalma 80—120 ember. DR. SOMORJAI JÓZSEF: Nehéz válaszolnom, mert holnaptól három orvos dol­gozik hat helyett. Igv min­den orvosra háromezer dol­gozó ellátása fog tartozni. A napi forgalom hasonló a ko­hászatéhoz. 80 körül. DR. JUHÁSZ BARNABÁS: A városban 2200 ember tar­tozik átlag egy körzetbe, a napi forgalom átlag 30 be­teg. DR. DITRÖI SÁNDOR: Ez a városi átlag nem vonatko­zik a harmadik kerületre. Tíz olyan körzeti orvosi ál­lás van, ahol 3 ezren felüli lakossági létszám jut egy y orvosra, s van ahol 1600. DR. MATYI MÁRIA: Ne­héz a körzeti számokkal összevetni, mert az üzemi forgalom nem annyi beteg embert jelent, benne van a szűrési munka is, míg a kör­zeti számok nem tükrözik a fekvőbeteg-ellátást. Ojságiró: Megköszönöm va lamennyiüknek, hogy részi vetlek ezen a beszélgetésen. Feltárullak azok a gondok, amelyek az üzemorvosi munkát jelenleg nehezítik. (Adamovics) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom