Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

1981. szeptember 2., STertfa ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A termelés infrastruktúrája Anyagmozgató gépekből exportlehetőség? rre tart a Hegyalja? Növekedett a belkereskedelmi értékesítés Új üzemcsarnok, nagyobb termelés Egyes statisztikák szerint hazánkban körülbelül egy­millió ember foglalkozik anyagmozgatással. Ezt mu­tatják az öt évvel ezelőtti adatok és ezt a legfrisseb­bek is. Nem fejlődött volna ennyi idő alatt az anyagmoz­gatás mechanikája? Erről szó sincs. Az V. ötéves terv ide­jén általánossá váltak a ha­zai iparban a konvejor-rend- szerek, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben megkezd­ték a görgős pályarendsze­rek és a raktári állvány- rendszerek gyártását, a Me­zőgép Tröszt kaposvári gyá­rában folyamatosan gyártják a -rakodógépekre szerelhető darukat, sorozatban készül­nek a kis konténerek, a Szel­lőző Művek egyre több pneu­matikus szállítóberendezést készít, az Egyesült. Izzó pe­dig egyre intenzívebben fog­lalkozik az ipari robotok gyártásával. Folytathatnánk a sort. ám ez a felsorolás mitsem vál­toztat a tényeken, mégpedig azon, hogy a termelőmunká­tól napjainkban is mintegy egymillió embert von el az anyagmozgatás. A magyará­zat a vállalatok, szövetkeze­tek szűkös beruházási lehe­tőségeiben és a beruházáso­kat rangsoroló személyes döntésekben keresendő. Ná­lunk még az a gyakorlat, hogy a vállalati beruházások során — a pontatlan terve­zésekből és az áremelkedé­sekből adódó — megnöveke­dett költségeket a termelés infrastruktúráján, így a kör­nyezetvédelmi berendezése­ken és az anyagmozgatást megkönnyítő eszközökön pró­bálják megtakarítani. Az utóbbi években változott né­miképp ez a gyakorlat, erő­södött ugyanis a közvéle­mény nyomása, az érdekvé­delmi szervek sem hagynak állóvizet a túl nehéz fizikai munkák körül. így alakult ki a „toldozgatom-foldozga- tom” elmélet: oda juttat egy kis pénzt a vállalat, ahol a legjobban szorít a cipő. Egy- re-másra születnek a félmeg­oldások, amelyeknek sokszor nagyobb a füstje, mint a lángja. így jártunk az V. ötéves terv idején az anyagmozga­tással is. Országszerte nagy összegeket fordítottak a ter­melőegységek különféle szál­lítóeszközök beszerzésére. Csakhogy: egy-egy egységei vásároltak csupán, olyan he­lyeken is, ahol ennél sokkal többre, egy egesz rendszerre lett volna szükség. Kétség­kívül sok hasznuk van az ilyen beruházásoknak is. egy­értelműen a termelés huma­nizálását szolgálják, igen so­kat könnyitenek azoknak a munkáján, akik a legnehe­zebb fizikai munkát végzik. Csakhogy: ezek a gépelemek, gépegységek szinte sehol sem tudták felváltani az élőmun­kát. Maradt tehát az egy­millió anyagmozgató! És az sem biztos, hogy a megvá­sárolt gépegység beilleszthe­tő lesz majd abba a rend­szerbe, amelynek megvásár­lására egyszer lehetősége A XXXI. bányásznap alkalmából A közelgő XXXI. bányász­nap alkalmából tegnap dél­előtt ünnepséget tartottak a Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség miskolci székházá­ban. A megjelenteket, kö­zöttük Kreffly Gábort, az Or­szágos Bányaműszaki Fel­ügyelőség elnökhelyettesét, Monos Jánost, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezér- igazgatóját, Mura Józsefet, a városi pártbizottság munka­társát, a felügyelőség dolgo­zó kollektíváját, nyugdíja­sait Papp Károly hivatalve­zető köszöntötte, majd ünne­pi beszédében megemlékezett a magyar bányászkodás múlt­járól. jelenéről, a fejlesztés távlatairól. Szólt a bányá­szok osztályharcos küzdel­meiről, majd a felszabadu­lást. követő évek áldozatos munkájáról. A magyar bá­nyásztársadalom — mondot­ta — nagy erőfeszítéseket tett az ország újjáépítéséért, megteremtették annak a le­hetőségét, hogy a háború utáni években megkezdődhe­tett a termelőmunka az or­szág ipari üzemeiben. A párt XII. kongresszusa újabb ösz­tönzést adott a munkához. A kongresszusi határozatokban megfogalmazódott, hogy a bányászat súlya, szerepe a jövőben nem csökken, hanem tovább növekszik, mert gaz­daságunk a hazai ásványi termékek fokozottabb kiter­melését igényli. Az ország különböző részeiben új bá­nyák nyitására került sor, de tovább bővítik, fejlesztik a meglevő üzemeket is. Az el­múlt tíz esztendőben szű- kebb hazánkban, Borsod me­gyében is nagy erőfeszítése­ket tettek az intenzív bá­nyászkodás megvalósítása ér­dekében. A nehéz fizikai munkát, gépek váltották fel, s a technika nagymérvű nö­vekedése megköveteli a bá­nyászok szakmai felkészüié­ségének növelését is. E te­kintetben is nagyot lépett előre a borsodi szénbányá­szat. A bányák biztonsága kielégítő, a tömegtermelő munkahelyekhez vezető vá­gatok biztosítása korszerű; a bányászok biztonsági érzete jó, bizonyság erre az is, hogy a megye bányáiban ebben az évben nem fordult elő ha­lálos baleset. A továbbiakban a hivatal­vezető arról szólt, hogy a bányahatóság dolgozói nem külső szemlélői, hanem cse­lekvő részesei mindannak, ami a bányában történik. V alahogy hosszú vo*l az idei, nyári kánikula. Oly­annyira hosszú, s összessé­gében annyira kellemes, hogy már megszoktuk, s most. amikor augusztus 20-a után hirtelen őszi hangulatba vál­tott az időjárás, bizony kel­lemetlen volt a hűvöst, a hideget újra érezni. S reg­gelente furcsa volt felven­ni. s gombolni pulóvert, ka- . hatot. E furcsa helyzet kér­dése: elmúlt volna a nyár? — egyelőre megválaszolat­lan. A remény persze még mindenkiben él. s kelleme­sen cirógató, meleg „öreg hölgyek nyaráról” álmodunk. A realitásokkal, hogy kertek alatt az ősz, azonban egyre inkább, s különösen a mező- gazdaság berkeiben, számolni kell. Számolni, mert az új évszak új teendőket követel. Különösen érvényes ez a sor­rendben harmadik évszak, az ősz esetében, amely nemigen hagyja dolog nélkül a föld­művelőt. Gyümölcshozó. szántóvető. ezer tennivalóit: a már fogyatkozó esztendő harmadik negyede. A Csere- háton is az. Erről személye­sen is meggyőződhettünk a mötap. amikor a«*» járton*. nyílik a vállalatnak. Ha így vesszük, arra a következte­tésre jutunk: pazarlás az ilyen vásár. Ismételten bebi­zonyosodik, hogy nem az ol­csó félmegoldások vezetnek a takarékoskodáshoz. Az sem közömbös, hogy milyen anyagmozgató gépe­ket gyárt a hazai ipar. Jó-e ezeknek a berendezéseknek a minősége, eilögaüható-e az ára, van-e megfelelő válasz­ték. Nos, kormányprogram készült arra, hogy az évti­zed végére a megfelelő hely­re kerüljön a gépiparon be­lül az anyagmozgató gépek gyártása. Az eddigi eredmé­nyek azt igazolják, hogy a gépipar legjobb szakemberei foglalkoznak a témával. A legújabb konstrukciók meg­állnák a helyüket a világ­piacon is! Ehhez azonban megfelelő ipari háttér szük­séges. Minél több közép- és kisvállalat vállalkozó kedvé­re volna szükség, hiszen ezek a berendezések többnyire kis sorozatban. vágj’ egyedi megrendelésre készülnek. Sokféle terv, sok ötlet rea­lizálódna tehát az anyagmoz­gató gépek gyártása során: szellemi exportra is lehető­ség nyílna. Szép tervek ezek. és — a szakemberek szerint — nem elérhetetlenek. De addig, míg megvalósul, az anyagmozga­tás hazai bajain kellene se­gíteni. Ez pedig tervező, fej­lesztő, gyártó és alkalmazó együttes feladata. Lévay Györgyi Mint mondotta: megtisztelő számunkra az a feladat, hogy őrködhetünk a bányászok biztonsága, testi épsége fe­lett. Az ünnepi beszédet köve­tően kitüntetések és jutalmak átadására került sor. A Bá­nyász Szolgálati Érdemérem ezüst, fokozatával tüntették ki Kovács Tibort, Kiváló Munkáért miniszteri kitünte­tésben részesült Kovács Lő­rinc. A 10. illetve 25 éves bányahatósági szolgálatért a kerületi felügyelőség három dolgozója részesült kitünte­tésben, illetve jutalomban. smtntus A közelmúltban nyitott közös üzemeltetésű üzletet a szövetkezet a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattal Miskolcon, a Tanács- köztársaság lakótelepen, amely ugyancsak a belkereskedelmi érté­kesítés fokozását szolgálja. Fotó: Laczó József A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 30. évfor­dulóját a Sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövet­kezet. A munkáskollektiva az elmúlt három évtized alatt nemzetközi hírnévre tett szert, s olyan munkasikerek­kel dicsekedhet, ami szinte páratlan a maga nemében. Az elismerések gazdag listá­jából elegendő kiemelnünk: a szövetkezet a kongresszu­si és felszabadulási munka­versenyben, valamint az V. ötéves tervben elért kima­gasló termelési eredményei alapján elnyerte az MSZMP Központi Bizottsága kong­resszusi zászlaját és a Mi­nisztertanács Vörös Zászlaját. Van-e remény, lehetőség a nagyszerű hagyományok foly­tatására az idén és a jövő­ben? Egyáltalán: merre tart a Hegyalja? Fontos dolog vizsgálni ezeket a kérdése­ket. hiszen köztudottan csök­kent a kereslet a tőkés pia­con a konfekcióipari termé­kek iránt, amely érzékenyen érinti a sátoraljaújhelyieket. — Természetesen ez évben is bízunk terme esi kötele­zettségeink teljesítésében, illetve túlteljesítésében — válaszolja ár. Bar a Un Efjow főmérnök. — Korábban vol­tak ugyan gondjaink, de most már semmi sem za­varja a munkánkat. Rende­léshiány miatt májusban a kapacitásunknak csak a 40 százalékát hasznosítottuk, de júniusban is máról holnap­ra éltünk. A tőkés cégek ugyanis a megrendeléseiket rövid távra rögzítik, a kért áru mennyiségét szinte a napi igényhez igazítják. Mint említettem, mostanra kedve­zőre fordult a helyzetünk, s termékeink 35 százalékát jö­vő áprilisig lekötötték a meg­rendelőink. A tőkés piacon jelentkező dekonjunktúra persze nem uj jelenség, az elmúlt évben is éreztette mar kedvezőtlen hatását. Így a szövetkezet vezetői megfelelő intézkedé­seket hozhattak, a körülmé­nyek, a piaci adottságok fi­gyelembevételével állították össze az idei termelési prog­ramot — A leglényegesebb dön­tésünk volt — mondja a fő­mérnök —, hogy fokoztuk a belkereskedelmi forgalmat. Az első fél évben termé­keinknek már 34 százalékát értékesítettük idehaza. Ennél is erőteljesebben növeltük a szocialista oi*szágokba irá­nyuk) kivitelt, bár mégsem a kívánt arányban. A tőkés anyagos exportunk is szá­mottevően emelkedett. a tervtől azonban elmaradt. A tőkés bérmunkából származó bevételünk ugyanakkor a háromnegyedére esett vissza az elmúlt év hasonló idősza­kához képest, de erre számí­tottunk. Jelenleg bérmunká­ban csak hat cégnek gyár­tunk női felsőruházati ter- \ mékeket, s amíg azelőtt a női kabát, blézer, ruha iránt volt nagyobb a kereslet, ad­dig napjainkban a kosztü­möt, a szoknyát, a pantallót és a blúzt, vásárolják job­ban. Általános tapasztalat az is. hogy — egy-két. kivétel­től eltekintve — csökkent a Az ezer teonivalójú évszak Csereháti őszi munkák Kanosai bon pekiaoi már szedik az almát. Igaz, egye­lőre még csak az úgyneve­zett feher árut, a goldent, az aranyparment. de e mun­kában az ősz végéig már nem lesz. megállás. Sőt. ahogy a többi fajták beér­nek. még inkább fokozódik a „nagyüzem''. Olyannyira, hogy az iskolások szorgos kezére a korábbi évekhez hasonlóan idén is nagy szük­ség lesz. Szalipszki András. az Egyetértés Tsz régi, ta­pasztalt elnöke elmondta, hogy a most szedés alatt ál­ló fajták közül a parmen a Zöldért útján belföldre, míg a golden exportra kerül. A termés — már ami a meny- nyiséget illeti —1 közepes­nek mondható. A nyár eleji jégkár nyoma a termésátla­gokon érezhető. Ugyanitt már vetik az őszi káposztarepcét száz hektáron. Aw*áo pedig jón a búza, s majd az ad munkát a ve­lőknek. Mintegy 70 vagon siló — csillagfürtböl, fűtő­iekből — már biztonságban van. a 40 hektár másodveté­sű kölesnek (minden évoen vetnek ennyit) viszont még szükséges a kedvező ősz. Re­mélik, hogy beérik, akár a korábbi esztendőkben. De ha mégsem, akkor sincs baj. Ta­karmány belőle (tehát ér­ték) mindenképp lesz. Néhány házzal odább a felsőgagyiak szövetkezetében a szilva az ősz gyümölcse. E közkedvelt gyümölcs idén országszerte szűkmarkú, már ami a terméskilátásokat ille­ti. Gagyban sincs ez más­képpen. Az althán ringlót már le is szedték, s a Zöldért útján (elég jó áron. kilóját 7,50-ért) értékesítet­ték. Az idén legtöbb termést ígérő besztercei fajta szüre­tét pedig szeptember elején keadfik meg. Enoéi a fajtá­nál — a Hungaroíruchttal szerződtek — 12 vagonnyi termésre számítanak. Ottj értünkkor kaszálógé- peg araszolták a vöröshere- táblákat. — Hatvan hektáron sikerült magot, fognunk — tájékoztatott Csáki Bajos tó­mezőgazdász. — A termés, hasonlóan a szarvaskerep el­ső növedékének magfogásá­hoz, szép, elégedettek va­gyunk vele. Szervestrágyáznak is a ga- gyi határban. Ez öszön száz hektáron. Augusztus utolsó napján 120 hektáron pedig a silónak való betakarítását is megkezdték. Akad tehát munka bőven, s akkor még nem is beszéltünk a 240 hektár ígéretes napraforgó közelgő betakarításáról, va­lamint az őszi vetni valóról, amely több mint 500 hektár nagyságrendben ugyancsak a következő másfél-két hónap feladata lesz. tőkés bérmunka ára, a hte cabbiakhoz viszonyítva. A Hegyalja Ruházati Szö­vetkezet az említett válto­zások ellenére viszonylag kedvező hat hónapot zárt. A tiszta árbevétel megközelí­tette a 118 millió forintot, amely 17 százalékkal több az elmúlt évi hasonló idő­szak eredményénél. Ebből csaknem 114 millió forintot a konfekciórészleg produkált. Az árbevételben a belkeres­kedelmi forgalom és a tőkés bérmunka értéke közel azo­nos, míg a szocialista export jócskán felülmúlja a tőkés kivitelt. A tőkés piacon mu­tatkozó pangás egyébként előidézte a jövedelmezőség csökkenését is, a bérmunka ma már korántsem olyan ki­fizetődő, mint régebben volt A szövetkezet féléves nyeresége ennek hatására valamelyest elmaradt az elő­irányzott 22 millió forinttól.’ Közrejátszott a gazdaságos­ság romlásában a szoros ha­táridők miatti túlóráztatás, illetve a hatékonyság 4 szá­zalékos csökkenése. Mint arról beszámoítunlc.' a közelmúltban írj üzemcsar­nokot építettek Sátoraljaúj­helyen, a központi tele pen. Mit jelent a korszerű léte­sít.ménv a műnk;*skolletetőm életében, jövőbeni termete» feladatainak, köteteaettséae»- nek teljesítésében? — Röviden szótea'. jsvoi az előkészítés, a szervezett­ség. növekszik a termelés — feleli dr. Baratta Egon. — A város különböző helyeiről ide kerüli a nyecsárnratata^. itt végezzük a gyártmány - előkészítést, varroda is üze­mel az új, hatszintes épüké­ben, s innen történik a mű­szaki irányítás. Ugyanakkor a regi épületben tanműhelyt rendezünk be. A VI. öteves terv záró évében közel Kló millió forinttá} nagyobb, 340 millió forint értékei áflirtunk majd elő, mint 1980-ban. A szocialista exportot 28 miibe forintról 54 millióra, a tőkés kivitelt 162 millió forintról 240 millióra akarjuk felfut­tatni öt év alatt. — Vagyis a Sátoraljaújhe­lyi Hegyalja Ruházati Szö­vetkezet a jövőben még na­gyobb léptekkel kíván halad­ni azon az úton, amely az eddigi fejlődéséhez, a kima­gasló eredményeihez est munkasikereihez vezetet*? — Igen, ez az ettökéR szándékunk. Kolaj Lásnriü Rakaca, az Oj INügozó Tsz területe tulajdonképpen mar nem, vagy csak nagyon jó indulattal sorolható a csere­háti tájegységbe. Bár az adottságok jobbnak itt sem nevezhetők. Silóznak itt is — 120 hektár e célra vetett ku­koricát —, igaz, lassabb ütemben, mint szeretnék. — Sajnos, az ez évre megren­delt. betakarító gépeket mind a mai napig nem kaptuk meg — kesergett Csabai János elnök. S ilyenkor mit tehet az ember? Küszködik a régi gépekkel. lépten -nyomon meghibásodásokra, anyag­hiány miatti leállásokra szá­mítva. Pedig a termés szép.' A 30 tonna hektáronkénti zöld tömeg itt dicséretes, jő átlag. A növénytermesztési ága­zat többi területén Rakacán is megvan a korábbi időjá­rás jóvoltából származó lé­péselőny. A már letakarftott területek 60 százaléka elő­készítve — tárcsázva, szánt­va, lezárva — várja az em­ber által neki szánt követ­kező feladatot. Elsősorban az őszi vetést... Hajdú Hitre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom